Egyszerű; kézkötési technikák

A kéz megkötözése a legegyszerûbb és legalapvetõbb módszere a partnerünk cselekvési szabadságának korlátozására. A legegyszerûbb a bõr vagy fémbilincsek használata, ám a kötél egyesek szerint szebb, másrészt a mégoly egyszerû kézkötözés sokkal könnyedén beilleszthetõ az összetettebb kötözési technikák megvalósításába. Az alábbiakban A Hetedik klub július 1-én tartott összejövetelén bemutatott pár egyszerû módszert osztok meg a nagyközönséggel. Könnyû dolgom lesz, mert ezeket az alapvetõ technikákat még a kötözésért amúgy nem rajongók többsége is alkalmazza, sõt (remélem) sokkal ügyesebb benne, mint az alábbi képeken és videókon látható :-).

Kéz egyszerû megkötözése

Hozzávaók: 1 db rabnõ és kb. 180-200 cm hosszú kötél. Ha hosszabb, több menet jut a csuklóra, ha rövidebb, nem biztos, hogy megfelelõen tart.
Megvalósítás: a rabnõ tegye össze a kezét maga elõtt úgy, mintha imádkozna (a tenyerek állása ebben az esetben mellékes). A lényeg, hogy a két csukló és az alkar minél nagyobb része párhuzamosan érintse egymást. A kötelet a felénél visszahurkolva vezesd át a rabnõ csuklóján, és a két szárvéget dugd át a hurkon. A két szárat eztán ellentétes irányban kezd el körbetekerni. Az esztétikai élményt fokozhatod, ha az egyes menetek szépen egymáshoz simulnak, de amire még inkább ügyelj, hogy NE (!) csináld szorosra. Az sem baj, ha a rabnõ kis ügyeskedéssel ki tudná húzni belõle a kezét. Sõt, igazából ez a jó szorosság. Amikor ugyanis már csak 20-30 cm hosszú szabad vég marad, keresztezd õket egymáson, és megintcsak ellentétes irányban, a rabnõ csuklója között hurkold át velük néhányszor az elõbb megkötött kötelet. A rabnõ csuklójára tekert kötélrész ekkor megszorul, és ezáltal nem fogja tudni kiszabadítani a kezét. Minden kötözés legalapvetõbb hibája, ha a nagy igyekezetben túl szorossá válik, és az alanyt túl hamar ki kell szabadítani, mert túlságosan elszorítjuk a véráramlást. A jó kötözés mindig kellemetlen, de legalább 1 órát el kell tudni benne tölteni sérülés nélkül. Amikor elfogy a kötél, köss egy egyszerû csomót és kész is vagy.

Továbbfejlesztett verzió: egy egyszerû és korántsem kizárólagos folytatási lehetõség, ha a csuklón körbetekert rész megszorítására nem magát a két szár végét, hanem egy másik kötelet használunk. Ekkor az elsõ kötéllel egyszerûen csak tekerd körbe a csuklót amíg el nem fogy, és a végén köss rá egy csomót. A másik kötéllel csinálj egy ugyanolyan hurkot mint az elõbb, és a két szár részt ellentétes irányban használva (ugyanúgy mint az imént), szorítsd meg a csuklón körbetekert és megkötött kötelet. Ha a kötélvéget meg fogod feszíteni, akár egyszer is elég (mint a példában is)! A két összekötözött kezet ezzel a másik kötéllel aztán könnyen hozzáköthetjük a mennyezet kampójához, az ágy végéhez stb., de az én kedvencem a bemutatott példán látható mód, melyet ezúttal csak sejtetek, a továbbiakat pedig a fantáziátokra bízom :-).

Kéz megkötése hátul: ugyanezzel a módszerrel hátul is összekötözheted a két kezet. Arra kell vigyázni, hogy nem minden rabnõ annyira hajlékony, hogy párhuzamosan össze tudja illeszteni a csuklóját, alkarját (míg mások akár egy a könyökük fölötti pontig is képesek erre). A dolog mindenesetre fejleszthetõ, és ha elõször nem megy, sok gyakorlással (az erõltetés mellõzésével) idõvel nagyon szép eredményeket lehet elérni! :-) Akárcsak a kötözést végzõnek, a bemutatott példa végén nem hagyván elég hosszú szárat a csomóra, kezdhettem elõlrõl, de hát gyakorlat teszi a Mestert :-DD. A módszer nagy elõnye még, hogy bár csak a csukló kerül megkötésre, hátrafeszíti a vállat és a felkart, és nagyon kívánatosan dülleszti ki elöl a melleket! A hátránya is ugyanez, szinte senkinél sem lehet több órán át tartóan alkalmazni. Ha hosszabb idõtartamra akarom hátrakötni a rabnõm kezét, magam is az alább olvasható módszert használom inkább

 

Kéz keresztezése hátul

Az elõzõekhez nagyon hasonló módszer, ha a hátul keresztezett csuklókat kötözzük össze. Ugyanúgy egy hurokkal kezdjük, és ellentétes irányban tekerjük körbe a két csukló keresztezési pontját elõbb 'függõleges', majd a két szárat egymáson keresztezve 'vízszintes' irányban. A végén pedig megint jöhet egy egyszerû csomó. Ez utána akár egész napra így maradhat! Avatott szemek a bemutatott pédán látni fogják, hogy nem maradt elég hosszú rész a 'vízszintes' fázisra, ezért célszerû kicsit hosszabb, mondjuk 2,5 m hosszú kötéllel csinálni. De mert a hibákból lehet a legtöbbet tanulni, nem vettem fel újra a jelenetet. A módszer hatásosságát azonban mi sem mutatja jobban, mint hogy a rabnõ még így sem tudta belõle kiszabadítani a kezét, pedig tíz korbácsütés ígérete elég komoly motiváció! :-).

 

További lehetõségek

Számtalan továbbfejlesztési lehetõség van. Aki például nem szereti, ha a hátrakötött kezû rabnõ a törzse mellett elõre tudja hozni a kezeit, annak kézenfekvõ egy kötelet kötnie a rabnõ derekára, és ennek két szárához hozzárögzítenie a hátrakötött kezeket, majdnem ugyanazzal a módszerrel, mint ahogy azt az elõl összekötött kéznél láthattátok. Ismét csábító lehetõség a szeméremtájék kötözésbe való bevonása, az elõször átvetett kötélpárost a szeméremrésben, visszafelé pedig a combok tövében javaslom elvezetni, és a legjobban sajnálom, hogy a nadrág miatt ez a rész most nem érvényesülhetett kellõképp. A felvételen látható, hogy a kameraman figyelme elkalandozott (hiába, mindig a cicik :-), másrészrõl lemerült az elem, ezért a kötözés második fele külön rögzítésre került. A rabnõbõl pedig ringlispíl lett, a méltatlankodása remélem a felvételen nem hallatszik :-).

Külön köszönet Csabának és Hópihének a közremûködésért!

Jeromos Mester