Szűztelen
pecsenye mexikói módra
A forró
vérű Don Ignazio, a birtok új ura élete legnagyobb ünnepségére
készült. Birtok nem lehet asszony nélkül. A szépséges Inés szívének
választása is volt. Ropogtak az égnek sütögetett pisztolyok, sültek
a nyársba húzott ökrök. Don Ignazio is többször sózta és nyalta
meg csuklóját, mielőtt felhajtotta volna a tüzes tequilát (hiteles
mexikói úriember így issza!).A nászi
ünnep csúcspontja a nászéjszaka, ahol az ifjú ara a vidék ősi
törvényei szerint elveszíti ártatlanságát. Jelképe ennek a porta
tornácára másnap reggel kitett véres lepedő. Mármost a lepedő
összevérezése hangyányi problémába ütközött. Az ártatlanság,
az már elveszett valahol az ifjúkorban. Don Ignazio ezt valahogy férfiteste
tapasztalatával is érezte.A Don falvában
maga volt a törvény. Először meg akarta ölni a megesett lányt.
Mikor elővette machetéjét és Inés szívének szegezte, a leány
egyszerre alázatos és fájdalmas mosollyal válaszolta:
- Döfd
a húsomba, ha csak ennyit akarsz tenni velem!
Kezeit,
kicsit széttárt karokkal, megadóan letámasztotta a lepedőre. Telt
melleit kihívóan a machete elé tolta. Tágra nyílt szemeiben a félelem
mögött valami büszke megadás villogott. A falu ura ezt egyszerre
találta átkozottul vonzónak, és érezte pimasz lázadásnak.
- Tudni
akarom! - dörrent a kőkemény hangra megrezzenő fiatalasszonyra.
A hallgatást tompa csattanás törte meg, ahogy tenyere a bájos orcára
csapott. Inés szeme megtelt könnyekkel, de fejecskéjét dacosan felszegte.
A férfi erős keze újra és újra lesújtott arcára. Inés csak nézett
rá, könnyei mögött különös, odaadó mosoly csillogott. Halkan
suttogta:
- Gyötörj
meg, ahogy akarsz, de ne alázz meg így! Most már az egész testem
a Tiéd ...
Don Ignazio
ősei, két-három generációval előbb, még indió rabszolgákat
tartottak. A hacienda pincéjében tanították engedelmességre a gyakran
nyakas szolganépet. Oda lökdöste most Inést, aki mintha belül összecsuklott
volna, rongyként hagyta rángatni magát. A levezető lépcső előtt
térdre rogyott. Ignazio egy-két oldalára, fenekére célzott rúgással
küldte le. Inés a lépcső aljáról megalázott, igazán szolgálói
tekintettel nézett vissza rá.
A rabszolgák
korbácsolására két láncos kibilincselő helyet építettek be a
padló-mennyezet köveibe. Don Ignazio a kegyetlenebbhez lökdöste
a remegő leányt. Karcsú bokáira rácsattantak a bilincsek, és a
lánc lassan elindult felfelé. A Don addig húzta fel a bűnös leány
bokáit, amíg keze ujjai éppen csak érintették a padló hűvös
köveit. Vékony csuklóit akkor bilincselte meg, kifeszítve a sudár
meztelen testet. A szépleány egyszerre reszketett a fájdalmas póztól
és a leplezetlen félelemtől. - Most pedig
elmondod, ki volt az! - suttogta fenyegetően a Don.
Inés rémült
pillantásokkal nézte, ahogy a férfi elővett egy többszíjú korbácsot,
mindegyik szálán erős csomókkal.
- Uram,
az szégyen nékem és rettenet ... - susogta vissza.
- Rettegj
attól, hogy eltitkolsz bármit is előlem! - válaszolta a Don keményen.
Nem a szíjkorbács
került először sorra. Don Ignazio meggyújtott egy másikat a mellettük
égő gyertyáról, és tartóját erősen megmarkolva odalépett a
leány kiszolgáltatott, pucér testéhez. Inés szeme kikerekedett,
rettegő vonzódással meredt a táncoló lángra.
A gyertyaláng
bele-belekapott a fiatal nő feszes, élettől lüktető bőrébe. A
férfi leginkább telt melleit, hosszú combjait sütögette meg. Inés
nem is sikoltott csak egy-kettőt, inkább valamiféle kéjes gyötrődéssel
zihált. Kecses lábfeje kifeszült a kíntól, karcsú teste vadul
meg-megrándult, kis ökleit görcsösen összeszorította.- Megalázol,
uram - nyögte fájdalmasan -, mint az a ... az a ...
- Nevezd
meg végre - mennydörögte Don Ignazio -, vagy most leszel csak igazán
megalázva!
Indulattól
már remegő, de acélkemény kezébe kapta a szíjkorbácsot. Irgalmatlanul
lecsapott a leány édes ölére, kerek melleire. Ifjú menyasszonya
meggyötört szeméremajkai közül édes illatú nedű gyöngyözött
ki. A leány furcsa, elkínzott mosollyal suttogta:
- Federico
... édesöcséd ...
A Don keményen
a leány könnytől izzó szemébe nézett és kiolvasta belőle, hogy
a színtiszta igazat mondta. Hogy mi lett Federico számára az igazság
ára? Maradjunk annyiban, hogy a testvéri szeretet okán irgalmasan
gyors.
És mi volt
az igazság ára Inés számára? A szíjkorbács további ötven csapása.
A fiatal nő könnyesen csillogó szemekkel követte a szíjak suhintásait.
Gömbölyű vállától keskeny talpáig egész testét végigverte
haragvó, de már csak büntető ura. Vonagló testét tartó bokáira
vörös csíkokat dörzsöltek a bilincsek. Büszkén, vággyal telt
hangon számolta az ütéseket.
Hajnalban
kitette maga a Don a véres lepedőt. Hűséggel szerette attól az
éjszakától Inés az ő egyetlen Urát. S hogy boldogsággal-e, illettek-e
egymáshoz? Mit gondolsz, nyájas olvasó?
Lashlie
|
|