BDSM rajzok

A múltkor alkalmunk volt betekintést nyerni a japán BDSM művészet világába, és úgy gondoltuk, érdemes egy kicsit körüljárni azt is, mit alkotott ezen a téren a „nyugati” civilizáció. A szado-mazochizmus ábrázolása messze nem nyúlik vissza olyan messzire a múltba, mint az e szempontból erkölcsi és vallási gátlásoktól mentes távolkeleten, de a polgárosodás és a művészetek „felszabadulása” ezen a téren is megújulást hozott, és bár össztársadalmi elfogadottságról még nem beszélhetünk, a BDSM képi ábrázolása -főleg az internet elterjedése révén- már hétköznapinak tekinthető.

Az alábbi összeállítás a teljesség leghalványabb igénye nélkül kíván bemutatni néhány fontosabb irányt, mely ezt a mára igencsak sokrétű műfajt jellemzi. Nem volt ez mindig így. Az első szélesebb körben ismertté vált BDSM témájú rajzokat a XX. század közepén, és egy némileg más műfajban találjuk, mégpedig a második világháborút követően felnövekvő amerikai nemzedék hidegháborús beütésektől sem mentes képregény szubkultúrájában.

A különböző detektív magazinok (és később az erotikus-pornográf képregény újságok), melyekben először nyílt lehetőség –jellemzően az akkori szépségideál, Bettie és hasonszőrű társai-  elrablásának, megkötözésének, vallatásának stb. legális ábrázolására, számos későbbi fétis rajzoló és fényképész munkájára voltak meghatározó hatással. Irwin Klaw munkássága ezen a téren is megkerülhetetlen, emellett két nevet kell mindenképp megemlítenünk: John Willie-t és Robert Bishopot.

John Alexander Scott Couts, azaz John Willie 1902-ben született Szingapúrban, Ausztráliában autodidakta módon tanult rajzolni, 1945-ben költözött New Yorkba, majd több mint tíz éven át publikált a Bizarre magazinban. Leghíresebb munkája a Sweet Gwendoline, melynek a szerző halála után negyvenöt évvel is jelentős kultusza van, a nevéről megemlékező díjjal pedig évente jutalmazzák meg az arra érdemesített BDSM alkotót.

Robert Bishop Michiganben született 1945-ben, és 1991-ben bekövetkezett haláláig szinte folyamatosan jelentette meg jellegzetes, többnyire fekete-fehér rajzait különböző bondage magazinokban. Nevezték már a BDSM Rembrandtjának, és az első művész, kinek teljes életművét digitalizálták és feltöltötték az internetre. Nem mindenki előtt ismert, hogy J. Ashely álnéven szintén ő a szerzője a híres Fellowes füzetek illusztrációinak, melyek a House of Milan kiadásában jelentek meg a hetvenes-nyolcvanas években.

E két alkotó mellett számos más szerző rajzolt különböző legális és néha nem legális BDSM kiadványokban, némelyikük nem is saját jogán lett később híres, mint például Leonardo Di Caprio édesapja, akit saját fia említett meg egyik önéletrajzi interjújában. Az Internet elterjedésével azonban lehetővé vált, hogy korábban kevéssé ismert művészek munkái is megjelenhessenek, illetve, hogy azok is ismertté váljanak, kiknek rajzai korábban elkerülték a különböző pornó és fétis magazinokat. Az alkotások jelentős része ma már kifejezetten a netre készül, és a műfaj maga több ágra bomlott szét, a mű stílusa, elkészültének módja alapján, hogy csak párat kiemeljünk a kavalkádból: pencils-ceruzarajzok, pin-up, sketches, vagy a 3D és a digital art, mely utóbbiaknál a számítógép már nemcsak a megjelenítés helyszíne, de az elkészítés eszköze is.

Se szeri se száma a különböző egyedi stílusú rajzolóknak, akik nem ritkán a filmipar munkásai, jónevű storyboard illetve hivatásos képregény rajzolók közül kerülnek ki. Néhány széles körbent ismert nevet említek csak meg.

Paul Alazar: rajzai könnyen felismerhetők idealizált modelljeiről, illetve, hogy szívesen helyez el pársoros kommentárokat képei margóján.

De Mulatto egy sokkal keményebb stílust képvisel, nyilvánvaló rajongással a hegyes, éles szúrós tárgyak iránt.

Roscoe rajzain túltengnek a buja idomok, és előszeretettel helyezi el témáit középkori illetve keleti környezetben.

, madleine a szovegben

A képregények, ha lehet még változatosabb irányt képviselnek. Az irodalmi klasszikusokról szinte már mindről készült rajzos feldolgozás, emellett olyan kultikus képregény sorozatok jellemzik a műfajt, mint például fansadox vagy a francia Madleine sorozat. Külön említést érdemel Bill Ward (1919-1991), kinek életműve több mint hatvanezer rajzot tartalmaz.

BDSM rajzok készítésére és közzétételére ma már számos üzleti vállalkozás épül, mint pl. a Badia pictures, vagy olyan tematikus szájtok, mint a dofantasy, a drawingpalace vagy a spiritworks-art. Emellett a kínálat egy jelentős hányadát ma már lelkes amatőrök készítik és teszik letölthetővé saját honlapjukról. Az Annasart oldal ezek közül is a minőségibb kategóriába tartozik.

A továbbiakban nézzünk meg néhány témát, melyek előszeretettel kerülnek ábrázolásra a BDSM rajzművészetben. Jellemző, hogy a hagyományos történetek megihletik a fantáziát, és előbb-utóbb elkészül a téma BDSM verziója is. A szuperhősnő sorozatok ezen belül is külön műfaj, jellemző motívumuk a szem-álarc, a superman köpeny, és, hogy a történet végén a hős vagy kiszabadul és mindenkin bosszút áll, vagy örökre fogoly marad, eladják rabszolgának és hasonló nyalánkságok…

Emellett rendkívül elterjedtek a filmfeldolgozások, a Csillagok háborúja és Lara Croft a legnépszerűbb témák közé tartoznak, de erőszakolták már kis zöld lények Gilian Andersont is az X-aktákból, és kis utánajárással találhatunk bdsm rajzot szinte bármely szexszimbólum részvételével. Sorsukat a Disney hősök sem kerülhetik el, de valószínű nincs is olyan rajzfilm vagy sorozat, melynek ne találnánk meg a BDSM változatát, ha csak egy-egy rajz erejéig is.

Kicsit lazábban, de ehhez a témához tartoznak a fotó manipulációk, egy fotoshoppal és alapszintű képszerkesztési ismeretekkel felszerelkezve ma már bárki bdsmizálhatja (hűű) kedvenc szexbálványát, képét.

Külön kategóriát képeznek az extremitások. A papíron szabadon szárnyalhat a fantázia, és olyan helyzeteket is be lehet mutatni, melyek már túlmutatnak a BDSM-ben elvárt közös megegyezésen és sérülésmentességen, sőt, kapcsolatot teremtenek a „snuff”, azaz a halált, csonkolást, kínzást és hasonló témákat taglaló fétis oldalakkal. A keresztrefeszítés széles körben népszerűen ábrázolt téma, emellett három alkotót feltétlenül név szerint kell említenünk, Buzelli művei a szeletelős zombifilmek világát idézik, Cato az ókori Rómára szakosodott, míg Dolcett specialitása az akasztás és a kannibalizmus.

Nem véletlenül rugaszkodunk el a valóság talajáról, a BDSM rajzok jelentős népszerűségnek örvendenek a fantasy műfajában is. Angyalok, boszorkányok és tündérek mind a lánc végén végzik, név szerint kell megemlítenünk a honlapunk címoldalán is megjelenő Luis Royot, valamint az egyik leghíresebb (és talán leggiccsesebb) fantasy rajzolót, Boris Vallejot, kinek nem mellesleg a felesége is rajzoló.

Témájában ide tartozik a legalább ennyire sokrétű sci-fi BDSM, melynek egyik techno-ágát képviseli az emellett pin-up és fétis modelleket nagy számban megjelenítő Hajime Sorayama.

A digitális művészet legújabb, de legdinamikusabban fejlődő ága a 3D illetve a digital art, melyek esetében a rajzok már egyenesen az erre a célra írt számítógépes programok segítségével készülnek. Geoff Ridgey munkássága minden bizonnyal közülük is kiemelkedő. A digitális művészet másik ága a mozgóképek, animációk készítése. Ezek tárgya többnyire egy már meglévő BDSM témájú rajz illetve kép.

Végül, de nem utolsó sorban ne felejtsük el, hogy az alkotás a Homo Ludens legfontosabb eszköze arra, hogy az életet elviselhetőbbé, vidámabbá tegye. A BDSM rajzok között is sok könnyedet, játékosat, humorosat találunk, nem véletlenül, hiszen a BDSM-mel rengeteg vidám pillanat, nevetés is jár, mely ugyanezzel a természeteséggel jelenik meg a rajzokban is!

Elhangzott a Klub 2007. augusztusi találkozóján. Az előadás anyaga letölthető alább:

-Jeromos Mester