Társkeresés- de hogyan?

Úgy vélem, alaposan körbejártuk a témát aznap este. Hamar egyértelmûvé vált, mennyire másfajta elvárással találja magát szembe a férfi és a nõ, mint ahogy az is, hogy nekünk, akik alá-fölérendelõdéshez, fájdalom átéléséhez, fájdalom okozásához, megalázáshoz, megaláztatáshoz, különbözõ fétisek átéléséhez keresünk társat, partnert, szeretõt, kedvest, egészen máshogy érdemes nekikezdenünk.

Férfitársaim szerint...

(és egyikük-másikuk hangjából enyhe sértõdöttséget véltem kihallani) minek is készítsenek normális reglapot, ha a nõk nem írnak nekik ez alapján. Magam is úgy vélem, hogy a nõk legnagyobb része nem vadászik, emellett tény, hogy vannak olyanok is, akik bizony csemegéznek a pasik regjei között, és volt, hogy nem átallottam én kezdeményezni - bár állítólag ez nem annyira nõies, de megtagadni nem fogom magam.

Ám kérdés, hogy a reglap csak erre jó-e. A válasz egy határozott NEM! Mi, nõk, akik a közösben csetelünk (lehet, hogy ebben nem mindenki osztja a véleményemet, emlékeim szerint a legtöbben igen), és így keresünk leginkább partnert, szeretünk többet látni a másikból, mint az ottani szavait. Igencsak pozitív vagy negatív képet nyújthat, amit a másik lapján olvashatunk. A legtöbb BDSM csetszobában lévõ lány, nõ, egyáltalán nem fogadja olyan pasi privijét, akinek nincs kitöltve a regje. Sok esetben már itt buktok, kedves fiúk, férfiak. Sõt, sokan egyáltalán nem válaszolunk olyan levélre, akinek a feladója kitöltetlen lappal bír. Kivételek persze akadnak. Ha kapok egy tisztességgel megírt levelet, ami intelligenciáról, önbizalomról árulkodik (na ez is egy jó téma - "Önbizalom vagy épp az ellenkezõje?"), ha egy pasi humorérzékrõl, értelemrõl, figyelemrõl tesz tanúbizonyságot a cseten, elnézem, hogy nincs kitöltve a reglapja. De csak ekkor. Egyébként elvágta magát.

Szerintünk, jelenlévõ nõk szerint fontos, hogy a pasi reglapja legyen egyedi, jó ha humoros, és tükrözze írója egyéniségét. (Ez igaz a képekre is.) A nekem leginkább tetszõ pasi-reglap több mint fél éve az eropolison Richelieué, érdemes megnézni. Messze van még a tökéletestõl, de legalább vonzó, figyelemfelkeltõ, egyéni.

Nelli szerint (és osztom a véleményét) igenis írjon jól a pasi. Inca nem ért egyet, nem szeret írni. Eléggé kikerülhetetlen kérdésnek tûnik azonban, hogy ha valaki interneten ismerkedik, vagyis a képeken kívül egyetlen eszköze van, az írott szó, akkor mégis hogyan akar érvényesülni, ha nem tud bánni velük... Mintha horgászni akarna, de nem óhajtaná megtanulni a pecabotot használni. Vagy picit jobb, ha ugyan bedobja a horgot, de üresen ("Tetszik a reglapod, meg akarlak ismerni.") A probléma ott van szerintem, hogy a tóban úszkáló halacskák a semmire nem akadnak fenn, és sem idejük, sem kedvük sincs arra, hogy hetente százszor bekapjanak üres horgokat, hogy szemrevételezzék, ki szeretné õket felfalni. Ám ha kövér kukacok, kukorica vagy egyéb finomság csalogatja õket egy olyan tóban, ahol úszni alig lehet a különféle horgoktól, bizonyára ráharapnak az ízlésüknek megfelelõ étkekre továbbiak és annak reményében, hogy a pecabot végén található egyed megeszi õket vacsorára. Hiszen azért vannak a tóban vagy nem? Annyi szent, ha valaki nem tud bánni a billentyûzettel, akkor valami mást kell nagyon jól tudjon, hogy sikeressé válhasson az ismerkedésben.

A fentiek leginkább a magukat domnak gondoló pasiknak szólnak. A sub fiúk rendszerint sokkal tisztességesebb regekkel bírnak, mint a domok, domoidok.

De mi van a nõkkel?

Ezerféle regem volt már, rendszeresen aktualizálom, és olyan is volt, hogy nem látszott. Volt jókedvû, volt bosszús, rövid, hosszú, választékos, egyszerû, hívogató, alapból elutasító, mikor milyen kedvem volt. A bélyegképem volt szemérmes, alig valamit mutató, csábító, nyíltan erotikus, ütést kérõ, alázatos, sõt volt, hogy maga Vuk személyesen lógott szomorúan egy ágról lefelé egy szakadék fölött. Egyvalamin nem változtatott, hogy mi volt megtalálható benne: hogy írtak-e a pasik. Teljesen mindegy volt

Van olyan regisztrációs lapom, amin feketén-fehéren leírom, hogy csak levelek megõrzése céljából nem töröltem magam a rendszerbõl, és ne is írjon senki, úgysem válaszolok, és HAGYJANAK MÁR BÉKÉN! Nõként nem értem, hogyan lehetséges az, hogy ennek ellenére írnak. És találkozni szeretnének velem. Azt hiszik, viccelek??? (Tény, hogy ezt nem sokan kockáztatják meg.)

Szóval nem tudunk annyira rémes szöveget kitenni magunkról, hogy sikerüljön az összes pasit (és nõt) elijeszteni magunktól. Jeromos Mester szerint a pasik tényleg horgásznak. Ha meglátnak egy fickándozó halacskát, megpróbálják kifogni, hátha… elvégre a nagy számok törvénye alapján egyiknél csak sikerül, ugyan mit veszíthetnek. Másfelõl az ego… ha a lányka nyíltan le is írja, hogy nem keres, vagy pontosan megadja, hogy mit szeretne, az úgyis csak addig érvényes, míg meg nem ismer ENGEM!

Nelli szerint, ha egyetlen dolog van a nõ reglapján, ami tetszik a pasinak, az összes egyéb dolgot képes figyelmen kívül hagyni, legyen az akár apróság vagy összetett feltételrendszer. Tehát (és ezt a saját tapasztalatom is alátámasztja): ha azt írnám, hogy 140 cm-es, bronzvöröshajú, 45 év fölötti és 80 kilós szadista-domináns férfire vágyom, akkor biztos lehetnék benne, hogy egy héten belül írni fog nekem egy 210 cm-es, feketehajú, 18 éves és 60 kilós fiúcska azért remegve, hogy szolgálhasson. Csupán azért, mert egyetlen momentum egyezett: neki is van farka!

Mégis érdemesnek tartjuk leszûkíteni a kört. Ehhez persze nekünk magunknak elég jól kell tudnunk, mire is vágyunk, milyen emberre, milyen személyiségre, milyen körülményekre, tapasztalatra, adottságokra. Mindig lesznek olyanok, akik ennek ellenére próbálkoznak, mégis jelentõsen növeljük annak az esélyét, hogy nekünk megfelelõ férfit találjunk, ha eléggé egyértelmûvé tesszük, hogy milyen pasit akarunk és pontosan mihez. Jeromos Mester megjegyzése alapján ennek csak egyetlen nehézsége van. Mindezt úgy kell megfogalmazni, hogy elkerüljük, hogy bemutatkozásunk tizenévesek maszturbációs olvasmányanyagává váljon. Mert soha nem fogjuk tudni levakarni õket magunkról.

Felmerült az egzisztencia kérdése is. Jeromos Mester szerint nem lehet minden pasi bankigazgató, de egy Domtól joggal várható el, hogy saját magát is "dominálja", és valamilyen szinten rendben tartsa az életét. Mindenkinek jöhetnek az életében nehéz idõszakok, de hogyan akar valaki másokat Uralni, ha a saját életét sem tudja? Ugyanez sub oldalon is igaz. Ahhoz, hogy megfelelõen tudjál szolgálni, hogy alá tudd vetni magadat, erõs, határozott, az élet csapásait emelt fõvel viselni tudó jellemmel kell rendelkezned. A BDSM a lelkileg egészséges emberek játéka, és aki egyéb problémái megoldását keresi benne, az szükségszerûen csalatkozni fog.

De nézzük tovább. Sokan odaírjuk, hogy pár soros levélre nem válaszolunk, ennek ellenére jönnek a "megdugnálakszopjálribanc" szerû szöszmedvények, de vannak egy fokkal intelligensebbek is, mint a "szia.péter vagyok.20/6.szeretnélek megismerni. hívj." (Mondom, hogy csak 1 fokkal. Legalább odaír egy keresztnevet, és használ pontot a mondatai végén. Ne legyünk maximalisták...) A legnagyobb lelki nyugalommal hajítjuk a junkmailt a kukába.

Ha egy nõ választékosan és viszonylag sokat ír magáról, azzal egyrészt elriaszthatja a 80 alatti IQ-jú pasikat, másrészt az intelligens hímek valószínûbb, hogy ráakadnak. Volt pár hete olyan esetem, hogy a magát domnak valló egyed (nem hiszünk el mindent bemondásra, igaz, lányok?) úgy kezdte a levelét, hogy már többször kattintott a nevemre, de csak most volt türelme végigolvasni, amit írtam. Visszakérdeztem, hogy ez esetben mit tenne egy Jókai regénnyel, a Gyûrûk Urával vagy a Forsith Sagaval. Nem válaszolt. Gondolom, megnézné filmen... Mindegy. Emellett felmerült bennem, hogy ha ennyire türelmetlen, ha ennyire nem akarja megismerni a subot, akkor hogyan akarja dominálni??? Ilyenkor élénken jelez a vészvillogóm, víjjog, meg pirosan világít. (Nem kaptam sírógörcsöt, amiért nem válaszolt.) Jeromos Mester szerint ez a probléma messzebbre vezet. Manapság már nem csak írni, olvasni sem szeretnek az emberek, sokszor idejük sincs rá, és mint a tõzsdeindexet böngészõ befektetõk, legfeljebb pársoros gyorsjelentésbõl akarják meghozni életük fontos döntéseit. Ez ellen a tendencia ellen lehetetlen tenni, és a dolog pikantériája, hogy tömören, frappánsan a legnehezebb megfogalmazni pontosan a vágyainkat. Más szóval ehhez kell a legjobban tudni írni. Nem véletlenül kérnek az emberek két sor után telefonszámot, ami segíthet, de nagy kockázatot rejt kiadni egy vadidegennek.

Felmerült továbbá, hogy a saját habitusunknak és intellektusunknak megfelelõen írjunk. Úgy vélem, hogy egy szende szüzet nem fenyeget az a veszély, hogy amazonként állítja be magát, sem hogy egy egyszerû teremés választékosan ír magáról, ellenben valóban érezhetünk kísértést mi, akik erõteljesek vagyunk és verbálisan is igényesek, hogy letagadjunk magunkból, hiszen a közhiedelem szerint a sub alázatos és engedelmes, és ezt várják el tõlünk a domoidok az elsõ perctõl. Azt tapasztaltam, hogy mikor ilyet csináltam, és a regembõl nem derült ki, hogy valójában nagyragadozok, nem kellett eljutni a személyes találkozásig, elég volt a cset, és hamar kibújt a szög a zsákból még akkor is, mikor vissza akartam fogni magam. (Jó játék egyébként, szórakoztató, na meg jó adag önismerethez is hozzásegít.)

Ide tartozik még, bár hasonló a fentihez, mégis kicsit más: ne hazudjunk magunkról! Se centiket, se kilókat, se jellemvonásokat, se bátorságot, se nyusziságot. Ne tápláljunk illúziókat. Ha valódi Dommal van dolgunk, úgyis észreveszi (a centiket, kilókat bárki persze), a domoidokat meg átverhetjük, de isten mentse meg azt a nõt, aki rábízza magát olyan férfira, akinek ilyen dolgok sem tûnnek fel...

Aliz tapasztalata, hogy ha speciális mûfajunk a BDSM-en belül, akkor a pasik nem értik, mit akarunk. Aliz a medical fétis területén van otthon, és rengeteg esetben derül ki, hogy az illetõknek fogalmuk sincs arról, mi az a medical fétis, ellenben rengeteg idõt elvesz már csak a levelek elolvasása is, hát még ha válaszolni is akar rájuk...

Nemtõl függetlenül...

Érdemes feltüntetni, hogy függetlenek vagyunk-e vagy sem, hogy milyen kapcsolatra vágyunk: szexkapcsolatra, hosszútávúra, egyalkalmasra (már amennyiben ez kapcsolatnak tekinthetõ, továbbá ilyen esetben nem érdemes annyit tökölni a reglappal, és még annyit ide, hogy kérdés, mennyire bölcs dolog egyalkalmas BDSM élménybe belemenni).

Jó, ha olyan alapot nyújt a reglap, amibõl lehet beszélgetést indítani, ezzel megkönnyítjük egymás dolgát.

Javasoljuk továbbá, hogy a mazochisták mindig becsüljék alá a vágyaikat. (Ugye nem kell magyarázni, miért?) A subnak, mazonak egyébiránt szerintünk nem kell pontosan tudnia, mit akar, hiszen ha tapasztalatlan, fogalma sem lehet, vagy legfeljebb halványan, ha tapasztaltabb, akkor bár nagyjából tudhatja, ám egyrészt a határok változhatnak, másrészt érheti még meglepetés ezt a felet. Is. (Pl. lehet, hogy biztos abban, hogy a tû gondolatára is elájul, aztán egyszer csak mégis megengedi, mi több élvezi, hogy átszúrják a mellét. Á, nem, velem ilyen nem esett meg :-)))).

Fontos, nagyon fontos dolognak tartom, hogy magunkat, a személyiségünket tegyük láthatóvá a reglapon elsõsorban, ne az s/m, d/s irányultságunkat. Azt is lehet és érdemes persze, mégis... Egy ideig kipróbáltam, milyen ha olyan domot keresek, aki úgy illik hozzám a szadizmus és a dominancia területén, mint kulcs a zárba. Volt olyan pasi, aki mindenféle erõlködés nélkül maga alá rendelt (elmondhatatlanul élveztem), csak közben kilógott a kapa a szájából. Épp "csak" a lényeg maradt ki: annak a lehetõsége, hogy egy esetleges szeánsz végén felemeljen, hogy újra épen, önbizalommal ébredjek, éljek, dolgozzak. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ha elmentem volna vele, ûrrel a lelkemben, óriási hiányérzettel kellett volna megküzdenem. Úgy döntöttem, hogy ha belepusztulok is az alárendelõdés utáni vágyba, akkor sem engedem, hogy egy felelõtlen alak, aki nem tud a lelkemmel bánni, összetörjön.

Emellett volt olyan emberhez (nem, nagy betûvel: Emberhez) is szerencsém, aki elég jó dom volt ahhoz, hogy felmérje, nem tud dominálni, és mivel ettõl függetlenül tudtunk és tudunk egymásnak adni férfiként, nõként és emberként dolgokat, ami a másiknak kell, ezért egyenrangú felekként vagyunk együtt, és ha fájdalomra van szükségem, kérek.

Úgy vélem, elsõsorban vagyunk emberek, férfiak és nõk, és még soha senki nem tudott engem kielégítõ BDSM élményben részesíteni, akiben nem tudtam 100%-ig megbízni, és aki nem tisztelt(!) és szeretett eléggé. Az s/m, a dominancia-alárendelõdés és az egyéb fétisek számomra olyanok, mint a tetõ a házon. Nagyon fontosak, nekem elengedhetetlenek, mégis elég hülyén venné ki magát egy tetõszerkezet a földön, valljuk be...

összeállította: flo

Fontosabb társkeresõ oldalak, ahol BDSM szekció illetve keresési lehetõség rendelkezésre áll: eropolis, szexneked, Sado-mazo world.