Ugorj a kútba!
- Ugorj bele abba a kútba!
- Hát te hülye vagy! Belenéztem, az egy KÚT!
- Nem volt jogod belenézni, és kételkedni bennem.
Örökzöld vitatéma ez, nagy szavak hangzanak el pro és kontra. A felszínes szemlélő bizony erre a józan ész és logika szabályai szerint azt mondaná, hogy elmebeteg az, aki ugrik. És elmebeteg az, aki ezt kéri. Most én leszek az, aki kimondom: IGENIS ÉN BELEUGRANÉK ABBA A KÚTBA!
Most felkaptátok a fejeteket, ugye? Páran helyeselnek, sokan felhördülnek.
Igen, nekem van egy társam, akinek a szavára ugranék, és eszem ágában nem lenne kételkedni. Pontosan tudnám, hogy a kútban valami izgalmas vár. Adrenalin-mámor, puha kielégülés, vagy egy kedves ajándék. Jóféle izgalmat éreznék, és annak a bizonyosságát, hogy nem történhet bajom.
Csakhogy ennek bizony ára van. Súlyos ára!
Akinek ezt megtenném, az tíz éve a társam. Sok év egymásra figyelése, hihetetlen mennyiségű energia, és állandó, folyamatos koncentráció a részéről felém. A magától értődő gondoskodás, ami lassan, fokozatosan alakult ki. Nehezen értette meg, hogy jó gondoskodni rólam. És én nagyon nehezen tanultam meg elfogadni.
Tíz év nagy idő, de megérte. Köztünk már nincsenek hangos szavak, látjuk és érezzük egymás gondolatait. És ő… sok-sok éve nem hibázott. EGYSZER SEM!
Én ezzel kapcsolatban két dolgot mondanék el.
1. Óvatosan a parancsokkal domok! Mielőtt parancsolnál, előtte nézz magadba mélyen! Van jogod erre a parancsra? Fordítottál te arra időt, energiát, hogy kialakulhasson az a sokat áhított feltétlen bizalom? Mersz felelősséget vállalni? Ismered eléggé a subodat?
Hányan vannak közületek, aki ki meri jelenteni, hogy igen?
Nos… Hányan vagytok? Jelentkezzetek!
És ti subok! Tudom, nagy a vágy arra, hogy ugorjatok, értem én! Van magyarázata, a sub-tudat már csak ilyen…
De vajon van-e benned félelem? Mert ha igen, akkor baj van. Akkor ne ugorj! Az már nem bdsm, hanem a hormonjaid és az agyad csalóka játéka!
Ne ugorj, ne szúrj, ne bántsd magad! És NE engedd magad kútba lökni, megszúrni, bántani csak azért, hogy megfelelj!
El fog jönni az a pillanat, hogy TE vágysz minderre, és a TE örömödet fogja szolgálni az a kút.
És akkor majd elmondhatod, hogy van domod.
Tudom, félelmetesen hangzik, de így igaz. A kapcsolatok sikertelenségének itt a magyarázata. A kapkodás, a szavak hiánya, az odafigyelés hiánya. A TÜRELMETLENSÉG!
2. És most beszéljünk arról a súlyos árról, amit említettem. Igen, én már ugranék.
De a sok év alatt bizony elveszett valami, a szenvedély valami meleg, puha szeretetté vált.
És akkor az ember elkezd vágyakozni valami, vagy valaki után.
És keresni kezdi azt, akinek az elején bátran a szemébe meri vágni, hogy nem, nem ugrom bele abba a kútba, pedig nagyon vágyom rá…
Kissub
|