A melltartó kötés, egy tipikus, és
a bondage mesterek körében nagyon kedvelt kötözési
mód, amely különösen alkalmas rabszolganõk
összekötözésére, akár azon célból,
hogy ez a kiszolgáltatottság a rabnõt izgassa,
akár büntetésként, vagy büntetés
kiegészítéseként. A kötés
módja rendkívül egyszerû, de illusztrációk
nélkül egy kissé körülményes lenne
leírni, ezért itt illusztrációkat is közlünk.
Természetesen az elsõ lépés a rabnõ
elõzetes felkészítése, eltekintve bizonyos
ékszerektõl a kötél lesz a rabnõ
egyetlen
öltözete. A kötél megfelelõen hosszú
kell, hogy legyen, nem túl durva, és megfelelõ
vastagság. A túl vékony kötél a szoros
kötés miatt felsértheti a bõrt, erõsen
kidörzsöli, és bele is vágódhat, míg
a túl vastag ezeknek a kellemetlen érzeteknek még
a látszatát sem kelti, és szorosan megkötni
is nehezebb. A megfelelõ vastagságú kötél
kiválasztása mindig a mester feladata.
A
hosszú kötelet elõször a rabnõ nyakán
kell hátul átvetni és hagyni elöl lelógni
a vállakon át. Nem tekeredik a nyak köré,
csak lazán át van vetve rajta, mint egy sál.
Eközben a rabnõnek terpeszben, lehajtott fejjel kell állnia
hátratett kezekkel.
A kötél két végét hónaljak
alatt kell hátra vinni, úgy, hogy a vállizületekre
szorosan ráfeküdjön a kötél. Ez a kötél
szoros meghúzásakor hátrahúzza a vállakat
és ezzel kiemeli a rabnõ melleit, még akkor is,
ha a megfelelõ nevelés hiányában a rabnõ
magától ezt nem tenné.
A kötelet hátul keresztezzük a hát közepénél,
és a csípõ fölött hozzuk elõre,
majd a lábak között ismét hátra. A
hát az egyetlen pont, ahol a kötél két szára
keresztezi egymást, és ez az utolsó olyan pont,
ahol a kötél eligazítása közben laza
lehet. Amikor a kötelet hátravittük a két
láb között erõsen meg kell húzni, ügyelve
arra, hogy a kötél mindenhol megfelelõen feszes
legyen, ellenkezõ esetben a kötél egyes helyeken
laza lesz, nem éri el a kellõ hatást, és
a gyakorlatlan mestert teheti nevetségessé a nézõ
közönség elõtt vagy rosszabb esetben a ranbõ
elõtt.
A köteleket
a két láb között ajánlott a nagyajkakon
kívül, vagy a nagyajkak és a kisajkak közé
fektetve vezetni. Ez utóbbi kellemetlenebb a rabnõ számára,
és a kötél feszülése minden egyes mozdulatnál
figyelmezteti majd, hogy a mocorgás számára tilos.
Amikor eddig a pontig eljutottunk két további lehetõség
van a kéz megkötésére. Az egyik a két
két összekötözése. Ez sok rabnõ
esetében nagyobb kiszolgáltatottság-érzést
okoz. Mégsemajánlott gyakorlatlan mesterek számára,
mert nehéz úgy megcsinálni, hogy közben
a kötél feszes maradjon, és a késõbbiek
folyamán a középen levõ kéz gátolhatja
az érzékeny területek vesszõzését.
A kezek egymáshoz kötözése megfelelõen
szoros kell, hogy legyen, és az említetteken kívül
azzal az elõnnyel is jár, hogy a rabnõt hanyatt
fektetve további homorításra kényszerítni.
Természeseten a kötélnek meglehetõsen szorosnak
kell lennie.
A
másik lehetõség az, hogy a kezeket külön-külön
kötözzük meg. Ekkor a kötelet csak egyszer körbehurkoljuk
a csuklón, és utána, most már feszesen
tartva elõrevisszük. Így a kezek a fenék
két oldalán, hátul helyezkednek el, és
sok rabnõ számára kevébé szoros,
mint a hátrakötött kéz, és ezért
hajlamosabban vesszõzés, vagy egyéb büntetés
alatt mozgatni a kezüket, megpróbálni odakapni,
ami persze lehetetlen,de nagyon megalázó. További
elõnye ennek a módszernek, hogy így a kötél
a végsõ csomó megkötéséig
külön halad a két oldal felé, és a
csomó szoros meghúzása elõtt eligazítva
széthúzza a farpofákat, és láthatóvá,
könnyebben elérhetõvé teszi az érdekes
részeket.
Végül a kötelet a csípõ körül
körbevisszük, és elöl megkötjük. Ilyenkor
ajánlott egymásik kötéllel a has fölött
szorosan körbekötni a rabnõt, ami a karok mozgását
gátolja még jobban. Ezt a kötelet néhányszor
a két kar köré húzzuk a rabnõ háta
mögött, meghúzzuk, hogy a két könyök
egymás felé, a hát közepe felé mozduljon,
majd csak ezután kötjük össze elöl, esetleg
néhányszor az egész test köré kötve.
A rabnõ ezzel tulajdonképpen fel van öltöztetve,
sokféle parancsot végre tud hajtani, és bárhogy
is izeg-mozog a mellei minden esetben elérhetõk maradnak,
nem tudja a vállait elõre húzni, és megpróbálni
védeni a melleit mesterétõl, úgy, mintha
csak egyszerûen hátra lenne kötve a keze. Ezért
hívják ezt a kötést melltartó kötésnek.
Ha a
kötés nem lett elegendõen szoros, vagy szorítást
a lehetõ legnagyobb mértékre akarjuk növelni,
két helyen is lehetõség van pótfeszítések
létrehozására. Az egyik a fenék közepénél
a két kötélszár összehúzása.
Ez azzal jár, hogy a kötelek rendkívül feszesek
lesznek a nemi szerv táján, és könnyen becsúszhatnak
a kisajkak közé. Ugyanakkor elvész az eredeti kötésnek
az a tulajdonsága, hogy a szétfeszíti a feneket,
ez lehet, hogy hátrány. A másik feszítés
a fenéknél megkötött zsinór felfelé,
illetve a nyaknál átvetett zsinór lefelé
való húzása a könyököket összekötõ
kötélhez. Ezekkel a kiegészítésekkel
teljesen kész a melltartó kötés.
Természetesen hátra van a lábak megkötözése,
amennyiben ez a rabnõ fenyítéséhez, oktatásához
szükséges.
A képeket egybefûzve letöltheted innét:
cybhi067.jpg, cybhi068.jpg.
