Anita

Anita 24 éves vidéki lány. Szürkéskék szeme és vállig érõ szõkésbarna haja van. Csak 17 éves volt, mikor anyja egy balesetben meghalt. Az apja a felesége halálát, igen nehezen dolgozta fel. Anita tanulmányi eredményén is meglátszott az anya hiánya. Ráadásul, mikor apja, felesége halála után alig egy évvel új asszonyt hozott a házba, Anita úgy érezte, eddigi élete értelmét vesztette. A középiskola elvégzése után egy ismerõse hívására Pestre költözött. Azt mondta neki, hogy itt sokkal hamarabb fog munkát kapni. Arra, hogy egyetemre menjen nem is gondolt, úgy érezte úgysem bírna idegekkel még öt évnyi tanulást. Az ismerõse talált neki egy pincérnõi állást. Viszonylag jól menõ bárban dolgozott, s a fizetése sem volt rossz. A vendégek is bõven adtak neki borravalót. Hogyis ne, hisz a tulaj elvárta a pincérnõktõl, hogy fehér átlátszó ingben, fekete miniben, fekete combfixben, s magas sarkúban dolgozzanak. Anita néha szörnyen megalázónak tartotta a fenekén csattanó tenyereseket, de eltûrte, hisz az adakozó vendégek több száz Ft, olykor akár egy ezressel is honorálták engedékenységét.

Egy idõ után odaköltözött a fõnökéhez. Persze elõre kikötötte, hogy csak albérlõként számítson rá. S valóban úgy tûnt, hogy a bártulajdonos, Péter ezzel meg is elégszik. Néha ugyan bókolt a lánynak, de semmi sem jelezte, hogy komolyabb kapcsolatot szeretne létesíteni vele.

Egy este Péter azt mondta Anitának, hogy munka után siessen haza, egy kis meglepetést készít a számára. Anita az egész este folyamán izgatott volt. Nem tudta elképzelni, ugyan mi lehet az a meglepetés. Talán a fõnök valamilyen ékszerrel akarja megajándékozni, hisz néhány nap múlva lesz pont 5 éve, hogy munkába állt nála. A vendégek kihívó tekintetét most észre sem vette, s a gyakran elcsattanó tenyereseket szinte simogatásként élte át. Észre sem vette, hogy két férfi, kiket még sosem látott ezelõtt e bárban, le sem veszik róla a szemüket. Zárás után sietve hazaindult. Egész úton azt találgatta, vajon mi lehet az a meglepetés, amit a fõnöke készít a számára.

Amint belépett a lakásba, észrevette Pétert, amint a nappaliban pezsgõt iszogat.

-Szia! Gyere, vendégeink vannak!

Anita kicsit elcsodálkozott. Ugyan kik lehetnek azok, kik hajnalban látogatóba jönnek. S ráadásul nem is a nappaliban vannak. Péter ugyanis elindult a szobájába, s intett Anitának, hogy kövesse. Anitát kezdték balsejtelmek gyötörni, de azért követte fõnökét. A szobában meglátta Zoltánt, az ismerõst, aki a munkát szerezte neki, valamint itt volt a két idegen is.

-Nem rossz a kiscsaj! -mondta az egyik idegen

-Ja, megjárja, tette hozzá a másik. Anita kérdõen tekintett Péterre, majd Zoltánra. Végül is Péter szólalt meg.

- Bocsáss meg, de nem tehetek róla. Az utóbbi idõben kicsit rosszul mennek a dolgaim, adósságokba keveredtem, valahogy pénzhez kellett jutnom. Tanácsot kértem Zolitól, s õ e két embert tanácsolta nekem. Jó pénzt ajánlottak érted, s nem utasíthattam el. Tudod, más lányokat esetleg kereshetnének, ha eltûnnének, téged viszont még az apád sem hívott fel már 3 éve. Ugyan kinek hiányoznál?

Péter e kérdését szemmel láthatóan gúnyosan tette fel. Anita nem akarta elhinni amit hallott. Egy percre ledermedt. Majd kiszaladt a szobából, s idegesen turkálni kezdett a táskájában. A lakáskulcsot kereste.

Ez nem lehet igaz! Gondolta magában. Miért pont én, s miért pont, most mikor már azt hittem, hogy minden rendbe jön? A két alak nyugodtan utána jött, az egyik lefogta, hátracsavarta a karajait, s csuklójára bilincset rakott. Anita persze sikoltozott, de a másik alak gyorsan betömte a száját egy ronggyal.

Anita ekkor még szabad lábával megrúgta a második fickó férfiasságát, de ekkor egy ütést kapott a fejére.

-Ezt meg ne próbáld hülye ringyó! Ordította az alak aki megbilincselte. Majd mi megtanítjuk neked, hogy kell egy rabnõnek viselkednie.

Összekötözték a lábát is . Az egyik alak felnyalábolta, a másik pedig kinyitotta az ajtót, s levitték Anitát az utcára. Péter és Zoltán a járókelõket figyelték, s integettek az idegeneknek, hogy nyugodtan kihozhatják a lányt az utcára, senki se látja õket. Anitát egy autó csomagtartójába rakták. Persze megpróbált segítségért kiáltani, de egy ronggyal a száját mis betömték, és egy gyenge Mmmmm-n kívül semmi sem jött ki a száján. Nem tudta meddig és hova vitték. Az autó hirtelen megállt, s mikor kiszedték a csomagtartóból, csak az látta, hogy egy teljesen elhagyatott tanyán vannak. Az egyik férfi ismét felnyalábolta, s bevitte a házba. A másik férfi kinyitotta a hálószoba ajtaját s Anitát bevitték majd az ágyra dobták. Aki bevitte, s mint kiderült Lajosnak hívták, levette róla a bilincset, s eloldozta a lábát.

-Vetkõzz le! -parancsolta.

Anita felkelt az ágyból, s elkezdte dörzsölni a kezét és a lábát. De a másik férfi -Imre- lekevert neki egy pofont.

- Nem hallottad azt mondtuk, hogy vetkõzz le!

Anita belátta, hogy nincs értelme ellenkezni. Levetette szoknyáját, ingjét, lekerült a combfix is.

- Tovább kurva! Mondta Imre. Anita itt elsírta magát.

- Nem vagyok kurva! Mondta, de egy újabb pofont kapott.

- Ha mi azt mondjuk akkor az vagy, és vetkõzz le, vagy agyonverünk!

Anita belátta, hogy nincs értelme ellenkezni. Levetette bugyiját és melltartóját is.

-Na látod, tudsz te jó kislány is lenni!- mondta Imre. -Lajos, azért csak kösd hátra ennek a kis vadmacskának a kezét.

Lajos nevetve eleget tett társa felszólításának. S Anita csuklóját és könyökét a lány háta mögött összekötötte.

-Ne ráncigáld magad kis kurva. Mondta Lajos. Mindjárt kapsz egy új melltartót, ha már az igazit alig akartad levetni. S Anita karját a melle felett, s alatt a törzséhez kötözte.

- Na most próbálj meg kapálózni. Mondta Imre.

Ezzel Anitát nevetve otthagyták a szobában. Anita még hallotta, hogy rázárják az ajtót.

Az ágyra ült és sírva fakadt. Megpróbálta ugyan kiszabadítani a karját, de hamar belátta, hogy ez reménytelen. Felállt, odaament az ablakhoz. A lehúzott redõny résein keresztül kilesett. Nem sok biztatót látott, amerre csak nézett, mindenütt pusztaságot látott. Sehol egy ház. Hiába sikítana, úgy se hallaná senki.

Ekkor hirtelen megfordult a kulcs a zárban, az ajtóban Imre állt, majd belépett a szobába...

 

(beküldte: Husz)