A döntés

Vasárnap éjjel cseteltünk. Órákig, és nem tûnt fel az idõ múlása. Kérdeztem, a hétfõi randira van-e valami kérése (reméltem, hogy lesz). Írta, van.

- Legyen kilakkozva minden körmöd (mindegy, milyen színû lakkal), ne legyen rajtad bugyi és melltartó, és legyél teljesen borotvált.
- NEM!!!
- ?
- A melltartómat nem veszem le.
- ?
- Jó, bocsi, nem így kellett volna.
- ? :)
- Lécci, ne kérd ezt tõlem.
- Mondj egy jó okot.
- 2 és fél éve szoptatok. Szerintem így is szépek a melleim, de a társadalmi elvárások miatt ápolatlannak hatnék melltartó nélkül.

(gondolkodási idõ)

- Jó. Amíg szoptatsz, addig ejtsük ezt a témát. Utána elõvesszük.
- (Fúúú... Megkönnyebbültem.) Akkor még legalább egy évig szoptatok. :) Köszönöm.
- Szívesen.
- Ja, és nincs itthon körömlakkom. :)
- A többit ellenõrizni fogom.
- HOL?
- :)
- Hol???
- Majd csak valahol. :)
- Ugye nem a West Endben?
- Drága, nem gondolod, ugye, hogy egy pláza kellõs közepén levetkõztetlek?
- Sosem lehet tudni. :) Reméltem azért, hogy nem.
- Ne felejtsd el, hogy semmire nem vagy köteles. Csak kértelek valamire, az Urad sem vagyok.

Elémjött autóval. Isteni érzés volt. Megcsapott a cigarettaszag. Utáltam. De bár zavart, hogy dohányzik, ez nem tántorított el tõle. Hihetetlen a lányos zavarom: megint vacilláltam, hogy megcsókoljam-e. Persze megcsókoltam. Ez annyira más viszony, mint az egyalkalmas pasik. Elindultunk, õ sem tudta, hová. Egy bevásárlóközpont parkolójában kötöttünk végül ki, viszonylag távol más autóktól. Sejtettem, miért. Edlam oldalra hajtva a fejét rámmosolygott. Teljesen zavarban voltam. Most jönne az ellenõrzés? Tudtam, hogy erre vár. Hogy magamtól levegyem a nadrágom. De én nem vettem le, helyette tökéletes zavarban mosolyogtam. Irtó jól mulatott rajtam. Én is magamon. Kívántam, de a félelem visszatartott. Nem tudom, mitõl féltem. Õ nem olyan, mint sok más férfi, õt tisztelem - és félek is tõle. Csak addig merészkedtem, hogy a kezét megfogtam. Butaság, hiszen tudom, hogy nem utasított volna vissza semmit sem, mégsem voltam olyan magabiztos, mint eddig. (Tetszett is ez nekem nagyon.) Sokat, igen sokat simogattam, játszottam az ujjaival, cirógattam a tenyerét, ujjaimmal körberajzoltam a kezét újra meg újra, szerettem volna, ha mindkét kezem el tudott volna bújni az övében. Láttam, mosolyog. Visszamosolyogtam, és kérdõn néztem rá.

- Nézem, ahogy játszol a kezemmel. Nagyon úgy tûnik, hogy erõsen szeretethiányos vagy.
- Nem tudom, a kettõnek mi köze egymáshoz, de ismerve a múltamat (amirõl meséltem neki) ez nem meglepõ.
- Nem mondtam, hogy meglepõdtem. - Felnevettem, és most õ húzta fel kérdõen a szemöldökét.
- Tudod, mit csinálok az ujjaiddal? Ugyanazt, amit csütörtökön a szívószállal. Mindkettõ fallikus szimbólum.

És kedvem is lett volna az ölébe hajolni és kielégíteni, de ha még egy csókhoz sem volt bátorságom... Mikor elengedtem a kezét, az övé kelt útra.

- Tökéletesen biztos vagyok benne, hogy nincs rajtad bugyi, és hogy a puncid gyönyörûen le van borotválva. Nem kell ellenõriznem. Tudom jól, hogy ha azt mondanám neked, hogy vedd le a nadrágod, levennéd. De én azt szeretném, hogy magadtól tedd meg.

Eddigre egész közel parkoltak hozzánk. Körülnéztem. Edlam értette, jóval odébbállt. Mikor megálltunk, egy etnikumbéli fazon odaállt mellénk.

- Most ez szivat minket? - kérdeztem.
- Nagyon úgy néz ki.

De nem szivatott, mobiltelefont próbált eladni. Sikertelenül.

Mikor végre elment, odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Leszámítva a cigi ízét és szagát, nagyon jól volt a csókja. Soha nem csókolt ehhez hasonlóan még férfi, és igencsak élveztem. Hosszú ideig csak a vádlimat simogatta (a bal lábamat keresztbe tettem a jobbon, így könnyen hozzáfért), és ettõl nedves lettem. Csak ettõl. Élveztem, hogy felhúz, és egyelõre nem megy tovább. Aztán lassan a combomon idõztek az ujjai, ettõl már hátrabicsaklott a fejem, és az õ szavaival élve légzési nehézségeim támadtak. Elég meleg lett az autóban egy idõ múlva ahhoz, hogy levegyem a pulcsimat szabaddá téve szemérmetlenül sokat mutató fölsõmet. Felhívás keringõre. Értett a gesztusból, el is kezdte simogatni a melleimet. Elõször csak ruhán át, és el-elakadt a lélegzetem. Aztán a pólómat felhúzta, már csak a melltartó választotta el a bõrünket egymástól.

- Ezt a melltartót kár lett volna kihagyni - mondtam neki mosolyogva. Láttam, hogy azért nem ért teljesen egyet. - A karácsonyi ajándékon szereted a csomagolást? Ez is olyan. Élmény lehet kicsomagolni.
- A karácsonyi ajándékot nem így szabadítom meg a papírtól.
Nagyon szépen, nagyon finoman cirógatott. Nem esett nekem, nem akart rögtön mindent megkapni. Hihetetlenül türelmes volt. Mígnem egy kamion felénk tartott, mielõtt még Lord Edlam láthatta volna a melleimet.
- Erre jönnek - riadtam meg. Teljesen nevetséges volt a helyzet, de nem erõltetett semmit, õ húzta rám a felsõt. A tenyerembe temettem az arcom, és nevettem magamon és a helyzeten. Éreztem, hogy jó kedve van, de nem szólt semmit.

Várt. Én pedig vettem egy levegõt, és kicsatoltam az övet a nadrágomon. Kigomboltam, majd lehúztam a cipzárat, végül hagytam a bokámig lecsúszni.

- Tele van piros pöttyökkel - mondtam kicsit szabadkozva. Sokkal kevésbé voltam szégyellõs, mint hittem. Én magam nézegettem, mennyi apró gyulladt pont tarkítja, igaz, ezt is zavaromban.
- Majd ha megszokja a bõröd, hogy borotválod, nem lesz piros.
Hátradõltem az ülésben, és hagytam, hogy tegyen velem, amit akar. Alaposan megnézte a szeméremdombomat (ekkor a testhelyzetem miatt egyebet nem láthatott), és simogatta. Aztán széjjelebb tártam a lábaimat, finoman érintve a szeméremajkaimat cirógatott tovább.
- Van már ötleted, hová szeretnéd a piercinget?
- Van - mondtam, és megmutattam, de ehhez teljesen meg kellett nyílnom. A jobb kisajkam egy csiklóhoz közelesõ részére mutattam. Végre teljes betekintést nyert, nem is tágított onnan egy jó darabig.
- Nagyon szép. Még sosem láttam ekkora kisszeméremajkakat - mondta. - Beindítottad a fantáziámat.

Ettõl egy kép jelent meg a képzeletemben, amint minkét oldalon legalább 5-5 karika fityeg bennem, nem tetszett az ötlet. :-) Lassan, kínzóan lassan siklottak az ujjai az immár teljesen nedvessé vált puncimon. Nyöszörögtem az élvezettõl. A csiklómat sokáig alig érintette, inkább a szeméremajkakkal játszadozott, aztán a hüvelybemenetemnél körözött, õrjítõ volt, hogy nem hatol be. Hamarosan azt is megtette, azonnal a G pontnál volt, látta, mennyire élvezem, így áttért a csiklómra. És ettõl elõjött a teljesítménykényszerem, mert a fixa ideám, hogy el kell élveznem, hogy a pasi jól érezze magát, és persze ettõl meg leblokkoltam. Fájt is egy kicsit, amit csinált, valószínûleg épp az orgazmuskényszerem miatt. Megfogtam a kezét. Abbahagyta, elhúzódott. Derûsen nézte, hogy pihegek. Az órára néztünk, lassan indulnunk kellett, a városban volt programom, de elõbb haza kellett ugranom valamiért. Beindította a motort.

- Mernél úgy utazni mellettem, hogy nem húzod fel a nadrágod?
- Nem tudom. Lehet. Ha szeretnéd. Ha tudnám, hogy ezzel örömöt okozok neked.
- Szerinted szeretném?
- Igen. :-)
- Tetszene - mondta nevetve. Aztán komolyan hozzátette: - Húzd fel a nadrágod.

Így tettem. Jó volt engedelmeskedni. Bár nem volt az Uram.

- Mennyire kell téged még gyõzködni a sub-Dom viszonnyal kapcsolatban? - kérdeztem hazafelé. Elgondolkozott. Annyira egyértelmû volt, hogy õ azt adja nekem, amire szükségem van, és hogy én is azt adom neki, ami neki kell.
- Szerinted, ha azt mondanám, hogy mostantól kezdve D/s viszonyban vagyunk, az mennyit változtatna azon, ami köztünk van?

Most rajtam volt a gondolkodás sora.

- Azt hiszem, nem nagyon - válaszoltam, és ekkor még nem vettem észre, hogy ez azt jelenti, hogy szerinte már van köztünk valami.
- Ha azt mondtad volna, hogy egészen más lenne, akkor azt mondtam volna, hogy hülye vagy.

Éreztem, hogy nem ragaszkodik az egyértelmû kimondáshoz, de nekem szükségem volt rá.

- Szeretem, ha deklarálva vannak az ilyen dolgok.
- Tulajdonképpen én is szeretem. Legközelebb már szeretnéd a láncot? - Bólogattam.
- Szeretnéd? - kérdezte megnyomva a szót és rám nézve.
- Szeretném - mondtam. Különös sóvárgás lett rajta úrrá. És szelídség, alázat. Gyermeki, ártatlan, kíváncsiságtól sugárzó arccal, odaadóan mosolyogtam rá.

A lakástól egy saroknyira álltunk meg, a férjem itthon volt. Beszaladtam. (Szia, csók, itthonhagytam a pénzemet. - Lökött nõszemély. - Pénz zsebre - egy palacsinta a hûtõbõl, számba be - csók, futás.) Visszaültem. És innentõl kezdve Edlam azon morfondírozott, mikre tudna engem rávenni. A legmerészebb ötlete az volt, hogy egy kis húszéves lányt, aki dominának gondolja magát (lehet, hogy az is), segítsek azzal, hogy hagyom magam nevelni általa. Edlam szerint a lányt megenném reggelire, de segíthetnék neki. Meglátjuk. Azután sok-sok percen át ékszerekrõl, azok leendõ helyérõl beszélt, ám én egyre mélyebbre merültem magamban, és nem vette észre.

- Nagyon jó, hogy tervezgetsz, de én most máshol járok. A lelki része jobban érdekel pillanatnyilag - mondtam, hogy kicsit magamra hangoljam. Nem vette a lapot, újra kifejeztem máshogy.
- Rendben. Mi van benned? - végre megértette, hogy beszélnem kell róla neki.
- Ez már élesben megy. Nem csak ábrándozom róla. A tulajdonodat fogom képezni, és ez félelmetes. És megéreztem a bdsm-hez kapcsolódó bizalom egy olyan aspektusát, amire eddig nem gondoltam. Vajon megkapom-e majd tõled azt a dominanciát, amire vágyom? Eléggé fogsz-e uralkodni rajtam? Vagy csak kallódom majd? Vagy el leszel foglalva a játékaiddal, mikor nekem másra lesz szükségem?

Csendben, szomorúan mondtam ezeket. Ide már jól követett. Komolyan vett, átérezte a kétségeimet.
- Ehhez ketten kellünk. A te részed nem aktív, csak õszintének kell lenned.
- Ebben nem lesz hiány.
- Tudom.

Jobb kedvre derültem. Meg is érkeztünk eddigre, megcsókoltam és kiszálltam. Gyorsan kellett, mert álltak mögöttünk.

A program alatt, ami ezután következett, igencsak megfájdult a fejem, és nem csökkent a fájdalom a késõbbiekben sem. Tudtam, hogy mi miatt fáj, nem vettem be gyógyszert. Nagyon hamar lefeküdtem aludni, éjjel semmi bajom nem volt, de ébredés után pár perccel újrakezdõdött. Igent mondani arra, hogy rabnõ leszek, hihetetlen kaland, de hihetetlen megmérettetés és maximális bizalom - nemcsak a Domban, a Létben is.

lionesse