Akkor kezdtél el rendetlenkedni, mikor biztossá vált, hogy együtt tölthetjük a hosszú hétvégét. Szándékosan gyûjtötted a feketepontokat apró engedetlenségekkel, hogy legyen majd mivel kiérdemelned a büntetésed. Ez a tevékenységed már magában is pontot ér, hiszen megkérdõjelezi találékonyságomat. Elõször csak késve érkeztél a randikra. Utána kimaradt egy-két kötelezõ sms beszámoló. Mikor fagyizni vittelek azt a ruhádat és cipõdet vetted fel, amirõl tudtad, hogy utálom. Így volt a parfümmel is, mikor színházban voltunk. S legutóbbi vacsoránk alkalmával odáig merészkedtél, hogy parancsomnak megfelelõen ugyan magadra tetted az erényövedet, de a remote controllos vibrátor és a plug bizony "véletlenül" az öltözõasztalodon maradt. Egy két kapcsolás után, mikor is semmi reakciót sem tapasztaltam az arcodon és rákérdeztem a feladatod teljesítésére, a fenti tényt olyan ártatlan képpel közölted, mintha ez tényleg lehetséges volna. Szóval arcpirító dolgokat mûveltél, és én érdeklõdve vártam minden nap az újabb ötleteidet.

S voltak. Egyik késõ délután elémjöttél az irodához és közölted, hogy sétálni szeretnél a városszéli kiserdõben, de láncok, bilincsek és erényöv nélkül. Tudtad ha az én kocsimmal megyünk ezt aligha tehetnéd meg, mert az ülés alatti rakodóban ha más nem is, de kötél mindig akad nálam. Így magától értetõdõen a tied felé kormányoztál. S amilyen okos kis csaj vagy, a továbbiakat is alaposan kisakkoztad elõre, de akkor ezt még nem tudtam. Az viszont feltûnt, hogy szokásodtól eltérõen sportos cuccban voltál kényelmes cipõvel. Szóval behuppantam melléd öltönyben nyakkendõben drága bõrcipõben, hónom alatt a laptopot rejtõ táskámmal. Az út nedves volt a városon nemrégiben átfutó esõtõl, és az újonnan kisütõ nap bodor kis páracsíkokat varázsolt az úttest felé. Gyorsan kiértünk az erdõhöz, leparkoltál. A légkondis autóból kiszállva mellbecsapó volt a párás meleg. Csak a zakómat és a nyakkendõmet mertem a kocsiban hagyni, így a táskámat a hónom alá csapva követtelek az erdei útra. Itt bizony megmaradtak a pocsolyák, melyek néhol a teljes útszélességben állták utunkat. Ilyenkor a térdig érõ növényzetben tudtunk csak továbbhaladni. Nyilvánvaló volt, hogy ez a kis séta a vizes párás erdõben kis játékod újabb fejezete, ezért szó nélkül tûrtem a bokám köré csavarodó vizes nadrágszáramat, a cipõmbe most már akadálytalanul befolyó vizet, és a párától rám tapadó inget. Te viszonylag könnyedén vetted az akadályokat vékony nadrágodban és könnyû selyem ingedben. Elbûvölõ akartál lenni, csacsogtál, hozzám simultál, megsimogattál, és szinte méterenként álltunk meg csókolózni. Átölelni ugyan úgy igazából nem tudtalak a táska miatt, de ez is csak Neked volt jó, mert könnyebben tudtál kisiklani a karjaimból amikor csak akartál. Türelem ide, játék oda, azért kezdtem mérges lenni egy idõ után, ami számodra is nyilvánvaló lehetett, mert megszaporáztad a lépteid és így hamarosan egy betonozott parkolónál lévõ kávézónál kötöttünk ki. Elég érdekes látványt nyújthattam fekete cipõmben, nadrágomban, kék ingemben, táskámmal koszosan, mocskosan sárosan, mert az ott ülõk szemérmetlenül méregettek. Nem nagyon értették, hogyan lehettem ilyen koszos, hiszen a kávézót betonozott úton lehet megközelíteni pár lépéssel az autótól. Ruházatom rendbetételét az adott körülmények között hiábavalónak ítéltem -pláne, hogy még hátravolt a visszavezetõ út is- így a tõlem telhetõ legnagyobb lezserséggel dõltem bele egy székbe. Kedvtelve méregettél huncut kis mosollyal a szád szögletében, de hogy jó pontod is legyen, teát rendeltél nekem süteménnyel, majd elnézést kérve bementél az üzletbe. Kifelé jövet a pincér kezébõl kivetted a tálcát, és te magad szolgáltad fel az étket. Talán ha három kortyot ittam a teámból, és ugyanennyi falatot a sütibõl mikor megszólalt a mobilod. Elkerekedett szemekkel néztél az órádra, felpattantál, és közölted a hívóval, hogy nagyon sajnálod, elfelejtetted, de máris mész. Nem akartam hinni a szememnek mikor elhúztad az orrom alól a tálcát, és egy bankjegy kíséretében a pultra tetted. Épp mondani akartam, hogy ez azért egy kicsit már sok, mikor mondtad hogy bocsánat, de most vissza kell menned sürgõsen a városba, legyek egy kicsit megértõ. Legyen ez a Te napod gondoltam, és engedelmesen indultam az erdei ösvény felé. Visszafelé gyorsan megtettük az utat, és indultunk. Elõtte azért még gunyorosan beszóltál, hogy lehetõleg ne koszoljam össze az autód. Egy útfelbontás miatt azonban útlezárásba ütköztünk és kerülõútra kényszerültünk. És ennek mi lett az eredménye? Na mi? Egy kis facsoport mögött megláttam az iménti kis kávézót. Leesett a tantusz, rendesen bepaliztál. Huhhhh megállj!!!…. Ezért még megfizetsz!!! Mit összegyalogoltattál! Jó kis rodeót levágtál befelé a városba, de megpróbáltatásaim még itt sem értek végett. Sürgõs dolgodra hivatkozva. képes voltál nem visszavinni a kocsimhoz, hanem két sarokra kitenni a lakásomtól, és azt mondani, reggel menjek taxival dolgozni. Szóhoz sem jutottam, csapódott az ajtó, és máris csak elkanyarodni láttalak a sarkon. Felmentem, cipõ a szemétbe, nadrág a tisztítós zsákba, én pedig a kádba kerültem.

Nem hagytak nyugodni a történtek, gyanús volt a kávézóban való eltûnés és az azt követõ hirtelen mobil hívás. Taxit hívtam, az irodai garázsba vitettem magam. Hazafelé a lakásod felé tettem egy kis kitérõt, barátnõd kocsija ott parkolt a ház elõtt. Régebben Tõled kapott kulcscsomód ott volt a kesztyûtartómban, merészet gondoltam és néhány perc múlva már mentem is fel a lépcsõn. Úgy volt, ahogy gondoltam. Mindig elfelejted bezárni az ajtót, így még a kulcsokkal sem kellett zörögnöm. Besurrantam. Vihogva mesélted hogy próbáltam kikerülni a pocsolyákat és hogy milyen koszos voltam. Dicsérted a barátnõdet milyen profi módon idõzítette a hívását, és hogy milyen képet vágtam mikor elvitted a kedvenc sütimmel a tálcát. Így volt teljes a kép! Rendesen bepaliztál. A telefonhívás is elõre meg volt beszélve, az üzletbõl jeleztél, hogy jöhet. Tehát nem is kellett rohannod sehova, a továbbiak is a terved részei voltak. És én még majdnem bevettem… Kétség sem fért hozzá, hogy délután ki szívatott kit. Judit is jókat röhögött, láthatóan teljesen képben volt átverésemet illetõleg. Megjegyeztem magamnak, hogy adott esetben vele is lesz elszámolni valóm. Tudtam róla, hogy azonos érdeklõdésû velünk, így biztos voltam benne, hogy elõbb vagy utóbb, de bejön az utcámba. Arra gondoltam otthagyok az asztalkán egy névjegykártyát, hogy tudjátok itt jártam, de aztán meggondoltam magam, annál nagyobb lesz a késõbbi meglepetés, hogy mindent tudok. Forrt bennem a bosszúvágy, és tudtam, hogy nem kell sokáig várnom már. Így szépen hazamentem, kinyitottam egy üveg hûtött bort, és elkezdtem kigondolni a hétvége programját. Egyben biztos voltam: fogsz egy jót sétálni!

Csütörtök délutáni indultunk az erdei házba. De azért az élet nem ennyire egyszerû, elõtte még részt kell venned egy fogadáson, mondtad. Jó, semmi baj, vidd magaddal az irodába a gála cuccod, öltözz ott át, eléd megyek, megvárlak és indulhatunk. Beleegyeztél, így jó lesz.
Nekem néhány perc elég volt, ahhoz hogy terveimnek megfelelõen elõkészítsem a kocsit Az ülésed fejtámla részéhez felszereltem egy nyakbilincset, a csõvázra pedig egy láncos bokabilincs került. A chloroformos üveg a zsepivel a zsebemben pihent. A garázsszinten a lifthez közel álltam meg, már nagyon vártalak. Lélegzetelállító voltál, mikor kiléptél a fülkébõl. Nyilván fodrászhoz és kozmetikushoz is kiszaladhattál napközben, mert nagyon rendben voltál. Fekete estélyi, harisnya, magas sarkú cipõ- de kár lesz érte- hosszú fülbevaló volt rajtad.

-Gyere Drágám, induljunk - engedtelek elõre a kocsi felé, és Te nem láthattad, hogy kihúzom a zsebemben tartott zacskóból az elõzõleg már altatóval átitatott zsepit. Hátulról az arcodra szorítottam, meglepetésedben még védekezni sem maradt idõd, máris összecsuklottak a lábaid. Mielõtt elsötétült elõtted a világ, az utolsó kép, amit a kocsi fekete üvegezésében láttál, saját meglepett arcod volt. Szépen beültettelek a jobb elsõre, a bilincsek a helyükre kerültek, természetesen a csuklóid sem maradtak ki a hátad mögött. Az üléstámlát félig fekvõ helyzetbe raktam így megakadályozva, hogy a kanyarokban esetleg ide-oda dülöngélj. Eléd húztam azért a biztonság övet, eligazgattam a lábaid amennyire a lánc engedte, és elindultam. Késõ volt, alig volt forgalom, gyorsan kiértem a városból. Gyönyörû voltál így magatehetetlenül. Fejed félrefordulva, szád résnyire nyitva, hajad arcodba hullva félig eltakarta azt. Telt melleid szépen feszítették ruhád, amely kirajzolta alakod. Mit mondjak, ugyanúgy nem találtam rajtad kivetnivalót, mint férfi társaim, akik rendszeresen forgolódtak utánad az utcán. És Te ezt hogy élvezed! Direkt vettél fel sokszor olyan rövid és szûk szoknyát, ami alatt egyszerûen lehetetlen volt eltüntetni az erényöved. A feszes anyag kirajzolta a derékpántodat, a lábközötti pedig nemes egyszerûséggel kilátszott. Mikor elõször rád raktam rögtön tükör elé álltál benne, izegtél-mozogtál, hajlongtál benne, hogy kipróbáld, hogyan illeszkedik a testedhez. Annyira tetszett hogy rögtön elkéredzkedtél, hagy menjél át Judithoz, hogy megmutasd neki. Elengedtelek. Rövid idõ múlva már ketten jöttetek vissza, hogy Judit is szeretné felpróbálni, de nem tudtad levenni. Hát persze hogy nem. Nálam volt a kulcs. Hát kinél is lenne másnál? Juditon nagyon feszült -õ egy kicsit teltebb nálad- és az öv a Te méretedre készült, de azért csak ráerõltettük közös erõvel. Tetszett Neki is ez a kis mini börtön, és késõbb õ is kapott egyet Urától. Ezek után együtt jártatok pasivaditó" túrákra. Bárokba mentetek, utcai teraszokra ültetek ki, és élveztétek a férfi megdöbbent arcát, miután a szoknyátok alá kukucskáltak, aztán jót nevetve faképnél hagytátok õket. Én is szerettem tudni, hogy rajtad van. Nem azért mert betöltötte az eredetileg neki szánt funkciót, hanem a mert a tõled kapott, és feletted gyakorolt hatalmamat szimbolizálta nap mint nap, és ha nem olyan bolondosul öltöztél, akkor láthatatlanul. Néha büntetésbõl tettem rád elektro plug betétekkel, néha szexuálisan éheztettelek ki segítségével. Szeretkezésünk után, melyben direkt nem törõdtem a Te kielégítéseddel, rögtön rádtettem. Ezek után csak a napi tisztálkodás idejére került le rólad, akkor viszont figyeltelek, nehogy kielégítsd magad. Ez így ment 3-4 napig is. Feszült lettél, ideges, és észrevettem az övön maradt nyomokból, hogy még megpróbáltad eltávolítani is magadról. Utolsó nap reggelén még azzal is fokoztam szenvedésed, hogy egy vibrátort tettem bele, amit majdnem teljes erõsségre állítottam és úgy csúsztattam a hüvelyedbe. Tudtad mi vár Rád ettõl egész nap, és csak úgy villámlott a szemed, ahogy terpeszben álltál elöttem,de szó nélkül tûrted, hogy rád csukjam. Kellemes napot kívánva dolgozni indultam.

Fogalmam sincs, hogy hol merre jártál és hogyan titkoltad -ha egyáltalán titkoltad- az egyébként elég hangosan mûködõ vibrátort a lábad között, de estére csupa lucsok volt a puncid, mikor is magam elé állítottalak. Imádom az ízed, és hogy olyan bõségesen váladékozol, tehát rögtön tudtam, hogyan folytatódik az esténk. Az ágyra parancsoltalak, kezeidet a fejed fölé kötöztem, és a kötelet a plafonon levõ kötélszemen keresztül visszavezettem az ágy mellé. Most széles terpeszbe térdepeltettelek, combjaidat pedig térd fölött átvetett kötéllel az ágy két oldalához rögzítettem hogy ne tudd összezárni õket. Ezután húztam nagyon feszesre a kezeid a fejed felett, így mozgáslehetõséged igen kevés maradt. Nagyon szeretem nézni is az arcod, miközben élvezel, így a fejed is rögzítenem kellett valahogy lefelé nézve. Összefogtam a hajad, kötelet kötöttem belé, és az ágyfejhez rögzítettem. Fel voltál készítve nekem az est, neked az egész héten át tartó tortúra végére. Mögéd térdelve puszilgattam és harapdáltam a nyakad, majd nyitottam az öved. Nem siettem el a vibrátor kivételét, jó néhányszor húztam ki és dugtam beléd ismét. Kezemre folyattad izgató nedved, és már nagyon vágytam rá, hogy ízlelhesselek is, ezért az öv, a vibrátorral együtt az ágy mellé került. Most hanyattfeküdtem mögötted az ágyon és tárt combjaid között fejem a muffodhoz tettem. A látvány, ami ilyen közelrõl lett az enyém, valami csoda volt. Égõvörös színben pompázó szeméremajkak, hatalmasra duzzadt meredezõ csiklód -ami csak további kényeztetésre várt- sajátságos illatú nedvedben fürdött. Csak úgy, mint már az én arcom is amit rögvest hozzád dörzsöltem. Fejed elõre kötözésének köszönhetõen láthattam az arcodon megmutatkozó gyönyöröd, szemeid becsuktad, hangosan feljajdultál. És hol voltál még a régóta áhított végsõ kéjtõl? Még ennél jobban is fel akartalak húzni, ezért nyelvem hegyével kezdtem ingerelni csak nagyon finoman a csiklód. Gyorsabb tempót szerettél volna, ezért megpróbáltad szélesebb terpeszbe nyomni combjaid, ami persze nem sikerülhetett a már eddig is pattanásig feszített kezeid miatt. Továbbra is csak finoman, alig-alig érintve a csiklódat játszottam veled. Élveztem, ahogy az arcomba folysz. Hüvelyed nyitva volt, ahogy az egész nap benned lévõ vibrátor feltágította, így most oda nyomtam be a nyelvem, amennyire csak tudtam. A hatást most is lemérhettem az arcodon. Igazán sajnáltam, hogy nem állítottam fel egy kamerát, ami megörökíthette volna fájdalmas, gyötrelmes gyönyöröd. A helyzet már annyira magával ragadott engem is, hogy nem volt szívem egy percre sem magadra hagyni, nemhogy a kamera felállításával veszõdni. Így tovább haladtam a nyalakodásban a gátadra, majd feneked rózsája következett, Itt miután láthatóan az elõbbiekhez képest kevesebb sikert arattam, rögtön megértettem, hogy ezek az ingerek már kevesek örömöd további fokozásához. Ezért szopogatni, majd ajkaimmal, húzogatni kezdtem aranyos kis cica nyelvecskéidet. Most már kezdted igazából nagyon, de nagyon élvezni a dolgot, ezért váratlanul néha kicsit meg is haraptam õket, hogy azért ne feledkezz meg rabnõi mivoltodról sem. Ilyenkor nagyot sikítottál, és azt hiszem néhány hajszálad is bánta a dolgot. Most már csak a csiklódra koncentráltam, megérezhetted Te is, hogy elérkezettnek láttam az idõt a végkifejlethez, mert csípõdet amennyire csak tudtad elõre feszítetted. Szopogattalak, ajkaimmal morzsolgattalak, majd szívogatni kezdtem a csiklód. Itt szakadt el benned a napok óta egyre vékonyodó húr. Kiabálva, nagyra nyitott szájjal, a kötelekbe feszülve élveztél, eddig általam soha sem hallott artikulátlan hangokat hallatva. És én nem kegyelmeztem akkor sem, mikor orgazmusod alábbhagyott, hanem belekergettelek egy következõbe. Ez már nem sikerült olyan szenzációsra mint az elõbbi, de a kettõ együttesen megtette a hatását annyira, hogy egyszerûen kikapcsoltál. Izomtónusod megszûnt, úgy lógtál ott a kezeiden lógva, mint egy rongycsomó. Teljesen kész voltál. Gyorsan kicsúsztam combjaid közül, és eloldoztalak, mert már lilává színezõdtek a kezeid Eloldoztam a combjaid is. Oldalra döntöttelek, betakartalak, hagytalak aludni. Elég sokáig aludtál.

Mikor felébredtél én a fotelomban ültem és néztelek. Újra a kiegyensúlyozott gyönyörû lány voltál, akibe én beleszerettem, akit imádtam nézni megkötözve, kipeckelt szájjal, vagy a fenekeléstõl visítva, vagy ahogy nevetett, vagy ahogy a leveseskanalat a szájához emelte, vagy ahogy a hajába túrt. Szinte mindegy volt, mert úgy volt szép, ahogy volt. Tudatosult benned elragadtatásom -ez egy nõnek valahogy mindig egy kis gyõzelem a férfi fölött szerintem-, mikor észrevetted, hogy gyõzelmed azért nem igazából teljes. Megint rajtad volt az öved, és hüvelyedbõl kilógott a rövid kis antenna zsinór. Érdeklõdve nézted az öled, és még nagyobbal a kezem, mikor megnyomtam a távirányító gombját. Testedben dolgozni kezdett egy vibrotojás.

-Na ne te piszok alak -dõltél hanyatt nevetve, és már repült is felém egy párna. Csak te még nem tudtad, hogy én rögtön ismét megkívántam hogy láthassam a gyönyörtõl eltorzult arcod, és ennek elérésének érdekében milyen hetet szántam Neked.

De most nem volt rajtad az öv, kívánatosan dudorodott szemérmed. Meg is simogattam gyorsan. Ébredeztél, lábaid kezdted mozgatni, de még nem jutott el a tudatodig megláncoltságod. Valamit motyogtál is félálomban, de nem értettem hogy mit. Néhány perc múlva teljesen magadhoz tértél, és ezt dühödt lánccsörgetéssel adtad tudtomra, majd szemrehányóan mondtad:

-Tudod, hogy benne vagyok a játékban, de vártak a fogadáson….

-Pontosan ez az! Benne vagy a játékban! Nincs semmiféle fogadás! Én küldtem a titkárnõdnek a fogadásra szóló meghívót, és Õ írta be a határidõnaplódba.

Egy pillanat alatt mindent megértettél. Tudtad hogy "játszani megyünk a házba, tudtad hogy mi vár rád ott, akartad is elszenvedni mindazt, de valahogy azt hitted több beleszólásod lesz a dologba. Ahogy itt feküdtél az ülésen elzsibbadt, magad alá bilincselt kezeiden, egyértelmûvé vált, hogy ilyesmirõl szó sem lehet majd.

-Szomjas vagyok.

-Ühöm, a cloroformtól kiszárad a száj.

Néhány kilométert csendesen autóztunk, egyikünk sem szólt. Egy parkolóba félrekormányoztam az autót. Tök sötét volt, késõ este, egy lélek sem volt ott rajtunk kívül Az egyik bokádról levettem a bilincset, láncát letekertem a csõvázról, és máris visszakattintottam Rád. Nyakadról is lekerült a vas. Gyümölcslevet töltöttem egy mûanyag pohárba, és a kis asztalkára tettem. Teljesen természetesen mozogtál bilincseidben, nem voltak újdonságok számodra. Elzsibbadt kezeidbe próbáltad mozgatással visszavarázsolni a vérkeringést sikerrel, mert nevetve jajongtál, mikor megérezted az ezertût.

-Igy nem tudok inni - mutattad hátrabilincselt kezeid.

-Old meg valahogy a problémát Drágám. Én is olyan szívesen megittam volna a teámat a múltkor ott az erdõszélen.

-Micsoda??? -fordultál meg hirtelen.

Ugyan már, ne add az ártatlant. Csak nem gondolod, hogy nem láttam át ügyetlen kis játékodon? És az a szánalmas kis telefonhívásos trükk Judittal. És hogy micsoda kis álnok béka vagy, mi sem mutatja jobban, mint hogy milyen eszement rodeót levágtál visszafelé, mintha tényleg dolgod lett volna. De nincs semmi baj, szeretek sétálni a jó levegõn.

-Na iszol? Sietnünk kellene, mert lekéssük a kompot, és egy kis teendõm még akadna itt Veled kapcsolatban.

Ezzel válaszra sem várva mögédlépve kinyitottam az egyik csuklódon lévõ bilincset, és
odavezettelek egy közeli fához. Annak egyik alacsony ága fölött kattintottam rád megint. Pipiskedned kellett, hogy ne vágjon húsodba a bilincs. És ha levettem volna a cipõdet is…..? Ruhádat szépen felhúztam a fejedre és egyszerûen megcsomóztam. Így melltõl fölfelé mintegy zsákban voltál -igaz, hogy gyönyörû cicijeid is benne voltak de azokkal most nem terveztem semmit -alatta viszont láthatóvá vált a hasad, harisnyád alá felvett kisebb vagyont érõ bugyid, magas sarkúid, és a bokáidra csatolt bilincs. Pocakodra rögtön kaptál számos puszit, és kezeim is elkalandoztak a combjaid között. Zsebkésemmel szétvágtam harinyád lábközét, hogy hozzáférjek bugyid ugyanezen részéhez. A fekete csoda áldozatul esett az éles pengének. Megsimogattam kelyhedet. Bizony már nedves voltál, legnagyobb örömömre. Most újnyi vastag láncot kerítettem derekad köré, nagyon szorosra fogattam egy karabinerrel, és egészen a csípõcsontodra húztam, hogy lejjebb már ne csúszhasson. Újabb lánc következett két karabinerrel, de most mélyen a szeméremajkaid között futottak a szemek, és feneked két félgömbje között a vágatban továbbhaladva értek fel a másik lánchoz. Miután elöl és hátul is beakasztottam a karabinereket, egyszerû, de hatásos kínzóeszköz tulajdonosa lettél. A lánc hideg vasa csak percekig okoz kényelmetlenséget, de a többirõl gondoskodik a súrlódás minden egyes lépésnél. Visszaengedtem a ruhád, kezeid ismét a hátad mögé kerültek. Sóvárgó pillantásokat vetettél az üdítõdre, de nem könyörültem rajtad. Fogaid közé szorítva próbáltál meg inni a vékony falú fehér egyszerhasználatos pohárból. Próbálkozásod eredményét elõre borítékolni mertem volna. A pohár tartalmának fele csúfosul Rád folyt, szirupos lében fürdetve fekete estélyid.

-Ebbõl a pohárból így alig lehet inni - méltatlankodtál.

-Tudom, azért kaptad ezt! Akarsz gyakorolni kicsit?

Szomjas voltál, így tehát akartál. Az eredmény csak egy kicsivel lett jobb, mint az elõbb. Megint itt volt az én idõm.

-Ugye nem gondolod hogy ezzel a löttyel a nyakadon összekened az autómat belülrõl? Mars hátra a platóra!!-és karodnál fogva már vezettelek is. Lenyitottam a hátfalat. A raktérbõl kötelet húzzam elõ, amivel rögtön összekötöztem lábiad közvetlenül térd fölött. Egy másik kötél segítségével karjaid jártak ugyanígy könyök fölött. Tudtad mi fog következni, mert felszólítás nélkül magadtól kezdtél el felülni a hátfalra. Szívemnek olyan kedves látványt nyújtottál így, ahogy összekötözött lábaiddal próbáltál meg haladni. Hasra fektettelek, bilincseid láncába újabb kötél került amivel összehúzzam azokat. Így lábaidat térdben behajtásra kényszeríttetem, kezeid pedig iszonyatosan feszültek vállból. Úgy láttam, mintha hálás lettél volna, hogy hajadat nem kötöttem hozzá bakáidhoz, ezzel hátrafeszítve fejed. Nem láttam szükségesnek, eleget fogsz szenvedni így is a kompig. Behúztalak a raktérbe és egy párnát tettem az arcod alá.
Legyél jó kislány, szia -kaptál még egy puszit , és rád csuktam az ajtót.

-Nem hajtottam gyorsan, a komp menetrend szerint jár és nem szerettem volna, hogy idõ elõtt kikerülj a raktérbõl. És azt sem, hogy azért olyan nagyon kényelmesen feküdj ott hátul. Ezért -bár az út jó minõségû volt, kerestem néhány gödröt amibe "beletehettem" a Difender elejét és hátulját. A kompra való felhajtás elõtt még meg kellett hogy szabadítsalak a mozgásodat gátló kötelektõl és bilincsektõl baj esetére. A felhajtórámpa elõtt húzódtam félre az autóval, és másztam fel hozzád a raktérbe. Sminkednek nem tett jót ez a közel másfél óra, és ruhádon is látszott hogy ide-oda elcsúszkáltál a fémpadlón. Megszabadítottalak a kötelektõl és a bilincsektõl, de a ruhád alatti láncok természetes maradtak. A hosszú megkötözöttség miatt nem tudtál magadtól járni, ölben vittelek az elsõ üléshez. Az alatt a pár perc alatt elég jól összeszedted magad, amíg az elõttünk lévõk behajóztak. Azért még nem mûködtél teljesen normálisan, mert az irányító matróz utánad nézett mikor a fedélzetre indultál és megkérdezte tõlem:

-Jól van a hölgy? Nincs szükségük segítségre?

-Köszi semmi baj. Most kezdett el aerobicra járni, és izomláza van.

A büfében kávét, sütit, ásványvizet vettem mindkettõnknek, amíg Te a mosdóba mentél rendbe tenni magad. Igyekezeted csak az arcodat tekintve volt eredményes, ruhád pocsékul össze volt gyûrõdve.

Olyan hülye vagy, miért nem vetted le rólam a többi láncot is? Tudod milyen nehéz így pisilni?

-Na ja, és gondolj bele majd a kakiba! -vigyorogtam.

-A komp út három órája kínzatásod szünete volt. Kiültünk a fedélzeti nyugágyakba, bámultuk a sötétet, és szívtuk a sós tengeri levegõt. Beszélgettünk mindenfélérõl. Csodáltalak, hogy mennyire külön tudod választani rabnõi és sima egyéniséged. Sokszor úgy tûnt, hogy el van rejtve rajtad egy kapcsoló. Hazajöttél, mint dühös fõnökasszony magadra zártad a fürdõszobát, majd kisvártatva elémálltál terpeszben, kezeidben a bilincseiddel. Nehéz volt ellenállnom Neked, nem is nagyon tudtam. Nem zavart, hogy felmerült bennem a kérdés ilyenkor: most ki is irányit, kit? Pirosra pacskolt feneked elég jó választ adott végeredményben.

-Most is biztosra vettem, hogy kikötés elõtt figyelni fogsz utasításaimra.

-Szeretted bámulni a hajó oldalán habzó vizet, áthajoltál a palánkon. Mögéd léptem, lábammal terpeszbe toltam lábaid, és hátulról rád hajolva hozzád simultam. Rögtön jött a válasz, kicsit még jobban "bepucsitottál". Simogatni kezdtem melleid, hasad, tenyerem alatt éreztem a láncokat, végigkövettem útjukat testeden.

-És ha pisilésnél levettem õket? -kérdezted

-Tudom, hogy nem tettél ilyet. Magam felé fordítottalak, és elkezdtem lecsókolni arcodról a sós vízpermetet

-Megbizom benned, szeretlek!

Mikor partra kerültünk, megint mellém ültettelek, minden bilincs és kényszerítõ eszköz nélkül. Csodálkoztál is eléggé. Félórányi autózás után értünk ahhoz a földúthoz, ami a házhoz vezet az erdõn keresztül. Ráfordultam, majd néhány száz méter megtétele után megálltam.

-Te innen gyalogolni fogsz! - mondtam

Engedelmesen kiszálltál, és parancsomnak megfelelõen már indultál is volna.

-Na nem, nem! Ennyire könnyen azért nem úszod meg ugye tudod? Gyere csak, ülj ide a hátfalra. Lenyitottam a hátfalat, a raktérbõl széles szigetelõ szalagot vettem elõ.

-Kérem a lábad.

Cipõdet szépen hozzáfogattam a lábadhoz.

-A másikat is légyszives -az is elkészült néhány pillanat alatt, így a cipõid már nem tudtak leesni a lábadról és Te sem tudtad levenni õket. Karikás nyakörvet, és kötelet tartottam az orrod elé.

-Válassz, melyiket szeretnéd?

Kezdted sejteni mit tervezek, de ugye teljesen biztos nem lehettél a dolgodban, ezért meggyõzõdés nélkül, de a kötelet választottad. Utóbb kiderült, jól tetted, mert így kezeid elõtted kötöttöm össze, és nem a hátad mögé bilincseltem, mint ahogy tettem volna, ha a nyakörvet választod. Tényleg ijedten néztél rám mikor elõször rongyokba csavartam a csuklóid-, mert ilyet csak akkor csinálok, ha komolyan felakasztalak valahova lógni. A szálakat szépen elrendeztem csuklóidon, majd a kötél másik végét a vonófejhez rögzítettem. Ruhádat szépen összefogva megemeltem és a fogaid közé nyomtam.

-Tartsd csak szépen amíg leveszem a láncokat kérlek szépen..

Több kilométerre voltunk még a háztól, és igazán nem szeretettem volna, ha a sok gyaloglás miatt szétdörzsölõdik a puncid. Sok mindenben lesz még része, ne tegyük használhatatlanná idõ elõtt.
-Akkor talán indulhatnánk is….?

Némán bólintottál.

Egyesbe kapcsoltam, felezõ nélkül alapjáraton kezdtünk gurulni. 4-5 méterre lehettél a kocsi mögött, így a hátsó piros lámpák szépen fénybe vontak még. Kezeidet elõre tartva,a kötelet kicsit feszítve lépegettél. Figyeltelek a tükörben, a lámpák fényében próbáltad felfedezni a kiálló gyökereket, köveket. Volt mire figyelned, ezt a kocsi döccenéseibõl is éreztem. A lassú haladás nemigen kötötte le a figyelmem, bár rád pillanatról pillanatra kellett figyelnem a tükörben, így egy lemezt nyomtam a cd-be. Azután még egyet, majd még egyet és még egyet, ahogy múlt az idõ.

Tudom, hogy a magas sarkú cipõ hosszú ideig tartó viselése milyen megpróbáltatást jelent a hölgyek számára, ezért kíváncsian vártam ezek megjelenését rajtad. Megszaporáztad lépteid, hogy egészen a kocsi mögé érjél és így nyerj kötélhosszt ahhoz, hogy kis idõre megállva megpróbáld az egyik lábaddal a másikról lerugdosni a cipõd. Néhány próbálkozás után azonban beláttad, a szigetelõszalag jól tart. Akkor ugyanezzel az elõre futásos technikával, de megkötözött kezeiddel kezdted megbontani a szalagot. Sokadszori próbálkozás után sikerrel. Leesõ cipõd beleveszett mögöttünk a sötétbe. Így néhány perc küzdelmes munka után sokkal rosszabb helyzetbe kerültél átmenetileg, mint az elõbb voltál. Hiszen az egyik lábadon még ott volt a cipõ, a másik már harisnyásan ugyan de mezítláb. Ez a helyzet nem könnyítette meg a dolgod a kocsi után futásban. Figyeltelek, sokszor az utolsó elõtti pillanatban kezdtél el futni, mert ha még egy kicsit is vársz, az autó menthetetlenül elránt. Mikor a hetedik cd-t cseréltem, már látszott rajtad a fáradtság. Egyre többet bukdácsoltál. egyre nagyobbakat rántott rajtad a kötél. Mintha kiabáltál is volna, de nem hallottam mit, mert olyan fortissimóban csaptak fel a hangszórókból a leomló fal zajai. Valószínûleg csak szidhattál, mert vonszolódva ugyan, de szépen gyalogoltál. Ezek után durván egy negyedóra múlva estél hasra elõször. Most adtál hálát a sorsodnak - és bevallom én is -hogy kezeidet elõre köttetted. Támaszkodni, tompítani tudtad az esést, és így nem is lett semmi bajod. Kuplung, fék, megállás, motor kikapcsolva hátramegyek hozzád. Felsegítelek, újra lenyitom a hátfalat, segítek felülni, pihenj egy kicsit. Darabonként megetetek veled egy fél tábla csokit, és szenyózás nélkül inni is kapsz. A raktérlámpa halovány fényében is jól látszik milyen koszos vagy. Harisnyád talprésze teljességgel eltûnt bokádig. Estélyidnek sem tett jót a hasra esés, egy szó, mint száz, sajnálom, hogy nincs itt egy kis kávézó, ahová kiültethetnélek pihenni. A maradék ásványvízzel leöblítem lábaid, és csomagodból elõkeresem edzõcipõdet. Rád adom õket, mert szükségtelennek tartom további mezítlábas sétáltatással gyötörni lábaid, mert lesz még mit szenvedniük a továbbiakban, és nem célom, hogy véres sebeket szerezz. A kedvezménynek viszont drága árat szabok. Nagy szájpecket kapsz -akkora a labda, hogy alig fér a szádba- és orrodat pedig csiptetõvel fogom össze. Levegõt csak a labdába fúrt lyukon kapsz., nehéz perceknek nézel elébe ez kétségtelen. Simogatlak, megigazgatom arcodba hulló hajad. Éppen indulnánk ismét, mikor elered az esõ. Szép lassan, de megmásíthatatlanul. Ismét hátramegyek hozzád, és egy két mozdulattal letépem a ruhád.

-Még csak az hiányozna nekem, hogy a vizes göncödtõl tüdõgyulladást kapj….

Végignézek rajtad, gyönyörû vagy még ilyen zilált állapotodban is. Egy egyszerû embernek nyilván furcsán mutatnál edzõcipõddel, a lábad között szétvágott harisnyádban és a hatalmas labda miatt csordogáló nyáladdal. Engem ez a látvány viszont végtelen boldogsággal tölt el. Megtehetem Veled mindezt, az enyém vagy. De furcsa ezt mondani, hálát is érzek. Hogy megtehetem Veled mindezt, és hogy az enyém vagy. Csodálatos érzés ez!!! Hasonlítani sem tudom máshoz, átélése olyan fokú gyönyörrel tölt el mindig, hogy az szinte elmondhatatlan.

Most is így vagyok ezzel. Tudom, hogy gyötörlek, hogy fájdalmat okozok neked, mert még kilométereket foglak vonszolni a kocsim mögött a szakadó esõben, de hajt a véremben szétáradó adrenalin. Nem érdekel semmi más, csak Te ott hátul. Te is élvezed, még ha jajongsz, kiabálsz, vagy vergõdsz is sokszor! Egymásra találtunk, lelkünkbõl fakadóan korbácsoljuk egymás vágyait egyre és egyre feljebb. Örömünk beteljesülésének zálogai mi magunk vagyunk a másik fél számára. Mindez addig lesz így, amíg Te, úgy akarod. Ez látszólag ellentmond pillanatnyi helyzetednek, hiszen megkötözött kezeid másnak nem sugallanák ezt a valóságot. De Te tudod, hogy így van, s mégis, eszed ágában sincs élni a lehetõséggel. Csak egy szavadba kerülne és máris bent ülhetnél a kocsiban, de hogy mondhatnád ki ezt a szót úgy, hogy ne hazudtold meg vele saját vágyaid? Most alig várod hogy vége legyen ennek a gyaloglásnak, hogy megérkezz a házhoz még akkor is, ha tudod ott belül mik várnak még rád a továbbiakban, s azt is, hogy nem kapsz kegyelmet! Nem kell Neked kegyelem! El akarod szenvedni mindazt, ami még Rád vár, bár még fogalmad sincs arról mik lesznek ezek, mert szükséged van rá, hogy eltelj a fájdalommal vegyes kiszolgáltatottság érzésével. S hogy ehhez olyan út vezet, amin sikoltozol, ordítasz, vergõdsz majd, nem bánod. De az út végén ott állsz majd meggyötörve ugyan, ámde boldogan! És ez mindent megér!

Ezekért kívántad bárcsak indulnék már el, mit törõdsz Te a szakadó esõvel!

És én elindultam. Az elõbbi néhány perces kis pihenõ erõt adott neked. Lábadnak is könnyebbség volt az edzõcipõben, és leszámítva a hatalmasra szétfeszített szád és összecsíptetett orrod, egészen jól érezted magad. S elkövetted azt a hibát, hogy én ezt észre is vehessem. Azonnal meg is kaptad büntetésed. A kézi gázzal picit emeltem a motor fordulatszámán, így kettesbe kapcsolhattam a váltót, téged lassú futásra kényszerítve. A labdába fúrt egy lyuk hamarosan kevésnek bizonyult arra, hogy levegõt is kapjál, és a nyáladat is kicsorgathasd rajta. Így már problémát jelentett minden lélegzetvételi kísérleted, felgyülemlett nyáladtól köhögni kezdtél, és így már egyáltalán nem jutottál levegõhöz. Megállítottam az autót. Lehajtott fejjel térdre borultál a sárba. Néztem az órám, három perc pihenõt engedélyeztem Neked így. Utána megint sétáltattalak, majd megint jött egy futás. Nagyon kellett Rád figyelnem, de többször végigcsináltattam Veled ezt a periódust. Lassan kezdtél erõd végére érni, és így én sem bántam már mikor megláttam a fák között a ház fényeit. Az én megsétáltatásom miatt kapott büntetésedbõl már csak néhány száz méter volt hátra. Így nem kaptad meg az óra szerint járó pihenõd, hanem lassítás nélkül továbbhajtottam a garázsként szolgáló kis épületig. Köhögve, fuldokolva feküdtél hason a kötél végén a sárban. Megváltásnak érezted mikor levettem rólad a csipeszt, és kivettem szádból a labdát. Végre rendesen kaptál levegõt, nagyokat, mélyeket lélegeztél, nem szóltál, valószínûleg pillanatnyilag nem is tudtál volna. Fekve hagytalak, a vonófejrõl oldoztam le a köteled. A kocsival beálltam a garázsba, majd visszamentem érted. Felsegítettelek, a földrõl markomba gyûjtöttem a kötelet, majd karodnál fogva bevezettelek a garázsba. A kötelet átvetettem az egyik tetõgerendán, meghúzván a fejed fölé emelve ezzel kezeid. Megfeszítve a kocsi lökhárítójához kötöttem. Mélyeket lélegeztél, élvezted hogy akadálytalanul áramlik tüdõdbe a levegõ. Néha milyen apró dolgoknak is tud örülni az ember. S még ha az állkapcsaid sem fájnának ennyire….

-Pihenj egy kicsit, addig én leöblítem az autót, és majd Téged is lemoslak. Te csak álltál ott, fejed fölé emelt kezekkel, csorgott rólad a sáros lé, nagyokat szipogtál, és karodhoz dörzsölted az orrod. Végignéztél magadon……

-Szeretnék megfürdeni… ha lehet -tetted hozzá.

-Egy pillanat, mindjárt fogsz is, csak hadd mossam le a kocsit, nehogy rászáradjon a sár.

Végletekig akartam elmenni ezért úgy tettem, mintha, még az autó is fontosabb lenne jelenleg Nálad. Ezért aprólékos alapossággal dolgoztam, még ezzel is próbára téve tûrõképességedet.

-A fenébe, elfogyott a melegvíz! Na mindegy! Akkor a kocsi már így marad. Akkor most jössz Te, hideg vízzel.

Köteleket vettem fel az asztalról, amiket. a bokáidra kezdtem hurkolni.

-Azt mondtad, fürödhetek, kezdtél replikázni.

-Hát persze! De nézz már végig magadon, hogy nézel ki? Így nem engedlek be a házba, összekennél mindent. Elõbb itt leslagozlak kicsit.

Néhány pillanat múlva kezeiden lógtál. Lábaid terpeszben, de vízszintesen nyújtva szétkötözve. Levettem cipõid, és most már végérvényesen megszabadítottalak harisnyádtól, bugyidtól, átvágott pántokkal melltartód is a földön landolt. Teljesen meztelenül lógtál ott elõttem, széttárt lábakkal. Langyosra kevertem a csapokkal a vizet, mert persze hogy nem fogyott el a meleg víz, majd fröcskölni kezdtelek, felülrõl lefelé. Két tenyereddel, karjaiddal kezdtem, hajad majd arcod következett, hátad, mellkasod, hasad sem maradt ki. Muffodat nagyon koszosnak találtam, így azon a tájékon sokáig idõztem a vízsugárral. Rángattad magad a kötelékeiden, próbáltál kitérni a víz útjából, természetesen sikertelenül. Lábaid következtek, ez elõbbiekbõl adódóan combjaiddal már nem sok dolgom volt, Fáradt talpaidnak és lábujjaidnak kis hidro masszázzsal akartam kedveskedni, ezért erõsebbre állítottam a sugarat és neki kezdtem. Alaposan végigverettem az ujjaid, és talpboltozatod. Csikis voltál, ezért csak néhány pillanatig bírtad nevetés nélkül az erõs sugárral való kezelést. Olyan aranyosan nevetsz, ezért adtam rá okot bõségesen.

Most következett a samponos lemosás. Vödörbe vizet tettem, abba sampont, majd kocsimosó kefével szépen végigcsutakoltalak. Nem nyomtam hozzád durván, azonban mégsem tetszett túlzottan elsõ tréninged befejezõ aktusa. A sok habtól úgy néztél ki, mint egy frivol pózban magát mutogató hóember. Bõ vízzel öblítettelek, kész is voltál. Megszabadítottalak köteleidtõl, újra lábaidon álltál, és nézegetted csuklóidon a rongy becsavarás ellenére is ittlevõ kötélnyomokat. Pokrócot terítettem Rád, ölbekaptalak.. Vállamra hajtottad fejed, és én a füledbe súgtam: sétáltatásból úgy gondolom egálban vagyunk, s akkor lassan hozzá is kezdhetnék egymás szórakoztatásának.

-Ragyogó ötlet, bár nekem eddig is tetszett a mûsor -mondtad. A következõ felvonáshoz ezért lenne egy ötletem...

 

(A történet nõi szemszögbõl való átirata megjelent az index Bdsm fogságában fórumában 2004.11.09., 8562. sz. hozzászólás)