Helló Geordina!

Mint írtam, nem szándékoztam ilyen hamar jelentkezni, de elolvasva második beszámolódat mégsem tudtam megállni. Mielõtt azonban ezt kifejteném, néhány szót szólnék az elsõrõl.

Elõször és mindenekelõtt rendkívül izgatónak bizonyult. A történetnek persze számos tanulsága van, de ennek kielemzése nem az én feladatom. Ha tényleg megtörtént (vagy valami hasonló), akkor ezek a tanulságok nem tartoznak rám, és bármit is mondanék, kioktató jellege lenne, amire nemcsak semmi szükség, de igazságtalan is volna. Ha pedig csak kitalált, úgy minden elismerésem, amiért kitaláltad. A dolognak valós vagy kitalált voltával a továbbiakban pedig nem is kívánok foglalkozni, csak az élvezetet rontaná. Bár egy alávetett személynek tényleg egyik legsúlyosabb vétsége, ha egy Mesternek vagy Úrnõnek nem mond igazat. Visszatérve a történetre, a való életben én nem igazán szeretem az ilyesmit, alapelvem, hogy senkit sem szabad akarata ellenére megalázni, bántalmazni, fõleg szexuális vonatkozásban nem. Az önkéntesség persze egészen más. Ez azonban mit sem von le a történet értékébõl és izgalmasságából. Külön dícséretet érdemel az események közben szerzett tapasztalataid és érzéseid részletes bemutatása.

Sajnos azonban a második elbeszélésrõl sokkal kevesebb jót tudok mondani. És igazából ez késztetett arra, hogy más bokros teendõimet félretéve billentyût ragadjak, azt hiszem ugyanis, hogy ez alkalommal számos olyan hibát, vétséget követtél el, mely nem maradhat méltó büntetés nélkül. Sorrendben:

1. Miután beleegyeztél, hogy Zsuzsát és általa a többieket szolgáld, Zsuzsa elmondja, milyen pozíciót kell felvenned, amikor állsz. Biztos vagy benne, hogy a leírtakat mondta? Szerintem rosszul emlékszel, ami egy ilyen beszámolónál súlyos vétségnek minõsül. Hogy a szándékos félrevezetésre már ne is gondoljak... Addig rendben van, hogy meztelenre kell vetkõznöd, és terpeszbe kell raknod a lábadat az említett okokból. Na de hogy "kicsit"? Ilyen pontatlanul egy Mester sosem fogalmaz, szerintem Zsuzsa sem. Ez ugyanis egy engedetlen rabnõ számára, amilyen te is vagy, számos kiskaput hagyna nyitva. Valójában szerintem Zsuzsa azt mondta, hogy a két lábfejed között mindig minimum 1 méter kell legyen, és a lábfejeknek befelé, a puncid felé kell nézniük, ezáltal is növelve a terpeszt (idõnként szúrópróbaszerûen célszerû ellenõrizni).

2. Ugyanezen pozitúránál állítólag azt a parancsot kaptad, hogy a kezeidet tedd hátra. Ezt csak nagyon kezdõknél, vagy nagyon haladóknál tudom elképzelni. Az ilyen testhelyzeteknél ugyanis nem csak a puncidat kell a környezeted számára mintegy felkínálni, hanem tested minden egyéb részét is, elsõsorban a melleidet. Azaz a melleidet ki kell düllesztened (ahogy azt az ülõ testhelyzetnél írod is), ami hátratett kézzel csak úgy megy, ha a két kezed minnél közelebb szorítod egymáshoz, legalább addig, hogy a két könyököd összeérjen. Ezt azonban nagyon nehéz huzamosabb ideig így tartani, és csak jól betanított rabnõk tudják megcsinálni. Nyilván Zsuzsa nem tételezett fel rólad ilyen képzettséget. Sokkal általánosabb, hogy a kezeidet a tarkódon, hátul kell összekulcsolnod. A két könyöködnek hosszabb idõ alatt sem szabad elmozdulnia a test síkjából. Ezáltal a melleid kellõen kitárulkoznak és hozzáférhetõkké válnak.

3. Nem hiszem, hogy Zsuzsa csak a punciszõrödet említette meg. Bár amit mond az teljesen igaz, biztos hogy szólt a testszõrzetrõl is. Ami egy rabnõ esetében sosem megengedhetõ, mégha szõke is az illetõ. Egy rabnõ kiszolgáltatottságát nemcsak meztelenségével demonstrálja, de ezt fokozza azzal is, hogy a haján, szemöldökén és szempilláján kívül semmilyen szõr nincs rajta. Sem a lábán, sem a hónaljában, sem sehol máshol (esetleg a punciján, ha az szõke vagy vörös színû, bár én ilyenkor sem feltétlenül szeretem).

4. Zsuzsa biztos nemcsak azt mondta, hogy mindig szót kell fogadnod és nem szabad hazudnod, vagy elhallgatnod dolgokat, hanem azt is, hogy megszólalnod csak akkor szabad, ha kérdeznek, vagy engedélyt adnak rá. Ha valamiért mégis mindenáron beszélni akarsz, akkor engedélyt kell kérned! Ez az önkontroll megtanulásának egyik legjobb módja. Mikor azonban Péter a csiklódat megszorította, felsikoltottál, amire nem kaptál engedélyt. Ugyanakkor ezért semmilyen büntetésbenm nem részesítettek, te pedig nem szóltál, ami szintén kötelességed lett volna.

5. Amikor Péter megparancsolja, hogy elégítsd ki, nem a megfelelõ részletességgel történik a leírás. A látvány stimmel, a második inger azonban mindig a szag. Feltéve, hogy nem félórája mosakodott, a péniszének mindig lesz valamilyen, lehet nem kellemetlen szaga. Utána íze ugyanúgy.

6. Mikor Péter beleélvez a szádba, mi lesz a spermájával? Errõl ugyanis semmit sem olvashatunk. Néhány mester, akinek hosszú farka van, képes lehet rá, hogy egybõl a nyelõcsõbe élvezzen, ez azonban mind az õ, mind a rabnõ részérõl nagy gyakorlatot kíván, ugyanis nagy veszélye van a fulladásnak. Nem hiszem, hogy Péter veled, a kezdõvel ilyet próbált volna, különben sem említed sehol, hogy az átlagosnál hosszabb farka lenne.

Akkor viszont mi történt? Nem írod ugyanis, hogy a spermát lenyelted volna, ami amúgy, ellenkezõ parancs híján minden rabnõnek kötelessége. Ezzel szemben kifolyt a szádból, ami súlyos vétség!

7. De van ám ennél rosszabb is. MI AZ, HOGY "MIKOR VÉGRE SIKERÜLT A FARKÁT KIVENNEM A SZÁMBÓL"??????? Egy rabnõ számára a szopás nem addig tart, míg a mester el nem élvez, hanem amíg arra nem utasítja, hogy most már elég, kiveheti! Ez valamennyi közül az egyik legsúlyosabb bûnöd, természetesen nem maradhat büntetlenül.

8. Ha lehet, Bélával a helyzet még rosszabb. Elõször is nem tudod megelégedésére szolgálóan teljesíteni a feladatodat, ami újabb súlyos hiba. Igaz, hogy eredményes vagy, mikor nyögni kezdesz, de ezt elõbb, magadtól meg kellett volna tenned. Nem az a nagyobb baj, hogy nem vagy eredményes, hanem az, hogy meg se próbáltad azzá tenni magadat. Mit gondolsz, meddig folytatódott volna ez, ha Péter nem jön és segít?

9. A legsúlyosabb bûn, amit ez alkalommal elkövettél: elélveztél anélkül, hogy ezt megengedték volna neked. Igazából nem találok szavakat. Ahelyett, hogy legalább bûntudatot éreztél volna Zsuzsa iránt, akinek újfent nem engedelmeskedtél, még élvezted is!

10. Aztán mikor Péter kihúzza a farkát, engedély nélkül megszólalsz. Ráadásul azt szeretnéd, ha hagynának elélvezni. Mintha nem tudnád, hogy ez egy kegy, amit ki kell érdemelni. Teljesen érthetõ a többiek haragja.

11. Az, hogy Hilda parancsait milyen tökéletlenül hajtod csak végre, szinte már eltörpül az elõbbiek mellett. Büntetésrõl pedig szó sincs, pedig õ még abba is beavat -szerintem érdemtelenül-, hogy Mylady létére élvezi a fájdalmat.

12. Végezetül számtalanszor elfelejted megköszönni Mestereidnek és Úrnõidnek a veled való törõdést. Hogy mikor, azt nem árulom el, következõ leveled elején Neked kell ezeket Zsuzsának és a többieknek felsorolnod, bocsánatukért esedezve és kérve a méltó büntetés kiszabását.

Nos, ennyi. Azt hiszem tényleg igaza volt Zsuzsának, haszontalan, semmire sem jó kis picsa vagy. :-) (A mosolyjel itt azt jelenti, hogy ezzel nem akarlak a való életben megsérteni, ez a kijelentés ugyanúgy a felajánlott játék része, mint minden más. Többet nem fogom kitenni, mikor ilyeneket mondok, automatikusan így értem). Megértem, hogy egyenlõre nem lettél egyikük kizárólagos tulajdona sem. Egyetlen Mester vagy Úrnõ -én sem- égetné szívesen magát egy ilyen rossz, értéktelen rabnõvel.

Ha a Mestered volnék, és az volna a feladatod, hogy ilyen beszámolókat írj nekem, mindezekért büntetést kapnál. (A mostani helyzettel szemben az lenne a különbség, hogy ezt kötelezõ lenne végrehajtanod). Tudod mit, le is írom, milyet. Mivel fizikailag távol vagyunk egymástól, sajnos nem tudlak személyesen megbüntetni, így neked kéne saját magadat ezt elvégezned. A történésekrõl hiteles beszámolót kéne küldened, pl. úgy, hogy az egészet felveszed videóra. A helyszín egy ágy volna. Természetesen meztelenre kéne vetkõznöd, csak a rabszolganyakörved hagynád magadon. Ezután egy kötelet kötsz a mellkasodra úgy, hogy a kötél a melleid alatt és felett halad el, elöl a két cicid között pedig keresztezõdik. Nem kell túl szoros legyen, csak épp, hogy alúlról a cicit kissé megemelje, illetve felülrõl és középen oldalról nyomja. Ezáltal a melleid kissé elõretüremkednek, és az alakjuk is szép gömbölyded. Ez a gyenge nyomás hosszú távon izgatólag hathat a mellre, de mivel ez büntetés, gondoskonék róla, hogy ne ez az érzés legyen a mérvadó. Ezután le kell ülnöd az ágyra, és a lábaidat az ágy végéhez kell kötöznöd, minnél szélesebb terpeszben. Az ágy fölé egy gyertyát függesztesz úgy, hogy ha hanyatt fekszel, kb. 40 cm magasan lógjon a mellkasod fölött (lóghat a mennyezetrõl, vagy az ágy végéhez erõsített rúdról). Ezután a melleidre csipeszeket kell rácsippentened. Bolti, mûanyag ruhaszárító csipeszekre gondolok, de újakra, melyek rugója még erõs. Hogy mennyit, az a melleid méretétõl függ, de a nem túl nagy mellekre is ráfér 10-10 db. Elõször hetet kell felhelyezned úgy, hogy félkör U alakban beborítsák a mellet. Minnél nagyobb felületet kéne a csipesz alá vonnod, mert a büntetést csak így tekintem teljesítettnek. Ezután kettõt a mellbimbó udvarára és a környezõ területekre kell felhelyezned, míg az utolsót magára a mellbimbóra. Utána ezt megismétled a másik melleddel is. Mikor ezzel készen vagy, meggyújtod a gyertyát, hanyattfekszel és az ágy fej felõli végéhez erõsített lánchoz hozzákapcsolod a nyakörved. Végül a kezeidet magad alatt a hátad mögött összebilincseled. Ez a bilincs az ágy láb felõli végéhez csatlakozik egy lánccal. A lánc csak annyira rövid, hogy épp egy kicsit homorítanod kelljen, mikor a bilincsbe dugod a kezedet (miközben a mellkasod és a cicik felfelé türemkednek, a gyertya felé). Természetesen, ha egyszer a bilincs rácsattant a kezedre, nincs visszaút (azt megengedném, hogy a kulcs a kezed ügyében legyen). Mindaddig így kell maradnod, amíg a gyertya le nem ég. A büntetés során a terpesz, a megkötözés és a homorítás adja a kiszolgáltatottságot, a homorítás a kellemetlenséget, míg a csipeszek a fájdalmat, ami az idõ múlásával csak egyre fokozódik. A gyertya itt egyrészt idõmérõ eszköz, másrészt a melleidre csöpögõ forró viasz gondoskodik róla, hogy ez idõ alatt ne unatkozz (Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy egy jól felfüggesztett gyertya -forog). A végén külön izgalmas, leesik-e a még izzó csonk. Mikor mindnek vége van, kioldozhatod magad, de mielõtt a fürdõszobába mész megmosakodni, letérdelsz a kamera elé és szépen megköszönöd a büntetést. A kérdésem: Fentebbi bûneid ismeretében milyen hosszú gyertyát vágnál le magadnak? (Feltételezve, hogy egy gyertya 1 óra alatt 15 cm hosszan ég le)

Mivel úgy érzem, szavaimért felelõsséggel tartozom, mivel gyakorlatilag nem ismerjük egymást, és mivel minden lehetõségre gondolnom kell, nyomatékosan szeretnélek megkérni rá, hogy ne próbáld ki. Kivéve, ha nagy jártassággal rendelkezel az önmegkötözés (helyesebben önkiszabadítás) terén, valamint a gyertyával kapcsolatos játékokban. Szelidített verzió lehet ugyanez, de bilincs, nyakörv és láb megkötözés nélkül, így azonnal cselekedni tudsz, ha valami nem jól sül el. (Most, hogy ez az írás a honlapomra is felkerül, ugyanez vonatkozik mindenkire.)

De visszatérve a témához. Zsuzsa és a többiek természetesen tökéletesen tisztában vannak fentebbi hiányosságokkal és vétségekkel. Igazság szerint a végén a fejedre akarták olvasni, a büntetés és annak mértéke közlésének a következõ alkalomra való halasztásával -hadd fõjön addig saját levében a kicsike. Na most már mindegy, annál nagyobb lesz a meglepetés legközelebb. Ugye számodra is nyilvánvaló, hogy a büntetéssel fogják kezdeni, amit ezúttal nem úszol meg néhány korbácsütéssel. Ennek elviselése esetén is komoly a gyanú, hogy alkalmatlan vagy arra, hogy komoly, Urának és Úrnõjének minden tekintetben elfogadható rabszolga válhasson belõled. Ezért a büntetés végrehajtása után ismét felajánlják szerintem, hogy lépj ki. Ha mégsem, akkor viszont tudatosítanod kell, hogy a múltkorinál sokkal komolyabb és szigorúbb tréningen kell részt venned. Hogy ennek milyen eredménye lehet, arra jó példa Hilda, aki már számodra is nyilvánvalóvá tette a múltkor, hogy "szereti a korbács másik oldalát" is. Társai biztos bemutatnak rajta valamit, amire te nem is gondolnád, hogy képes lennél elviselni. Csak ízelítõül, mennyi mindent kell még tanulnod, mi minden vár még rád. Ja, és mostantól mindenrõl ugyanolyan részletesen kell beszámolnod, mint tetted azt az elsõ részben, beleértve a többiek külsejét is.

Ezután sor kerülhet a tulajdonképpeni 2. leckére, ami nem kétséges, hogy legsúlyosabb hibádat lesz hivatott orvosolni, azaz az orgazmustilalom betartását. Biztos vagyok benne, hogy ezúttal nem kapsz engedélyt az elélvezésre. Biztos vagyok benne, hogy õk ugyanakkor mindent meg fognak tenni azért, hogy elélvezz. Biztos az is, hogy a maguk módján ezt korrekten teszik, azaz az élvezet fájdalommal és kényelmetlenséggel fog társulni, hogy te döntsd el, melyik érzést részesíted elõnyben. Balszerencsédre téged izgat a kiszolgáltatottság, bizonyos mértékig a fájdalom, de ez nem az õ gondjuk.

Biztos az is, hogy mivel õk az ilyesmiben jártasak te meg nem, továbbá mivel az orgazmus a legkevésbé kontrollálható testi funkció, ezen a próbán el fogsz bukni. Talán nem is csak egyszer. Biztos vagyok benne, hogy ezért méltó büntetést fogsz kapni. Abban is biztos vagyok, hogy ezután már jobban vigyázol, még az is lehet, hogy a végén csak sikerül megállnod elélvezés nélkül. De az is biztos, hogy ekkorra már MINDENT, DE TÉNYLEG MINDENT megtennél, csak hogy végre elélvezhess. Ki tudja, talán meglágyul a szívük, és elárulják, mit kell tenned ezért. Talán nem.

Várom a mielõbbi részletes beszámolót.

Üdvözlettel
Jeromos Mester