Jóapa és a bolondballagás
A ballagás előtti héten anyu váratlanul bejelentette, hogy egy hétre Szentpétervárra utazik a főnökével üzletelni, így nem tud itt lenni a nagy napon. Kedden el is ment, így egyedül maradtam. A megelőző hónapokban kicsit hanyagoltam a travizást, a februári jelmezbálra sem lánynak, hanem csak feketepárducnak öltöztem, most viszont újult erővel tört ki rajtam a „lány akarok lenni” vágya.
Szerdán és csütörtökön suli után szépen megcsináltam magam. Végigmentem a lábaimon a SilkEpillel, kiszedtem a bajuszkámat, kiigazítottam a szemöldökömet, és legnagyobb újításként, kikísérleteztem, hogyan tudom a kukimat leragasztani hátrafelé a fenékvágatom irányába. Ehhez fel kellett tolnom a heréimet a hasüregembe, de az eredmény csodálatos volt. Teljesen „tiszta” voltam elöl, se bim-bammoló golyók, se lingő-lógó hernyó… és vehettem tangabugyit.
Aztán csütörtök este elhatároztam, hogy a másnapi bolondballagásra érettségiző diáklánynak öltözök: anyukám régi matrózblúza, valamint a sötétkék szoknyám és fekete körömcipőm adta az alapot, fehér melltartóval, testszínű nejlonharisnyával.
Péntek reggel kisminkeltem magam, gyűrűt, nyakláncot, bokaláncot, fülbevalót vettem. Gondosan hátraragasztottam a kukimat, és felöltöztem. Aztán egész délelőtt észre sem vett senki.
A baj akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy kifoszlott a szoknyám zsebe, és a lakáskulcsomat inkább Sárira bíztam. Aztán nála is maradt. Délben ott álltam kulcs nélkül, és el kellett caplatnom Sáriékhoz a kulcsomért.
Mikor becsöngettem Sáriékhoz, először nem történt semmi. Majd második csöngetésemre végre neszezés hallatszott bentről, és feltárult az ajtó. Abban a pillanatban lefagytam. Egy gyönyörű, jó negyvenes pasi nyitott ajtót. Hirtelen nem is tudtam hova tenni magam.
– Csókolom, a Sárit keresem, a Szabó Sárit – nyögtem ki.
– Szia – válaszolta széles mosollyal. – Éppen most ment el valahova. Én a nagybátyja vagyok, próbálom rendbetenni a családi számítógépüket.
– Nála maradt a kulcsom, tetszik tudni.
– Semmi baj. Gyere be, itt megvárod – mosolygott rám, és szélesre tárta az ajtót.
Az előszobában kicsit feszengve bemutatkoztam, erre ő is, kezet fogtunk rá, majd illedelmesen levettem a cipőmet – éppen ideje volt megkínzott lábaimnak egy kis enyhülést biztosítani –, és amikor felegyenesedtem, láttam, hogy a pasi még mindig ott áll velem szemben, és tüntetően nézve azt kérdezi:
– Te most fiú vagy, vagy lány?
– Születésre fiú, de öltözetben lány – löktem az ilyen esetekre előre bekészített sablonválaszt.
– Igazából a hangodról jöttem rá. És lélekben?
– Lélekben? Lélekben most inkább lány – motyogtam lesütött szemmel, majd kicsit magabiztosabban hozzátettem – lélekben mindig idomulok az öltözetemhez.
– Akkor most kiismered magad a konyhában, igaz?
Minden született lány felháborodott volna ezen a szexista beszóláson, de én hálás voltam érte: mert lány-számba vesz! Azonban rögtön elütötte a beszólás élét:
– Vicceltem, ne haragudj! De megtennéd, hogy főzöl nekem egy kávét. Meg magadnak is persze.
– Én inkább teát.
– Akkor azt. Itt leszek a szobában a gépnél.
– Rendben – mosolyogtam vissza. – De előbb elmehetnék WC-re.
– Persze, erre találod a fürdőszobát – nyitotta ki az ajtót, amire eddig támaszkodott.
Addigra már majdnem bepisiltem. Addig nem mertem elmenni, mert féltem, hogy nem sikerül leragasztott kukival pisilni. Elvileg a ragasztószalagra vágott lyukon kikandikáló fitymavég ki kell, hogy vezesse a pisit, de hát a gyakorlatban sikerül-e?
Felhúztam a szoknyám, letoltam a harisnyám és a bugyim, és ráültem a WC-re. Ujjaimmal még gyorsan megtámasztottam a leragasztott péniszem felső részét, aztán már nem bírtam visszatartani, és elengedtem. A pisi rendben csurgott a WC-be. Hihetetlenül megkönnyebbültem. Jól megtörölgettem magam, majd visszaöltöztem, és szemügyre vettem magam a tükörben. Nagyjából rendben voltam. Találtam egy fésűt, újrafésültem a hajam. A szemem rendben volt, csak a rúzsom halványodott el. Azon kaptam magam, hogy kissé túl aprólékosan vizsgálgatom magam, de egy ilyen pasi kihozta belőlem a nőt.
Szaporán igyekeztem vissza a konyhába, megfőztem a kávét és a teát, szépen kitettem tálcára, majd beszóltam a szobába:
– Behozzam a kávét, vagy ki tetszik jönni meginni?
– Hozd inkább be. Tedd ide a dohányzóasztalra.
Bevittem a tálcát, és leültünk. Hatalmas, ízléstelen bőrgarnitúra vette körül a füstüveg dohányzóasztalt. Én a kanapéra ültem, ő díványra. Mikor kézbe vette a kávéját, így szólt:
– Tudom, hogy kávéval-teával nem szokás, de igyunk pertut. Tegeződjünk jó?
Azzal felálltunk, koccintottunk a csészékkel, kölcsönösen kimondtuk az első sziát, majd amikor inni akartam rá, megállított:
– És a puszi?
Azzal közel hajolt hozzám, én érezhettem felnőtt férfiillatát, és mindkét oldalról megpuszilt. Borostája végigszántotta az arcomat, én pedig éreztem, hogy mélyen elrejtve, a ragasztószalag alatt duzzadni kezd a péniszem. Alig tudtam visszaülni rá, mert a megduzzadt és érzékennyé vált makkom kikukucskált a ragasztószalagra vágott résen, és ilyenkor nem lehet ráülni erre az érzékeny testrészre. Úgy éreztem, legjobb, ha mégis felállok. A pasi csodálkozva rám nézett, magyarázkodni voltam kénytelen:
– Szűk a szoknyám – találtam ki hirtelen.
– Akkor vedd le nyugodtan – válaszolta egykedvűen. – Magunk között vagyunk.
Kénytelen voltam hát levenni a szoknyámat, amely persze valóban szűk volt egy kicsit, de a problémám persze nem oldódott meg. Így, amikor visszaültem, próbáltam lábam keresztbe rakva, kicsit a bal fenekemre ülni, kicsit bizalmaskodva a pasi felé fordulva, de egyben tehermentesítve a duzzadt péniszemre ható nyomást.
– Gyakran öltözöl így? – tette fel váratlanul a kérdést mélyen a szemembe nézve.
– Ma csak a bolondballagás miatt – válaszoltam, és éreztem hogy vörösödni kezdenek a füleim.
– És egyébként?
– Néha… – vallottam be, – például farsangkor – tettem gyorsan hozzá.
Zavaromban elkezdtem a teámmal foglalkozni. Miközben kortyolgattam, a szemem sarkából láttam, hogy a pasi alaposan végigmér. Leplezetlenül nézett. Én meg ott ültem kifestve, matrózblúzban, melltartó által hamisított cicikkel, nejlonharisnyában, ami alatt átlátszott a csipkés elejű bugyi. És egy férfi mindezt nézi.
– Emlékszem – törte meg a csendet, – annak idején a mi bolondballagásunk nagyon elfajult. A végén üvegvisszaváltóst játszottunk.
– Az milyen? – kérdeztem.
– Kipörgetünk valakit egy sörösüveggel, mondjuk ez most legyél te. Akkor annak a valakinek bekötjük a szemét. Várjál csak… – kiment az előszobába, és egy vékony sállal tért vissza.
– Bekötöm a szemed, jó? – kérdezte, és én bólogattam. Mi fog kisülni ebből!
– Tedd hátra kezed, és ülj egyenesen – szólított fel, és én engedelmeskedtem.
– Most jön a lényeg – folytatta. – Valaki hozzád lép, de te nem tudod, hogy ki, és elkezdi sorra venni a stációkat. Ha kitalálod, hogy ki az, akkor visszaváltottad az üveget, és szabadulsz. Mehet?
Bólintottam, hogy mehet, és a pasi megfogta az egyik mellemet. Megremegtem. Milyenek ezek a stációk? De belementem a játékba, és azt mondtam
– Elképzelni sem tudom ki lehet…
Erre megfogta egyszerre mind a két mellemet.
– Ez valami pasi lesz – mondtam. – De még mindig nem tudom.
Ekkor hozzám hajolt, éreztem az illatát, és megpuszilta kétszer az arcom, majd harmadikra a fülem alatt a nyakam. Nagyon melegem lett egyszeriben, de csak annyit mondtam:
– Már sejtem, de még nem vagyok benne biztos…
Erre hirtelen megéreztem a tenyerét az ágyékom közén, körülbelül ott, ahol a leragasztott péniszem kezdődik, majd ujjait a combjaim közé fúrta. Oda akartam nyúlni, de rám rivallt:
– Hátul a kéz!
– Bocsánat – motyogtam.
– Van megfejtés?
– Egy nagyon szép pasi az…
– Ez nem elég konkrét, sajnálom... – suttogta.
Egészen az arcomon éreztem a leheletét. Keze ismét megmozdult a combjaim között, ujjai keresgélve fúrták magukat mélyebbre:
– Hol a pöcsöd? – kérdezte.
– Hátra van ragasztva.
– Profi a kislány?
Éppen a válaszon gondolkoztam, amikor a száját megéreztem a számon. Szétnyitottam a számat, és engedtem, hogy nyelvével a szájüregembe hatoljon. Mikor újra lélegzethez hagyott jutni, csak ennyit mondtam:
– Egy nagyon-nagyon szép pasi. Lehet, hogy a legszebb.
– Még mindig nem teljes a megfejtés. Állj fel! – felálltam. – Kezek hátul!
Hátratett kézzel álltam, még mindig bekötött szemmel. Közvetlenül elém állt. Éreztem a teste kipárolgását, hallottam izgatott lélegzését.
– Utolsó lehetőség. Különben jön a büntetés.
Ezzel magához ölelt, és a számra tapadt. Engedtem neki. Hosszasan csókolóztunk. Kezeimmel simogattam a tarkóját, hasamon éreztem keményen álló hímvesszejét, míg az enyém, szegény, sikertelenül próbálta feltépni a ragasztást.
Mikor abbahagyta, rekedt hangon kérdezte:
– Megfejtés?
Kihúztam magam, és pimaszul vetettem oda:
– Fogalmam sincs.
– Büntetés lesz, ha ennyiből nem találod ki.
– Akkor az lesz – feleltem büszkén, majd egy vérpadon álló grófkisasszony hetyke modorában hozzátettem – Ítélkezz!
A pasi elöl összekötötte a kezemet valami kötélfélével. Majd közelebb lépett hozzám, szinte hozzám simult, átkarolt, és megfogta a fenekemet. Újra csókolózni kezdtünk. Közben én összekötözött csuklómat áttettem a fején, hogy nyakát átkarolva cirógathassam izmos férfitarkóját, ő pedig kezeivel utat találva a harisnyám és a bugyim alá, vadul markolászta a fenekemet. Már teljesen vadul és őszintén smároltunk, amikor a fülébe suttogtam:
– Ez a büntetés?
– Dehogyis – hörögte a fülemet harapdálva, – ez még csak a tárgyalás volt.
– És mire ítéltettem? Kivégzésre?
– Dugásra.
Ettől nagyon megijedtem. Jobban, mint egy kivégzéstől. Próbáltam levenni a szememet takaró kendőt, de a pasi elkapta a csuklómat:
– Az elítélt szeme marad bekötve.
– De én még soha nem dugtam senkivel – próbáltam ellenkezni, de a pasi szorosan tartotta összekötözött csuklóimat.
– Akkor ez lesz az első.
– De nem akarom! – ellenkeztem. Teljesen elborzasztott az a gondolat, hogy bármit is a fenekembe dugnak. – Inkább megcsinálom neked szájjal, jó? Az lesz a büntetésem.
– Az nem büntetés, amit önként csinálsz.
– De most akkor sem szeretném a dugást.
Ebben a pillanatban kaptam egy akkora pofon, hogy nem is tudtam, hol vagyok. Bekötött szemmel nem tudtam megtartani az egyensúlyom, a szőnyegre vágódtam, és megütöttem magam. Lekaptam a fejemről a kendőt, és egy félelmetesen eltorzult fejű pasit láttam magam felett, aki üvöltött:
– Nem érdekel, hogy mit szeretnél te kis buziribanc! Neked itt nincs szavad! Ez nem kívánságműsor!
Azzal lekevert még egy pofont. Ezt valamennyire kivédtem, de akkor a hasamra fordított és leszorított. Arcom a szőnyegbe süppedt, hirtelen bepánikoltam, hogy megfulladok. A pasi felettem feküdt, lesodorta rólam a harisnyát-bugyit, és próbált a hímtagjával a fenekembe hatolni. Először nem akart sikerülni, éreztem, egyre idegesebb lesz, majd éreztem, hogy vesszője pont a popsilyukamhoz talál, és akkor elemi erővel megnyomta. Azt hittem szétszakadok, ahogyan erőből belém rontott a popsiizmaimon át. Mint egy kivégzés, abból is a karóbahúzás.
Próbáltam a popsiizmaimmal visszanyomni, de amikor átjutott a bejáratomon, hirtelen megszűnt a lehetőségem az ellenállásra. Erőlködésem csak a pénisze tövét szorította. Mélyre belém szaladt a hímvesszeje, a bensőmhöz dörgölőzött, és a rémült fájdalmat egyszeriben eszeveszett kéj váltotta fel. Testem kifeszült, lábaim nyújtva remegtek. Erre a pasi elkezdett ki-be tolattyúzni a fenekemben, újra meg újra dörgölve a belsőmet, és herezacskója pedig ütemesen csapódott a hátraragasztott kukim ragasztószalag alól kitüremkedő makkjához. Ettől a kukim pillanatok alatt elsült, kéjes önkívületbe taszítva engem.
– Visszalő a kis ribanc? – hallottam a szuszogást magam felett, majd a rajtam fekvő nehéz test is görcsös rángatózásba kezdett.
Sokáig feküdt rajtam. Nem bántam. Úgyis kicsit meg akartam halni. De aztán feltápászkodott rólam, levegőhöz jutottam. Felöltözködtem, ő visszaült a számítógéphez, rám se nézett. Mielőtt elmentem, elköszöntem azért, visszatérve a magázódásra:
– Viszontlátásra – mondtam, de nem reagált.
A házunk előtt Sári ült a padon. Órák óta várt.
– Nem mondta a nagybátyám, hogy itt várlak a kulcsoddal, ha keresel? – kérdezte csodálkozva.
Még több meleg szextörténet!
Ajánló
Bemutatkozással kezdeném.....Sanyii vagyok, magyar gyerek. Barna a hajam, rövid és zöld a szemem színe, 170cm és 60kg vagyok, sportos a testalkatom....kockahas meg minden. Eléggé kapós vagyok a srácok körében, meg persze szegény lányoknál is, de ők hidegen hagynak. Mindig azt szoktam mondani hogy "meghagyom őket a heteróknak ;)" amire persze kicsit csalódottan reagálnak, na de ennyi elég is róluk.A történetem pontosan másfél hónapja indult, a suli befejezésekor. Nyári munkám szi...
Hogyan lettem egy cigány ribanca
A hajnal homályában úszó szobában a csend olyan nehezen telepedett a tárgyakra, hogy létezésük is majd, hogy nem feledésbe merült. Az ember e csodás pillanatot sosem tapasztalhatja meg, hisz önnön létezésének minden kis nesze tisztátalanná teszi ezt a csodálatos jelenséget. A csend varázslatos bűvköre az, amely az élő és lélegző embert képes igazi ismeretek megismerésére rávezetni és a gondolatok legmélyére ásni.
A nyugalom tengerében elmerülve és az álmok birodalmában kószálva Jaspert ne...
Egy elképzelt emlék
Történt egyszer, a barátomhoz mentünk kerti buliba. Már délután elkezdődött az iszogatás, ahogy múlt az idő, úgy az alkohol is jobban csúszott már le a torkomon. Barátnőm nem sokáig bírta látni az efféle állapotom ezért arra kért menjek haza , haza kísértem őt is előbb. 10 óra körül szállingózott az idő, mikor megérkeztünk a barátnőm kapuja elé, nem volt bátorságom részegen bemenni a házába, féltem meglátnak a szülei, azok pedig tovább informálódnak az én őseimhez, igy hát egy búcsúcsók a kapu e...
Meleg vágyak világa
Szaisztok, én Szabyest vagyok, egy 18 éves meleg srác. Nem sok idővel azután, hogy szakítottunk Öcsémmel, megjelent az életembe egy nagyon kedves, nagyon helyes és csinos srác. Aki először „csak” azért vívta ki a figyelmemet, mert az arcvonalai és az arcjátékai nagyon hasonlítottak az öcséméhez. A fiúval, akit Krisznek (pontosabban Krisztiánnak) hívnak és 19 éves, már alig 2-3 nap után nagyon nagy összhangba kerültünk. Ez mind a kettőnknek meglepő volt, hiszen soha nem szoktunk ilyen...
Szabyest homo kalandjai 1.
Tamara vagyok, 20 éves, nemrégen házasodtam össze a férjemmel, Tiborral. Kicsit aggódtam, hogy elhamarkodott lépés volt, mert előtte két héttel szakítottam a vőlegényemmel, Tomival. Nehéz kapcsolat volt. Nem volt hajlandó alamizsnát dobni egy koldusnak, pedig megtehette volna, hiszen milliárdos volt. Sorban álltak a keverődömperek az udvarán, nagyvállakozó volt. Szerettem őt, de mikor megláttam milyen gonosz volt, egyből megölt bennem minden érzést, ami bennem volt, elszállt a lámúr, és, minden,...
Kiderült, hogy a férjem meleg
