A görény
Hideg van. Minden nyirkos, és a kőfalak enyhén dohos szagot árasztanak. Nem értem, mire jó ez az egész? Őminisztersége hogyhogy nem húzkodja finnyásan az orrát, egy ilyen helyiségtől? Az ember azt hinné, ha ennyi befolyásos, magas rangú kényesség gyűlik össze, hogy fontos dolgokról vitatkozzanak, akkor igényesebben választják meg a terepet. De nem!
A Nagyúrnak vége, de a rémálom még csak most kezdődik... Vallatások. Volt, vagy vélt halálfalók bűneinek, és elkövetőinek ízekre szedése. Undorító. Kellemetlen. Érzem, ahogy a bőrömre nyúlós, síkos réteget von a hideg veríték, ami mindig is kivert ettől a helytől. Megértem, hogy nem baráti csevegésre invitálják az itt megjelenőket, de a saját érdekükben, nem lenne kevésbé lehangoló valami emberibb hely?
Harry idegesen izgett-mozgott. Sehogy nem találta kényelmesnek a székét. Talán direkt tervezték ilyen keményre, hogy a hosszas kihallgatások alatt ne tudjon senki elbóbiskolni.
- Nem, mintha neki kedve lett volna aludni egy ilyen teremben - gondolta lemondóan.
Végzett a Rettegéssel, cserébe legalább nyugalma kaphatna most már, hogy a rábízott, inkább rákényszerített feladatot tisztességgel elvégezte. Ehelyett itt ül, egy gyűlölt pincében, és tanúskodik az összefogdosott halálfalók ellen. Ez felettébb magasztos cselekedet, de nem ártana, ha figyelnének is rá. Vagy inkább ne is. Nincs is szükség a jelenlétére, az esetek többségében a vád bizonyított, mielőtt a száját kinyitná, vagy akár bólintana. Akkor miért kell itt lennie? Halványan körvonalazódott meg benne, hogy Caramel erődemonstrál vele, a már amúgy is megtört elítélteken. Jelenléte maga volt a nyílt kárörvendés. „Nézzétek, ki van itt! Nem menekültök!”
Harrynek hányingere lett a gondolatra. Helyesnek tartotta, hogy azok, akik annyi élet rombadöntéséért voltak felelősek, bűnhődjenek. De nem akart hozzájuk hasonló lenni, aki élvezi, ha rettenetet kelt. Gyűlölt fegyver lenni, és most is gyűlöli, hogy eszköz. Ráadásul olyan ember kezében, aki semmit nem tett a világ jobbátételéért.
Mégsem tehette meg, hogy elmegy, mert még mindig ő a Remény. Így, nagybetűvel. Egész eddigi életében az volt, de a győzelem sem volt képes megfosztani gyűlölt kiváltságosságától. Soha, semmi nem lesz elég erős ehhez. Még maga a halál sem. Ha életének vége lesz egyszer, Harry biztos volt benne, hogy szobrokat emelnek a tiszteletére, közterületeket, esetleg épületeket neveznek el majd róla, és émelyítette ez a tudat.
- Következő vádlott Draco Lucius Malfoy – szakította ki elrévedéséből a parancsszó.
Érdeklődve pillantott föl. Hosszú ideje nem látta régi, iskoláskori ellenségét. Utoljára a toronyban... Régen volt.
Az aurorok egy magas, szőke alakot kísértek a láncos székhez, durván belelökték, és Harry egy pillanatig meg volt győződve róla, hogy a volt mardekáros csontjai reccsentek, nem a fa. Aztán elhessegette a gondolatot, nem akart még többet őrlődni, így is elég dolog volt, amin elmélkedhetett.
Talán ez önzőség, érzéketlenség a mások szenvedése iránt, de valahogy belefásult. A győzelem nem az ünneplésről szólt. Legalábbis számára nem. A környezetében tovább mészároltak, és neki akár tetszett, akár nem, részt kellett vennie ebben. Mint mindig, a sorsáról most sem ő döntött.
Nézte Malfoyt a szék fogságában. Ugyanaz a magas, tekintélyparancsoló tartás, ami az apjának is sajátja volt. A hideg tekintet, magabiztos, gúnyos, kissé lenéző mosoly. Lucius is így viselkedett néhány hete, amikor iderángatták, majd dementorcsókra ítélték. Nem tört meg, és a fia sem fog.
Figyelte, ahogy egykori iskolatársa szenvtelenül hallgatja az ellene fölsorolt vádakat. Ugyanaz, mint a többieknél, Harrynek néha az volt az érzése, hogy Caramell aktát sem cserél a kihallgatások között. Végtére is mindegy, nem? Halálfaló, halálfaló. Egyre megy. Megint viszolygást érzett. Akármit tettek is, mégiscsak emberek. Az ilyen esetekben nem érezte magát sokkal különbnek. Ő is csak hóhér, még ha közvetve is, parancsot hajt végre. A jó és a rossz oldal pedig csak nézőpont kérdése.
Irigyelte Malfoyt, aki érzelem nélkül, felszegett fejjel vállalta a sorsát. Nemeshez illő módon, fensőbbségesen mosolyogta szembe a végzetét.
Caramel befejezte a bűnlajstromot, és szünetet tartott, kiélvezte a hatást. Harryt bosszantotta a miniszter mindenhatósága. Undorítónak és kicsinyesnek tartotta a kiszolgáltatottak fölötti hatalomfitogtatást, természetesen biztonságos távolból.
- A Wizemgamot ítélete...
- Elnézést – vágott közbe mindenki megdöbbenésére Malfoy – de még nem is volt lehetőségem védekezni, uram – nyomta meg a szót.
Harry sosem hitte volna, hogy hanglejtéssel ilyen tökéletesen lehet érzékeltetni megvetést, és mélységes lenézést. Ennyi idő után még mindig képes meglepetésre. Harry érezte, hogy egyre nagyobb érdeklődéssel fordul vetélytársa felé.
Malfoy még mindig nyugodtan, egyenes háttal ült, a szürkés íriszek továbbra is hidegen villantak, de már látta a mélyükön felpattogó szikrákat. Ezüstszőke haján ingerülten csillant meg a helyiséget bevilágító fáklyák fénye. Alakja még ebben a megalázó helyzetben is tiszteletet parancsoló volt, minden porcikáját az ősi arisztokrácia gőgje itatta át.
Harry nyelt egyet. Draco most valahogy kifejezetten fenyegetőnek tűnt, pedig tulajdonképpen semmit sem tett. Hogyan lehet az, hogy ennek ellenére mindenki felfigyelt a szavára? A termet betöltötte a félelemmel vegyes tisztelet, és a kínos csönd.
Harry egyetlen magyarázatot talált erre a jelenségre. A hosszú évszázadok vérét, ami a fiú testében keringett. A tudatot, ami mindenkinél magasabbra emelte, a hihetetlen erős éntudatot, ami mindig is jellemezte ezt a családot. Nekik még a bukásuk is fenséges volt.
Szinte látta, ahogy felébred a másik ősi vére, és végre megértette, hogy nem csak előkelőségből keresztelték a fiút Dracónak. A mindig tökéletes kontroll alatt tartott érzelmek mögött ott pihent a sárkány, és mikor Harry a tekintetét kereste, az nézett vissza a mardekáros szemeiből.
A fejedelmi állat jelenléte benne is megmozdított valamit. A küzdőszelleme válaszolt a kihívásra, ösztönösen tudta, neki szól. Ezért nem habozott egyetlen pillanatig sem, s a döbbent csöndben felállt.
Sosem érezte még ennyire, hogy az ösztönei vezérlik. A kérdő tekintetek kereszttüzében szinte nem is a saját hangján szólalt meg. Sőt, biztosan nem lehetett az övé, hiszen néma tiszteletet keltett minden szavával. A mondanivalójának súlya volt, lehúzta a bentlévők vállát.
- Igaza van! - csattant ostorként. – Semmit nem bizonyítottak rá. Egyik halálfaló sem beszélt róla a vallatások során, és nekünk sincs információnk a tetteiről.
- Dumbledore... - kezdett bele Caramel, aki jó politikus lévén, hamarabb megérezte a veszélyt.
- Én ott voltam – vágott a szavába keményen. - Nem Draco Malfoy végzett a Roxfort igazgatójával, mindössze lefegyverezte.
Maga sem értette, miért kelt a védelmére, kíváncsivá tette ez az új ember. Ezt nem ismerte. Nem a halvérű, izomkolosszusok mögött megbújó, mocskokat köpködő mardekáros volt. Ez már nem. Malfoy férfi lett, és ez a férfi nem átallotta kihívni, ő pedig izgalommal, vegyes kíváncsisággal fogadta mindezt el.
Caramel feszengett. Nyíltan nem mondhat ellent, mert egyrészt igaza volt, ráadásul a varázsvilág megmentőjével szembeszállni nem túl nyertes ötlet, főleg az új választási kampányok előtt. Lázasan törte hát az agyát, és erőltette híresen jó, túlélő logikáját, keresve a kiutat. Malfoyra nézett, majd a magabiztosan álló Harry Potterre, és hirtelen ördögi világosság gyúlt az agyában. Mi sem egyszerűbb, mint ezt a helyzetet megoldani. Mosolyogva fordult az idegesen várakozó bírák és hallgatóság felé.
- Harry Potter úrnak igazat kell adnunk. Sajnos tényleg nincsenek pontos információink ennek a halálfalónak – szinte odaköpte a szót – a tetteiről, így ejtenünk kéne a vádakat. Viszont – emelte fel a hangját – azt sem engedhetjük, hogy egy ilyen fontos, bizonyítottan Tudjukki szolgálatában álló személy szabadon elmehessen, minden felügyelet nélkül. - Itt ismét kivárt, majd diadalmasan jelentette be az ötletét. - De abban az esetben természetesen elengedhetjük, ha a híres Harry Potter garantálja Draco Malfoy felügyeletét, ellenkező esetben kénytelenek vagyunk biztonsági okokból fogságban tartani.
A terem fölhördült a merész kijelentés hallatán. Mindenki tisztában volt a két ember viszonyával, már az is kisebb csodaszámba ment, hogy Potter szót emelt a másik védelmében. Ideges szemek fordultak a két szóban forgó felé, Caramel pedig diadalmas mosollyal ült le a helyére. Pontosan tudta, hogy ez a megkötés egyik félnek sem lesz kedvére, és nem fognak belemenni, viszont így ő moshatta kezeit, mert „mindent” megtett az ügy érdekében. Ha pedig mégis elfogadják az ajánlatot, elég hosszú időre sikerül mindkettejük életét pokollá tenni. Elégedett volt magával, és a bombával, amit robbantott. Most már nincs semmi más dolga, csak kényelmesen hátradőlni, és megszemlélni a hatást.
Malfoy pillantása fensőbbségesen suhant át rajta, ami felettébb bosszantotta, majd szervtelen pillantása Harryn állapodott meg.
Harry döbbenten meredt Caramelre. Pontosan megértette az üzenetet, és tisztában volt vele, hogy a másik aljasul csapdába csalta. Fellobbant benne a harag, és az adrenalin kiűzte szervezetéből a bejelentést követő dermedtséget. A griffendéles dac nem adja meg ennek a csúszómászó féregnek a győzelem tudatát. Egy pillanat alatt rendezte vonásait, az őt halvány érdeklődéssel vizsgáló Malfoyra tekintett, akinek a szemei mélyén lakó sárkány megelégedve bújt vissza a szokásos álarc mögé, miközben válaszolt.
- Köszönjük a lehetőséget, Miniszter úr - csodálkozva konstatálta, hogy szinte tökéletesen le tudta utánozni Draco hanglejtését az utolsó szóval, kivívva ezzel egy elismerő pillantást a „mestertől”. - Természetesen állok rendelkezésre, és vállalom Draco Lucius Malfoy felügyeletét!
Még több meleg szextörténet!
Ajánló
Ötéves korunk óta ismertük egymást, két házzal lakott arrébb.Népes családba született bele, én egyedül éltem anyámmal.
Az ő apja egy szexmániás alkoholista volt, nekem nem volt apám.
Alig volt 16 éves, de a szex gondolata töltötte ki mindennapjait.
Gyakran ha elmentünk valahova; vagy horgászni, vagy a közeli erdőbe sétálni mindig a farkát fogdosta. Idegesített a viselkedése. A családját sose érdekelte az illem, sose tanították meg semmire. Ezért elítéltem a c...
A nagy fasz
Ákos vagyok és meleg nem újdonság, előfordul mással is nem igaz? Szóval elfogadom magam most már így, hogy elmúltam huszonegy éves. Nem volt könnyű, de mára már a szüleim is tudják és beletörődtek, persze azért még reménykednek, egyszer megjavulok és megnősülök.
Mindegy a lényeg, hogy kizárólag a fiúkat szeretem és a férfitestet.
Őrülten.
Próbáltam nőkkel is, de hatástalanok voltak rám a testem nem reagált pedig akartam, de hiába nem izgultam fel rájuk bezzeg, ha egy jóképű ...
Ez az első homo paródiám
Az úszás mindig lázba hozott. Szerettem, ahogy szeltem a vizet, és közben körül ölelt, és simogatott mindenhol. Ráadásul elég sok jóképű pasi mászkált a környéken. Volt egy szép izmos hátú pasas is, legalább egyszer biztos voltam benne, hogy rám nézett és megbámult. Kedvesen visszamosolyogtam, de félre nézett. Az úszástól teljesen kimelegedtem. Ideje volt letusolni, és haza ténferegni. Már hónapok óta nem voltam senkivel sem, és nagyon könnyen felizgultam, és belementem butaságokba.
Bemen...
Pipára vágták a számat
A kirándulás első napjának estéjére már mindenki elfáradt. Végig kellett nézni az összes kötelező látnivalót, ami egy ekkora városban már fizikailag is megerőltető. Este a szállás elfoglalása után még vacsora, aztán szabad program az apartmanban. Előkerült a kártya, egy-két társasjáték és persze a becsempészett mindenféle italok, amik elkerülték szigorú, de azért kedvelt osztályfőnökünk figyelmét. A négyszemélyes apartmanok egyszerű faházak voltak. Berendezése négy ágy és négy sz...
Baszós társas
A középsulit a közeli kisvárosban jártam ki, hogy ne legyek bejárós, mert csak két átszállással tudtam volna csak bejárni így kollégista is lettem már az első évtől kezdve. A ki volt kollégista az tudja, hogy a zuhanyzáskor vannak szégyenlősebb srácok és kevésbé. Eleinte én is szégyenlős voltam mert azt hittem hogy nekem nagyon kicsi van, de az első időkben rájöttem hogy ez egyáltalán nem igaz, természetesen volt akinek nagyobb és kisebb volt nyugalmi állapotban mint az enyém. Mikor elsős voltam...
A középsuli
