Homoerotikus fantáziák
Van nekem egy nagyon jó barátom, akivel már 6 éve ismerkedtem meg. Közös hobbink a fotózás, azon belül is a vasútfotózás. Ez a speciális hobbi rengeteg kirándulással jár országszerte. Ádám - a kis imádatom tárgya - egy 180 centi magas, 70 kilós, 25 éves fiú. Tömegében egy deka felesleg sincsen, mivelhogy úszással, bicajozással és TRX edzéssel tartja karban csodás testecskéjét.
2011-ben - egy verőfényes áprilisi napon - 3 napos fotózásra adtuk a fejünket Tamási környékén. Első nap, annak is a már-már nyarat idéző délutánján egy domb oldalában heveredtünk le. A köröttünk elterülő fű puha szőnyegként szolgált. Egyszer csak megszólal - angyalom - hogy rohadt meleg van, a nap is úgy tűz, mintha muszáj lenne neki és ezzel a lendülettel már rántotta is le magáról a sötétszürke pólóját, melyből rögvest párnát gyúrt feje alá. A következő pillanatban már könnyeden fekszik is a hátán. A nap sugarai már töltötték is enyhén barna mellkasának szőrtelen, szeplőtlen bőrébe az áldásos D-vitamint. Jómagam persze életem végéig is gyönyörködtem volna a látványban, de cselekedni kellett. Nagy belső harcok után - mégis erőt véve magamon - hasonlóképp leheveredtem mellé a fűszőnyegre. Épp oly messze csak, hogy ha úgy alakul, akkor egy ,,véletlen" mozdulattal érintőlegesen kézfejemet végighúzhassam a nap által már felhevített mellkasán. Újabb percek telltek el, fejemben ezernyi gondolattal. Nem szabad, ne tegyem kockára sok éves szoros barátságunkat, Istenem vajon mi lesz a reakciója. Észre veszi-e, hogyan magyarázom ki, és mi van, ha még tetszene is neki csoda fojtán.
Tán negyed óra telhetett el, mikor a kis belső ördög irányítani kezdte bal karom izmait. Most vagy soha! Hihetetlen óvatossággal megtörtént a mozzanat, a kezem végigsiklott a forró bőrén. Határtalan kíváncsisággal - de csukott szemekkel - ,,lestem" a reakcióját. A mozzanat után kicsit megváltozott a lélegzetvétele, ekkor álmos hangon halkan annyit mondtam, hogy ,,Nyújtóztam egyet, bocs!" már jött is a válasz: ,,Semmi baj, de mitől hideg a kezed, mikor meleg van...?" Nahát ekkor hihetetlen öröm fogott el, hogy semmi baj? ! De nem törhetett ki az öröm belőlem, inkább csak annyit válaszoltam röviden, hogy ,,Nem tudom." Hatásszünet következett. Majd Ádám halkan, de kissé kuncogva megszólal, hogy ,,Tedd a hasamra a kezed, nehogy megfagyj itt nekem ebben a 25 fokban!" Ki sem mondta az n-betűt, a kezem már ott is volt a pociján, ahogy kérte nagy meglepetésre. Ki tudja, tán szerencse volt, hogy a kezem valóban hideg volt. Ennek a furcsa véletlennek köszönhettem, hogy utána hosszú percekig a hasán érezhettem a kezemet. Ezt a számomra fontos pillanatot a világ összes kincséért sem cseréltem volna el. A nap szüntelen ragyogott tovább, kényeztetett minket. Bennem viszont megint ,,dolgozni" kezdett az a bizonyos kis ördög. De mégis inkább elfojtom, nem szabad ajtóstul a házba rontani - szokás mondani... Tellt-múlt az idő. Ádám egyszer csak felült és az okostelón a megfelelő applikáción megnézte a fotózni tervezett vonatot, hogy merre jár épp. Negyedórányira járt tőlünk, ígyhát kezdtünk készülődni. Mindketten póló nélkül, a nap mostmár hátunkat kényeztette sugaraival. Beállítottuk a fényképezőgépeinket, majd megérkezett a várt dízelmozdonyos tehervonat. Lefotóztuk, majd az előzetesen Pécsett lefoglalt kollégiumi szálló felé vettük az irányt. Az autóút ,,semleges" dolgokkal tellt, nem is igazán akartam semmi olyant tenni, ami egy kicsit is ,,kétértelmű". A szállásunkra 20 óra magasságában érkeztünk egy pizzériában elköltött kellemes vacsorát követően.
Második felvonásként természetesen következik az esti tusolás, mint a megfáradt nap végének i-betűjére felteendő pont. Önzően, de természetesen huncut udvariasságból ,,Nyugodtan menj előre." mondattal magam elé engedtem. Közben el-ellopott pillantásokkal a mindenütt kellemesen izmos testét lestem, amint levetkezett. Feszes boxeralsójából és a benne található csomagból persze nem láthattam semmit, mert ennek levétele előtt törölközőbe csavarta formás csípőjét. Zuhanyzást követően a kellemes klímájú szobába lépett ki a zuhanyzóból. Finom bőrét számtalan apró kis vízcsepp borította még, melyeken a szoba halvány megvilágítása mégis tükröződött. Az a fránya törölköző megintcsak a csípőjére volt csavaroda. Tépném róla le rögtön... Megszólalt megint a kisördög bennem. De természetesen cselekednem nem volt szabad. Tiszta boxerét így vette föl, még csak egy véletlen pillanatra sem lehetett látni semmit sem, amit én szerettem volna. Sebaj, végre lekerült a törölköző, így az alapjáraton lévő férfiassága domborulatát lehetett csak kivenni, majd egy férfias mozdulattal jobb kezével benyúlt és igazított a ,,belsőségeken" egyet. Beszélgettünk a nap eseményeiről, majd egyszer csak az ágyán találtam magam, amint a laptopján elemeztük, szerkesztettük a nap ,,terméseit". Engem már jobban érdekelt hogy megint közel lehetek fétisem hús-vér élő tárgyához, Ádám testéhez. Ő az ágyon törökülésben ült, én meg annak szélén. A délutáni kaland óta forrt bennem valami. Fortyogott bennem valami, ami egyre nehezebb teherként nyomta a lelkem. Barátságunk első napjától kezdve csaknem folyamatosan erősödött bennem ez az érzés. Tán most érkeztem el arra a pillanatra, hogy ezt a terhet levethessem, megoszthassam vele. 6 év őszinte barátság tán már elég lesz ahhoz, hogy az őszinte színvallásomat követően sem szakadunk el egymástól örökre. Nem keletkezik közöttünk áthatolhatatlan szakadék. Isten tudja csak, hányszor fogalmaztam meg a mondatokat, melyeket egyszer a tudomására hozok. Ígyhát erőt vettem magamon és félelmekkel teli lélekkel így szóltam, miközben a képeket szerkesztettük, vagyis csak ő szerkesztette. Én a színvallással voltam elfoglalva. ,,Szeretnék néhány komoly dolgot mondani neked." Közben nem mertem ránézni, de az illem úgy kívánta, hogy ezt mégiscsak a kedvesem szemébe kell mondani egyenesen. Ő csak annyit válaszolt, hogy ,,figyelek". Majd belekezdtem talán életem legnehezebb mondatába:
,,Ádám, én tiszta szívemből szeretlek úgy mint barátot, úgy, mint fiút."
Tekintete megakadt a laptop monitorján, felém fordította a fejét, két sötétbarna, láthatóan megdöbbent szemeivel rám nézett, s nem szólt semmit. Percek telhettek el, mikor a szemkontaktust lezártam, lenéztem a szoba padlózatára. Mélyen néztem magam elé, már-már azt latolgatva, hogy most rontottam el mindent. Tönkre tettem egy barátságot, többé már nem lesznek közös programjaink. Majd a sor fojtatódhatott egyébb, ,,világvége" jellegű gondolatokkal. A szoba félhomályában egyszer csak szemem sarkában megjelenik kétoldalról két kéz, melyek az arcomhoz értek. Csakis Ádám kezei lehetnek! Gyengéden arcomat megfogta, majd még ennél is gyengédebben a lefelé néző arcomat maga felé fordította. Még mindig nem mertem a szemébe nézni, ugyanakkor sejtelmem sem volt, hogy most vajon mi következik. Szívem úgy kalapált, mint még előtte sosem. Mintha órák tellettek volna el, pedig másodpercek történése volt. A következő pillanatban egy rövidke, hihetetlenül gyengéd, érzésekkel teli aprócska puszit éreztem jobb arcomon. Nem más, mint Ádám ragasztotta arcomra lelkének egy darabkáját, szívének egy kis lenyomatát. Ez a puszi gyengédebb volt a legoltalmazóbb, legszeretőbb szülői, anyai puszinál is. Ebben a pillanatban rettegésem átváltott határtalan megkönnyebbülésre, örömre. Egy hatalmas kő esett le szívemről, egy hatalmas titkot vetkőztem le, melyet ennél szebb végkifejlettel elképzelni sem lehetett. Eztán lecsukta a laptop fedelét, kiült az ágy szélére ő is, majd kicsit itt elbizonytalanodva nézett hol rám, hol a padlóra. Nem szólt, de láttam, hogy keresi a szavakat, akárcsak én egy fél perccel azelőtt. Végül csak erőt vett magán és megszólalt: ,,Ezt mióta titkoltad magadban, Kornél?" -,,Barátságunk első napjától." Fogalmaztam lényegretörően, más szavak nem jöttek ki a nyelvemen. Észrevehető döbbenettel az arcán így szólt: ,,Több mint hat éve már?" -Igen. Válaszoltam nagy sóhajjal. Következő pillanatban azon találom magam, hogy két kezével a hónom alatt átölel, magához szorít. Állaink egymás vállán, s így simogatta a hátam. Szavakkal leírhatatlan érzések öntöttek el, majd viszonoztam én is. Forró ölelkezésünk közben megszólal és a következőt mondja: ,,Nem gondoltam volna rólad, hogy így belémszeretsz." -Nem tehetek róla Ádám, minden porcikádat imádom. És most itt vagy a karjaimban, el sem hiszem. Ezt most azt jelenti akkor, hogy..." -Igen Kornél, azt. Vágott szavamba. Majd szorosabban magához ölelt. Ezen a ponton már nem bírtam magammal, de igazából nem is akartam már uralkodni cselekedeteimen. Gyengéden tolni kezdtem ölelkező testünket hátrafelé, mígnem ő az ágyra dőlt hanyatt. Kezeimmel a vállait fogtam meg, majd csókolgatni kezdtem a nyakát, majd haladtam izmos kis mellkasa felé. Minden négyzetcentiméterre többtucat puszit adtam. Édes, tűzvörös mellbimbóján külön elidőzve. Mellei között a köldökéig háromszög alakzatban épphogy kezdett pihésedni mellkasa. E háromszöget vezetésül használva jutottak el csókjaim köldökéig. Ennek mélyét nyelvemmel kényeztettem, mire össze-össze rándult kellemes felsőteste. Megállapíthattam, hogy itt bizony csiklandós. Nem kínoztam tovább, így továbbhaladtak gyengéd csókjaim férfiassága felé. Alsóját nem akartam ,,megbontani”, nem akartam elrontani ezt az isteni pillanatot. Egyik kezemmel azért gyengéden csak rámarkoltam, simogattam párszor. Megállapítást nyert számomra, hogy bizony vérkeringése hibátlanul működik odalenn is. Pusziözönjeimnek irányát megfordítottam és felfelé haladtam tovább. Közben egy kérdést tettem fel neki: ,,Ugye akkor te is...?" -Igen, Kori. Halkan jött a válasza. Eközben kezeivel a hátamat simogatta, melynél akkor jobb érzést elképzelni sem tudtam. Hosszú percekig kényeztettem felsőtestét csókokkal, s egyszer csak megállított, tenyerével megfogta az arcom kétoldalt, mélyen a szemeimbe nézett és így szólt: ,,Ma előhoztad belőlem is azt, ami hosszú évek óta lappangott. Sosem gondoltam volna, hogy egy fiú kényeztetését így tudom élvezni. Nagyon köszönöm neked Kornél! Mire én: ,,Ha tudnád, hogy milyen régóta vártam ezt a pillanatot, hogy 6 év viszonzatlan vágyakozása, érzelmei végre viszonzásra leltek általad. Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyok veled. Végre elmondhattam, bizonyíthattam érzéseim. Hatalmas terhemet végre levetted vállamról." ,,De akkor miért nem adtál jelzéseket? Én semmit sem vettem észre eddig rajtad, talán csak azt, hogy ritka bizalmas szintre került barátságunk az elmúlt évek alatt." ,,Nem mertem kockáztatni. Mi van, ha elutasítasz? Elveszítelek, és nem láthatlak többé. Előre nem tudhattam, hogy te miként reagálnál. Hiszen lassan bebizonyosodott számomra, hogy nekem – egy fiúnak – esélyem sem lehet nálad. Semmi jelét nem mutattad, hogy a fiúk felé kacsingatnál." ,,Hidd el énmagam sem tudtam eddig a napig. Elfojtottam magamban sokmindent, melyet te oldottál fel." Párbeszédünk végét azzal zártam, hogy megyek tusolni. Épp állnék fel az ágyról, mikor utánam nyúl, megszorít és visszahúz magához egy ,,Ne menj most!" felszólítással. Nem tiltakoztam, hanyatt fektetett és arcára elégedett, meghitt mosoly ült. Közben elkezdte simogatni férfiasan szőrös mellkasomat, hasamat. Lehúnytam szemeimet, hogy mégjobban átadjam magam az érzéseknek. Majd azt éreztem, hogy akjaim közelében egy langyos szuszogás jelenik meg. Következő pillanatban ajkaink egyesültek egy gyengéd csók következtében. Lassan, óvatosan csókolt rá számra, melyet viszonoztam is. E rövidke csók után megszólalt: ,,Mostmár mehetsz zuhanyozni." És huncutul mosolygott. Ezt a kis ajándékot nevetéssel köszöntem meg, majd mentem is. Zuhanyzás közben is még egyre csak azon jártak a gondolataim, hogy ez még mindig nem lehet igaz. Álmom vált valóra, melyről sosem gondoltam volna. Az este hátralévő részét immár teljes koncentrációval az aznapi fotók szerkesztgetésével töltöttük - egymás karjaiban, ágyban fekve. Megállapodtunk abban is, hogy semmit sem siettetünk egymás felé. A jövőben kell egymást felfedeznünk a saját tempónkkal.
Még több meleg szextörténet!
Ajánló
Hideg van. Minden nyirkos, és a kőfalak enyhén dohos szagot árasztanak. Nem értem, mire jó ez az egész? Őminisztersége hogyhogy nem húzkodja finnyásan az orrát, egy ilyen helyiségtől? Az ember azt hinné, ha ennyi befolyásos, magas rangú kényesség gyűlik össze, hogy fontos dolgokról vitatkozzanak, akkor igényesebben választják meg a terepet. De nem!A Nagyúrnak vége, de a rémálom még csak most kezdődik... Vallatások. Volt, vagy vélt halálfalók bűneinek, és elkövetőinek ízekre szedé...
A görény
Sziasztok.30èves vagyok párom.szerint helyes,ès mondhatom soha nem volt gondom csajokkal!Pár év izgat a homosex és jo ideje maszturbalok pornot nezve ill eljutottam odáig hogy ujjazom,magam parom is szokott es imadom spermam nyalni pinajaból!
Ebben az évben regisztráltam egy társkeresőbe ahol chatelni kezdtem azokkal.akik nekem bejönnek!Korban 18-35 külsőre hasonlot kerestem mint én!Tudni kell nekem a sex egy tág fogalom.Minden felizgat ha Nöről vagy fiúról van szò!...
Izgat a homoszex
A középsulit a közeli kisvárosban jártam ki, hogy ne legyek bejárós, mert csak két átszállással tudtam volna csak bejárni így kollégista is lettem már az első évtől kezdve. A ki volt kollégista az tudja, hogy a zuhanyzáskor vannak szégyenlősebb srácok és kevésbé. Eleinte én is szégyenlős voltam mert azt hittem hogy nekem nagyon kicsi van, de az első időkben rájöttem hogy ez egyáltalán nem igaz, természetesen volt akinek nagyobb és kisebb volt nyugalmi állapotban mint az enyém. Mikor elsős voltam...
A középsuli
Áront egyre inkább úgy érzi, hogy éppen ideje lenne találnia magának egy olyan fiút, akibe ismét megbízhat, és aki nem fogja Őt (újra) becsapni és akivel már tényleg lehetne komolyabb kapcsolata.
Nem sokkal később megismerkedik egy számára nagyon csinosnak talált fiúval (Gábor). A srác fiatalabb Nála, de nagyon értelmes és nagyon vágyik arra, hogy egy férfi úgyis átölelje, megcsókolja és még kényeztesse is. El is kezdtek találkozgatni. Eleinte (kb. 1 hónapig) hetente egy alkalomma...
Az első komolyabb kapcsolat
Tamara vagyok, 20 éves, nemrégen házasodtam össze a férjemmel, Tiborral. Kicsit aggódtam, hogy elhamarkodott lépés volt, mert előtte két héttel szakítottam a vőlegényemmel, Tomival. Nehéz kapcsolat volt. Nem volt hajlandó alamizsnát dobni egy koldusnak, pedig megtehette volna, hiszen milliárdos volt. Sorban álltak a keverődömperek az udvarán, nagyvállakozó volt. Szerettem őt, de mikor megláttam milyen gonosz volt, egyből megölt bennem minden érzést, ami bennem volt, elszállt a lámúr, és, minden,...
Kiderült, hogy a férjem meleg
