Ajánló
Amióta az eszemet tudom, kettő van belőlem, az ikerbátyám és én. A legjobb barátomnak tudhattam sokáig, együtt homokoztunk, toltuk a dömpert, és együtt kakiltunk be a pelenkába. Ha láttam pisil, én is, ha én enni kértem, ő is azonnal éhes lett. Ha beteg lett, nekem is elkezdett fájni a torkom, ha megütötte magát, pont ott fájt nekem is. Hiába iker-reflex, létező dolog.A barátságunk kilencéves korunk körül kezdett megromlani, amikor mindketten mások akartuk lenni és felfedeztük, van olyas...
Megdugott az ikertesóm
Közös lépcsőházban laktunk. Öt éve ismertem Petyát látásból. A szemem előtt lett kisiskolásból vonzó nagyfiú. Kezet fogtunk, mosolyogtunk egymásra, és pár szót váltottunk általában, ha összefutottunk. De amikor rohanásban láttam, akkor is villantottam rá egy mosolyt.
Jóapa barna szemei, közepes testalkata, az édes kis izmai, és helyes arca miatt is megdobogtatta sokszor a szívemet. Házi nyúlra nem lövünk - nem állt szándékomban kikezdeni vele soha, sem okot adni a pletykára, bár nemigen é...
Jóapa és a balettos fiú
A nyári időszakban a kéthetes sporttábor idejére a kollégiumban lakott. Erre a két hétre a szobatársai is visszatértek a kollégiumba, mintha tanítási időszak lenne. A sporttábor valójában egész napon át tartó testnevelésórákat jelentett annak, aki két hét ilyen elfoglaltságot választott magának a szünidőre. Ő szerette a több játék és kevesebb edzés miatt. Kosarazni, focizni lehetett unásig a legkülönbözőbb, sebtiben verbuvált csapatokkal, sőt, egy-egy napra jöttek edzők, akik új ...
Két fiú egy ágyban
Mint a harmat, olyan zsengének tűnt – gizdaseggű - mormoltam. Az udvaron ácsorgott, szűk nadrág simult rá, pólója lengén a felsőtestén, haját a bolond Áprilisi szél borzolta.
- Szóval az öcséd? - húztam fel a szemöldökömet, és néztem kérdőn Kyrára.
- Az, de ne merj hozzányúlni, mert kikaparom a szemed!
- Jaj, de félek cicus. - Mosoly.
Kyra a szomszédlány, rendszeresen átjár segíteni a főzésben, mosásban, olyan asszonydolgokat csinál meg helyettem. Én viszont meg...
Jácint - megismertem a gizdaseggűt
Mindenki életében eljön a pont, mikor beüt a nagy Plátói szerelem egy olyan ember iránt, aki semmi különösebbet nem tett, nem is különösebb ember, de valahogy megszólítja a lelkünket. Lehet, hogy emlékeztet valamire, vagy valakire a múltból, esetleg új nézőpontot képvisel, vagy csupán csak ott van, mikor kell. Ilyen volt egyetemi szobatársam, Dávid.
Dávid, így visszagondolva nem volt túl jóképű. De akkoriban a legvonzóbb férfiként tartottam számon. Szögletes arca ...
A Kisdávid
