Ajánló
11.-es voltam már, teltek a napok, hetek a koleszban, semmi extra nem volt, nem is mertem volna felvállalni, se beszélni róla, mert olyan emberek vettek körül, akik nem nézték volna jó szemmel.Amúgy eléggé vegyes társaság volt a koliban, voltak kockák, sportolók, művészek, gyúrósok stb.
Volt egy srác, ő 12.-es volt abban az évben jött, több szintes épület volt, én az elsőn laktam, ő a másodikon.
Volt, hogy szobatársaimmal ebédeltünk és láttam...
Homoszex a koleszban 1.
Talán három hónapja voltunk együtt, amikor kidobott a csajom. Akiről azt hittem, hogy tényleg ő az Ő. Az igazi. Meg minden ilyen, amit elképzel az ember tizenhat évesen, némi tapasztalattal, de még túl sok idealizmussal, egy rózsaszínű szemüvegen át. Tényleg szerettem. Aranyos volt, kedves, bírtam a humorát és valami rohadtul szexi jelenség volt. Minden porcikáját imádtam. Aztán egyik este jött a derült égből a villámcsapás. Én már tervezgettem, hogy hétvégére kitalálok egy közös tóparti, ottalv...
Az első csók
Nos hol is kezdjem?! 17 éves vén fejjel, tudtam, hogy meleg vagyok és tisztában voltam az ezzel, járó következményekkel. Viszont gyűlöltem, sosem tudtam teljesen megbirkózni vele. Természetesen a hormonok közrejátszásául engem is érdekelt milyen lehet egy azonos nemű férfival való együttlét. Így ismerkedtem de túl félénk voltam, hogy képet küldjek magamról vagy, hogy bármilyen jellegű testiségbe belemenjek. De részemről korrekt és intelligens barátra tettem szert. Aki matt életem egyik része.
Két találkozás
A történet mondhatnám úgy, hogy már az én gyermekkoromba kezdődik, de ez így obszcén volna. Az, hogy biszex vagyok, viszont 17-18 évesen tudatosult bennem, miután az egyik haverommal nemi kapcsolatot létesítettem egy átbulizott éjszaka után (amit később 3 alkalommal megismételtünk, amelyekből 2 alkalom teljesen józan állapotban történt).
A történetem valójában ott kezdődik, hogy napra pontosan egy hónappal a vártnál korábban, 2000. év októberének második felében, sajnos császárme...
A fiammal
Lassan kúszik fel a nap az égre, de fénye már megvilágítja a Balaton vizét. Csak a hullámok csobogása, a fák lombjai között motozó szellő suhogása, és a madarak csicsergése hallatszik. Mi ketten hallgatunk, de csodás ez a kettőnk közötti csönd is. Nem feszélyező, sőt, inkább meghitt. Persze, eleget beszéltünk már, az egész éjszakát ezzel töltöttük. Most már hajnalodik, mégsem vagyok álmos.
Az este még őrizte a levegő a nappali kánikula után a meleget, de most már ...
Kalandjaim 2.
