2003 január 25.
Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar
sokunk
számára ismerős név, találkozunk velük
hallgatjuk
a zenéjüket, figyeljük a zenészeket,
ami
állandó az a meglepetés:
ez az
együttes fejlődik, mindig jobb, hogy ezt meddig lehet fokozni
nem tudom,
de tény eddig sikerült.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy kicsit
ismerem
azt a környezetet ahol a
zenekar ezt a kiváló teljesítményt eléri.
Azok a pedagógusok akik ebben közreműködnek, nem csak
a megszokott
pedagógiai munkát végzik, annál sokkal többet tesznek.
példát mutatnak -
így is lehet élni, mert tudják hogy a cél a jövő generációjának
nevelése az ő kezükben van és teljes szívvel azon
vannak, hogy a zene segítségével ezek a fiatalok valami csodálatos szépséget
kapjanak.
Irigylem a mai fiatalokat és örülök annak, hogy ilyen
együttessé alakultak,
tudom, hogy ezért nagyon sokat dolgoztak és ismerem a
mostoha körülményeket is amit próbateremnek hívnak, de ez nem tántorította el
őket attól, hogy
alkossanak és nem is akármit.
Az a teljesítmény ami előttünk megvalósult a Hemo nagytermében ezen az estén
a közönség számára felüdülés, a szakma számára a magas
zenei színvonal, a
zenekari tagok számára, pedig az összetartozás az
egymásért való felelősség
a közös muzsikálás öröme volt.
Gondoljunk csak bele, a két órás koncerten a zenésznek mit is kell csinálni,
ott van a
kotta, a hangszer, a karmester, a közönség, a sétáló operatőr, a villanó
vakuk, mindenre összpontosítani kell, mert itt nem
lehet lazsálni, a szünetekben
is számolni kell, mert a belépés nem maradhat el.
Mindezt könnyedén és a közönség számára láthatóan
élvezettel mutatta be
a zenekar és ez
az egyik legnagyobb erényük.
A műsor első felében elhangzott művekről csak annyit,
hogy bármelyik koncert fúvószenekar számára elismerésre méltó összeállítás és
itt kell kimondani, hogy ez az együttes méltó képviselője
a magyar fúvószenekaroknak.
A darabokban olyan nehéz szóló állások voltak, hogy
azok a fiatalok akik ezt
megoldották csak a dicséret legmagasabb fokát
kaphatják.
A zsúfolásig megtelt nézőtér vastapssal jutalmazta az
elhangzott műveket
és tapolcaiként büszkén távozott:
igen van egy fúvószenekara a városnak.
K.T.