Főoldal

Lakóhelyemről – Pécelről

Pécel egy Pest megyei kisváros. Közvetlenül Budapest keleti oldala melletti agglomerációs település. Városunk egykor középkori falvak összeolvadásából jött létre. Hogy egyes részterületei mikor alakultak ki, annak pontos idejét egyelőre nem tudjuk megmondani, mivel különféle korokból újabb és újabb régészeti leletek bukkannak elő. A város bel- és külterületein több neolit lelőhelyet ismerünk, ám egy 2015-ben talált őskori lelet még messzebbre tolta ki városunk történetét. Ugyanis egy gyapjas orrszarvú csontváza közül megkövesedett csont dárdahegy és más kézi eszközök kerültek elő. A feltárást végző régészek szerint, a megtalált tárgyak korát 25 – 35 ezer évesre becsülik. Városunk folyamatos lakottságát egyelőre mégis a neolitikumtól számítjuk, ugyanis ezek az ősi nyomok eddig négy helyen is előbukkantak. Sőt, a 19. században előkerült egyik rézkori leleteket Péceli-kultúrának nevezték el. E rézkori lelet időszakától kezdve szinte folyamatos a különféle réz-, bronz- és vaskori kultúrák előfordulása. Igen nagy számban találunk császárkorból származó leleteket is, majd a népvándorlás végéről avar-kori temetőt és két hasonló korú lelőhelyet. Büszkélkedünk egy Várhegy nevű hellyel is, ahol több régészeti korból származó lelet került elő, de egyelőre  a földvár feltárására várat még magára.

Mint jeleztük, városunk több középkori falu összeolvadásából jött létre. Ezt őrzi a neve is, amely szláv elnevezésre utal: „öt falu”  jelentésre.

Magam több évtizede kutatom a péceli ember nyomát, s találok hozzá újabb és újabb adatokat. Nemrégiben újabb lelőhelyet fedeztem fel, amely nagy valószínűséggel a Dusnok nevű Árpád-kori településünkkel azonosítható.

A legutóbbi időszaki helytörténeti kiállításon bemutathattam városunk történetét, amelynek régészeti és helytörténeti anyaga nagyrészt a több évtizedes gyűjtésemből állt össze.

Sajnálatos, de egyelőre bizonytalan a következő kiállítás helyszíne és időpontja, pedig olyan mennyiségű régészeti és néprajzi anyag áll rendelkezésünkre, amelyből egy rég áhított állandó kiállítás is megteremthető volna. Ugyanakkor meg kell még említenem, hogy rajtam kívül más gyűjtemények is vannak városunkban, amelyek jellegüknél fogva szintén egyediek, s meggyőződésem, azok is szívesen társulnának egy értékes gyűjtemény létrehozására, ha erre megteremtődnének az alapfeltételek (pl.befogadó helyiség,épület).

 

 

Képeimből

Mint ismeretes, jobbára szépirodalom írásával foglalkozom. Emellett néhány éve festek és rajzolok. Ezekből mutatnék be néhány alkotásomat (a következő oldalakon is).

Besztercei korzó
(erdélyi) Besztercei korzó, olaj (75×50)

 

István
István, pasztell (25×35)

 

Szalmakalapban
Szalmakalapban, olaj (20×28)

 

Önarckép
Önarckép,akril (50×40)