Graz villamosai A fotón
látható 64-essel a Schulzentrum St. Peter megállóhoz utaztam, … … ahol
a 6-os villamos jár. A buszok sok
esetben ráhordó szerepkörrel bírnak, így több villamos megállónál és
végállomásnál találhatóak ilyen kis buszvégállomások. A hurokvágány nem
véletlen, a 6-os korábban csak idáig közlekedett, 2007-ben lett
meghosszabbítva a jelenlegi végpontig. Vagyis
idáig, a menetrendekben és térképeken csak simán St. Peternek nevezett
helyig. Sikerült kipróbálnom a Variobahnt, nekem bejött, nagyon dinamikusan
ment a meglehetősen kanyargós pályán, néha majd leestem a székről. Itt is van
ráhordó busz, a 69-es menetideje alig néhány perc, munkanap és szombaton egy
ilyen Mercedes midibusz körözget 15 percenként, alig 1-2 utassal. Képzelem
mennyire szeretik a sofőrök, egyszeri utasként viszont tetszett a
környékkel együtt, ezért visszafelé sétáltam és megörökítettem. Újból a
végállomáson vagyunk. És egy
megállóval arrébb. Bírom ezeket a villamosos utcákat. Az új
szakaszon még ilyen füvesített pályára is futotta. Na és akkor
vessünk néhány pillantást a legfontosabb csomópontra, a Jakominiplatzra. Itt
sokfelé ágaznak szét a villamos viszonylatok, minden irányba vannak
vágánykapcsolatok, vannak hurokvágányok, viszont csak a 26-os villamos
végállomásozik itt (csak este és vasárnap közlekedik a 6-os helyett), illetve
számtalan busz. A sok tömegközlekedési jármű és a gyalogosok miatt elég
kaotikus a helyzet. Lássunk egy
Volkswagen midibuszt is, ezek főleg a 30-ason közlekednek. Csuklós busz
kevés van a városban, viszont cserébe a járatok gyakran járnak. Egy
Variobahn próbálja átverekedni magát a téren. Én közben
nekiálltam fotózni a sétálóutca felől érkező villamosokat. Ez pedig már
maga a sétáló, némi építkezéssel. Egy Stadler az egyik irányban, … … egy
másik a másikban. A
templomtorony jó fotótéma volt, a villamosok meg szinte egymást tolták, így
megálltam és csak élveztem a fotózást és a rendezett, élettel teli belváros
hangulatát. Egy gyors
ugrással a 7-es St. Leonhard végállomásán vagyunk, Cityrunnerekkel a
főszerepben. Itt szintén
buszok csatlakoznak a villamoshoz. Rögtönzött
fotómegállás a Maiffredygassénél. A
vonalhálózat legérdekesebb pontja az 1-es vonal Hilmteich és Mariatrost
közötti szakasza, ahol a tuják egy vágányon közlekednek, varázslatos
környezetben. Sajnos mire a mariatrosti végállomásra értem, beborult,
természetesen pont a legjobb résznél. Grazban
1878-ban indult meg a lóvasúti közlekedés, majd 1899-ben az első
villamos is útra kelt. A mariatrosti elektromos kisvasutat egy évvel korábban
nyitották meg és csak 1941-ben integrálták a villamoshálózatba, előtte
külön üzem volt. Az egykori kocsiszínjében 1971-ben villamos múzeumot hoztak
létre. Ahol
villamosok mellett a sikló egykori kocsija is otthonra talált. Visszafelé
gyalog mentem, hogy megörökítsem a vonalat, sajnos az időjárás ebben nem
volt partner. Ebben a
szép, erdei környezetben még ma is kisvasúti hangulata van a vonalnak egészen
addig, amíg fel nem tűnik egy-egy alacsonypadlós. Némi napfény
a teichhofi kitérőben a nyolctengelyes E1-essel. 611
Wagneswegnél. A visszafelé
jövő 582-esről szerencsére egész jó kép készült az időjárás
ellenére is. A borús
idő kétségtelen előnye, hogy fák között csak ilyenkor lehet
fotózni, egyébként az össze-vissza beszűrődő fények
megnehezítenék fényképezést. Jobboldalt a 612-es halad el. Mariagrün,
átszállási lehetőség az 58-as buszra, meg a napi néhányszor
közlekedő 81-esre és 83-asra. Út közepén
futó egyvágányú pálya a Schönbrunngassénél. Ezután már
nem erőltettem a fotózást, némi buszozás után hazaindultam, de egy képet
még lőttem a vonatom mozdonyáról. És egy
V43-as immár magyar honban, Szentgotthárdon. Ezután a megérdemelt pihenés
helyett még további 24 órányi és 60 km-nyi túrázás várt rám. |