Római turistáskodás Júliusban két hetet Olaszországban
nyaraltam, 10 fős csapatunkkal vadkempingezve gyakorlatilag bejártuk az
egész országot Szicíliától a Dolomitokig. Volt tengerpart, hegymászás,
vulkántúra és persze városnézés, elsősorban Rómában. Az autókat valahol a nagyon
külvárosban tettük le, ahonnan a 040-es busszal mentünk a Ponte Mammolói
metróállomásra, ami a B vonal első megállója Rebibbia végállomás után
(ahol amúgy szintén átszállhattunk volna). Az időjárás borús, esős
volt, ami városnézéshez hangulatos és jó volt, fotózáshoz nem annyira. Rómában két metróvonal van: A és B,
illetve már épül a C is. Érdekes, hogy a B vonal volt az első, a
Laurentina-Termini szakaszt 1955-ben adták át. További érdekesség, hogy
2012-ben átadták a Bologna-Conca D’oro elágazó szakaszt, azóta ide csak
minden második szerelvény jön ki, a többi pedig Bolognától az új szakaszon
halad, ezt mi, akik a pesti „egy vonal-egy viszonylat”
rendszerhez szoktunk, este visszafelé a nagy hülyéskedés közepette be is
néztük. Mindkét vonalon vegyesen járnak régi
AnsaldoBreda gyártmányú járművek és az újabb CAF szerelvények. Ami még
érdekes, hogy a menetirány szerinti balvágányon haladnak a vonatok, ez
szintén okozott néhány „ja, tényleg” érzést, amikor benéztünk az
alagútba, hogy mikor jön már a metró. A metróról a Circus Maximusnál
szálltunk le. A város tömegközlekedését az ATAC Roma látja el, buszokon és
metrókon kívül villamossal, trolibusszal és a budapesti HÉV-hez hasonló
városi-elővárosi vasúttal. Mi csak metróval és busszal találkoztunk,
illetve a jelenleg nem üzemelő 3-as villamos, a kép hátterében is
látható vágányaival. Annak ellenére, hogy érdekel a
közlekedés, és ha megyek valahova, mindig utánanézek a dolgoknak, most ez
valahogy nem történt meg. Gyakorlatilag fogalmam nem volt, hogy hol járunk,
mi merre van, sokszor még az égtájakat se nagyon tudtam beazonosítani. Nagyon
klassz érzés volt, a gyerekkori pesti kirándulásokat idézte, amikor még
szintén nem tudtam semmit, minden új volt, mindenre rácsodálkoztam. És ez
nemcsak Rómában volt így, hanem gyakorlatilag a teljes út alatt, itthon még
külön izgalom volt Google Mapson utólag beazonosítani, hogy merre is voltunk. Körülbelül 3000 darab busz szállítja
az utasokat, döntőtöbbségük szóló. A járműpark számtalan típusból
tevődik össze, a legjellemzőbb az Iveco 491E.12 CityClass. 1997 és
2007 között összesen 1282 darab állt forgalomba, a 2006-os és 2007-es kocsik
CNG motorral. Turistabuszok háttérben a diadalívvel. Amíg a többiek ajándéktárgyakat néztek
az utcai árusoknál én CityClassokat fotóztam a Colosseum előtt. Nem
gondoltam, hogy ilyen képek össze fognak jönni, mondjuk nem ártott volna, ha
a fekete kisbusz nem áll oda. Még egy kép. Az Iveco és Renault
buszgyártó részlegeinek összevonásával 1999-ben jött létre az Irisbus (2003
óta kizárólagos tulajdonosa az Iveco). Jól látható a különbség: az
előző képen a busz homlokfalán még Iveco
felirat szerepel, míg itt az Irisbus logó, ráadásul
ez már egy CNG-s kocsi. További CityClassok a Colosseum körül.
Szintén nagyon jellemző a városra
a Mercedes-Benz O530 Citaro, 2001-2005 között 484 darab állt forgalomba. Kis érdekesség: a 117-es vonalon ilyen
Tecnobus Gulliver U520-as elektromos midibuszok szállítják az utasokat. A város leghíresebb látnivalói kis
területen helyezkednek el, nehéz volt úgy buszt fotózni, hogy valamelyik
híres épület ne lógjon bele a képbe. Persze ez nem is volt cél. A város legforgalmasabb tere, a Piazza
Venezia. A helyzet elég kaotikus, de a forgalom
mégis halad, jelzőlámpa nélkül is. A téren található a Viktor Emmánuel
emlékmű, onnan fotóztam többek között ezt a buszvégállomást is. Itt pedig maga az emlékmű is
látszódik. Ezek a képek még mindig a Velence
téren készültek, konkrétan a Termini felől érkező buszokról. A
Termini egy nagy tömegközlekedési csomópont a szűken vett belváros
szélén nagyvasúttal, városi vasúttal, villamossal, trolival, helyi, helyközi
és reptéri busszal, valamint a két metró találkozási pontjával. Mercedes Citarók a tipikus szűk,
római belvárosi utcákon. A város nagyon tetszett, és a közlekedése is. Ezek a képek már jóval délebbre,
Salernóban készültek, menetközben a kocsiból. Balra egy Iveco Turbocity (kb.
az olasz Ikarus 260-as), jobbra pedig egy Irisbus Citelis. Szicíliában többek között az Etnára is
felmásztunk, de nemcsak gyalog lehet felmenni, hanem jó pénzért libegővel
is. Jobbra a háttérben Catania város látható, ahová amúgy a Wizz Air is
üzemeltet járatot Budapestről. A libegő felső
végállomásáról ilyen busz-teherautó keverékkel lehet továbbutazni. Ezek gyakorlatilag a 21. századi
fakaruszok. Az újabb kocsik között régebbi
Mercedesek is feltűntek, egy-két képet erről is készítettem, ilyen
környezetben és ilyen magasságban mégiscsak ritkán fotóz buszokat az ember. A
követés az aktuális igényektől függ, jót szórakoztunk azon, hogy itt,
kvázi a világ végén néha gyakrabban jártak, mint mondjuk az avasi lakótelepre
a 35-ös. Ez pedig a buszok felső
végállomása, mi is kb. idáig jöttünk, mert az Etna kitörése miatt feljebb nem
engedtek minket. Ez már a hazaút egyik pillanata, a
komp, amivel Szicíliából visszatértünk. És végül még egy Irisbus Citelis
Pisából. |