LIPOVNICZKY LÁSZLÓ festőművész emlékére
Iskolánk falán márványtábla hirdeti: itt tanított Lipovniczky László festőművész-tanár.
Ki is volt Lipovniczky tanár úr? 1910. március 21-én, Kiskőrösön született. Szülőhelyét mindig humorosan említette; Kiskőrösön: én és Petőfi! Tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott: ügyesen rajzolt, festett. Idejekorán szakember irányította fejlődését, tanárnője később nagybátyja felesége lett. A középiskolát a kalocsai Tanítóképzőben járta. Sajnos 18 éves korában árva lett. Gyámjául nagybátyját nevezték ki, aki egyáltalán nem értett egyet azzal, hogy tanulmányait művészi vonalon folytassa. Ő azonban kitartott eredeti elképzelése mellett, Pestre ment és egy éven keresztül dekorációs munkát végzett. Utána Szőnyi István magániskolájában tanult, majd a főiskolán Berchart Ágoston tanítványa lett. Tudta, hogy családfenntartóként a művészdiploma nem lesz elegendő, így aztán elvégezte a tanárszakot is. 1936-ban, amikor végzett, a diplomásoknak nemigen volt állásuk, többnyire havat lapátoltak. Ekkor hirdette meg a Váci Egyházmegye Római Katolikus Fiúiskolája a rajztanári állást, amit mint árva gyerek, ő kapott meg. Az egész évfolyamból ő volt az egyedüli, aki álláshoz jutott. Vácra költözött, hogy új életet kezdjen. 1938-tól azonban állandóan katonai szolgálatot teljesített. Humánus magatartásról gyakran tett tanúbizonyságot a katonaságnál. 1944-ben megnősült és egy ideig Pesten lakott. Mivel az alföldi származású fiatalember Vác hangulatát, fekvését csodálatosnak tartotta és mélyen a szívébe zárta, az ostrom ideje alatt visszaköltözött Vácra. Görgey utcai házuk találatot kapott, de a jó barátok befogadták a családot, akkor már kisgyerekekkel. 1946. karácsonyán térhettek vissza lakásukba. A sok katonáskodás, háború nem kedvezett a művészetnek, nem volt idő az alkotásra. 1950-ben jobb viszonyok között kezdett újra festeni. A Margaréta presszó lett a művészek gyülekező helye. Gyakran eljött ide Verőcéről Gaál Endre festőművész, Gorka Géza keramikus és Zebegényből Szőnyi István is. Megalakult a Dunakanyar Művészkor, aminek Lipovniczky László is lelkes tagja volt. Gyakran és szeretettel festette Vác legszebb részeit, a Dunát, a Pilis hegykoszorúit és a Dunakanyart. Az akvarell, a vízfestés mestere volt, derűs színei harmóniát varázsoltak a festővászonra. A váci amatőr színház díszleteit is rendszeresen ő készítette. A 60-as években Dombay főmérnök a művészi elgondolásait felhasználva alakította ki a Főtér mai formáját. Sokoldalúságára jellemző, hogy a Vox Humana kórus egyik alapítója és lelkes tagja volt. 1960-ig tanított iskolánkban, a mai Juhász Gyula Általános Iskolában. Ebben az évben kedvező ajánlatot kapott: a Siketnéma Intézetben várta őt egy újabb állás, amihez műterem is tartozott. Ennek a lehetőségnek nem tudott ellenállni, így élete utolsó időszakát itt töltötte. Óraadóként tanított több váci középiskolában is; a gimnáziumban, a gépipari technikumban és a Géza Király Gimnáziumban.
Tanítványai igazságos, jó tanárnak tartották, akit a követelő szeretet vezérelt. Csak olyat kért, amiről tudta, hogy teljesíthető. Azt azonban mindig szigorúan számon is kérte. Édesapaként a derűs optimizmus jellemezte, kiegyensúlyozott, vidám családi légkört teremtett otthon.
Emlékét szeretettel őrzi sok-sok tanítványa, kollégái és családja.