|
Egy hosszú és varázslatokkal, átkokkal teli nap után a boszorkány felpattan manióka-seprűjére, halkan mágiát mormol a vasorra alatt. Az univerzális és mindenre, de leginkább akármire és még kevésbé inkábban bármire használható szigszalag megkeményedik (összetartva ezzel a cirokot, ami a stabil repüléshez nélkülözhetetlen), és a mágia hátrazúdul - a seprű, és rajta a boszorkány előre. A nagyon új seprűk még bejáratósak, így nem lehet padógázt adni neki (ahogy a boszorkák mondják). Teljes tolóerő nélkül viszont elegendő tér kell a felszálláshoz.
De egy vérbeli boszorkány nem esik kétségbe: keres egy megfelelően, de még inkább kellően magas pontot, ahonnan a gravitáció, a tömeg és a sebesség egyenletének kiszámítása után el tud rugaszkodni. Merthogy azért a boszorkányok jó észjárásúak, nagy tudással rendelkeznek - bár sokszor titkolják.
A felszállás előtt még egy utolsó varázslat használata szükséges, és ez az egyik legjelentősebb varázslata. Képes rövid időre megállítani az időt. Ez igen fontos a számára, mert a felszállás pár másodpercében totálisan láthatóvá válik és ezáltal sebezhetővé.
Ezért van néha, hogy úgy érezzük, mintha megállna az idő, mintha kiesne néhány perc, néhány óra, mintha elrabolnának az UFO-k, mintha előbb az a tárgy nem ott lett volna, mintha egy perccel ezelőtt még itt lettél volna, stb... Mivel a boszorkányok leginkább és egyre inkább a szeszes italok, kevésbé inkább a sör miatt mennek az emberek közelébe, (nomeg a varázslatos csínytevéseik öröme miatt), így nem meglepő, hogy ezek az időkiesések leginkább az alkoholfogyasztás utáni órákban fordulnak elő.
A boszorkányok életéről még számtalan könyvet lehetne írni. De mára ennyi fért az előadásunkba. Reméljük némiképp s egyre inkább megismerik a boszorkányok misztikus világát, felismerik indítékaikat, és elfogadják, hogy sok jó tulajdonságuk is van.
A boszorkányok igenis szerethetőek, s a számos átkuk és varázslatuk ellenére is akad bennük valami, ami pozitív. Szeressük hát egy kicsit őket.
A viszontlátásra.