X. fejezet

A családfő

Valerius első gondja ismét az északi erőd volt. Bizonyos Vortigern brit vezér vette ostrom alá, tekintélyes sereggel. A védők folytatták a kirohanásos taktika alkalmazását. Az onagerek pusztító tüzében Vortigern is halálát lelte. Ennek ellenére a brit sereg nem rendült meg. Az íjászok nyilai is tűzesőként zuhogtak rájuk, és mégsem. Pedig a kirohanás végére a brit sereg fele odaveszett. Az erőd ostromzárát nem sikerült feltörni. Ezt csak az év végén sikerült elérni, amikor már Enestinus vlt a britek vezére. Ő fogta össze a sereget Vortigern halála után, és ezért befogadták a brit törzsi vezetők közé. Az ő szintén onagertől bekövetkező halála után azonban már nem volt, aki egyben tartsa a sereget, és az megkezdte az elvonulást, pedig az onagerek municiójuk felét lőtték még csak el. De Hiába kezdték meg a levonulást, ugyanis erre a kitörésre ért oda Lovosiceből Asinius kapitány tapasztalt, két aranygerendás római lovasa melyek az üldözés közben a legtöbb britet vágták le.

Az északi erőd kapcsán Marcus Lovosiceből az íjászok megerősítését javasolta, de mivel ott nem volt lehetőség a képzésükre, öcsém felé intézkedtem, hogy Luvavumból induljon el két auxilia íjász, és egyben utasítottam Marcust, hogy tegyen meg mindent a lovosicei íjászképzés mielőbbi beindításáért. Az északi erődben a cohorsoknak sok dolga eddig nem volt. Talán célszerűbb lenne helyettük az auxilia alkalmazása, lovasokkal megtámogatva.

(Az íjászok is tüzes lövedékeket használtak.)

Mint ahogy Oscaban is, mindent elkövettem, hogy ebből a barbár Numantiaból római várost építsek. Elsőnek csatornát építettem, hogy az utcákról eltűnjön a szenny. Mert lehet, hogy a barbároknak jó volt bennük fetrengni, de mi rómaiak vagyunk. Ám amint befejeztük, 141 elején egy ibér sereg jelent meg a falaink előtt. Beülnének a jóba. Hát nem. Azonnal kirohanást rendeltem el.

Az északi erőd taktikáját alkalmaztam. Amint elvonultak a palánkok előtt onagerrel, és íjászokkal lövettem őket, majd mikor távolabb felálltak, akkor csak az onageremmel. Elég jól lőttek. Majd egyes íjászaim a városból kilépve csalták őket közelebb, és a többi bent lévő pusztító nyílzáport küldött ezekre, az ibérekre. Mikor látták, hogy nem bírnak velünk, el akartak vonulni, de a lovassággal rájuk csaptam, és a vonulást fejvesztett meneküléssé változtattam. Különösen az egyik római lovas csapatom tett ki magáért, ezüst gerendát is kapott tőlem. Az ibér sereg közel háromnegyedét megöltük, vérüktől vöröslött a fű Numantia mellett. Jó harc volt.

(A nagy tömegben rohamozó római lovasság pánikot okozott az elvonuló ibérek körében.)

Condate Redonum blokádja ügyében végül merész elhatározásra jutottam. Tercius Celert Lugdunm helyőrségének javával küldtem el, hogy szárazföld felől blokádolja a kikötőt. De szigorúan megtiltottam, hogy kockázatot vállaljon. 141 elejére sikerült neki végrehajtani a feladatot. Ám év végén mikor Condate Redonum mellett pihent, egy erős brit sereg támadta meg. Ám ő tartva magát a parancsomhoz, kitért, ami éppen elég volt, hogy a brit sereg ne érje többet utol, és így megmenekült. A senatustól 1000 dénár jutalmat kaptunk. A pénz mindig jól jön. De jobban örültem volna egy brit város elfoglalásának. Sajnos az ibér Scallabis ismételt blokádját kaptuk feladatul.

141 végén Marcus értesített, hogy Lovosiceben elkészült a legios kaszárnya, és hozzákezdenek az íjász lőtér kialakítsásához.. Ez remek hír. Lovosice mint legközelebbi város, elsőszámú hely az északi erőd szükségleteinek biztosítására. Mióta brit területen áll ez az erőd, sem Luvavum, sem Lovosice nem állt ostrom alatt. Mindenképpen meg kell tartani. Ugyanekkor Numreius 5 hajórajból álló flottáját, mely Scallabis blokádjához igyekezett, egy ibér flotta támadta meg, de Numerius győzedelmeskedett felette.

140 elején Gnaeus Maximianus kérte tőlem a néhai Luca Dentatus Fannia lányának kezét. Igaz római, és jó vezér, ezért belegyeztem. Ebben az időszakban lett kész Segesta új kikötője a hajógyárral, mely megnövekedő áruforgalmat, és 5 evezősoros hajók építését teszi lehetővé ott is. Év végére Mediolaniumban elkészült a harci szekérpálya. Boldog emlékű apám foglalta el ezt a várost, lakói fontosak számomra, bár én még soha nem jártam ott.

139-ben Tertius Sejanus megkérte tőlem a néhai Aulus Julius leányának kezét. Egyikőjük sem fiatal már, de Tertius jó vezér, és egy jó vezérre mindig szükség lehet. Ebben az évben értem el a lehető legmagasabb tisztséget, melybe kerülhettem. Pontifex Maximus lettem. Sokat segített a pontifex maximusom, aki annak idején a szolgálatomba szegődött. Most én is pontifex maximus lettem. De én nem leszek senki szolgája. Csak Rómáé, és a családé. A dicsőség fénye hullt a családra, mert Valerius Augustus quaestori hivatalt kapott. De meg is háláltuk nekik. Numerius hajórajaival blokád alá vette Scallabist. Hazafelé kétszer egymás után megtámadták az ibérek. Az első csatát elvesztette, de a másodikat megnyerte. A blokádért cserébe a szenátus mégsem számunkra kedvező döntést hozott. Samarobriva blokádját kérte. De a csatornáig sem jutnának el hajóink, nemhogy a kikötőig. Csak szárazföldről lehetne blokádolni, keresztül haladva brit területeken. Folyton csatázva, brit támadásoknak kitéve. Nehéz ügy. Csak bonylult logisztikai és több szálon futó hadművelettel lehetne megvalósítani. De legalább az íjászlőtér elkészült Lovosice-ben. Legalább az északi erőd helyzete erősödjön. Öcsém is építetett egy harci szekér pályát Luvavumban.

Döntés született Samarobriva blokádjáról. A szárazföldi megoldás mellett döntöttem. Tertius Celerre nbíztam a feladatot. Azonnal megindult Lemonumból egy teljes sereggel, hogy blokádolja Samarobrivát. A városban alig maradt helyőrség. Sokat kockáztatunk ezzel, meg is hagytam Tertiusnak, hogy minden menet végén szálljon táborba. Az első tábort Condate Redonum előtt ütötte fel. A város gyenge helyőrsége nem támadta meg őt, de nincs kétségem afelől, hogy beljebb haladva a britek meg fogják támadni őt. Hogy kapjon egy kis esélyt, a lugdunumi helyőrségnek parancsot adtam, hogy hajtso ón végre támadó elegű hadműveletet Alesia irányába. Talán elbizonytalanítja a briteket.

138-ban az ibérek ostrom alá vették Oscát, és Numantiát is, a britek pedig az északi erődöt. Valami Segomac brit vezér támadta meg az erődöt. De miután az onagerek elvették tőle az életét, vezetés nélkül maradt sereg futásnak eredt. Oscát Iker kapitány vette ostrom alá. A szolgálatos Decimus kapitány jelentése szerint az ibérek elrohantak a palánk előtt, amikor is az íjászok, és a két onager tüzet nyitottak rájuk. Az ibérek elmenekültek, és lovasság híján Decimus nem tudta üldözni őket. Így is az ibérek majdnem fele a harcmezőn maradt. A minket ostromló ibérek sem jelentettek sokkal nagyobb ellenállást. Csak nekem van lovasságom, és ezt ki is használtam. Kevesen menekültek csak el előlem. Egyszer csak megtanulják, hogy ne emeljenek kezet Rómára. Ha nem kötne a szenátus, már mind rabláncra fűztem volna.

(Valerius kihasználta, hogy van lovassága, és szinte megsemmisítette az ibéreket.)

Numerius csak nem tud hazavergődni a flottával. A britek megtámadtál, és megverték. Hiába verte meg utána hősiesen a rá támadó ibéreket, haladásában megállították, sőt vissza is vetették.

Terius eljutott Condate Redonum kikötőjéig. Briteknek eddig nyoma sincs. De meg fognak jönni, és odébb van még Sambrovia kikötője. Tertius okosan az előző táborban ügynököt hagyott, hogy biztosítsa serege számára a visszavonulás lehetőségét. Mikor tovább indult innen, szintén hagyott egy ügynököt a táborban. Armorica és Belgica határán állta először útját egy brit sereg. De ez még csak amolyan előőrsszerű lehetett. Tertius háromszoros túlerőben volt. Nem is volt nagy csata igazán. Mindkét oldal jelentéktelen veszteséget szenvedett, mert a britek hamar eliszkoltak. Tertius folyathatta útját, melynek végén ismét táborba szállt.

(Armorica és Belgica határán állták el először Tertius útját.)

Szerencsétlen Numerius Odüsszeiaja a véghez ért. Csak neki nem sikerült az, ami Homérosz hősének. Numerius előbb egy kétszeres túlerőben lévő brit hajóhad, majd egy tízszeres túlerőben lévő brit és ibér flotta támadta meg. Ők bevégezték Numrius sorsát. Soha nem volt még ilyen tehetséges tengerészünk. Míg élek sajnálni fogom elvesztését.

Ez a 137-es év árvízzel kezdődött. Patavium került víz alá. Legutóbb egy Julius is áldozatául esett. Most csak az ostrom mérnökök műhelye sérült meg, és sem polgár, sem katona nem vesztette életét. De akkor is rossz ómennek tűnik.

Tertius az utolsó táborhellyel a sambroviai kikötő közelébe ért. Nem ment tovább az egész sereggel. Csak egy lovas csapatot küldött ki a kikötő blokádolására. Brit seregnek nyoma sincs. Persze, hisz Lugdunumból elterelő hadművelet indult, és Alesiától kellett a briteknek átvonulni, mert azt a lugdunumi helyőrség veszélyeztette. Szerencsére a britek felültek a cselnek. A lugdunumiak a határ innenső oldalán egy tábort is létesítettek. Jó kiindulási alapja lehet egy későbbi támadásnak.

Az év végén a szenátus 1000 dénár jutalmat adott a kikötő blokádjáért, ahonnan Terius a feladat végrehajtása után azonnal visszavonta a lovasságot. Egyenlőre a táborhelyen maradt, mert megjelent egy erős brit sereg Alesia irányából, és Tertius nem jutott volna el a másik táborig. Ami viszont feldühített az az volt, hogy a szenátus ismét Scallabis blokádját akarja. Most vesztettem el egy tehetséges tengerészt a szeszélyük miatt. És képesek azt mondani, hogy a hálájukat keresem vele. Nagy nehezen megőriztem önuralmam a küldöttség előtt a feladat meghallgatása közben, de mikor lakhelyemre tértem, kiadtam minden dühömet. Platullia rémülten vonta félre fiamat egy sarokba. Üvöltöttem, törtem, zúztam. Még sohasem tettem ilyent. Egyszer csak Platullia arca villant be előttem, ahogy szemei elkerekednek. Hírtelen mintha hideg vízzel öntöttek volna le. Mit csinálok? Azonnal lehiggadtam. Egy családfő nem vesztheti el az önuralmát. Nem engedheti meg magának. Egy szerelmes férj nem okozhat rémületet az imádott asszonyának. Dühöngésemnek csak a berendezés látta kárát, senkit nem bántottam, de nagyon szégyellem. Azonnal kiadtam a parancsot a Lemonumban állomásozó három ötevezősoros hajórajnak, hogy induljanak meg Scallabis blokádolására, de útközben megállva Numantia kikötőjében, hogy egy háromevezősoros hajórajjal ki legyenek egészítve.

De legalább az északi erőd miatt nem kell szégyenkeznem. Adcrobovatus brit vezér serege katasztrofális vereséget szenvedett. Már meg sem tudom számolni hány brit vezér pusztult el a tábor onagereitől. Adcrobovatus csak egy volt a számtalan között. Az íjászok annyira legyöngítették a sereget, hogy mikor visszavonultak, a lovasok hátulról rájuk csaptak, és teljesen megsemmisítették a brit sereget. Alig maradt hírmondó belőlük. A győzelemért a római lovasok megkapták harmadik arany gerendájukat. Ki kellene talán vonni őket, és másokat küldeni a helyükre, hogy azok is tapasztalatokat szerezzenek.

(Az északi erőd megsemmisítő győzelmet aratott.)

136 elején Tertius megkezdte visszavonulását Sambrovia környékéről. A britek nem támadták meg a táborát. Szemem fénye, büszkeségem, Placus fiam nagykorú lett, és felvétetett a polgárok címjegyzékébe. Nagyon büszkék voltunk rá az anyjával, de ez egyben az elvállásunkat is jelentette. Osca erős kézre vár. Oda küldöm, hogy képviselje a családot és vezesse a települést. Remélem, jól vezeti a várost majd, és előbb-utóbb felépít egy Colosseumot benne, mint ahogy az ez időben Pataviumban is felépült.

Servius Scallabis felé igyekvő flottája beleütközött az ibér-brit flottába, és vereséget szenvedett, hiába lett kiegészítve Numantiában egy triremis-szel. Az úton lévő fiam egy hegyszorosban csapdába került kíséretével. Előtte, mögötte ibérek. Azonnal táborba szállt. Ha kell, sereggel megyek érte. Vissza kell hoznom, mert Scallabis blokádja csak szárazföld felől valósítható meg. Esetleg.

(A pataviumi Colosseum a főtérről nézve.)

(És a legfelső sorból.)

Patavium a legfejlettebb város volt ekkoriban. Birodalmi palotával, Panteonnal, Harci szekér pályával. Óriási város volt, hatalmas gazdasági és katonai potenciállal.

(Birodalmi palota a harci szekér pályáról.)

(És a másik oldala a főtérről.)

(Hatalmas épülethez hatalmas fürdő is járt.)

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sajnos egyenlőre nem tudtam segíteni a fiamon. Az ibérek ostrom alá vettek engem. Igaz, nem volt komoly csata. Csak az íjászok öltek meg néhány ibért. Nem mentem utánuk a lovassággal, mert még visszafordulnak, csapdába csalnak, és a gyalogság nélkül elvérzek a lovasokkal. Az északi erőd sokkal jobb csatát vívott a britekkel. Az onagerek gyilkos tüze után sikerült közel csalniuk az ellenséget a palánkoz, és az íjászok így teljesen szabadon irthatták őket. Végül a lovasság fejezte be az üldözéssel. Háromtucatnyi brit sem tudott elmenekülni katonáink elől.

(A britek elolvadtak a nyílzáporban.)

A harcok ellenére tovább folytattam a tartomány fejlesztését, és az év végére kövezet út kötötte össze a birodalom más részeivel. Külön öröm volt számomra, hogy fiam kiszabadult szorult helyzetéből, és Osca városába ért. Scallabist viszont nem sikerült blokád alá fognom. Ellenben az ibérek ostrom alá fogtak engem. Az onagerek csak kevés veszteséget okoztak, de ezek egyike volt az ibér kapitány. Az íjászok is okoztak némi veszteséget nekik, de a nagy vérengzést a lovassággal végeztem, mikor a vezérük halála után elvonuló ibéreket hátba támadtam velük. Az ibérek kétharmadát megöltem.

(Az onagerek kevés találatának egyike az ibér sereg kapitányát érte.)

134 végén jött az üzenet, hogy a szenátus szeretné Londiniumot blokád alatt látni. Lemonum kikötőjében ekkora egy elég ütőképes hajóhadat sikerült felszerelni. Ugyanekkor Vibius Vatinius megkérte Baebiana, Quintus Carinus leányának kezét. Nem volt már fiatal, túl volt a hatvan éven. De fölényes vezér hírében állt, így Quintus neki adta a leányát.

Következő év elején a flotta elindult Londiniumot blokádolni, és odaért a csatornához. Az év végére pedig elkészült Numantia közfürdője. Végre. Lassan ez a terület is civilizálódik. Szegény Plautillám egyik civilizálatlan helyről költözött a másikra. Először a hosszú vándorút, majd Osca városa. És mire otthonossá tettük, Numantiába vezérelt minket a szenátusnak nevezett sors. Nem hinném, hogy bármelyik korábbi családfő felesége ennyit nélkülözött volna, mint ő.

A hajóhad megverte a vele szemben álló három brit hajórajt, és behatolva a csatornába, blokád alá vette Condate Redonum kikötőjét. Bár ez nem volt feladat, de ha már arra járt, Servius a hajóhad parancsnoka remek érzékkel hajtotta végre ezt a tettét. Lett némi bevételkiesése ezáltal a briteknek. A város amúgy sem hozott sok hasznot, mert kémeim folyamatos nyugtalanságot szítottak, melyeket szabotázs akciókkal egészítettem ki. Fel akartam lázítani a várost.

(Condate Redonum blokádja csak úgy mellesleg jött létre.)

A britek egyik vezére, Ivomagus, akit szerencsés melléknévvel illettek, megtámadta az északi erődöt. Nem tudom, hogy mitől volt szerencsés, mert az onagerek mindjárt az elején megölték őt. Serege amúgy sem volt erős. Már az onagerek tüzére megfutottak, a lovasság némi pusztítást végzett ugyan közöttük, de a zöme elmenekült.

132-ben Serverius tovább indult a flottával. Megtámadott egy két hajórajos brit flottát, amiből egy hajórajt meg is semmisített. Majd utána blokád alá vette Londiniumot. Hálásak voltak érte. Nagyon. . . Újra Scallabis blokádját akarták.

Közben a Condate Redonum elleni szabotázs akciók szépen haladtak. Szinte minden fontos épület megsérült. Ráadásul három kémem gerjesztette az indulatot a városban. A lakosság már lázadozott.

(Condate Redonum hadak nélkül is romokban hevert.)

132 nyarán úgy döntöttem, szárazföldről blokádolom Scallabist. El is indultam Numantiából a helyőrség felével. Már az elején egy kisebb ibér sereg állta az utam. Megtámadtam őket. Mi álltunk erősebb stratégiai helyzetben, egy dombon. A csata előtt a következő beszédet intéztem az emberekhez:

Az ómenek a gyengéknek és ostobáknak valók! Mi egyik sem vagyunk, és itt a saját erőnk, ami megóv majd minket! Előre! Odaát állnak az ibérek! Jól mutatnak a harcmezőn, és hozzánk méltó ellenfelek! De kérkedő bolondok, páváskodó idióták vezetik őket, és ennek most megfizetik az árát!

A beszéd után megtámadtuk az ibéreket. Főleg a harci kutyákat lövettem az íjászaimmal. Ezután az ellenség vezérét lövettem, és el is sikerült pusztítani őt. A serege pánikba esett, és menekülni kezdett. De nem volt esélyük, a lovasság mindet megölte. Egyetlen ibér sem maradt, aki hírt vihetett volna rólunk, hogy Scallabis felét tartunk. Mi senkit sem vesztettünk. Jól indult a portya.

(Először a harci kutyákat ölték meg az íjászok.)

131-re én censor, Valerius Augustus pedig praetor lett. Viszont Lovosicet ostrom alá fogták. Már várható volt, egy brit sereg megkerülte az északi erődöt, és a város felé tartott. Azonnal be lett rendelve a térség rablóit irtó lovas hadsereg. Két egyenlő erejű sereg nézett egymással farkasszemet. Manius katonai hírneve magasabbra már nem is szárnyalhatott. És bár az utóbbi években a városban élt, nem hadi táborokban, a katonai erényei megmaradtak. Először az íjászaival, és dárdás zsoldosaival gyengítette a briteket. Közben a lovasságot kiküldte egy oldalkapun. A lovasság nagy tömegben a brit jobb szárnyra vetette magát, ami hamar megingott a csapás súlyától. Majd a középhad, és a balszárny következett, melyek a jobbszárny segítségére siettek, de közben a harcrendjük felbomlott. Hamarosan vad vérengzés kezdődött, a rengeteg római lovas miatt alig az ötöde menekült el a briteknek, míg Manius száz embert sem vesztett.

(Manius a győztes.)

A britek most kerülték meg először így az északi erődöt. De a sereg vesztét végül mégis az erőd okozta, ugyanis megtámadták a maradék britet. Először az onagerek pusztítottak, majd az íjászok. A megfutamodott briteket végül a lovasság kaszabolta le. Mindössze két brit menekült el, hogy a sereg pusztulásának hírét vigye.

Az év kezdetének egyéb eseménye volt még Serverius hajóhadának győzelme egy, az eddigieknél jelentősebb brit hajóhadon. Szabad volt az út hazafelé. Ezen kívül Condate Redonum lakossága végre fellázadt, és kiszakadt a brit uralom alól.

(Condate Redonum fellázadt.)

Egy az előbbinél erősebb ibér sereg állta utam Scallabis felé. Szerencsére ismét mi álltunk nyerőbb helyzetben, és amúgy is erősebbek voltunk náluk. De azért ismét beszédet intéztem az embereimhez. Az előző csatánál úgy tapasztaltam, hogy hatott rájuk.

Csak a bolond aggódik az ómenek és előjelek miatt, akármilyen rosszak is! Mi magunk alakítjuk végzetünket, nem pedig valami átkozott madár röpte irányít! Ott áll az ibér horda, harcra készen! Azt hiszem, ma sokukat a túlvilágra kell küldenünk!

Védelemben álltunk, hagytuk, hadd jöjjenek. És jöttek is. Élén a lovassággal. Azonban fennakadtak, lendületüket vesztették, és hamarosan futásnak eredtek. A gyalogságuk éppen hogy elkésett a támogatásukkal. Így viszont a gyalogságnak nem volt lovassági támogatása. Hamarosan ők is menekülőre fogták, a lovasságom pedig üldözésre indulhatott. Győztem. És amíg ezek a barbárok nem tanulják meg a fegyvernemek közötti együttműködés fontosságát, addig győzni is fogok. Mindig.

(A lovasság nagy port kavart üldözés közben.)

Az év végén egy brit orvgyilkos megölte Quintust Lemonumban. Valószínűleg így álltak bosszút Condate Redonum fellázításáért. Harcmezőn már nem egy családtagunk végezte! De ilyen aljas halála még senkinek sem hoztak az istenek! Ez bosszúért kiáltott! De első a szenátusi feladat végrehajtása volt, amit végre is hajtottam.

(A feladat teljesítve.)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

De még ebben az évben bosszút álltunk Quintusért. Egy Tasciovanus nevű brit vezér lelte halálát az északi erőd falainál. Az onagerek, bár csak kettő volt az erődben a feltöltés miatt, jól működtek, és megfutamodásra késztették az ellenséget. A lovasoknak az üldözés maradt, míg az íjászok ezúttal tétlenek maradtak.

(Repül a lövedék . . . )

(Futtában . . .)

A szenátus 100 dénárt adott Scallabis blokádjáért, és 130 elején elrendelte Londinium blokádját. A brit orvgyilkos Lemonumban tovább garázdálkodott, és Terctius Celer is az áldozatává vált. Ki fogom irtani a férgeket! A flotta Lemonumból azonnal megindult Londinium felé, Samarobriva szent karzatát pedig leromboltattam az ügynökeimmel. Kíméletlenek leszünk!

Vibius Vatiniust az eredetileg Gallia fosztogatói ellen felállított lovas seregével Hispániába rendeltem. Nem volt teljes sereg, csak 8 római lovas centuria, és Vibius saját testőrsége alkotta. Meg is támadták őket az ibérek, akik némi túlerővel rendelkeztek. Vibius gyorsan mozgó seregével azonban előbb jutott fel egy dombra, és onnan ráfordulva a zúdult az ibérekre. Azok nem állhatták sokáig a lendületes, felülről érkező rohamot. Vibius elvesztette ugyan a serege tizedét, de az ibérek közül alig menekült meg három ember, hogy hírt vigyen a vereségükről.

(A roham.)

De megtámadtak ugyanekkor engem is, mikor hazafelé tartottam Scallabis kikötőjétől. Két sereggel támadtak, de még együtt is csak felét érték az én erőmnek. Hát még külön-külön. Az első sereg egy bikaharcosból és egy könnyű lovasból állt. A bikaharcosok igen jók ugyan, de egy azért kevés volt. Ráadásul már messziről tüzes vesszőkkel lövettem őket az íjászaimmal. Mikor közel értek, pulim felhő támadt rájuk. A sereg vezére - valami Benat - rohamra indult a lovassággal, de vesztére, mert fennakadt a gyalogságon. Vezérük eleste után a sereg menekülni kezdett. Nem üldöztem őket, mert közeledett a következő, nagyobb sereg. Inkább felvonultam egy kisebb, lankás dombocskára. Hiába volt nagyobb sereg, nem bírta tovább, mint az előző. Hamar futásnak eredtek. Bár én is elvesztettem a seregem tizedét, de ők katasztrófális vereséget szenvedtek.

(A bikaharcosokra tüzes vesszők hulltak.)

Év végén Decius lovas seregét Itáliából egy hágón keresztül A britek ellen indítottam, hogy csatlakozzon a Lugdunumból induló sereghez. Célpontjuk Alesia lesz. Bosszúm utol fogja érni a briteket. Tertius és Quintus soha nem lesz megbocsátva nekik. Vibius pedig legázolt egy kis ibér sereget, majd visszaindult Oscaba.

(Decius elindult a britek ellen.)

129 elején Gnaeus Rullianus megkérte Sextus Pansa Marcia leányát, aki 15 éves volt ekkor. Igaz, az ifjú vőlegény is csak 16. Hűsége, és magabiztos vezéri mivolta szólt mellette. És a származása. Ugyanis leszármazottja annak a Quintus Fabius Rullianus lovasvezérnek, akit a második samnit háború során Lucius Papirius Cursor, a dictator, halálra ítélt, mert ez parancsa ellenére támadott meg és vert le egy samnit hadsereget (Kr. e. 325, u. c. 429). A bűnös szerencsére elkerülte az ítéletet; Rómába menekült, hogy a polgárokhoz föllebbezzen a katonai hatalom ellen. A tribunusok is közbenjártak érdekében, de nem merték sürgetni a dictator önkényes ítéletének megsemmisítését. Végre az egész nép kérelmére maga Papirius is megkegyelmezett, s a fenyítés elmaradt.

Később ugyan ez a Quintus Fabius Rullianus hódította meg Etruriát, és a manipulusok kiképzésében is nagy érdemeket szerzett. Caere és Tarquinii, a legközelebbi két etruszk város, Veii és Falerii elpusztulása után folyton nyugtalanította a köztársaság határait. Újra meg Újra veszedelemben forgott a Janiculum, ép úgy, mint Porsenna idejében. De a római fegyverek győzelmesen nyomultak előre s messze maguk mögött hagyták e két várost. Fabius egyik legkiválóbb hőstette a Ciminius erdő (M. Cimino) áttörése volt, melynek áthatatlanságáról borzalmas meséket gondolt ki a népi képzelet. Mély szorosai és sűrű bozótjai eddig tényleg bástyául szolgáltak minden délről jövő támadás ellen. Fabius álruhába öltöztetett kémekkel átvizsgáltatta a vidéket, s a mellett sikerült Etruria keleti szomszédait, Umbria népeit szövetségre bírnia. Erre merészen az erdő mélyébe nyomult és elfoglalta az etruszkok legkiválóbb erősségeit. Alig fejezhette volna be győzelmi tettét, ha utoléri a megrendült senatus követe, ki tiltó szavával vissza akarta tartani ily kétségbeesett kaland kockázatától. A római fegyverek most akadálytalanul hatoltak előre; Cortona, Perusia (Perugia) és Arretium (Arezzo) első ízben lépnek föl történetünk táguló körében, s a köztársaság szövetségét keresik (Kr. e. 310, u. c. 444). A Vadimonius tó (Laghetto di Bassano) mellett is fényesen villogtatta Fabius a fegyvereinket az etruszkokkal szemben. E csatát a legfényesebb győzelmek közé soroljuk.

De ezek a múlt csatái. Az északi erőd újabb csata előtt állt. A britek elég hamar megkezdték az elvonulást. Spurius kapitány utánuk eredt a lovassággal. Nem kellett volna. A britek visszafordultak, és ellenálltak. Maga Spurius is elesett. Csak a római fegyelemnek volt köszönhető, hogy a britek nem futamították meg őket.

(A britek megfordultak, és ellenálltak.)

Még 129-ben blokád alá vettük Londiniumot. A szenátus játékokat rendezett a család tiszteletére. És elrendelte Asturica blokádját. Cserébe elsőbbséget ígértek a szenátusi tisztségek kiosztásakor. Nőtt is az elismertségünk a szenátus körében. Vibiust küldtem lovasaival a feladat végrehajtására. Ő ekkor Numantia mellett tartózkodott, ahova Osca városából érkezett. Vibius már az útja elején harcba bocsátkozott. Egyenlő haderők álltak egymással szembe. Vibius szerencséjére az ibérek két seregben voltak, és a nagy tömegben, ék alakban felfejlődő lovasaink egyenként felmorzsolták őket. Vibius győzött.

(Az első roham.)

Boihaemum területén a lovas sereget megtámadta Tancogeistla brit vezér teljes seregével. Valószínűleg Lovosice ellen indult, és úgy botlott a várostól északra a lovasokba. Erős sereg több mint háromszoros túlerőben volt. Ráadásul még egy családtag volt vele. A lovasainkat az északi erődből származó három aranygerendás lovas centuria, és Quintus kapitány vezette. Tapasztalt vezér volt, csak a támadásban bízhatott. A sereget ék alakban rendezve megkezdte a halálos rohamot.

(Az ék alakban támadó római lovasság.)

Tancogeistla brit vezér el is esett már a csata elején. Sőt több ellenük támadó brit csapatot sikerült megfutamítaniuk. Azonban odaért a másik brit családtag a nehéz szekerekkel. Lovasaink elvesztették a lendületüket. Quintus elesett. A megtizedelt sereg pedig megingott. Az aranygerendás vezéri lovasság mind egy szálig ott veszett. Ahogyan három másik centuria is. Csak hét jutott vissza Lovosicebe, de közöttük volt, amelyik alig féltucatnyi lovast számlált. Vereséget szenvedtünk, de a britek is elvesztették a seregük negyedét, köztük egy családtagot. A kedvenc lovasságom nagyon sajnálom, de hiszem, hogy lovosicei feltöltésük után a többiek bosszút fognak állni értük, és Quintus kapitányért.

(Quintus halála után a római sereg megtört.)

128-ban Meghalt Vibius. Idősen került a családba, de többet tett, mint sok fiatal. Herius kapitány vette át a parancsnokságot. Tovább haladva megtámadta az útját álló Ambon ibér vezérzsoldosokból álló seregét, ami egy hídnál elzárta az utat Asturica kikötője felé. Herius kettéosztotta a seregét, és a gázlón áttörve támadta meg az ibéreket, majd a hídnál maradtak támadták hátba a társaik segítségére induló ibéreket. A csatából csak Ambon és két lovasa menekült meg. Az év még két kellemes élményt hozott számomra.Decius, aki egyesült a Lugdunumból indult zsoldos gyalogsággal, ostrom alá vette Alesiát. Lemonum mellett pedig sikerült megöletnem Twertius és Quintus gyilkosát. Valami Virssucciusnak hívták a férget. Azt mondják, gyilkos vagyok. Meg hogy az orvgyilkosok mestere vagyok. De már nem érdekel. A két nemes római vére felszabadította gátlásaimat.

Egy év múlva Valerius Augustus Pontifex Maximus lett, én pedig Censor. Meghalt Manius Lovosiceben. Pont, mikor egy erős brit sereg van a város közelében. Halála nagy nyereség a briteknek, hiszen ő volt az egyik vezér, aki visszavetette a keleti terjeszkedésben őket. Decius azonban úgy döntött, emlékezteti őket, hogy a római fegyvereket van még, aki forgassa. Rohamot vezényelt Alesia ellen. Időközben a város mellé ért Ambiorix egy felmentő sereggel, hogy segítsen a várost védő Fortélyos Berdicnek.

Decius benyomult a gyalogsággal a városba, miután betörette a palánkot. A britek keményen védekeztek, több csapat meg is futamodott. De a lovasság bevetésével sikerült stabilizálni a helyzetet, és megtisztítani a palánk mögötti területet. Decius ezután az egyik oldalsó kapunál lévő Ambiorix ellen támadt a lovassággal, és sikerült megölni őt. Ezután támadt csak a főteret védő Berdicre, aki most nem tudta kamatoztatni fortélyosságát. Hatalmas harc bontakozott ki, melyben Berdic végül az életét vesztette. A brit törzsek vezetője holtan feküdt a lovak lábai alatt. Decius királyi vért áldozott Quintus és Terius emlékére. Utána mindent lerombolt, és szabad rablást, gyilkolást engedélyezett a városban. 7500 embert lemészárolt, és 7000 dénárt összerabolt.

(Harci szekérből kiesett, elguruló kerék a harcolók között.)

Ugyanekkor Servius a lumanumi flottával megtámadott, és megvert egy három hajórajos brit flottát a város kikötőjénél. Cassius Julius pedig elindult, hogy átvegye Lovosice irányítását.

Az Asturica felé tartó Herius útját Erruki ibér vezér állta el kis seregével. Herius nem teketóriázott, hanem koncentrált támadást vezetett, melyben elsöpörte az ibéreket, köztük Errukit is, aki holtan maradt a harcmezőn.

(Erruki a római lovak patái alatt.)

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az év végén megint ostrom alá vették az északi erődöt. Adcobrovatus volt az brit seregével. Két egyenlő haderő nézett farkasszemet egymással. Adcobrovatus már az elején onager lövedék áldozata lett. A személyeztünk egyre jobb, tapasztaltabb. Majd szkíta lovas íjászaink csalták közelebb a briteket a palánkhoz, ahol nyílzápor zúdult rájuk. Sőt, a palánkhoz közel állókra még pilumok is repültek. Egyetlen embert sem veszítettünk, míg a britek majdnem kétharmada a harcmezőn maradt.

(Szkíta zsoldosok.)

Herius kapitány a lovassággal időközben blokád alá vette Asturica kikötőjét, a feladata tehát teljesítve. Rájuk csapot az ibér törzsi vezető, Ortzi a kíséretével. Herius két centuriát arra jelölt ki, hogy hátba támadja az ibér családfőt. Hét centuriával pedig szemből rontott neki. Kétszeres túlerőben volt, de nem akarta elszalasztani a lehetőséget, hogy leszámoljon az ibér törzsfőnökkel. Nagy csata bontakozott ki. Ortzi erős testőrsége jól tartotta magát. De végül győzött a túlerő, és a két centuria, mely a hátbatámadást kellett végrehajtsa, gyakorlatilag feladat nélkül maradt. Ortzi és teljes kísérete elpusztult így is. Ortzi esett el utolsónak.

(Nagy csata bontakozott ki.)

Herius ki sem pihenhette a csata fáradalmait, az új vezető, Ambon is rátámadt. De ő tanulva elődje példájából, egy zsoldos hadicsapatot is vitt magával. Herius megint elkülönített két centuriát a hátbatámadásra. A többiekkel pedig a zsoldosokra vetette magát. Azok nem bírtak sokáig ellenállni a nagytömegben támadó, ék alakban felfejlődő lovasságunknak. Ambon pedig nem segített nekik. Herius nem üldözte az ibéreket. Ambon talán ezt gondolta, és hátba akarta támadni katonáinkat. Ehelyett Herius egyenesen neki rontott. A zsoldosok üldözését a két elkülönített centuriára bízta. Ambon, akárcsak elődje, mindhalálig harcolt. De pár napon belül két törzsi vezető elvesztése hatalmas érvágás bármelyik népnek.

(Herius pár nap alatt két ibérvezetőt ölt meg.)

126 elején a szenátus elrendelte Új Karthagó blokádját. Még ebben a félévben blokád alá is vette Valerius, két hajórajnyi két evezősoros hajóhadával. Hamarosan azonban egy ibér flotta elzavarta onnan, de a blokád akkor is végrehajtásra került. Közben Servius a fő flottával Aquitania partjai mellett tisztogatta meg a vizeket a kisebb ibér és brit flottáktól.

Herius hazafelé tartott, mikor két ibér sereg támadt rá. Lovasaink némi túlerővel bírtak. Herius a frontális támadás mellett döntött. Lovasaink az ibérek egy pontját kiválasztva, nagy erőkkel támadtak. Az ibérek nem is bírták sokáig. Hamarosan az egész seregük futni kezdett. A később érkező kisebb ibér sereget pedig egyszerűen elmosták Herius katonái.

(Frontális támadás.)

A szenátus Asturica elfoglalását tűzte ki. Nagyon meg leszünk jutalmazva, ha sikerül. Ez a feladat már önmagában is jutalom. A szenátusnak szüksége is van a győzelemre. Mint azt megtudtam, valakik pestist hurcoltak be Itáliába. A szenátus rendelete alapján negyven napig minden várost le kell zárni, és tüzeket kell gyújtani, hogy a forróság megtisztítsa a levegőt. Sőt a megfelelő áldozatokra is oda kell figyelni. Ariminumban is kitört a járvány. 1800 ember veszett oda már az elején. A családunkból Gnaeus Rullianus, Decius Geta és Sextus Pansa életéért aggódhatunk.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Három gyalogos cohorst, és három íjászt küldtem a lovasok után Numantiából. Ostromhoz kellenek. Az ibérek megtámadták Herius lovasait. Másfélszeres túlerőben voltak, így Heriusnak össze kellett szednie magát. Felhúzódott egy lankás dombra, seregét ék alakba állította, és várta az ibéreket. Azok jöttek is. Herius a leggyengébb ibér egységre koncentrálta a támadást. Terve bevált. Azok hamar megfutamodtak a lovasok elől, ezzel elbizonytalanítva a mellettük állókat. Lovasain nem üldözték őket, hanem a következő ibér csapatra támadtak. Hamarosan a vezér is támadás alatt állt, és megfutamodott. Katonáink ismét bizonyítékát adták az igaz római szellemnek, fegyelemnek, és hozzáértésnek.

(A rómaiak kiválasztották az ibérek leggyengébb pontját.)

Valerius admirális hajóhadát egy négyszeres túlerőben lévő ibér hajóhad támadta meg. Közben a halál tovább aratott Ariminumban, és csak lassan csillapodott a dühe. Még mindig több mint 1600 lakos halt meg. A városra vonatkozó zárlatot ezért fen tartottam. Fiam városa, Osca azonban tovább fejődött, és elkészült a proconsuli palota.

Decius megtámadta Samarobriva brit városát. Több mint háromszoros túlerőben volt. Először betörette a palánkot, majd beáramlott a városba. A gall zsoldosokat küldte előre. Ők fogták fel a brit kardosok ellentámadását, amiben nagy veszteséget szenvedtek. Mire a főtéren álló válogatott kardforgatókhoz értek, két zsoldos csapat már meg is futott. A gyalogság nem bírt a britekkel. A lovasság lendületes rohama kellett a főtér elfoglalásához. De még ők is kemény ellenállásba ütköztek. Azonban a győzelem nem volt kétséges. Hamarosan elkezdhették mészárolni a lakosságot, melynek tízezer ember esett áldozatul. Férfi, nő, gyerek. Öreg és fiatal. De megérdemelték a sorsukat nemes családtagjaink orvul esett haláláért. Nem sajnálom őket. Róma mindenek felett!!! A katonák zsákmányrészének kiosztása után is nagy zsákmány érkezett meg a kincstárba. 11000 dénár. A pénz mindig jól jön, birodalmunk városainak fejlesztésére fordítottam.

(A lovasok rohama kellett a főtér elfoglalásához.)

Ugyanekkor Herius, hogy a hátát biztosítsa, megtámadott egy ki bér sereget Asturica kikötője közelében. Elmosta őket. Tovább haladhatott Asturica felé. Időközben a gyalogosok, íjászok felzárkóztak annyira, hogy biztosíthassák a lovasok hátát az arra bóklászó újabb ibér seregektől.

(A két római sereg közeledett Asturica felé.)

125 végére a britek ostrom alá fogták Samarobrivát, mi pedig Asturicát. Decius azonnal kitámadt a britekre. Azok éppen új hadállást akartak felvenni, mikor Decius a lovassággal azonnal kitámadt rájuk. Bár a brit csapatok, melyeket egyenként támadtak meg, védekeztek, széttagoltságuk miatt nem tudtak egymásnak érdemben segíteni, és így egymás után felmorzsolódtak. Senki nem menekült meg a britek közül. A csata után Oppius Longinus, akit a germánokhoz küldtem követnek, felajánlotta nekik Samarobrivát ajándék gyanánt. Nem hiszem, hogy ez a távoli tartomány megvédése sikerülhet nekik, de ők is harcolnak a britek ellen. És mivel nem volt szenátusi felhatalmazásunk a város elfoglalására, így inkább nekik adtam.

(A brit csapatokat egyenként támadta meg a római lovasság.)

Ezek a barbár kutyák nem érdemelnek emberi bánásmódot. Eldöntöttem, hogy irtom őket, ahogyan csak tudom. Minden eszközzel, ami csak rendelkezésemre áll. Ezért parancsot adtam Spurius Marcellinusnak, hogy ölje meg Jakome ibér vezért. Hiába vették körül katonái, hamarosan Marcellianus lábai előtt feküdt a teteme. Ahogy mondtam, mint egy koszos kutyáé.

(Valerius Rabirius követve a britek példáját, szintén orvgyilkosokhoz nyúlt.)

A Lovosice fölött korábban a lovassereget megverő brit sereg Eporedorix vezetésével megtámadta az északi erődöt. Nem mert beljebb hatolni az országunkba a megtépázott sereggel. Inkább az erődöt választotta. A védők szokás szerint kitámadtak, amit kétszeres túlerejük tudatában könnyen megtehettek. Először a vezér kíséretét lövették onagerekkel. Egy sikeres lövés megölte Eporedorixot. Pár lövés másik csapatokba is becsapódott. A britek hamar hátat fordítottak. Inkább csak a szkíta lovas zsoldos íjászok üldözték őket. A britek visszatakarodtak. Nem semmisültek meg ugyan, de céljukat így sem érték el.

Közben kitámadtak az Asturicát védő ibérek is. Talán úgy vélték, hogy van esélyük. Némi fölényben is voltak. A lovasokhoz még nem csatlakozhatott a gyalogság, talán erre számítottak. Vagy csak tudták, hogy utána már semmi esélyük. Talán valóban lett is volna esélyük a lovasságunk ellen, de az ő lovasságuk nem mozdult, a gyalogság pedig nem várta be egymást. Így könnyű szerrel morzsolta fel őket a lovasságunk, és a kapun beáramolva a főtér előtt gyülekezett, hogy végső csapást mérjen az ott álló ibér lovasságra. Azok hiába küzdöttek, nem állhattak ellent. Lovaink patái taposták őket.

(A tétlen ibér lovasság.)

 Több mint ötezer embert fűztünk rabszíjra, hogy utána más városainkban dolgozzanak, és 1000 denart raboltunk össze a városban. A következő év elején a szenátus az afrikai Tingi blokádját kérte tőlünk. Ez a város a numida népé. Egyszer egy rövid ideig hadban álltunk, de szerencsére sikerült hamar békét kötni velük. Hogy őszinte legyek, most sem hiányzott velük a háború. Inkább folytattam volna az ibérek felszámolását. Bár a szenátus nem adott feladatot az ibérek ellen, én mégis megtaláltam a módját, hogy ártsak nekik. Orvgyilkosaimat rászabadítottam az orvgyilkosaikra, családtagjaikra. A szenátus azt ígérte, hogy játékokat fog rendezni a tiszteletünkre, ha megvalósul a blokád. Majd meglátjuk. Asturicáért az 5000 denart megkaptuk.

Eddigre a pestis már alábbhagyott. Még voltak a városban betegek, de már nem halt meg senki. Ariminum lakossága megsínylette a járványt. Több ezren estek áldozatául. Mediolanium és Numantia azonban tovább fejlődött. Az előbbiben birodalmi palota, míg nálunk pro-consuli palota épült. Lovosice fejlődése is biztosított, hiszen Cassius Julius elfoglalta a kormányzói székét a városban. Az év végére pedig Aquinqum helytartói palotája is elkészült. Birodalmunk egyre szépült, erősödött, míg ellenségeink gyengültek.

Az év végén felerősödtek a tengeri hadműveletek. Lentulus admirális feltörte Massilia blokádját, Secundus pedig Arretiumét. Secundus azonban vérszemet kapott, és megtámadott egy kisebb brit flottát. A britek meg sem kottyantak volna, de a segítségükre érkező három ibér hajóhaddal együtt már sokan voltak a hajóinknak, pedig elvileg még így is erőfölényünk volt. Az ötből két hajórajunk teljesen meg is semmisült. Egy Osca felé haladó ibér sereget vezető ibér családtag, Xalbador, És az Új Karthagóban lévő Txanton meggyilkoltatásával álltam bosszút a tengerbe fulladt rómaiak életéért.

(Xalbaror volt az első áldozat.)

Secundus flottáját ismét megtámadták az ibérek. Egy azonos méretű ibér flotta volt, melyet Secundus legyőzött. De nagy veszteségeket szenvedett. A következő ibér flotta a kivérzett Secundust könnyedén megverte. Itt ismét elveszett két hajóraj, már csak egy maradt.

Az Osca felé tartó ibér sereg vezetését 123 elejére egy másik családfő vette át. Szerintem valamelyik kisebb vezért fogadták örökbe, hogy a sereg moráljából valami fenntartsanak. Én azonban úgy döntöttem, hogy nekem nincs szükségem erre az emberre, ezért elődje sorsára jutattam. Rajta kívül még egy ibér orvgyilkost ölettem meg, aki Numantia közelében ólálkodott. Ez azonban nem segített Lentulus admirálisomon, aki a partok mellett vereséget szenvedett egy brit flottától. Egy hajóraj elveszett, de legalább sikerült Tingi felé visszavonulnia.

Év végén fiam, Placus megnősült. Egy Oscai nemes leányát, Livillát vette feleségül. Nagyon boldogok voltunk az anyjával, hogy ezt megértük. Placus nem bonyolította a lánykérést, mint annak idején én, és amit a mai napig fel szoktunk említeni, elmúlott fiatalságunkon merengve. De bízom a döntésében, hiszen én neveltem. Livilla jó társa lesz a fiamnak, és anyja gyermekeiknek.

Egy családfő életében a gyermeke esküvője sem jelentheti azt, hogy lazíthat. Segestában elkészült ugyanis a vízvezeték, és meghalt Placus Pannonia kormányzója, akinek utódlásáról is gondoskodnom kell. Ráadásul az ibérek újabb családtagocskát neveztek ki az időközben Osca helyett Numantia felé tartó seregük élére. Orvgyilkosom azonban akcióba lépett, és a családtagocska már nem vezette tovább az ibér sereget. Egy ibér diplomata pedig Numantia mellett táborozott. Diplomáciai tevékenységet azonban nem folytatott. Szerintem kémkedni, vesztegetni jött. Ezt pedig nem engedhettem meg. Halnia kellett.

Lentulus hajóhada sohasem érte el Tingi kikötőjét. Egymás után három ibér flotta támadta meg, és a végére teljesen megsemmisítette a hajóhadunkat. Kedvező hadi híreket a szárazföldről várhattunk csak. 122 elején ugyanis Senaculus brit családtag ostrom alá vette az északi erődöt. Lelke rajta. Egy ideje nem jártak itt, de úgy látszik, összeszedték erejüket, és bátorságukat. Két egyenlő erejű sereg állt szembe egymással.

Először a szkíta zsoldosaink törtek ki, hogy közelebb csalják a briteket. Ez azonban csak az után sikerült, hogy a brit vezért egy onager megölte. Utána a gyalogságuk, és a lovasságuk is kilépett a szkítákra, de a palánk mögött felsorakozott íjászok mindig visszazavarták őket. Miután gyakorlatilag meg lettek fosztva a lovasságuktól, már megpecsételődött a sorsuk. Egyszer csak egy gyalogos csapatuk rátámadt a szkítákra, akik visszavonultak. Az íjászok lőni kezdték a gyalogságot, de ez az egész csak egy elterelő, fedező támadás volt. Ugyanis közben a brit sereg hátraarcot csinált, és elvonult a harcmezőről. De csak a fele.

(A brit lovasság megsemmisült a rómaiak nyilaitól.)

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az év végén kemény hangú üzenetet kaptam a szenátustól, amiért nem sikerült Tingit blokád alá venni. Ott távol a harcmezőktől a biztonságos Rómában azt hiszik, mindent meg lehet oldani egyetlen kézlegyintéssel. Régen álltak már barbárok Róma falai alatt, elfelejtették milyen is ellenük harcolni. De nem volt időm nagyon elmélázni ezen. Praesutagus brit csapataival ostrom alá vete az északi erődöt. Herius centurio azonnal kitámadt rájuk. Nagy harcra azonban nem került sor. Az onagerek mindjárt az elején megfosztották Praesutagust az életétől, és csapatai inkább a meghátrálást választották.

Nem volt ilyen szerencsés Lemonum blokádjának megtörése. Bár majdnem kétszeres túlerőben voltunk, hajóink mégis vereséget szenvedtek a britektől. A sikertelenségért az ibér Gurutz családtagon, és a szintén ibér Leukon orvgyilkoson vettem bosszút, akiket orvgyilkosaim tettek el láb alól.

A következő év nem indult rosszul. Herius Domna elvette Serviliat, Tertius Sejanus leányát. Az ifjú Herius köztudottan hűséges ember, igaz római, jó vezér, és mesteri kiképző hírében állt. Nyeresége lehet a családnak. Tertius jól tette, hogy nekiadta a leányát. Diplomáciai siker volt, amikor Decius Virus meg tudott állapodni a parthus Fariellel, hogy kicseréljük az általunk ismert világról rendelkezésünkre álló információkat. Kitudja, egyszer még arra járhatnak a katonáink. De a legnagyobb siker az az volt, hogy a szenátus Cordoba elfoglalását tűzte ki új feladatnak. Végre! Ezzel kettészakítjuk a maradék ibér birodalmat! Sorsuk ezzel végképp megpecsételődik!

Az év végén Asinus Valens feleségül vette Juliat, Appius Julius leányát. A nászba fegyvercsörgés hangja szűrődött, amely az északi erőd felől hallatszott. Egy gyenge brit sereg próbálta ostrom alá venni a várost. Nem okoztak gondot a védőknek. Megint csak az onagerek jutottak szóhoz. A brit kapitány halála után a sereg futásnak eredt.

(Az onagerek megint pontosak voltak.)

A barbárok gyenge támadásai nem lehettek komoly befolyással a birodalom fejlődésére. Ennek kézzelfogható jelei az Aquinqumi fórum, a Mediolaniumi városi vízvezetékrendszer, vagy akár az Asturiába vezető kőút, amely az ibérek helyzetének reménytelenségét példázza.

Nagylelkűségi rohamomban 120 elején felajánlottam az ibéreknek egy függőségi viszonyt, de nem kértek a protektorátusomból. Nekik a szabadság becses dolog. Hát, ha nem hallják meg az idők szavát, akkor tűnjenek el a föld színéről. Ebben az időben mi voltunk a legfejlettebb birodalom. Járt nekünk a világ feletti uralom. Amikor már az egykori porfészekben, Segestában is nagyfórum épült. . .

Sajnos azonban az élet nem lett ettől tökéletes. Három vesta-szűz nem maradt hű a fogadalmához, és férfiakkal kezdtek viszonyt. Halál várt rájuk, de az istenek kiengeszteléséhez egy gall és egy görög párt is feláldoztak, azaz élve temették el őket. Nagyon helyes! Rendnek kell lennie!

Vajon mit szólt volna Valerius, ha hallott volna az Oscai zavargásokról? Biztosan nem örült volna neki. Ám ő már nem hallott róla. A Cordoba elleni készülődés kellős közepén magával ragadta a halál. A család nevezetes tagjai közé került. Egész élete, munkássága a család felemelkedésének lett szentelve. Vezetésével csak egyetlen tartomány lett elfoglalva, de ne felejtsük el, hogy előtte Numantiat is ő foglalta el. Büntető hadjáratai a britek ellen minden komoly támadásnak elejét vették. Ami bekövetkezett, azt meg az északi erőd könnyedén hárította. Élete végén már gyakran fordult alvilági eszközökhöz, de ezzel római katonák letét mentette meg, akiknek így nem kellett az ibér harcosokkal birokra kelniük. Az istenek végül nem lettek túl könyörületesek. Cordoba elfoglalását még megadhatták volna neki. Utóda egy másik Valerius, Valerius Serverus lett, aki felvette az Augustus nevet.

(A Julius család területe Valerius Rabirius halálakor)