Örömmel mutogatta a virágzásra készülődő oszlopkaktuszokat. A bimbózó növényeken két napja még nyoma sem volt az egész dolognak, ám ennyi idő alatt 15..20 cm hosszú bimbószárat hoztak. Összerendeztük őket egy asztalra, mert Attila szerint a kaktuszok "érzik" egymáson a virágzást, amikor az egyik elkezd nyílni, a többi követi. Ezzel a módszerrel a biztosabb beporzásra törekednek, hiszen több virágos egyedet jobban észrevesznek a rovarok és a kereszteződés is nagyobb valószínűséggel következik be.
Amikor elhelyeztük a növényeket,
a bimbók még szorosan zárva voltak. Fél óra múlva a legnagyobb virág bimbójából
egy nyelv szerű dolog indult ki, percek alatt növekedve.Két óra múlva elkezdődött a virágzás. Egymás után bomlottak ki a bimbók, édeskés illat töltötte be a fóliasátrat. Sorozat felvételt készítettem a virágok nyílásáról, amik szemmel látható sebességgel nyíltak, egymást "félrelökve" tolakodtak a rovarok felé. Légyre hasonlító, darázsszerű kis szálldosó rovarra vártak. A nagy virágtömeg ellenére - talán a későre járó idő miatt - elmaradtak a rovarok, így a viaszos szirmú, illatozó növénycsodák csak összesereglett nézőiknek kellették magukat.
Következő nap reggel elgyengülve, petyhüdten lógtak a kaktuszok testén. Az elvirágzott virágokat Attila levágta, hogy minél jobban tudjanak a növények regenerálódni, feltöltődni a következő évi virágzásig.
