(Veszendő templomaink III. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.)
Közölve a szerző engedélyével.
Az elpusztult középkori települést hesseni német evangélikusokkal telepítették be a XVIII. század húszas éveiben. A gyülekezet kezdettől fogva Varsád filiája volt, csak 1784. május 25-én lett anyagyülekezet. A telepesek megérkezésekor még álltak a középkori templom romjai. Első imaházukat hamarosan felépítették, s haranglábuk is lehetett, hiszen 1725-ben harangot vásároltak. Az oratórium berendezésével kapcsolatban érdekes adat maradt fönn. A somogydöröcskei evangélikus gyülekezet 1794-ben felszentelt fatemplomában Kalaznóról vásárolt szószék volt. Pénztárkönyveik szerint az imaház tatarozására is többször fordítottak nagyobb összeget, többek között 1770-ben. Korábbi oratóriumuk helyett épült föl 1787-90 között a ma még álló, 13 öl hosszó és 6 öl széles templom.
A homlokzat előtti tornyos, félgúlával kontyolt nyeregtetős templom telekbelsőben, domboldalra épült a falu főutcájától feljebb.Homlokzatai lineáris tagolásúak, köztük két oldalt, két sorban félköríves, vakolatkeretes ablakok. A főhomlokzaton négykaréjos és ovális ablakok, fönt a két szélen kővázák. A főhomlokzat dísze a négyszintes torony. A szegmensíves, füles, barokk kőkeretű főbejárat az oldalbejárat formájával azonos. Felette íves koronázótaggal lezárt kőtábla német-római császári kétfejű sassal és császári koronával, középen magyar kis címerrel, oldalt 1789-1889, illetve átfestve 1779-1879-es évszámokkal. Az ajtókeret szegmensének felirata "IHR ENKEL PREISET IOSEPHS RUHM DURCH SEINE HULD ZU GOTTES EHRE / ERBAUTEN VIR DIES HEILIGTHUM, DAMIT MAN HIER DIE TUGENT LEHRE."