Az összes ház mögött a lösz falban pincék vannak, amelyek vagy kapukkal elzártak, vagy nem. A templom utcájára s a vele párhuzamos másikra szerveződött falu házai ma is viselik azt a szász építési stílust, amelyet már Nagyszékelyben bemutattam. A XVIII. század végi templom is különleges Murgán: II. József császár portréja látható a falon és Lutheré is a festett karzat képei között a házban, ami a maga nemében teljesen egyedi. 1844 - mondja az évszám a szószék fölött, és a - ki érti miért - nem műemlék német evangélikus templom olyan szép, hogy akár turistalátványosság is lehet mindazoknak, akik ellátogatnak e Tolna megyei kisközségbe. Zsákfalu ez is, mint sok másik a környéken, tehát ide csak az megy, akinek itt van dolga.

Nézvén egy-két üres házat - van, aminek öt szobája is van - én is elgondolkoztam, hogy vajon nem lenne-e tartós dolgom Murgán? Mindössze 60 kilométert kell Siófoktól autózni, míg az ember ideér. Szép, nagy házak várják itt és a környéken üresen azokat, akik felújítanának egyet, és természetesen, ha rám hallgatnak, meg is őrzik azt a stílust, amit képviselnek. Beleértve ezeket a sehova se vezető, utcára nyíló ajtókat is.

---

Búcsúzzunk a mára már alig 110 lakost számláló kicsi Murgától, és térjünk be még egy faluba, egy másik zsákfaluba, nem messze ide, Kalaznóra.
Számomra már a neve is varázslatos. Kalaznó, hallották már Önök ezt a településnevet? Korábban én sem, de érdemes volt odalátogatni.

Légi felvételek is vannak, meg sok remek rajz is, amelyeket budapesti építész hallgatók készítettek 1999 nyarán, azért, hogy a házak megmaradjanak, illetve ha hozzájuk nyúl valaki, eredeti stílusuknak megfelelően újítsák fel őket.

Ezt már annyiszor elmondtam a legkülönbözőbb községekben, és városokban járván a különböző műsorokban, hogy néha azt érzem, hogy már nem is kéne megismételni. Aztán amikor ott járok valamelyik településünkön, megint megerősödöm abban, hogy bizony mondani kell. Mert hajlamosak az emberek elhanyagolni, vagy a felismerhetetlenségig átalakítani a házaikat.

Kalaznó sokkal nagyobb település, mint az előbb bemutatott Murga. A századfordulón volt 200 házból mára a fele maradt meg. Egy részük hazai vagy külföldi városi emberek tulajdona lett. Bebíróik, gazdáik között még műemlékes szakembert is találni. De ma is vannak olyan házak, amelyekben már csak a jóisten tartja a lelket, és olyanok is persze, amelyek folyamatosan megújulnak, vagy jól-rosszul átépülnek Kalaznón.

Sok Tolna megyei faluhoz hasonlóan ez is elnéptelenedett a XVIII. század elejére, s akkor evangélikus németekkel települt be, s újra virágzásnak indult. A második világháborút követő kitelepítések után bukovinai katolikus székelyeket hoztak ide, s az evangélikus templom azóta szinte üresen áll.

Van a faluban egy barokk kori tyúkól, azt hiszem országos ritkaság. Azóta, hogy kamerával ott jártam, már tatarozták. A tulajdonosa újravakoltatta, megcsináltatta, és büszke rá. A Tolna megyei (és Baranya megyei) házak melléképületei nevezetesek - ezt egy korábbi adásban már elmondtam - arról is, hogy sokkal jobban megépítették őket, mint a lakóházakat. A lakóházakra merőlegesen álló gazdasági épületek szerkezete fából épült, téglával, vagy vályogtéglával töltötték ki őket, és ma is nagyon jól hasznosíthatók ott, ahol még megvannak. 1996 júniusában már bemutattam egy Tolna megyei települést, Závodot, és akkor már beleszerettem hasonló házakba. Azt gondolom, ha Önök arra járnak,

Önök is megszeretik a Tolna megyei falvak házait, és hátha az olyanok, amelyek a helybelieknek már nem kellenek, ahonnan elköltöztek, ahonnan kihaltak a lakók, gazdára találhatnak újabb városi emberek jóvoltából, és akkor van lehetőség arra, hogy ezek a települések tovább éljenek, megmaradjanak. Talán az elköltözött helybeliek közül is visszatelepülnek néhányan előbb-utóbb... (L. még a 163. adásban a Baranya megyei Feked esetét.)