Az összes ház mögött a lösz falban pincék vannak, amelyek vagy
kapukkal elzártak, vagy nem. A templom utcájára s a vele párhuzamos másikra
szerveződött falu házai ma is viselik azt a szász építési stílust, amelyet már
Nagyszékelyben bemutattam. A XVIII. század végi templom is különleges Murgán:
II. József császár portréja látható a falon és Lutheré is a festett karzat képei
között a házban, ami a maga nemében teljesen egyedi. 1844 - mondja az évszám a
szószék fölött, és a - ki érti miért - nem műemlék német evangélikus templom
olyan szép, hogy akár turistalátványosság is lehet mindazoknak, akik
ellátogatnak e Tolna megyei kisközségbe. Zsákfalu ez is, mint sok másik a
környéken, tehát ide csak az megy, akinek itt van dolga.
Nézvén egy-két üres házat - van, aminek öt szobája is van - én
is elgondolkoztam, hogy vajon nem lenne-e tartós dolgom Murgán? Mindössze 60
kilométert kell Siófoktól autózni, míg az ember ideér. Szép, nagy házak várják
itt és a környéken üresen azokat, akik felújítanának egyet, és természetesen, ha
rám hallgatnak, meg is őrzik azt a stílust, amit képviselnek. Beleértve ezeket a
sehova se vezető, utcára nyíló ajtókat is.
Búcsúzzunk a mára már alig 110 lakost számláló kicsi Murgától,
és térjünk be még egy faluba, egy másik zsákfaluba, nem messze ide,
Kalaznóra.
Számomra már a neve is varázslatos. Kalaznó,
hallották már Önök ezt a településnevet? Korábban én sem, de érdemes volt
odalátogatni.
Légi felvételek is vannak, meg sok remek rajz is, amelyeket
budapesti építész hallgatók készítettek 1999 nyarán, azért, hogy a házak
megmaradjanak, illetve ha hozzájuk nyúl valaki, eredeti stílusuknak megfelelően
újítsák fel őket.
Ezt már annyiszor elmondtam a legkülönbözőbb községekben, és
városokban járván a különböző műsorokban, hogy néha azt érzem, hogy már nem is
kéne megismételni. Aztán amikor ott járok valamelyik településünkön, megint
megerősödöm abban, hogy bizony mondani kell. Mert hajlamosak az emberek
elhanyagolni, vagy a felismerhetetlenségig átalakítani a házaikat.
Kalaznó sokkal nagyobb település, mint az előbb bemutatott
Murga. A századfordulón volt 200 házból mára a fele maradt meg. Egy részük hazai
vagy külföldi városi emberek tulajdona lett. Bebíróik, gazdáik között még
műemlékes szakembert is találni. De ma is vannak olyan házak, amelyekben már
csak a jóisten tartja a lelket, és olyanok is persze, amelyek folyamatosan
megújulnak, vagy jól-rosszul átépülnek Kalaznón.
Sok Tolna megyei faluhoz hasonlóan ez is elnéptelenedett a
XVIII. század elejére, s akkor evangélikus németekkel települt be, s újra
virágzásnak indult. A második világháborút követő kitelepítések után bukovinai
katolikus székelyeket hoztak ide, s az evangélikus templom azóta szinte üresen
áll.
Van a faluban egy barokk kori tyúkól, azt hiszem országos
ritkaság. Azóta, hogy kamerával ott jártam, már tatarozták. A tulajdonosa
újravakoltatta, megcsináltatta, és büszke rá. A Tolna megyei (és Baranya megyei)
házak melléképületei nevezetesek - ezt egy korábbi adásban már elmondtam - arról
is, hogy sokkal jobban megépítették őket, mint a lakóházakat. A lakóházakra
merőlegesen álló gazdasági épületek szerkezete fából épült, téglával, vagy
vályogtéglával töltötték ki őket, és ma is nagyon jól hasznosíthatók ott, ahol
még megvannak. 1996 júniusában már bemutattam egy Tolna megyei települést,
Závodot, és akkor már beleszerettem hasonló házakba. Azt gondolom, ha Önök arra
járnak,
Önök is megszeretik a Tolna megyei falvak házait, és hátha az
olyanok, amelyek a helybelieknek már nem kellenek, ahonnan elköltöztek, ahonnan
kihaltak a lakók, gazdára találhatnak újabb városi emberek jóvoltából, és akkor
van lehetőség arra, hogy ezek a települések tovább éljenek, megmaradjanak. Talán
az elköltözött helybeliek közül is visszatelepülnek néhányan előbb-utóbb... (L.
még a
163.
adásban a Baranya megyei Feked esetét.)