| |
| Tüzeléstechnikai Közös Vállalat |
| Főoldal | |
| Tüzeléstechnika | Alapfogalmak | Hogyan készül a melegvízTüzeléstechnikaKedves látogatónk, ezeken az oldalakon a tüzeléstechnika alapfogalmaival és a legfontosabb tudnivalókkal ismerkedhet meg.AlapfogalmakHogyan készül a melegvízMa már mindenki természetesnek veszi, hogy egy csap elforgatásával melegvízhez juthat. Pedig - a közhiedelemmel ellentétben - mégis csak fel kellett találni a melegvizet. Pontosabban a meleg víz eloállításának és szállításának rendszerét. Kezdetekben kizárólag a természetes hoforrások meleg vizét használták, és kizárólag a lelohelyükön. Igen hamar elo is állítottak melegvizet szabadtuzön - szinte bárhol, ahol szükség volt rá. Ám erre mai fejjel szinte elgondolhatatlanul ritkán volt igény. Még a római, s a török idokben sem a higiéniához kapcsolódott a melegvíz felhasználás, hanem az élvezetek, rítusok és a gyógyítás világához. Ezek azonban már folyamatos utánpótlást igényeltek, meg kellett tehát oldani az ezt biztosító csatornákat, csorendszereket. Ez a háztartásokat nem érintette, hiszen ott a ritka melegvíz használó alkalmakkor dézsákban, üstökben melegítettek vizet. A melegvíz felhasználásának új fejezete, csak kommunális vízhálózatok kiépülése után kezdodhetett - nálunk a 19. század második felében. AZ ELSŐ RENDSZEREK Miután a lakásokban megjelent a folyóvíz, egyre több helyen alakítottak ki fürdoszobákat. Ezekben a kádak mellett vagy fölött elhelyezett fürdohengerekben fával, szénnel melegítettek vizet. Ezt már el is lehetett vezetni más fogyasztóhelyekre, bár a mosogatást továbbra is a tuzhelyen melegített vízzel oldották meg. Az ily módon kialakított elso melegvíz-rendszerek még ma is megtalálhatók, foleg Pest nagy, múltszázad-fordulós bérházaiban. Aztán megjelent a központi melegvíz szolgáltatás is a módosabbak lakásaiban. Ez egyrészt a termálvíz hasznosításával történt. Ilyen például Újlipótváros ma is muködo, a Margitsziget hoforrásit kihasználó melegvízrendszere. A másik utat a központi futés hálózatainak kiépülése kínálta. A 20. század elejére feltüntek a központi kazánnal muködo, egyesített melegvíz-rendszerek, késobb nagyrészt ezeket is egyesítették a távfuto, melegvíz-szolgáltató hálózatok. A MAI VÁLASZTÉK Ma a lakásokban megtalálható valamennyi eddig említett megoldás, de az újabb eljárások is mind kedveltebbé válnak. Ezek közül kell választanunk, amikor új lakást építünk, vagy a régit korszerusítjük. ELEKTROMOS FORRÓVÍZTÁROLÓK Általában persze villanybojlernek hívjuk oket. Beruházási költségük alacsony: ha víz és villany van a háznál, gyakorlatilag "csak" rá kell kötni a bojlert a hálózatra. Ehhez elegendo elektromos energiára van szükség, aminek a meglétérol elozoleg meg kell gyozodnünk. "Vizes" szempontból a munkaigény és természetesen a költség attól függ, hová, hány fogyasztóhelyre akarjuk a bojler vizét elvezetni. Messzire, az említetteken kívül, a hoveszteség nagysága miatt sem érdemes. A normál, nappalinak is nevezett áramra kötött bojler kényelmesebb, kisebb urtartalmú is lehet, de üzemeltetése drágább. A csúcskizárásos, azaz éjszakai árammal muködok nagyobbak kell hogy legyenek, figyelnünk kell a felhasználás mértékére - különösen a folyóvizes mosogatásokkor -, viszont gazdaságosabbak. Ezért célszeru a konyhába külön melegítot tervezni. A méret megválasztásához kiindulásul szolgálhat, hogy nappali üzemmód esetén minimum 50 liter víz két fore elegendo. (Azért nem 25 liter fejenként, mivel 25 literes bojler nincs, no meg egy becsületes fürdésre ennyi víz nem is lenne elegendo.) Éjszakai üzemmód esetén ez a szám 80 literre no. Gondot jelenthet ezeknek a többnyire ormótlan tartályoknak az esztétikus elhelyezése. Érdemes rejtett helyet találni a számukra. GÁZÜZEMU TÁROLÓS VÍZMELEGÍTOK Ezek a gázbojlerek villamos-testvéreikhez hasonlók, csak a muködésükhöz szükséges energiát az olcsóbb gáz szolgáltatja. Telepítésük engedélyhez kötött. Megfelelo méretu és szellozésu helyiségben kéménybe sem kell kötni. Ez a típusválasztásnál dönto, mert a készülékek ebbol a szempontból eltéroek. A hálózat szempontjából ugyanazok a gyengéi, mint a villanybojlereknek. KAZÁNRÓL FUTÖTT TÁROLÓK A futéssel kombinált tárolós rendszer egy hocserélovel a kazán melegített vizétol kapja az energiát, onnan "melegíti magát". Az alapul vett kazán természetesen bármilyen lehet, nem csak gázüzemu. Ezek a rendszerek korszeruek, hosszú élettartamúak és komfortosak. Egy cirkulációs hálózat segítségével a lakás bármelyik fogyasztóhelyén azonnal melegvizet adnak, beruházási költségük viszont magas. ÁTFOLYÓS RENDSZEREK Ezek döntoen gázüzemuek. Elektromos átfolyós rendszert inkább csak konyhában, a mosogatáshoz érdemes használni. Ma még igen drága és nagyon nagy az energiaigénye. Egy átfolyós gáz vízmelegíto üzemeltetési és beruházási költsége alacsony, bár ha új kéményt kell építenünk hozzá, ez valószínuleg nem igaz. Üzembe helyezéséhez a gázmuvek engedélye szükséges. A kéményseproké elkerülheto, ha parapet készülék beépítésére van módunk. Használata gyakran nem elég komfortos: nehézkes az állandó vízhomérséklet biztosítása, különösen, ha egyszerre több fogyasztó lép a hálózatba. Többnyire zajos is. Átfolyós rendszereknél általános a kombinált, futo-melegvízkészíto kombikazán alkalmazása. Segítségével beruházásban, kéményszámban, látványban egyaránt komoly megtakarítás érheto el. Átfolyós rendszer egy-két fogyasztóhelynél méretesebb hálózathoz nem ajánlatos. A NAPENERGIA FELHASZNÁLÁSA Mindenki ismeri a kertekben, üdülotelkeken oszlopra állított, sötétre, többnyire feketére festett hordókat, vagy a "modernebb" változatot, a "napon felejtett" fekete csokígyót. Ezekben délutánra elegendo melegvíz keletkezik a zuhanyozáshoz. Ezek is napkollektorok! Szinte magát kínálta tehát az ötlet, hogy komolyabban is használatunkba állítsuk a Nap melegét. A modern napkollektorok hatásfoka a kerti változatokénál nagyságrenddel magasabb. A kollektor zárt rendszerében folyamatosan keletkezo meleget keringésben lévo, fagyálló folyadék juttatja el a hoszigetelt fogyasztói melegvíztárolóhoz. Automatika gondoskodik a ho egyirányúsításáról. Vagyis arról, hogy a keringetés leálljon, mihelyst a tároló vize melegebb, mint a kollektor folyadéka. Egy ilyen rendszer elvileg akár teljesen elláthatja a háztartást melegvízzel. Ez azonban gyakorlatilag igen nehezen és nagyon költségesen valósítható meg. Képzeljük csak el, milyen méretu és hoszigeteltségu tárolóra van szükség ahhoz, hogy akár többhetes felhos idoszak után, télen is maradjon a folyamatosan használt melegvízbol! Ezért a kollektorok rendszerint kiegészítoként csatlakoznak más rendszerekhez, ami a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy a kollektor tulajdonképpen a melegvízrendszer elotartályaként üzemel. A tényleges vízmelegíto rendszernek csak a hiányzó hot kell pótolnia, amennyiben az szükséges a kívánt vízhofok eléréséhez. Akad például már olyan hazai gyártmányú tároló is, mely három futésmód lehetoségeit egyesíti. Legalul - ahol a leghidegebb a víz - napkollektor melegíti, középen elektromos (jó esetben éjszakai :-) áram, míg a fölső részt a futésre szolgáló kazán melegítheti. Egy átlagos, négytagú család melegvíz szükségletének nagy részét egyetlen négy négyzetméteres napkollektor kielégíti. Durván úgy számolhatunk, hogy egy négyzetméter kollektor-felülethez 50 literes tárolókapacitás szükséges. A Nap energiája ingyenes, a felhasználásához szükséges energia is csekély, a beruházási költség viszont igencsak magas. Megtérülési ideje is hosszú. A várható energiaár emelések mégis egyre vonzóbbá teszik a Nap melegének hasznosítását. Forrás: Lakáskultúra |
© 2004-2006 Kalorex Tüzeléstechnikai
Közös Vállalat
Design by Omega Online