Kanárimadarak

  Mivel színkanárik tenyésztésével foglalkozom ezen belül is a lipochrom csoporttal, ezért a melanin csoport és az alakkanárik típusaira nem fogok kitérni.

  A Lipochrom madarakat (világos aljú) madaraknak is szokás nevezni, mivel ebbe a csoportba tartozó madarak aljtollazata mindig fehér és a fedőtollazatuk színes (kivéve a receszív fehér és albino madarakat). A lipochrom nem más mint festékanyag, mely zsírban oldódó vegyület és többnyire a növényi részekben találhatóak meg, melyeket a kanárimadár képes beépíteni a tollazatába (sárga madarak, piros madarak). Vannak azonban olyan alapszínek mint pl.: , mely nem tud zsírszíneket beépíteni, ezek a madarak ezért hófehérek, viszont a madaraknak zsírszín gátló faktorai miatt csak egyes testtájain részben jelennek meg a zsírszínek ezért a vállak és az evezők szélein látható a madár alapszíne a piros vagy a sárga. A madarak színét a növényekben található karotinszármazékok (az A vitamin provitaminja) adják. Ezeket a madár átalakítja xanthopyll-á és kialakul a sárga tollazat. Ezeket a készítményeket mind a karotint és a xanthopyllt szintetikus úton is bevihetjük madarunkba, csak vigyázzunk a túladagolástól azaz a túl erős színek kialakulását el kell kerülni. Én nem is ajánlom a sárga madaraknál ezen kiegészítők használatát, mert természetes úton is szépek lesznek madaraink én is csak kiállításokra jelölt madaraknál használom a szín egységesítésére. A madarak is hasonlóképpen színeződnek, mint a sárgák csak itt a karotinoidokat a madár nem xanthopyll hanem canthaxanthin formájában hasznosítja. Ezt a készítményt is meg lehet vásárolni, mint színezőanyagot  sok kereskedésben. Itt már teljesen más a véleményem a színezésről a piros madaraknál, hogy erőteljes színt érjünk el szükség van a színezésre főleg a tollváltás időszakában.

Az alapszínek után nézzük a faktorokat:                                                                

 A: intenzív faktor ezen faktor hatására a madár tollazata rövidebb lesz, így a festék anyagok a tollak végéig képesek eljutni és ez egy erőteljesebb színhatást kelt. Viszont nem szabad átesni a ló túloldalára, hogy csak intenzív madarakat akarunk és ezen megfontolásból 2 azonos színcsoporton belüli intenzív madarat párosítunk mert ez sok esetben élettelen utódokhoz vezetnek. Nem beszélve a túl rövid tollazatról, melyet a kiállításokon pontlevonással sújtanak.

B: nem intenzív  faktor hatására a tollazat hosszabb, dúsabbnak látszik, így a festékanyagok nem képesek a tollazat végéig eljutni és a madárnak egy deres külsőt ad, mert a tollak szélei fehérek maradnak. Itt is hiba ha nem intenzív párokat teszünk össze, de nem annyira szembetűnő, mint az előző esetben. Sokszor, egymás utáni párosításkor nehezebb tollváltás, rendezetlen, lógó tollazat jellemzi a madarat, ezt is pontlevonással sújtják. Legtöbbször ez a jelenség a receszív fehér madaraknál figyelhető meg, itt nehéz megállapítani egy gyakorlatlan tenyésztőnek, hogy melyik lehet az intenzív vagy nem intenzív egyed. Nem érdemes ezzel kísérletezni mert intenzív madarat nehezen találnánk. Megoldás erre pl.: egy intenzív sárga és egy receszív fehér madár párosítása, az utódok mind sárgák lesznek, de ha ezeket az utódokat párosítjuk egy receszív fehér madárral akkor nagyon szép jó tollazatú fehér madarat kaphatunk.

C: mozaik faktor ez a faktor gátolja a zsírszínek megfelelő eloszlását, így a színek csak a madár egyes testtájain figyelhető meg másutt pedig fehér a tollazat. Irodalmak szerint dimorphizmus (nemhez kötött öröklődés) jellemzi ezt a faktort, de eddig még mozaikokat nem tenyésztettem, de már ehhez is beszereztem szép piros mozaik hímeket!