Kezdőlap
Üdvözlöm a honlapomon!
Egy kis történet.....
A Miska -kancsók
Egy kis történet.....
A Miska -kancsók
Senki sem tudja, honnan származnak a Miska -kancsók. Ez az igazi magyar kuriózumnak számító, különleges korsó egyszer csak felbukkant fazekasművészetünkben.
Kántor Sándor Kossuth-díjas karcagi fazekast a híres néprajztudós, Györffy professzor kérte fel egykor, hogy a XVIII. századból fennmaradt leírások alapján teremtse újra a Miska -kancsót a Néprajzi Múzeum számára. Neki köszönhető, hogy népmuvészetünknek ez a különlegessége napjainkban is rendkívül népszeru itthon és küföldön egyaránt.
A neves muvész igazi fazekasdinasztiát alapított, ám rendhagyó módon náluk nem apáról fiúra, hanem apósról vejre öröklődik a mesterség. Előbb Kántor Sándor veje, Kun Gazda Ferenc vitte tovább a műhelyt. Lassan huszonöt esztendeje pedig Tóth János keze nyomán formálódik az agyag. ő valóban a gyakorlatban sajátította el a fazekasságot, iskolában sohasem tanulta. Komoly focistakarrier állt elotte, ám egy térdsérülés után kénytelen volt feladni terveit, s hazaköltözni Karcagra. Azt viszont álmában sem gondolta volna, hogy alig néhány hónap alatt gyökeresen megváltozik az élete. Találkozott ugyanis későbbi feleségével, s nemcsak a Kántor családba nősült be, hanem vele együtt a fazekasságba is. Az elmaradt iskoláknál azonban ezerszer többet ért tanítómestere, hiszen maga az akkor már kilencven felé járó idős művész mutatta meg neki a mesterség fortélyait. Szellemi örökösének tartotta Tóth Jánost, akinek különösen jó érzéke van az agyaghoz; Kántor Sándor hangoztatta, hogy sok-sok inasa közül egy sem tanult olyan gyorsan, mint unokaveje. Ő pedig híven viszi tovább mindazt, amit magába szívott mesterétol; úgy véli, a Kántor Sándortól tanult muvészeten csak rontani lehetne, ha alakítana rajta.
A Kántor-örökség szellemében alkotó Tóth János talán az egyetlen napjainkban, aki az igazán szemrevaló, méteres Miska -kancsók készítésére is vállalkozik. Ezek a hatalmas Miskák bizony különleges technikát igényelnek, s nem utolsósorban egészen prózai feltétele is van megteremtésüknek: megfelelő méretu kemence a kiégetésükhöz. Persze ez már csak a végső fázis, elobb meg kell formázni a méretes kisbírókat. Általában öt részbol készülnek, ahhoz pedig, hogy valóban szépek és tartósak legyenek, bizony sok-sok türelem kell. Épp ez a türelem hiányzott Tóth Jánosból, amikor még csak tanulóéveit töltötte. Rögtön nagyot, mutatósat akart csinálni, elbüszkélkedni a családnak, hogy lám, milyen gyorsan eltanulta idos mesterétol a Miska - kancsó fortélyait. Szép is volt a kikorongozott Miska , ám mire kivonult a család a muhelybe, hogy megcsodálják a művet, az összeroskadt. Így tapasztalta ki saját kárán Tóth János, hogy időt kell hagyni egy-egy résznek, hogy száradjon, s elbírja a további súlyt. Hiszen a közel méteres Miskák megemeléséhez még kész állapotban is komoly erő szükséges, hát még nyersen!
Az évtizedek során igazán rutinossá vált, sorozatgyártásra azonban nem vállalkozik. Sorra készülnek ugyan a különbözo méretű kancsók, valamiképpen mégis mindegyik egyedi. Díszítésük, zsinórozásuk, bajszuk állása megkülönbözteti őket egymástól. Persze gyakran vannak nagyobb megrendelések, hiszen a Belügyminisztériumtól a környék iskoláinak érettségizős osztályaival bezárólag számtalan helyrol készíttetnek vele Miskákat, meg természetesen számos egyéb használati és dísztárgyat. Még a mexikói nagykövetségen is ort áll a sarokban egy Miska - kancsó , igaz, azt fül nélkül kérték. Az ottaniak ugyanis esernyőtartóként használják...
Bármennyi megrendelés is érkezik azonban, olyan eset nem fordulhat elő, hogy kifogynak a fazekasmuhely polcáról ezek a korsók. Tóth János ugyanis azt tartja, hogy a Kántor-műhely nem létezhet Miskák nélkül.
Kántor Sándor Kossuth-díjas karcagi fazekast a híres néprajztudós, Györffy professzor kérte fel egykor, hogy a XVIII. századból fennmaradt leírások alapján teremtse újra a Miska -kancsót a Néprajzi Múzeum számára. Neki köszönhető, hogy népmuvészetünknek ez a különlegessége napjainkban is rendkívül népszeru itthon és küföldön egyaránt.
A neves muvész igazi fazekasdinasztiát alapított, ám rendhagyó módon náluk nem apáról fiúra, hanem apósról vejre öröklődik a mesterség. Előbb Kántor Sándor veje, Kun Gazda Ferenc vitte tovább a műhelyt. Lassan huszonöt esztendeje pedig Tóth János keze nyomán formálódik az agyag. ő valóban a gyakorlatban sajátította el a fazekasságot, iskolában sohasem tanulta. Komoly focistakarrier állt elotte, ám egy térdsérülés után kénytelen volt feladni terveit, s hazaköltözni Karcagra. Azt viszont álmában sem gondolta volna, hogy alig néhány hónap alatt gyökeresen megváltozik az élete. Találkozott ugyanis későbbi feleségével, s nemcsak a Kántor családba nősült be, hanem vele együtt a fazekasságba is. Az elmaradt iskoláknál azonban ezerszer többet ért tanítómestere, hiszen maga az akkor már kilencven felé járó idős művész mutatta meg neki a mesterség fortélyait. Szellemi örökösének tartotta Tóth Jánost, akinek különösen jó érzéke van az agyaghoz; Kántor Sándor hangoztatta, hogy sok-sok inasa közül egy sem tanult olyan gyorsan, mint unokaveje. Ő pedig híven viszi tovább mindazt, amit magába szívott mesterétol; úgy véli, a Kántor Sándortól tanult muvészeten csak rontani lehetne, ha alakítana rajta.
A Kántor-örökség szellemében alkotó Tóth János talán az egyetlen napjainkban, aki az igazán szemrevaló, méteres Miska -kancsók készítésére is vállalkozik. Ezek a hatalmas Miskák bizony különleges technikát igényelnek, s nem utolsósorban egészen prózai feltétele is van megteremtésüknek: megfelelő méretu kemence a kiégetésükhöz. Persze ez már csak a végső fázis, elobb meg kell formázni a méretes kisbírókat. Általában öt részbol készülnek, ahhoz pedig, hogy valóban szépek és tartósak legyenek, bizony sok-sok türelem kell. Épp ez a türelem hiányzott Tóth Jánosból, amikor még csak tanulóéveit töltötte. Rögtön nagyot, mutatósat akart csinálni, elbüszkélkedni a családnak, hogy lám, milyen gyorsan eltanulta idos mesterétol a Miska - kancsó fortélyait. Szép is volt a kikorongozott Miska , ám mire kivonult a család a muhelybe, hogy megcsodálják a művet, az összeroskadt. Így tapasztalta ki saját kárán Tóth János, hogy időt kell hagyni egy-egy résznek, hogy száradjon, s elbírja a további súlyt. Hiszen a közel méteres Miskák megemeléséhez még kész állapotban is komoly erő szükséges, hát még nyersen!
Az évtizedek során igazán rutinossá vált, sorozatgyártásra azonban nem vállalkozik. Sorra készülnek ugyan a különbözo méretű kancsók, valamiképpen mégis mindegyik egyedi. Díszítésük, zsinórozásuk, bajszuk állása megkülönbözteti őket egymástól. Persze gyakran vannak nagyobb megrendelések, hiszen a Belügyminisztériumtól a környék iskoláinak érettségizős osztályaival bezárólag számtalan helyrol készíttetnek vele Miskákat, meg természetesen számos egyéb használati és dísztárgyat. Még a mexikói nagykövetségen is ort áll a sarokban egy Miska - kancsó , igaz, azt fül nélkül kérték. Az ottaniak ugyanis esernyőtartóként használják...
Bármennyi megrendelés is érkezik azonban, olyan eset nem fordulhat elő, hogy kifogynak a fazekasmuhely polcáról ezek a korsók. Tóth János ugyanis azt tartja, hogy a Kántor-műhely nem létezhet Miskák nélkül.