Távolabb az éltető folyótól nincs más, mint ez a dombokkal tarkított, homok és kősíkság.
Az élet ugyan gyér fűvel verte fel és nem kevés tüskés bokorral, bozótosokkal adományozta meg. De más nincs. Illetve ez így hazugság lenne, mert még ezen a földeken is élnek.
Az emberhez mérten alig derékig érő, görnyedt kis lények, akiknek tűhegyes fogaik a nyers húst kedvelik. Félig értelmes lények ezek, hordákban élnek és vadásznak, de beszélni nem igazán lehet velük. Vagy megfélemlíti az aki szembe kerül velük, vagy amíg ezt a szakaszt el nem hagyja, figyelnie kell, hogy ne kerüljön a lándzsáik hegyére s aztán az asztalukra.
Régen Sírhant fennsíkként nevezték ezt a tájat, itt voltak találhatóak a Titánok sírjai, ám ez a száz évvel ezelőtt dúlt háborúban teljesen eltűnt. A sírhalmok és a bennük rejtező kincsek, csontok.
Szerző
