Tessak

[Tessak]

Név: Tessak- Nyolcagyar, eredetileg Shimoura
Egyéb megszólítások: gúnyneve Korcs, de ha kedves az életed, nem ejted ki a szádon
Becenév: megnézem azt, aki becéz egy 130 cm-s marmagasságú farkast
Nem: nő(stény
Kor: nagyjából 300 év, emberi alakjánál 17 körül
Faj: félvér: fémdémon-farkas keverék
Kaszt: kóborló

Előtörténet:
Alig hangzottak fel valahol a falak belső oldalán a halk koppanások, amiket karmok kőre való érkezése okozott, ahogy ütemes léptekkel megindult, a közelben szinte azonnal vonítás hangzott fel. Előbb egy, majd egyre több és több torokból. Egy fehér bunda vált láthatóvá a derengésben, melyet már sokszor áztatott vér, mégis az ártatlanság színét hordta magán. Figyelmeztető csaholás terjedt az utcákon, nem csak a kóborok, de a házi talpnyalók körében is továbbadva a hírt. A hírt, hogy Ő visszajött és várja őket, hogy saját hasznára fordítsa szimatukat, hallásukat, látásukat és otthonaikat. A Korcs ismét itt van, a felemás szempár a sötétben parázslik és nyolc hófehér agyar villan meg a holdfényben.”

Shira a Fekete vadon szülötte, de már nagyon sok év telt el, mióta világot látott akkori falkájában, melyet azóta kiirtottak. Közönséges farkasok közé érkezett, akik életét csakis anyja miatt kímélték meg, mert a kölykön már a legelső pillanatokban látszott, hogy démoni vért hordoz magában. Fogatlan íny helyett négy agyart mondhatott magáénak, egyik szeme szürkészölden ragyogott és nagyon gyorsan nőtt -mindez fokozott óvatosságra intette társait. Kiközösítve cseperedett, csakhamar megtanult vadászni s hasznossága miatt megtűrték. Ám nem volt teljesen tudatában erejének, ezért bajba sodorta kíváncsiságával népét. Naurával, anyjával együtt űzték el, miután vadászokat vezetett a csoport nyomára s ezek végeztek egyetlen szülőjével is. A feldühödött vad eszeveszett öldöklésbe kezdett s csak egy nagyhatalmú mágus tudta megállítani. Neki sikerült a démont emberi alakjába kényszeríteni és egy időre megbéklyózni erejét és természetét. A gyermekként kószáló, emlékeit vesztett félvért egy teljes démon vette magához s nevelte előbb Damarban, majd pár évvel később Arthasban, a Kristályvárosban folytatta tanítását. Itt találkozott másodszor emberekkel, és bár másmilyenek voltak, mint amelyek anyjával végeztek, elkezdték felidézni benne emlékeit. Fokozatosan szaggatta el az őt a démonhoz fűző szálakat, vált ismét vaddá és kiszámíthatatlanná. Amikor eltűnt a városból, hogy bejárja a föld azon zugait, hova csak lény eljuthat, hogy felkeresse egykori falkáját, nevelője követte, hogy visszavihesse. Képtelen volt lerázni, hiába fenyegette és figyelmeztette, semmi sem használt. Mivel még mindig nem tudta irányítani erejét, hirtelen haragjában végzett vele s ezzel feloldotta az őt emberi testben tartó varázst, de nem teljesen. Azóta bolyong farkasként. Megtanult ölni, sőt, művészetté fejlesztette a kínzást is, de ha úgy hozta a Sors, csendesen és gyorsan végzett áldozatával. Lehetett az ember, démon, félvér vagy állat, nem számított, vérszomja szinte csillapíthatatlan volt, nem ismert gátat. Aztán szép lassan erre is ráunt s már csak akkor ölt, ha éhes volt vagy az alkalom túl csábító. Nemegyszer gyilkolt pénzért, hisz előle nem lehetett túl sokáig rejtőzködni, sem menekülni. S nyomában gyakran járt kínhalál.
Most pedig városról városra vándorol, minden fal mögött ott tudva seregét, a kutyák népes nemzetségét, mely szűkölve húzza be fülét-farkát, ha csak ránéz is valamelyikükre. Ereje teljében maga választja meg ellenfeleit és gyűjt tapasztalatokat, csak az erősebbeket támadva meg.
Van azonban egy féltve őrzött titka, melyhez még a gondolatolvasók sem férnek hozzá könnyedén. Ugyanis, ha valaki megtudja igazi nevét, szolgájává teheti, mivel csak megbéklyózójá ölte meg, s nem a varázs egészét semmisítette meg.

Jellem: Természetéből fakadóan nem gonosz, de igencsak sötét és bosszúálló jellem fejlődött ki nála, sorsának köszönhetően. Gátlástalanul cselekszik, szinte soha nem hátsó szándék nélkül és nem nézi, kin gázol keresztül ezzel. Lételeme a gyilkolás, szinte csak ennek él, alkalmat keresve. Talán jól szemléltethető ez jelszavaival: "Kivárni, kihasználni, kiélvezni!" "Ha lenne vallás, aminek parancsolata Ölj!, fanatikus hívője lennék."
 Vad és kegyetlen, az idő haladtával érzéketlen is lett, főleg magányossága miatt.

Küllem: Nos, alapvetően két formája lenne, ha nem irtózna emberi alakjától. Ez nem más, mint egy igen alacsony, alig 150 cm-es, vékony alkatú test, hófehér, hosszú hajjal, kecses tagokkal és halvány bőrrel, pisze orral és szép ívű állal. Idáig még semmi különös, ám szemei kevert vérének köszönhetően eltérőek: az egyik szürkészöld, míg a jobboldali valahol a borostyánsárga környékén jár. Ezek a szemek démoni alakjában is változatlanok, mely hatalmas, hószín farkast mutat, melynek különleges ismertetőjele, a négy helyett nyolc szemfog. Egyéb iránt csak méretében tér el a valódi állattól, mert kis híján embernyi magas(130cm marmagasság, plusz fej nagyjából 150).

Felszerelés: időközönként változó, ruháját és fegyvereit áldozataiéból válogatja. Van azonban két különleges fegyvere, egy lélekszálas, mérgezett tőr és ugyanilyen tűk. Ezeknek különlegessége, hogy havásra visszatérnek gazdájukhoz, így sosem marad fegyvertelenül. Öltözete legtöbbször csábító, lenge, de néha teljesen közönséges, hogy elvegyülhessen a tömegben.

Képességek: nagyon kifinomult hallás, szaglás és látás a sötétben is. Ezen felül megőrizte a fémdémonok fogazatát, ami törhetetlen agyarakat és biztos halált hozó harapást jelent, bár csontjai nem maradtak ilyenek. Ezen felül vérének fémtartalma ellenállóvá teszi a mérgekkel szemben, bár sebei lassabban gyógyulnak a telivérekénél.