NÉV: Daren Shadhon
EGYÉB MEGSZÓLÍTÁSOK: Álneve: Darim Ibn-La'Ahad
BECENEVEK: Shadhon
NEM: Férfi
KOR: 1168
FAJ: Természet népe
ALFAJ: Sötét elf
JELLEM: Alapesetben nagyon higgadt, szinte jeges vér folyik az ereiben, és harc közben is nehezen veszíti el a fejét, ami segített neki, hogy jó orgyilkossá váljon. Ha mégis feldühítik, addig nem áll le, míg ellenfele meg nem hal, vagy rá nem jön, hogy nincs esélye ellene. A szabályokat csak addig tartja be, míg nem származik belőle hátránya, lényegében bármit megtesz amihez kedve szottyan.
MINDIG: Kardjai, vér (minden áldozatának véréből iszik egy kortyot, ha teheti).
SOHA: Múltja, valamint az ivás, legalábbis az alkoholra értve a gyengesége miatt.
TITOK: Különösképp érzékeny az alkoholra, már egy kevéstől is teljesen harcképtelenné válik.
FÉLELEM: Testvére megtalálja.
KÜLLEM: Körülbelül 190 centi magas, s hosszú évek alatt jól kidolgozta testét. Általában kibontva hordja hosszú fehér haját, de munka közben összefogva egy csuklya alá rejti, hogy ne legyen feltűnő a sötétben.
ISMERTETŐJEGY: Egy
tetoválás van a hátán.
TERMÉSZETFELETTI: Nem szereti a mágiát, túl könnyű legyőzni az ellenfelet vele, inkább egy jól irányzott lövés, vagy közelharc, hisz ezek mindig beváltak neki, és sokkal izgalmasabbnak is tartotta ezt a harcmodort.
MESTERSÉGE: Egyedül a harc művészetét kedveli és tiszteli, s ennek köszönhetően jól bánik kardjaival, használjon egyszerre csak egyet, vagy akár mindkettő, és mesterlövésznek sem utolsó. De bármilyen szerepet el tud játszani, hogy közel kerüljön célpontjához.
KASZT: Orgyilkos
ELŐTÖRTÉNET:
Több, mint egy évezrede látta meg a „napvilágot” Ruhír földjén egy barlangrendszer mélyén, igen Wenraok földalatti városában. Egyszerű családba született, mondhatni túl egyszerűbe. Apja ki egykoron katonaként szolgált, egy apró klisé miatt leszerelték, ami el is indította a lejtőn. Egyre többet ivott, és ahelyett hogy megélhetés után nézett volna tolvajlásra kényszerítette két fiát, Darent és Ardant is. A legrosszabb mégsem ez volt, hanem az, hogy az anyjuk semmit sem tett ez ellen, még azt is csak szótlanul nézték mikor kis híján halálra lett verve a saját apja által. Még akkor, gyermeki fejjel úgy határozott, hogy elmegy innen, el messzire, még talán a városból is. Ezt azonnal persze nem tudta kivitelezni de hosszú évek szenvedése után úgy döntött itt az idő. Az egyik estén el is ment, de még előtte úgy döntött elviszi azt a két rövidkardot, mit még öregapja csinált hajdanán. Élete végén odaadta egyetlen fiának. Hát most ez a folyamat megszakadt, ráadásul nem is arra lett használva, amire alkották, hogy védjék velük a családot. Amilyen halkan csak tudott felosont szülei szobájába, ahol először apja, majd anyja torkát is átvágta a pengével. Megigézte a vörös folyadék látványa, olyannyira, hogy nem bírta megállni, hogy meg ne kóstolja. A saját vérének ízét már ismerte, hisz nem egyszer kapott akkorát, hogy elkezdett vérezni, és eleinte szinte mindenki megkóstolja legalább egyszer. Az ő vérük mégis másabb volt egy kicsit, de finomnak ítélte meg. Utána viszont elkezdett gondolkodni, hogy mi lesz, ha rájönnek, hogy ő tette mindezt, akkor lehet ki is végzik. Vagy egy órán át gondolkozott, hogy mit tegyen, rejtse el a testeket, égesse el őket, de mind a kettő túl feltűnő lett volna, így kénytelen volt megvalósítani a harmadik lehetőséget, jelenteni az őröknek hogy gyilkosság történt, és hogy a testvére volt az elkövető, és előtte odacsempészi hozzá a kardot és összevérezi a ruháját is. Elég jónak tűnt ahhoz, hogy az őrök elhiggyék, ő meg leléphessen. De ügyetlen volt és elég mélyen megvágta magát. Idegességében nekidobta a kardot az ablaknak, darabokra törve azt. Rögtön megbánta hirtelen haragját, ugyanis kedves öccse felébredt, és felrohant a szobába, hogy mi történt. Gyorsan ki kellett találnia valamit.
-Valaki megölte őket.- Zihálta. - Arra ébredtem, hogy bejött és kicsit hangosabban csukta maga mögött az ajtót. Felkaptam a papa kardjait a biztonság kedvéért.- Hazudta. –Rátámadtam, és sikerült is megsebesítenem, de nem elég komolyan, és sikerült neki is megvágnia.- Mutatta a lábát. –Fogd meg! Én elmegyek szólok az őröknek, hogy gyilkos van a városban.- Mondta és a mellkasához nyomta a véres kardot és kisietett, hogy keressen egy őrt, szerencsére elég hamar talált, elmondva a saját kitalált történetét, hogy mit tett a testvére. Sikerült olyan hitelesen előadni, hogy az őr olyan gyorsan futott oda, ahogy csak tudott. És le is tartóztatta a feltételezett gyilkost, aki értetlenkedve magyarázkodott Darenről, meg valami gyilkosról, de nem nagyon hatotta meg az őrt, hisz azt látta, hogy véres ruhában egy véres karddal, ami a szüleinek a vére ott áll tetemek mellett. A kardokat visszakapta, hisz családi örökség, így még aznap el tudta hagyni a várost. Elég nehéz volt megélhetést találnia, ugyanis nem értett semmihez, így lopásokból tartotta fenn magát, de ki nem állhatta ezt az életstílust, ugyanis alig-alig élt ezzel a módszerrel, és még lopni is utált az apja miatt, viszont egyvalamit megkedvelt. A gyilkolást. Könnyen végezni lehetett bárkivel, ha jó időben próbálkoztak vele. Felhagyott a tolvajléttel, és kocsmákban keresett megbízókat, akik részegen, meggyőzhetőek voltak, hogy meg kell ölni azt, aki aznap úgy felbosszantotta. Egyik ilyen nap jutott tudomására, hogy nem bírja a teste az alkoholt, még egy kevéstől is harcképtelenné válik. Nem lesz részeg, de az idegrendszerét annyira leblokkolja, hogy nem tud mozdulni sem, így azóta óvakodik még akár egy cseppnyi alkoholtól is. Szerzett némi hírnevet magának azalatt a párszáz év alatt, nem is beszélve a tapasztalatokról amit szerzett. Jelenleg Tamreában piheni ki legutóbbi feladatát, élvezve a pénz által biztosított előnyöket.
FELSZERELÉS: Két
rövid kardja, és egy
könnyű számszeríja van, amit ha szükséges, akkor egy kézzel is el tud sütni, de tervezi az elsők, de legalábbis az egyik cseréjét, egy kisebb, de veszélyesebb fegyverre
EGYÉB MEGJEGYZÉS: Ezt a
képet szeretném kérni.
Szerző
