Tamrea hatalmas és feledhetetlen kikötője után a második legnagyobb Arwat'Awanor földjén.
Mesterműként sikerült megoldani, hogy a tenger vad áramlatai ne veszélyeztessék a kikötőbe ért hajókat, de finoman el is választották a tengerről és a folyóról érkezőket. Mindezt azért, hogy az itt élő mohó kereskedők kedvük szerint szemrevételezhessék az átrakások alatt az árút és ízlésük szerint lássák el vámmal. Hát egy város sem lehet meg némi rossz nélkül.
Kevesen lakják a várost, szinte csak azok, akik képesek fenntartani magukat a kikötői munkából, rakodómunkásként, révészként (szerencséjükre elkel az ismeretük a rejtett zátonyok miatt), ácsként, kereskedőként.
A Lapos Harcsa az egyetlen fogadó, a városban, ami természetesen tengeri étkekkel várja az ott megszállókat, kicsi de kényelmes szobákat adva, viszonylag megfizethető áron. Hiszen a tengerész szinte csak rumon él, a hal meg meg van majdnem ingyen, így az elfogyasztott alkohol behozza a kívánt nyereséget.
Szerző
