
A sziget, hol elvész minden mágia és a természetfelettinek is küzdenie kell.
Hajdanán békeszerető népek éltek itt, erről omló, utánuk fennmaradt házaik tanúskodnak. De a sziget nem maradt teljesen néptelen, hiszen a bányákban immáron törpök és rabok egymás mellet dolgoznak.
Rabok, annak a börtönnek lakói, akik már megtörtek és mindent megadnának, csak, hogy celláiktól messze lehessenek. Attól a helytől, amit sok helyütt jobban rettegnek, mint az Árnyak földjét és annak lakóit. Hiszen az itt élő lények a múlt hagyatékai.
A börtön Úrnője szívtelen, s nem csak jellemzésben, mivel szívét eladta a Háború istenének, hogy örökké élhessen és megvívhassa harcát az alávalókkal. Börtönőrei, mind süketek és bár csontjaikat hús borítja, nem tartoznak az élők, de még az élőholtak közé sem.