Rocky Coastline

[Rocky]

NÉV: Rocky Coastline
EGYÉB MEGSZÓLÍTÁSOK: Csalka
BECENEVEK: Parvon
NEM: Férfi
KOR: 124 év
FAJ: Természet Népe
ALFAJ: Sötételf

JELLEM: Kissé titokzatos lénynek tűnhet, mégis mindig közvetlenül nyit mások felé. Főleg ha annak a valakinek segítségre van szüksége. Önzetlensége kimeríthetetlen, bárkit képes szárnyai alá vonni, bármilyen hírek is keringjenek róla, vagy bárhogy is bánjon Rockyval. Szinte már-már hivatásának érzi ezt, mit igencsak komolyan vesz, ahogy az életben szinte mindent. Éppen ezért, nem mondható viccelődőnek vagy éppen túl humorosnak, nem az a sötételf, aki a leghangosabban képes kacagni. Ennek köszönhetően elég unalmas férfinak tűnhet, de talán tanulni akarása és tudás utáni vágya ezt ellensúlyozza.

MINDIG:
- Karkötője és Nyaklánca
- Emlékek között kutakodva, valahova leroskadni

SOHA:
- Bőrszíne (nem célszerű emlegetni, hogy mennyire is szürke)
- Elhunyt fontos személyek (nem beszélni róla!)

TITOK:
- Hamar képes bárki iránt vonzalmat mutatni, és szívébe zárni
- Édesanyja elf volt

FÉLELEM:
- Unokafivére újra felbukkan

KÜLLEM: Hosszú élete során igen magasra cseperedett, majdhogynem már két méter magasra nyújtotta az idő, ám szerencsére, nem hagyta, hogy belevékonyodjon. Kalandozásainak köszönhetően, izmai arányosan gyarapodtak vele együtt, így nem hasonlít egy jól megtermett csontvázra. Ám kérdés, nézné-e azt valaki, hogyha ennyire sötétszürke bőre van valakinek, mint neki. Amit még figyelemfelkeltőbbé teszi, immáron rövid hófehér haja, mi kócosan borul arca mellé.

ISMERTETŐJEGY: Smaragdzöld szemei.

TERMÉSZETFELETTI:
Gyermekkorában a fénymágiát próbálta elsajátítani, de fajából eredően, csak minimálisan tudta megtanulni, kisebb fénygömböket képes csak létrehozni, nagy erőfeszítés árán.
Azóta mágiával, varázslatokkal nem próbálkozott.

ELŐTÖRTÉNET:  
Hangosan csörrenve, szinte már sikítva pattannak el a láncok, mik lehullva egy apró dobozt hagynak kinyílni. Amilyen kicsinek tűnik a doboz, olyan hatalmas belseje van, miből már szöknek is ki az apró emlékek. Felszállnak, keringenek körbe-körbe, hogy tulajdonosuk kedve szerint válogathasson közöttük.
- Rocky fiam... Csak szépen sorban. Ha már ennyi összegyűlt, kezdjünk mindent a legelején.
A sötételf kezét kinyújtva kap az egyik, már-már igen halvány szál után. Tükrében egy fiatal szőke fiú mosolyog vissza, kinek arcán furcsa jelek vannak. Kacag, néha el-el szalad, furcsa becenevekkel dobálózik. Egy életvidám fiú...
Gyermekévek ezek, mikor még elfek között volt, mint egy valódi feketebárány. S bár nem bántották, mégis gyakran maradt magára, különös színe miatt. Ugyan, ki ne ijedne meg egy ilyen sötétszürke, fehérhajú valakitől? A szőke kisfiú, a folyton nevető, az életvidám, a beceneves. Akinek mindene volt a karkötők gyártása, és mindenféle baráti szerződések lebonyolítása.
Barát, aki sosem hagyta cserben.
- Odanézz gyermekem, ott van a következő...
Rocky szomorkodva engedi el, gyermeki emlékét, és nyúl a következő után. Fakó színű, s szinte forrong, tombol a következő szál. Nincs sok kedve hozzáérni, mégis utánakap.
Egy 17 év körüli hosszú hófehér hajú fiatal, szomorú arca tekint vissza belőle. Egy elhatározás nyomasztó emléke, mit, talán ha soha nem hoz meg, akkor...
- Ne kalandozz előrébb Rocky... Szóltam. Sorjában.
Szomorú arcú fiatal elindul, egyetlen íjával a hátán a nagyvilágba. Családját, barátját és mindent maga mögött hagyva. El, kitudja hová, csak el, hogy senkinek ne váljon többé terhére. Ostoba gondolat volt, pillanat szülte, vagy valós volt és igaz? Nem tudni már, túl régen volt.
Az emlék elröppen és menekül minél messzebb, hogy helyére egy újat cibálhasson a szürke gondolkozó kezébe. Szinte magától röppen, s fenyegetően villódzik.
Zúgó tenger, minek vize torkába szalad. Egy fiatal felnőtt próbálja minél mélyebben fejét a víz alá szorítani. Micsoda meggondolatlan dolog is lett volna...
A villódzó kép hirtelen nyugodttá fakul, s egyszerre két arcot lök elé. Egy gyönyörű, fehér-szürke hajú nőét s egy fekete hajú kisfiúét.
A fiú képére, Rocky nyakláncához kap, mi bizony azért kaphatott meg, mert azok a kék szemek, már nem égnek többé. Mert a néma száj, többet nem szól, s mert már nincs többé, kit cipelhetne a doktorokhoz. Milyen különös is volt, s mennyire megszerette a törékeny fiút, kiről, talán soha nem is tudja meg, hogy valójában, nem gyermek volt. Ám Rocky szemében... Örök gyermek marad, aki kis híján elcsavarta fejét.
Nyakláncát megsimítva végül hagyja ezt a képet is továbbszállni. Messzire, el, minél tovább, hogy talán majd egy éjjel újra elé villantsa a két barátságos arc képét, kikét, már a való életben soha többé nem fogja látni.
- Ezt nézd meg inkább.
A nyújtott foszlány után nyúl, s ahogy belenéz. Mosoly terül szét arcán. Bár a kép, nem a legörömtelibb mégis. Egy dühtől ordító, szőke férfi, ki hatalmas pofonnal üdvözli rég nem látott barátját. Aki menekülni próbál előle, majd újra üt és ordít. Végül sírva borul karjai közé, egyetlen szót ismételgetve: Miért?
Az újralátás öröme, mi évek haragját borította a sötételfre.
Évek következnek. Hosszú, már majdhogynem csendesnek mondható évek. Mellette... Napközben városokat, erdőket átszelve, csak menni a sehova, éjszakánként pedig, egymás karjában megpihenni... Micsoda boldog évek.
Nem engedi a szálat Rocky, egyre csak figyeli, pedig az menni kíván már. El, hogy a többiekkel elvegyüljön, hogy a szívet végre ne dobogtassa olyan hevesen, mint ahogy azokban az években dobbant, egy másik szívvel együtt.
- Engedd. Még nem értünk a végére.
Tenyerét szétnyitja, s az évek végre szabad utat nyernek.
- Sajnálom Rocky.
A mellette ülő elemeli róla tekintetét, még csak rá sem mer nézni a férfire, aki szomorúan emeli fel fejét, az újabb emlék láttán, mi viharként tombol felette. Egy őrült lány, kiről kiderült saját testvére. A tomboló unokafivér, ki mindenáron halálát akarta. A lemészárolt Coastline család, kit a bosszú ölt, hogy csapdába csalhassa a félvér férfit.
És a haldokló Grassy...
- Miért?
Szakad fel első kérdése. Nem ellenkezett eddig, múltjának minden pillanatát úgy nézte újra végig, hogy egy árva szót sem szólt, nem rótta fel, hogy mit is tettek vele. Most mégis, kérdőre vonja a mellette ülőt.
- Te vagy az első...
Válaszol az, egyre csak lesütve tekintetét. Rocky torkába gombóc szökik, s újra a fonálra néz.
A haldokló Grassy... Még akkor is mosolygott, mintha mi sem történt volna. Mintha nem kínozták volna pusztán azért, hogy a szürkebőrűből válaszokat csikarjanak ki. Mintha nem is csörgedezett volna méreg ereiben. Mosolygott, bíztatóan s utolsó perceiben is élt az örömmel, mit számára a legfontosabbal tölthetett.
A szál sikítva vált képet. Egy homokbuckát mutat, minek tetején egy apró gally áll, amire egy hosszú hófehér hajfonat van erősítve. Vajon az 50 év alatt, mekkorára nőhetett az a fa? Netán kivágták már?
- Fiam. Folytatni kell...
Hirtelen fordulna a hozzá beszélőhöz, de az addigra már eltűnik. Majd másik oldalára kapja tekintetét, de a táj megváltozott. A ködös semmiségből, hirtelen került újra, napsütötte erdő egyik fája alá, mi kissé kényelmetlenül nyomja hátát. Felébredt...

FELSZERELÉS: Oldalán, barátjától rámaradt, ezüst kardja díszeleg, mit csak legvégső esetekben használ, még jobb oldalán, egy kisebb táska, miben legfontosabb útravalói éppen hogy elférnek. Hátán apjától megörökölt, sötétkék íja díszeleg.

EGYÉB MEGJEGYZÉS: -

[N Vit Fem]

Üdv újra itthon!

Szép és szomorú, de rád mosolyog majd az élet szép oldala is, újra!