NÉV: Valdril Noquana
EGYÉB MEGSZÓLÍTÁSOK: -
NEM: Férfi
KOR: 1159
FAJ: Természet Népe
ALFAJ: Sötét Elf
JELLEM: Röviden kifejezve egy hidegvérű gyilkos, ami nem meglepő, hisz fiatalkora óta erre nevelték, valamint arra, hogy csakis az uralkodónak engedelmeskedjen nyolc társával egyetemben. Ha parancsot kap, csak a halál akadályozhatja meg, hogy teljesítse, mindenki máson átgázol, ha kell a saját rokonain is.
MINDIG: Számára csak egy életcél létezik, szolgálni az uralkodót.
SOHA: Parancsmegtagadás, bukott küldetés
TITOK: Egyetlen titok található az életében, mégpedig a korábbi élete.
FÉLELEM: Szégyent hoz urára vagy úrnőjére
KÜLLEM: Magassága 6 láb körüli, amihez erőteljes testfelépítés társul a kemény kiképzésnek köszönhetően. Hófehér, rövid haját egy fekete csuklyával fedi, ami a köpenyéhez csatlakozik. Ez alatt található ugyancsak fekete mellvértje, minek alja a combja egy részét is lefedi. Ezen felül még védelem gyanánt egy-egy fém kesztyűt hord kiegészítve egy alkarvédővel, valamint lábszárvédőket is használ. Végül legalul található a köznapi ruházata, egy egyszerű ing, és egy nadrág.
ISMERTETŐJEGY: Teljesen fekete külső, és állandóan rideg tekintet az, mi igazán megkülönbözteti másoktól, de ha ez alapján mégse sikerül, a köpenyén található egy
fehér szimbólum, amit csak ők kilencen viselnek.
TERMÉSZETFELETTI: Néhány átkot tud használni, valamint a tűzmágiához is ért egy keveset. Lényegében csak azt, hogy hogyan pusztítson vele, mivel a cél a hatékonyság, és nem a teljes körű mágiaismeret volt, így nem is valami jó, kissé nehézkesen bánik a mágiával.
ELŐTÖRTÉNET:
-Mit csinálnak?! Nem én vagyok a gyilkos!-
Ordította az őrökre. Túl gyorsan történt minden. Az egyik pillanatban még a halott szülei mellett áll, a másikban meg már az őrök dobják ki a házból, s nyalábolják fel, majd elindulnak valamerre. A landolás után szédülni kezdett, s ezen nem javított a további ütlegelés sem. Beletelt pár percbe míg összeszedte magát, és arra is rájött, hogy hova viszik.
-Egy mocskos cellába zártak? Így bánnak minden ártatlannal?-
Kiabált tovább, bár most csak addig, amíg az egyik őr elé nem állt, hogy ha nem fejezi be, akkor itt helyben felkoncolja, úgysem fog hiányozni senkinek, ami igaz is volt. Szülei halottak, testvére elárulta, többi rokonát nem is ismerte. Dühében leköpte az őrt, hisz már mindegy is volt neki. Ez itt nem a puhány emberek birodalma. Itt nincs tárgyalás, vagy bármi ilyesmi, ha már börtönbe kerülsz, akkor nincs menekvés. Jön a büntetés, ami az ő esetében a halál. Természetesen az őr úgy gondolta, hogy megérdemelné az idő előtti kivégzést, s már gondolkodott is a kivitelezés mikéntjén. Pechére, és nem kis szomorúságára a börtön vezetője valamiért úgy döntött, hogy más tervei vannak vele. Megparancsolta, hogy verjék vasra és vigyék a legalsó szintre, a pince alá.
~Van még az alatt is egy szint? Miért titkolják ezt? Mi lehet ott?~
Tódultak a kérdések a fejébe. Próbálta kitalálni mit akarnak csinálni vele, de nem jutott semmi hasznosra. Valójában a választ sose tudta meg. Hamar odalent találta magát egy székhez kötözve, vele szemben egy mágussal. Tehetséges volt, legalábbis a mágus, és a sors nagy ajándékkal áldotta meg, mégpedig az elmemágiával. Még érdekesnek is találta volna, ha éppen nem az összes emlékét törölte volna el, hogy újakkal töltse ki a helyüket, valamint egy apró, leginkább ösztönnek nevezhető gondolatot is elültettek a fejében, hogy teljesen engedelmes legyen. Kíméletlen egy folyamat volt, már a felénél elvesztette az eszméletét. A mágus érdekes arckifejezéssel nézte végig életének minden képkockáját, különösen azokat, amik ittlétét indokolták.
-Úrnőm!- Szólt hangosan. Igen, bármily meglepő is, az egész kitalálója egy nő volt, bár csak Uruhan tudja már, hogy pontosan ki.
-Igazat mondott az őröknek. Nem ő a gyilkos, hanem a bátyja. –
A terve szerint olyan fiatalkorúakat gyűjtött volna össze, akik már öltek, így megvan bennük a gyilkolási vágy, avagy ösztön, mivel ebben az esetben nagyságrendekkel könnyebb engedelmességre utasítani őket. Kissé meg is lepődött a hölgy, de a válasza gyors, s ingerült is volt egy kissé.
-És most mit csináljak vele? Végeztessem ki? Még nagyon fiatal, tökéletes nyersanyag lesz így is.-
Ettől kezdve lett ő Valdril Noquana, aki majd’ születésétől kezdve árva, akit Wenraok vezetői kitüntettek azzal a lehetőséggel, hogy szolgálja az uralkodót. Gyötrelmes idők következtek ezek után, bár ez személyfüggő. Mindannyian zokszó nélkül csinálták, amire a kiképzők utasították őket. Nem volt nehéz módosított tudattal. Naphosszat edzettek szinte folyamatosan. Futások a kitartás növelésére, test-test elleni küzdelem a fegyvertelen harc elsajátításáért, valamint vívás, hisz milyen lovag az, ki nem tud bánni a kardjával. Gyakran, azaz inkább mindig ájulásig hajtották őket. Nem számított a testi épségük sem, egyedül a halál okozása volt tilos mindenkinek, ugyanis hiába az egyszerű „alapanyag”, egy félig kész művet egy mester se dob el csak úgy. A többi viszont már nem számított, hisz ami nem öl meg az megerősít. Másnap elméleti okítások, mint az írás és olvasás, számtan, földrajz, történelem, hadvezetési elméletek és még ehhez hasonlók, amikre egy művelt lovagnak szüksége van. Persze ez nem látszik meg rajtuk, mivel a nevelés során a fő céljuk az volt, hogy könyörtelen harcosok legyenek, és csak másod, vagy akár harmad soron legyenek az emberekhez hasonló puccos lovagok, és elsősorban a sötét elfekhez méltó lovagok. A folyamatos edzések, gyakorlások, tanulások erős, kíméletlen harcosokká tette őket. Igaz, rengeteg idejük ment rá, mivel a kezdetekkor mindannyian „gyerekek” voltak, de mire végeztek, már átlépték a felnőttkort jelképező ezredik életévüket. A képzés végeztével egy esküt is le kellett tenniük, amit egy varázslattal erősítettek meg, hogy soha, semmiképp se ellenkezzenek urukkal. A ceremónia végeztével előhoztak kilenc páncélt és kardot. A kardok teljesen egyformák voltak, viszont a páncélok mind egyediek, de egyvalami egyezett még. A mellvérthez tartozó csuklyás köpeny, amik hátulján volt csoportjuk szimbóluma. Elégedetten öltötte magára új öltözékét, és csatolta oldalára a kardját, bár egy külső szemlélőnek teljesen érzelemmentesnek tűnt.
Eleinte nem sok mindent bíztak rájuk, többnyire csak járőröztek a veszélyesebb területeken, vagy banditákra küldték rá néhányukat. Legutóbbi feladata az volt, hogy harmadmagával kísérje el az egyik diplomatát a törpékhez. Érdekelte volna, hogy mekkora tétje lehet ennek a szerződésnek, ha már hármójukat is mellé rendelték, de az már nem volt fontos. Ami inkább felkeltette az érdeklődését, hogy többször is megpróbálták megölni, és csak a figyelmetlenségük miatt szökött el a gyilkos mindig. De az elgondolkodtató része az volt az egésznek, hogy a gyilkos is a fajtársuk volt.
Éjszaka támadott, mert azt hitte nem vesszük észre. Bolond, de kétségtelenül jó harcos. Sikeresen hárította először Gindorl Noquana, majd az én kardomat is. Az ellentámadása lecsúszott az alkarvédőmről, így le tudtam tépni a maszkját, hogy lássam az arcát. Hatalmas meglepetés volt számomra a látvány, hogy a támadó maga is Wenraok szülöttje. Mivel a parancs az volt, hogy védjük meg, tovább folytattuk a harcot, de óvatosabb lett, nem tudtuk megsebezni, bár ő se minket. Még a varázslatainkat is elkerülte. A harc az áruló elmenekülésével zárult, de még valahogy arra is jutott ideje, hogy megmérgezze az étkünket, szerencsére csak Zilvdorl evett belőle, és akadt megfelelő ellenszerünk is. A helyzetre való tekintettel nem eredtünk a nyomába, nem kívántuk kockáztatni utunk sikerét. Ezért eme levélben kívántuk értesíteni Őfelségét erről az árulóról, hogy belátása szerint dönthessen sorsáról.
Valdril NoquanaLegszívesebben ő maga intézte el volna rögtön, a lehető legbrutálisabb módon, de erre nem volt lehetősége. Az út további része már nyugodtan telt, és a szerződést is megkötötték, a sors iróniája már csak, hogy a diplomata a visszaút során természetes halál útján eltávozott. Ennek ellenére a feladatukat végrehajtották, a szerződés megkötetett. Sajnálatára azóta nem akadt semmilyen tennivaló számára, bár reménykedik, hogy az áruló után küldik.
FELSZERELÉS: Legfőbb felszerelése a páncélja, és a
kardja, mit a törpe és a sötét elf technológia keverékével készítettek, így jóval erősebb, mint egy átlagos sötét elf, avagy törp kard. Ezeken felül még van egy lova, akit szintén fekete páncél borít, persze csak részben.
EGYÉB MEGJEGYZÉS: Ezt a
képet, vagy pedig ennek egy levágott részét szeretném kérni ^^
Szerző
