Tulajdonképpen miért vannak főnökök?

Mert valakinek meg kell szervezni a részleg munkáját. Mert meg kell tervezni, szét kell osztani, ellenőrizni kell.

Van olyan érzésem, mintha az óvodáról volna szó. Ennyire önállótlanok lennének a beosztottak? Ennyire mindegy, mit vállalok el, csak legyen fizetésem? Ilyen igénytelenek lennénk? Vagy ennyire elfogyott a foglalkoztatási kedv a munkáltatóknál?

Na, itt megint egy közgazdasági elemzés kellene. De megint eltérnénk a tárgytól.

A fagylaltozó biciklista az a középvezető, aki felfelé nyal, lefelé tapos. Tehát nem a beosztottakat képviseli felfelé, hanem a felsőbb vezetés elvárásait közvetíti lefelé. Lehet, hogy nem is szervezési szükségszerűség az alá-fölérendeltség?

Nézzük inkább egy másik szempontból a főnököt, a hozzáértés irányából! Ez ugyanis fontos, hogy ismerjük a megszelídítése szempontjából.

Kiből lesz a főnök? Az esetek túlnyomó többségében, a jól dolgozó beosztottból. (Az unokaöccsök száma véges.) Tehát, az ember jól dolgozik a jelenlegi beosztásában. Felfigyelnek rá a főnökök, és amikor üresedés van, előléptetik. Tetszik ismerni, ez a "mindenki lépik egyet" elv legalsó szintje.  A kérdés a következő: vajon az új munkaköre feladatait is jól fogja teljesíteni? Ha szakmunkásként jó volt, jó lesz művezetőnek? A saját munkáját be tudta jól osztani. 30 emberét is? Tud átcsoportosítani, ha valaki kiesik? Tud anyagot rendelni az egész műhelynek? Képes-e a volt munkatársaira rákényszeríteni a felső akaratot? Persze, lehetséges. Meg is lehet tanulni az új feladatokat. Csak nem biztos. Ha valaki alkalmas az adott feladatra, kompetensnek nevezzük. Ért hozzá. Ha nem alkalmas, inkompetens. A kompetenseket mindaddig előléptetik, amíg inkompetenssé nem válnak. Mert, ugye, jól dolgozik! Ha már inkompetens, miért léptetnék elő? Ott fog megöregedni, mert visszaléptetni, az utolsó kompetencia-szintjére nem illik. Az bukásnak minősül. Az Egyesült Államok nagyobb szervezeteiben 15-20 %-os a kompetensek aránya. Ők viszik a vállukon a céget. Mit csinál, aki inkompetens? Részletesen elmagyarázza, hogyan végezte azt a munkát, ahonnan kiemelték. Ez még betanításként hasznos is lehet. Az új feladatait viszont képtelen ellátni, helyettük pótcselekvéseket végez. Állandó ellenőrzéseivel feltartja a beosztottait, mert fél, hogy megfúrják. Hírtelen rendszerető lesz belőle, óriási patáliát csap, ha az íróasztal nincs teljesen leürítve a munkanap végére. Felterjesztéseiben őrült ötleteket küld a vezetésnek. Udvarol az asszonyoknak. Se vége, se hossza az inkompetencia különböző megnyilvánulásainak.

A beosztottnak, aki a "főnök-sárkány" megszelídítésére vállalkozik, fel kell ismernie, az illető kompetens-e, vagy sem.

A fagylaltozó biciklista két tűz között van. Fél a beosztottak lehetséges hibáitól, esetleg szándékos átveréseitől, és fél a főnökei letolásaitól. Legszívesebben megsokszorozná magát, minden beosztott mögé odaállna, hogy ellenőrizze a munkájukat.

A kompetens főnökök nagy része (az alsó szintűek) kevésbé érzi, hogy hajtottból hajcsárrá vált. Az első időszakban még örül is, ha volt kollégái megkeresik, segítségét kérik, javasolnak.

Az inkompetens pótcselekvését könnyű kiismerni. A benne lévő sárkány megölésének kísérletével könnyen elveszthetjük az állásunkat Éppen elég baj neki, hogy érzi, alkalmatlan a munkájára. Nem kell emlékeztetni rá. Azt hiszi, hogy a helyére törünk. Maradjunk a javaslatainkban az általa is korábban jól végzett munkánál. De emlékezzünk Naszredin Hodzsára, adjunk, ne kérjünk! Főleg olyat ne, amit nem tud adni. A tyúkot ne kérjük repülésre!

Egy példa:

Egy könyvelő borzasztóan nehezen tűri, hogy a csoportvezetőnője nem hagyja dolgozni, állandóan pletykál, a családi életéről panaszkodik. A könyvelés során minden információt a számítógépen kap, és ad tovább. Felmerült, hogy milyen jó volna, ha távmunkában, otthonról végezhetné a munkáját.  A távmunka még újdonság Magyarországon. Az illető azt mondta, hogy neki nem fogják megengedni, hogy otthon dolgozzon. Én, pedig, hogy nem is szabad ilyet felvetni. Arról van szó, hogy, mint könyvelő, meg tudja mondani, milyen átszervezést, milyen eszközöket igényelne a könyvelők otthoni munkája, és ki tudja számítani, milyen anyagi kihatása lenne egy ilyen átállásnak. Ha az eredmény pozitív, a cégnek megtakarítást, nyereséget eredményez, a kompetens főnök el kell, hogy fogadja. Szó sincs tehát kérésről. És, ha negatív az eredmény, még mindig lehet gondolkodni az érintettekkel, milyen engedményt hajlandóak tenni a legalább nullszaldós eredményért.

Alkalmanként a pótcselekvés is okozhat sárkányképzetet. Ki szereti, ha állandóan piszkálják a rendetlenség miatt? Emiatt nincs kéznél az éppen szükséges anyag, semmit sem találunk. Még kezdő alkalmazottként a szomszéd asztalnál ülő csoportvezetőm többször gúnyos megjegyzésekkel halmozott el a rendetlenség miatt. Egyszer észrevettem, hogy aktacsomagja ferdén áll az ő asztalán. Fogtam egy vonalzót, és derékszögbe állítottam, egy-egy centiméterre az asztal sarkától. Ez körülbelül 2 perces gondos munkát igényelt. Eleinte megdöbbenve bámulta, mit teszek, majd jót nevettünk együtt. Azóta nem zavarta az én asztalomon a rendetlenség.

 A gyakori ellenőrzés - ok nélkül, - üldözési mániát is okozhat. Itt is lehet változtatni. Egyik munkahelyemen mi, munkatársak jóformán egész héten különböző cégeknél dolgoztunk, a főnökünk, meg egyedül unatkozott az irodában. Felhívott engem, azzal a kérdéssel, hogy hol van a kollégám. Közöltem vele, hogy én Budapesten vagyok, a kolléga, meg feltehetően Szentesen, mert ott van szerződése. Egyébként a munka itt jól halad, dolgozunk. Többször nem hívott munka közben.

Az ellenőrzési mánia enyhítését jelentheti, ha kérdéses esetekkel mi keressük meg, hogy nézze meg, jó lesz-e így. Ez némi szidást, kioktatást is jelenthet, de később nem fog meglepetésszerűen ellenőrizni. Természetesen egy későbbi csalódást jelentő hiba - érthetően - visszahozza a nyaggatást.

Egy másik példa:

 Az osztályvezetőm írta alá az általam megfogalmazott céges fejlécű leveleket. Egy ideig végleges formában gépeltettem le, de a főnök 2 "és" és egy "hogy"-gyal mindig "kijavította". Sajnáltam a kárba veszett munkát, egy idő után azt kértem a gépírólánytól, hogy sima papírra írja, felülre, hogy "céges", alá, hogy "piszkozat".

A főnök tajtékzott, hogy miért nem írtuk eleve céges papírra, véglegesen, a tartalom tökéletesen jó. Azt válaszoltam, hogy beírhassa a 2 "és"-t és 1 "hogy"-ot. Nevetés, és szabad kéz lett az eredmény.

 Az ötletek, javaslatok arra az esetre vonatkoznak, ha mi kompetensen dolgozunk, és a főnökünk a sárkány. A beosztott inkompetenciáját az alsó szinten felmondással szokták "kiiktatni". A beosztott nem sárkány, egyszerűen eltaposható.

A nem kompetens dolgozónak van javaslatom. Olyan munkát keressen, amihez ért. Az inkompetencia folytonos stresszt eredményez, félelmet, hogy kiderül.

El tudok képzelni egy ilyen levél-mintát:

Levélminta

 

Tisztelt  Főnök!

 

Alulírott,   …………………………….…… azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy a korábbi beosztásomba visszahelyezni szíveskedjék.

 

I n d o k l á s

 

Legutóbbi előléptetésemig, a …………………………. munkakörömben örömmel, jól, hatékonyan dolgoztam. Értettem, szerettem a munkámat. Munkatársaim megbecsültek, jól dolgoztunk együtt. Ön is így tapasztalta, ezért is léptetett elő.

 

Az új feladatkör más tudást, képességet igényel, mint a korábbi. Ennek próbáltam megfelelni, de azt tapasztaltam, hogy nem vagyok képes rá, átjutottam az inkompetencia-szintemre. Ha nem tudom jól végezni a munkámat, feszült vagyok, és ez az egészségemre is rossz hatással van. Szeretnék jó, hasznos munkát végezni, akár a korábbi fizetési szint visszaállítása mellett is. Bár, úgy gondolom, hogy többet ér a jól végzett munka, mint a hozzá nem értés miatti kínlódás, pótcselekvés egy számomra idegen szakterületen. A „cég” érdekét, hasznának növelését a szívesen, jól végzett munkámmal tudnám leginkább elősegíteni.

 

Megértését kérem,

 

…. 20… év ………. hó ….. nap

 

Tisztelettel:

 

                                                                             …………………………………………….

                                                                                            XY

Most, egy másfajta sárkányról kell beszélnünk, ami bennünk van. A neve: