Ismét beköszönt az éjszaka, és a város tarka
neonpillái felnyílnak: kezdetét veszi egy újabb rémálom a betondzsungelben.
Tompa fényű méreg-jelmezbe bújnak a felhők. A sarkon álmos drogdílerek álmot
árulnak. Mámorhártyákban tekeregnek a féregszajhák. Gyermekként fut a mocsok
a város karjaiba.
Hét modern mese, hét, a nagyvárosi éjszakában játszódó élettörténet
egymásutánja és egybefonódása (kirakós darabja) ez a regény. Szereplői
korunk partra vetettjei: egy jobb életről álmodó utcalány, aki egy különös
betegség miatt esténként féreggé változik. Egy sarki drogárus, aki ismeri a
bűntudat kitörlésének ősi és titkos szertartását. Egy hatalmaskodó, de
fizikailag gyenge strici, akinek végül saját fizetett bérgyilkosával kell
szembeszállnia. Egy, az eltartott háztartásbeli szerepbe beleunt feleség,
aki önként lesz prostituált, csak hogy történjen végre valami. És mások,
akik ideig-óráig a képzeletbeli megapolisz, Kaptárváros alvilági
szövevényébe csavarodnak. De vajon létezik-e kiút a kiúttalanságból,
menekvés erről a szörnyűséges helyről, vagy igaz a városiak közt terjengő
szóbeszéd, miszerint a városon kívül nem is létezik semmi?
Komor Zoltán groteszk, szürreális elemekkel átszőtt történet-füzére lüktető
lidércnyomás egy örök sötétségben tengődő világról, ahol bármi megtörténhet,
semmi sem túl bizarr, vagy hihetetlen. A rémálmok irányát követő ív a pokol
legmélyebb bugyrától egy tündöklő ébredésig kalauzolja az Olvasót.