|
Agregator
Egy hirtelen programmódosulásnak
köszönhetően, a Frost zenekar helyett lépett színpadra az
Agregator. Mint az korábbi
híreinkből tudhatjátok, Preil Tibor (Tibcsy) a tatabányai Harag
Napján adta búcsúkoncertjét a zenekarral, és helyébe a
Killing Art és Sable zenekarokból ismerős Loderer László lépett.
Mindenki, aki szereti az Agregator zenéjét, bizonyosan
várta az új tag hivatalos bemutatkozását a nagyérdemű előtt.
Lacit már láthattuk egy színpadon az Agregatorral, mikoris
vokalistaként segítette Tamást a Krómszín ég alatt című,
közkedvelt dalban.
A
hangosítás nehézségei viszonylag rövid idő
alatt kiküszöbölődtek, és elkezdődött a buli. Az intro kivárása
kicsit komolytalanra sikerült, gondolom ezt nem így
tervezték, majd hirtelen kőkeményen belecsaptak a Horizont című
szám hangjaiba. Ez talán azon ritka pillanatok egyike
volt, mikor minden hangszert sikerült tökéletesen beállítani, és
nagyon jó volt a hangzás, csak néha Roland vokálja tűnt
halknak. A számlista összetételét tekintve sem panaszkodhatott
senki, hisz a legutóbbi, Szürkület lemez dalai (Soha már,
Ha lesz hajnal) mellett felcsendültek a korábbi idők dallamai
(Puszta lét, Hattyútánc, Gyökerek nélkül).
A műsort
még
élveztük volna jódarabig, kár, hogy időhöz voltak kötve a
srácok, mindenesetre egy dalra visszatértek, a Sötét éden című
klasszikussal búcsúztak. Viszonylag sokszor van lehetőségem
megnézni az Agregatort, de mindent összevetve, hangzás
szempontjából a legjobb bulijaik egyikét láthattuk-hallhattuk,
és mindannyiuk arcán látszott, ők is nagyon élvezik.
László szereplésével szerintem mindenki azonnal megbarátkozott,
szimpatikus hozzáállású, profi zenész, és teljesen
beleillik az Agregator mentalitásába minden szempontból, elég ha
csak felidézzük magunkban az általa játszott Sötét éden
szólót, és azt, hogy buli után is közvetlenül viselkedett a
közönséggel. Tibcsy helyére méltó utód került, várjuk a
folytatást!
Epidemic
Azok, akik nem követték figyelemmel a
zenekar munkásságát, talán kérdőre vonják, miért is volt szükség
az ismertté vált
Christian Epidemic nevet Epidemicre rövidíteni. A válasz pedig
nagyon egyszerű, a névváltoztatással hangsúlyozzák a jelenlegi felállás működőképességét, és azt, hogy a zenekar
megújult, mentalitásuk és hozzáállásuk azonban maradt a
régi. Ezt több alkalommal bizonyították már, és megteszik a továbbiakban is, újult erővel.
Mi
sem bizonyítja ezt jobban,
mint többek között a tegnapi fellépés, ami talán a legjobban
eltalált bulijaik egyike volt. A hangosítás sajnos nem
sikerült annyira jóra, mint az Agregatornál, Laca mikrofonjával
sajnos az alkalmankénti elhalkulás mellett egyéb
problémák is felmerültek, Barni szintetizátorjátéka néhol nem
volt teljesen kivehető. A dob és a gitárok hangzása
viszonylag jóra sikerült, és egy idő után Jocó mikrofonját is
sikerült optimális hangerőre bírni. Egy klasszikus dallal,
"A Fájdalom koronája" című Isteni Orgiás időkbe visszanyúló
szerzeménnyel kezdték a közönséggel szembeni merényletet.
A
nézőtér teljesen megtelt, és a rajongók egy emberként kiabálták
a szöveget Józsival. A továbbiakban az újabb idők
dalait szólaltatták meg a Könnyek könyve és az Utolsó szavam
formájában, és ha jól emlékszem, ezt a két dalt először a
Kínzó sikoly, utána a Gyász című lassabb, majd az Eltörölt világ
pusztító riffjei váltották. Hibátlanul tették mindezt,
látszik hogy rendesen fel vannak készülve a megmérettetésre, a
pontosságuk csaknem megegyezett a lemezen hallható
pontossággal.
Ezután
Pósfai
Józsi bejelentette a névváltozás hivatalosságát, és azt a tényt,
hogy a zenekar "Újjászületett". Ezt persze mindenki
értette, és máris felkészültek az örök kedvenc előadására, amit
sokkal lendületesebben tettek meg, mint ahogy a lemezen
hallható. Ráadásdalként szintén egy közönség által kedvelt
klasszikus, a Lehajtott fejjel című dal rengette meg a Vörös Yuk padlózatát, majd mindenki elégedetten indult a pult felé,
hogy egy sör mellett regenerálódjon.
Fagyhamu
Először volt alkalmam meghallgatni az
1998-ban alakult magyar pagan black metalt játszó, időközben
négyfősre csökkent
létszámú zenekart. Kifestett arccal, eszelős tekintettel léptek
színpadra, és rövid időn belül nekiláttak a zúzásnak - a
rövidnek mondható koncert alatt végig tempósabb számokat
játszottak, és megtapasztalhatta mindenki, hogy a fényképekről
visszatekintő arcok igenis emberiek, és igenis jól csinálják,
amit csinálnak, bizonyítja ezt az a rövidesen 10 év, ami a
zenekar mögött van, valamint a sok érdeklődő. Az eredeti terv
szerint korábban léptek volna színpadra, és szerintem jót
tett volna nekik, talán több érdeklődőt vonzott volna műsoruk. A
hangzás nem volt tökéletes, mintha a gitárok kicsit
zúgtak volna, de az összhatás így is pozitív volt, remélem
ezentúl több lehetőségük lesz koncerteket adni, lenne rá
igény.
Szöveg: Csabi
Képek: Sonny
|
