|
Vörös Yuk - Blue Hell
egybenyitva,
2007.06.01.
Sárga szöveg: Sonny
Fehér
szöveg: Csabi
CENOBITE
Egynaposra rövidített buli remek
felhozatallal.
Elsőnek a CENOBITE koncertjét néztük meg. Csabi már korábban is
ajánlotta ezt a csapatot, de sajnos a Gothicás fellépésük
kimaradt az életünkből, mivel pont előttük jöttünk el onnét.
Zsófi, az énekesük szerint ez nem is gond, mivel nem voltak
éppen csúcsformában akkortájt.
De most... Magyarországon kevés jó női hörgős zenekar van. A
Karcolaton elég sokat lehet olvasni ebben a kategóriában az
Angelusról, de azt hiszem a Cenobite is a legjobbak között van.
Egy velük készült interjúban úgy olvastam, nem kategorizálják be
szigorúan saját zenéjüket (lényeg a súlyosság és az
elborultság), de mondják noiscore-nak, doomos death metalnak,
stb. Azt ajánlanám inkább menjetek el egy koncertjükre (elég sok
van mostanában), és éljétek át amit produkálnak.
Zsófi a bulit teljes tüdővel ordította végig, sokszor önmagukat
death metal énekesnek tartó férfiakat megszégyenítve. Ugyan a
sör jócskán fogyott, a hangszálakat hűtendő :), a buli végéig
kifulladásmentesen kaptuk az eddigi két megjelentetett demóról
szóló nótákat. Hibátlan buli volt, jöhet a következő!
A Cenobite
zenekar hangolt éppen, mikor a helyszínre érkeztünk. Már régóta
meg akartam őket nézni, de sajnos mindig lekéstem róluk, most is
csak a szerencsén múlott. A zenekar története 2001-ig nyúlik
vissza, azóta rengeteg minden változott körülöttük, és nem
teltek eredménytelenül éveik, hiszen egyre több helyen
hallhatunk felőlük, és egyre több helyen lépnek fel, zenéjükkel
a death/noisecor műfajt éltetve. A buli elejétől fogva több
érdeklődőt vonzott mint általában a korai zenekarok, és rövid
idő alatt sikerült jó hangulatot teremteniük, többen mozogtak a
zenére, láthatóan mindenkinek tetszett. A gitárok hangzása nem
volt a legjobb, de kárpótolt a zenészek pontos játéka. A basszus
sikeredett csak feltűnően halkra, csak egy számnál hallhattuk
tisztán, mivel egy rész csak basszusszólamból állt. Az
"énekesnő" Zsófi mondhatni teljesen kikelt magából a színpadon,
bizonyos részeknél a teljes téboly látszatát keltette, ami
teljesen passzolt a zenéjük hangulatához, jó volt látni, milyen
lelkes, de arról is tanúbizonyságot tett, van némi rutinja a
dologban. Furcsa volt, hogy a sörét több szám alatt a kezében
tartotta, és úgy énekelt, ha egy fényképen láttam volna ezt, még
azt is elhittem volna, hogy egy bárban játszó zenekart képvisel.
Lehet hogy csak én vagyok hülye felfogású, de ez kicsit rontott
az élményemen, sosem láttam hasonlót egy zenekartól sem.
STIGMA
A programban bekövetkezett apró változtatások miatt a következő
csapat a Vörös Yukban a Csehországból érkező STIGMA volt.
Szintén egy jó megjelenésű hölggyel álltak ki. Látszott rajtuk
hogy nem ma kezdték az ipart, de hogy 1995 óta nyomják
változatlan felállásban a pusztító zenét, azt nem gondoltam
volna. A könnyen megjegyezhető nevű Alžběta Hejnová énekesnő
olyan hangokat képes kicsikarni magából, hogy például az Arch
Enemys Angela Gossow elbújhat, jó messzire mögötte. Két
nagylemezük van eddig (rendkívül ronda borítóval sajnos),
jórészt azokról játszották a következő dalokat:
Bloody Territory
Condemned Cell
Eaten When Living
Gate of Hell
Child Molester
Six Feet Under feldolgozás
Beast of Pray
Deformed in Pool of Blood
Non Furtum Facies
Little Necrophilic Games
A tagok amúgy maradtak még, volt merchantside, gazdára talált
egy-két póló és CD. Alžběta pedig ígéretet tett egy interjúra,
úgyhogy hamarosan még többet tudhattok meg erről a cseh
hordáról.
A cseh ős
death metal elemekre építő zenekar 1996-ban alakult, azóta 3
elég terjedelmes demo, és két nagylemez foglalja magában a
munkásságukat, valamint három egyéb kiadványon is szerepeltek
vendégzenészként. A hangosítás itt sem volt tökéletes, de ahogy
megszokhattuk, minden fellépőél jobb lett valamennyivel. A banda
érdekessége, hogy ehhez a pusztító zenészhez különösen mélyen
hörgő énekesnőt találtak Alžběta személyében. Ha a lemezüket
hallom először, el sem hinném, hogy női az énekes. Egy Six Feet
Under feldolgozáson kívül teljesen önálló műsorral álltak elő,
és remek hangulatot teremtettek, különösen sikeresek voltak a
férfiak körében, a figyelemreméltóan csinos énekesnő miatt, aki
inkább a mellettem álló lánynak köszönte meg pár alkalommal
tekintetével, hogy tartja vele a frontot. A műsor rövid volt és
nagyon agresszív, remélem még lesz alkalmam látni őket. Még
füstgépet is hoztak magukkal, amit minden szám elején a csaj
üzemelt be egy pedál segítségével. elég merész húzás volt,
ismerve az alkoholgőztől felbátorodott magyar közönség egy
részét, hiszen fennálhatott a veszélye hogy egy vállalkozó
szellemű egyén rálép a pedálra hangulatfokozás céljából. Ez nem
történt meg szerencsére, a műsor véget ért sajnos, még fél órát
hallgattam volna őket szívesen, de majd kárpótolhat mindenkit a
hamarosan elkészülő Stigma interjú, amit a koncert után
szerveztünk le. A tagok mind nagyon közvetlenek voltak, ez külön
plusz, és nagyon hálásak a gratulációért. Akinek van rá
lehetősége, legalább lemezen hallgassa meg őket!
DYING
WISH
Nem egész két hónapja láttam utoljára a DYING WISH legénységét a
Gothica fesztiválon. Akkor egy egész kerek koncertet látthattunk
régi tagokat és évek óta nem hallott nótákat felvonultatva, most
be kellett érnünk egy rövid programmal és néhány
vendégzenésszel, akik az eredeti tagok hiányát pótolták erre az
alkalomra.
Ez nem jelenti azt hogy gyenge volt a buli! Kőhegyi Bence
(Tűzmadár) kiválóan pótolta a mostanában több zenekarban
megforduló Moldoványi Janit. A műsor rövidsége miatt főleg a jól
ismert DW koncertet hallhattuk, teljes erőbedobással.
A csapat amúgy idén már javában ünnepli létezésének 10-ik
évfordulóját, szerintem lassan esedékes lesz valami kiadvány
ezzel kapcsolatban.
AGREGATOR
A Tatabányáról érkező Agregatort már senkinek nem kell
bemutatni, országos szinten közkedvelt zenekarrá váltak, amit
saját bevallásuk szerint korábban nem gondoltak volna. Az ő
esetükben a siker receptje a közvetlenség, a vállalkozó szellem,
és az egyedi stílus, ami kezdettől fogva jellemezte őket.
Zenéjük rengeteg érdeklődőt csalt a nézőtérre, akik eggyütt
énekelték Tassal a szövegeket. A dobokat ismét Pöpi ütötte, aki
műtéte után úgy tűnik teljesen felépült, és nem felejtette el a
jó öreg dalok ritmusát :). A műsor nagyon rövid volt sajnos,
alig játszottak a fiúk, ami nem rajtuk múlt. Több embert vonzott
a műsoruk, mint pár másik zenekaré, akik többet játszhattak,
kénytelenek voltunk beérni ennyivel. A számok ismét a teljes
munkásságra kiterjedtek, és ugyanakkora siker övezte a régi
dalokat (Remény, Puszta lét), mint az újakat (Soha már,
Szürkület).
BORNHOLM
Ez egy olyan zenekar, amit sokkal
jobban szeretek lemezen hallgatni, mint élőben. Ez
megmagyarázhatatlan számomra, valahogy nem érzem azt az erőt a
Vörös Yukban, amit mondjuk az ...On The Way of the Hunting Moon
című albumon.
TESSTIMONY
Annak ellenére, hogy az új lemezük sokat késik, a rajta szereplő
számok egy részét már ismerhetjük a koncertekről. A név semki
számára nem ismeretlen, zsúfolásig telt rajongóikkal a helység,
akik lelkesen rázták hajukat. A zene tempósabb, mint a régi
időkben, a siker változatlan, jó lenne már CD-n is hallani a
dalokat. Balázs megint elővette vicces formáját, és éljeneztette
a Behemothot a közönséggel, majd megjegyezte, hogy néhány
pillanatban kishíján eltévedt a hatalmas színpadon.
A bulit nem láttam végig, mert kíváncsi voltam a szomszéd
teremben készülődő Rasta műsorára, az már más kérdés, megérte-e
átmenni...
RASTA
Elég érdekese indult az orosz származású Rasta zenekar
produkciója, kezdve avval, hogy elég absztrakt uniformisban
léptek színpadra, ami egy kezeslábas, csatos fekete cucc, elején
a logójukkal. A doboson kívül mindenki ezt viselte, de a többiek
is jobban jártak volna valami kényelmesebb ruhákkal. Nem tudom
milyen műfajt akarnak képviselni, minden esetre érdekes dolgokat
hallhattunk. A számok szintetizátoros intróval kezdődtek
általában, ami úgy volt a hangszerbe programozva. Ilyen
Alien-feelingje volt az egésznek, bizonyára ezt jelképezi a
logójuk is.
BEHEMOTH
Végre elérkezett a fő műsorszám, a Behemoth. Egy-egy nagyobb
koncert alkalmával mindig meglepődök a Kék Yuk
befogadóképességén, rengeteg ember zsúfolódott össze most is.
Festett arccal, tartalék hangszerek társaságában érkeztek, és a
késés miatt nem sokat vártak a színpadra lépés után a kezdéssel.
Már a nyitódal kezdő hangjainál elég terjedelmes pogó indult,
ezért fényképek sajnos nem készültek. A hangulat a tetőfokára
hágott, a lengyel black metal gépezet nem kímélt senkit :). A
műsor főleg az újabb kori Behemoth munkásságából állt, a
Satanica, az Antichristian Phenomeon és a Demonica dalaival. A
közönség teljesen megőrült, a zenekar többször kiabálásra
ösztönözte őket. A buli végéről lemaradtam, mert sajnos a
késések miatt voltak átfedések a két színpad között.
CHRISTIAN EIDEMIC
Úgy látom mostanra megszilárdult a CHRISTIAN EPIDEMIC új
felállása. A fiatal srác acsargó dühvel hörgi a nótákat,
fáradhatatlan tüdővel. Nagy örömömre mostanában előszedtek
egy-két eddig nem nagyon erőltetett nótát - ilyen volt a
koncertet záró Lehajtott fejjel is. A pontos setlistet Csabi
beszámolójában olvashatjátok!
Szerintem az Epidemic tagjai vannak olyan formában, hogy
felvehetnének egy újabb nagylemezt, bízom ennek
bekövetkezésében, és abban is hogy egy gyilkos black metal anyag
születik. Ahogy a véleményeket hallottam innen-onnan, sokan
féltek attól, hogy a csapat Zsüli nélkül nem tud mihez kezdeni,
de úgy gondolom ez nem így van: ez a zenekar nem tűnhet el
nyomtalanul!
A Gothica
fesztivál óta először hallottuk a fiúkat idén játszani, most
jobb körülmények között, mint akkor. Volt elég idő beállítani a
hangosítást, ezért viszonylag jól sikerült, valaki a közönségből
egyfolytában az éneket akarta hangosíttatni, elképzelésem sincs
hogy miért, jól szólt elejétől a végéig. Az Intró után a
Fájdalom koronája című klasszikus Epidemic dal hangjai
csendültek fel, és kezdetét vette a buli. Szerencsésebb lett
volna a Kék Yukban játszaniuk, a nagyobb hely és jobb hangosítás
miatt, de azt hiszem így sem lehetett oka senkinek panaszra,
nagyon korrekt volt minden a lehetőségekhez mérten. Az eggyetlen
zavaró tényező az volt, hogy rettentő meleg lett, ami mondjuk
minket, közönséget is kellemetlenül ért, de a zenekart még
jobban kínozta. A Könnyek könyve lemezről előkerült az
Utolsó szavam és a címadó Könnyek könyve című dal, ami láthatóan nagyban
meghatározza a zenekar rajongótáborának mostani összetételét. Az
Eltörölt világ lemezről hallhattuk a Kínzó sikoly és a Gyász
című lassabb tételt, és feécsendült az Átok is az Isteni Orgia
idejéből. Pósfai Józsinak sikerült teljesen beilleszkedni a
Christian Epidemic színpadi megjelenésébe, a közönség nagy
örömmel fogadta. A gitárok ugyanolyan mértékben szólaltak meg,
szerencsére nem volt feltűnő hangerőkülönbség. Szerencsére
ezalkalommal a szintetizátor is rendesen ki lett hangosítva, az
egyetlen probléma tényleg csak a meleg volt, rendesen
megizzasztotta a fiúkat. A koncertjükön az tetszik leginkább,
hogy minden korszakból játszanak, nem hanyagolják semelyik
lemezt, éspéldául egy Isteni Orgiás számon Laca vokálozik, mint
ahogyan eredetileg is tette, egy Könnyek könyvés számon pedig
Zoli nyomja a hörgést. Jó koncertet adtak, és már alig várom azt
a koncertet, mikor Józsi azt fogja mondani: -Következzék egy új
dal... :)
Sajnos a fotótárunk kicsit
hiányos, ha valakinek vannak képei, és közzétenné, szívesen
fogadjuk.
|
