2006. április 7. Győr
Radio Criminals, Aquincum, Wackor,
MOBY DICK
Nem volt egy nagyszabású
stadionkoncert neves külföldi fellépőkkel, mégis ott van
a legnagyobb élmények között, sőt eszetlen jó buli
kerekedett, és nem csak a zene miatt.
Nehezen találtuk meg a Vasas
Művközpontot, olyannyira eltévendtünk, hogy még egy kis
sörözés-vadászozás is, az utóbbi a Piroska nevezetű
helyen, no nem valami nagy mértkében. A társaság
részletekben érkezett meg, Csabival elsőnek jöttünk
ketten.
A Radio Criminals korán kezdett,
összesen öten néztük a bulit, és ez nekik is feltűnt (jééé).
Nagyon tisztességes és becsülendő dolog volt, hogy
rendesen, hiány nélkül lenyomták a koncertet, mintha
ötszáz embernek játszanának. Zenéjük amúgy amolyan
stoner metalként írható le, nekem bejött.
Az Aquincum zúzósabb vonalat
képviselt, rájuk már többen gyűltek össze. Amíg
átszereltek, Smici megjelent a söröspult környékén, és
szimpatikus módon dumálgatott a néppel, ahogy tavaly
Tatabányán, meg gondolom még egy rakás helyen tette. A
basszer Gőbl Gábor is tiszteletét tette, de csak pár
pillanatig. Mihelyt elmentek, megérkezett a Moby Dick
fanatikus Monesz, aki bizonyára haját tépte amiatt, hogy
a legnagyobb kedvencei előbb húzódtak vissza a backstage
hívogató hűvösébe. Amíg az Aquincum zúzott annyira nem
figyeltünk, a Wackorra annál inkább. A Dick 25 éves
jubileumi turnéjának keretében jöttek el a főbandával és
adták elő műsorukat, amin lehetetlen lenne nem
észrevenni a Slayer-függőség veszedelmes jeleit. Akkor
döntöttem úgy, hogy feltétlenül szereznem kell
zenéjükből.
Levonulásuk után röviddel
felzendült a jellegzetes, sokak üvöltése által kísért
intro és kezdetét vette a Moby Dick bő egyórás orgiája.
Meglepően kevesen voltak az amúgy sem túl tágas
Vasasban, bőven fért volna még jópár rockerarc, nem
tudom hol bóklászhattak.
A kihagyhatatlan klasszikusok
mellé, kértük Smicit még korábban, hogy nyomják el a
Prométheuszt, ha kedvük és idejük engedi. Demokratikusak
voltak, mert az utolsó szám előtt megkérdezték a
közönséget, hogy mit játszanak, a Keresztest vagy a
Prométheuszt. Egyértelmű volt a válasz, így a szokásos
záródallal, a Keresztes vitézzel zárult a buli.
Lecuccolásuk alatt Csabi és
Monesz galád módon felsuhant az emeleten lévő
backstagebe, de minket már kiszúrtak a biztonságiak és
nem engedtek. Ezt különösen Gesztenye, az Amphoteros
gitárosa bánta, aki át akart adni valamit a zenekarnak.
Hamar rájöttünk, hogy van egy másik feljárat az
öltözőnek használt terembe, amit nem őriz senki, így
utánuk mentünk. Fent a kutyát sem érdekelte, hogy nincs
jogunk ott tartózkodni, közvetlenek voltak. Monesz
legalább fél órát beszélgetett Hofival, a dobossal,
Gesztenye is sikerrel járt. Sőt, még sört is kaptunk
tőlük, volt nekik jópár dobozzal. Miután elmentek, Csabi
végrehajott egy szigorúan titkos akciót, amit majd
emlékirataiban bizonyára meg fog írni az unokák
okulására. Jobb is, ha titokban marad, hehh :)
|