|
|
2007. január 19.
Budapest A38
Hasonló buliban még sohasem vettem részt, és bár ezt tudtam
mikor indultunk is, mégsem hitem volna hogy ennyire más lesz,
mint az általam megszokottak. A Gire névre hallgató első
zenekarról nem hittem volna, hogy 10 éve fennáll, igazából még
nem is hallottam róluk, hasonló zenéket nem hallgatok. Ezért nem
is értettem, hogy miért gépi dobossal játszanak. Kiderült azóta,
hogy ez fennállásuk nagy része óta így van. Számaik kicsit egy
síkon mozgnak, eléggé elvont szövegvilággal. Örömmel
tapasztaltam, hogy a basszusgitáros igencsak méltóképp játszik
hathúros hangszerén, ez nagyon megmaradt bennem, de igazából nem
az én világom az ő zenéjük, és kiderült hogy elég sokmindent
megélt zenekar ahhoz, hogy bármi rosszat írjak róluk. A
Cadaveres munkásságával sem vagyok tisztában, és bár voltak
arcok, akik szemmel láthatólag felettébb élvezték a műsort,
sajnos csalódnom kellett, nagy várakozásom ellenére nem fogott
meg a hatás. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet jó amit
csinálnak, egyszerűen gondoljatok arra, hogy számomra nem
világos. A zenei múltjuk miatt dícséret jár, ezt hozzá kell
tennem! Szerencsére a Replika hatalmasat alakított,
nagyon reméltem hogy ez így lesz, ahhoz képest hogy hárman
vannak, lenyűgöző amit a színpadon művelnek! A frontember /Csato/
nagyon megtalálja mindig a közös hangot a közönséggel, és nem
kérdéses, hogy minden amit tőlük hallunk, színtiszta igazság,
reális gondolatmenet minden szövegben kellemes zenei
környezettel, lenyűgöző előadásban. A hajó akkori lélekszámának
3/4-e már teljesen megőrült tőlük.
Életem első Ektomorf koncertje - és be kell vallanom, ha
nem rángat rá el egy jóbarátom, akkor nem tulajdonítok neki nagy
jelentőséget. Azóta kevés szó létezik arra, hogy kifejezzem a
hálámat érte. Sosem láttam ilyet - a nép teljes extázisbasn
tombolt, fantasztikus légkör, fantasztikus előadás: Ektomorf.
Erről a csöppnyi Magyarországról útnak indulva egy egész
kontinenst hódítottak meg. A közönség már akkor meg volt őrülve,
mikor a technkus srác a gitárokkal foglalatoskodott, hát
még amikor a színpadra léptek... Legutóbb megjelent Outcast című
lemezük nyitó- és címadó dalával kezdtek, mindenki tombolt,
nem volt megállás, az őrület órája következett. És bátran
állíthatom, hogy láttam a zenekartagok szemében az őszinte
örömöt,
hogy ezt látják itthon, Magyarországon. Talán többet jelentett
egy lehelletnyivel legalább, mint bármelyik európai nagyváros
bármekkora közönsége. Őszintén boldoggá tettük őket - és ők is
minket. A buli közepe felé már ők is teljesen révületben
mozogtak a színpadon, leírhatatlan érzés volt. Főleg mikor
felcsndült egy dal - magyar nyelven. Mindenki boldog volt ott és
akkor, abban a percben. Köszönjük szépen az élményt! - és kérdem
én: egy ilyen lelkes közönség nem érdemelné meg kicsit
gyakrabban hogy láthassák őket?
Csabi
|