|
|
Nem mondhatni, hogy elsiettétek
az első nagylemez kiadását, úgy tudom tíz éve zenéltek Sudden
Death néven, és idén jelent meg végre a Once and for All CD.
Milyen nehézségek hátráltatták eddig a lemezkiadást?
SD: Tudod, nálunk mindig is ilyen lassan
mentek a dolgok. Kényelmesek vagyunk, nekünk ez a munkatempónk.
Legalább 3-4 év kell egy teljes lemezhez, vagy talán több is.
’98 óta nagyon sok minden történt, egy rakás próbatermet
megjártunk és aki Szigetváron valaha zenélt, az nagyjából mind
játszott rövidebb-hosszabb ideig a zenekarban, haha! Most elég
stabil a felállás, ez már csak egy esetleges feloszlással
változna meg, ebben 100%-ig biztosak vagyunk. Olyan dolgokon
mentünk át együtt, amik acélerős kapcsot alakítottak ki
közöttünk. Na, azért csak megjelent a lemez, ezt már senki nem
veszi el tőlünk!
Mit hallhatunk egész pontosan? Hogy alakítottátok ki a zenei és
szövegvilágot a Sudden Death-ben?
SD: Kezdetben talán könnyebb lett volna
behatárolni a zenét, ilyen Sepantera féle hangokat gyártottunk.
Most teljesen leszarjuk, ha egy téma nem death vagy thrash metal,
nem érdekel minket, hogy mit szól hozzá egy külső fül, ha
tetszik a dallam vagy a ritmus akkor megtartjuk és dallá gyúrjuk
ezeket. Zene és szövegírói szabadság van, nem kötelező sem sötét
sem pedig vidám dalok/szövegek gyártása, lazaság van. Ennek
persze van néhány hátránya, pl. egy átlag death metal bulin
egyesek túl soknak találják a dallamot, míg egy lazább koncerten
pont fordítva van, de aki szereti az ilyen csemegéket és nincs
teljesen benőve a füle, annak nyugodt szívvel ajánljuk a
korongot.
Mikor született ez a 12 dal? Ahogy elnézem vannak itt régebbiek
is, mint például a címadó.
SD: A legrégebbi dalok a „Murk” és az „Abhorrence”,
már 2003-ban is megvoltak, de ezek is sokat változtak azóta.
Vannak riffek egészen régről, ’99-ből is. Az utóbbi időszakban
csak 3 dalt írtunk és ezekben is vannak régi ötletek. A
legfrissebb nóta a „The veil on our eyes”.
Nem gondoltatok arra, hogy régebbi demóitokon megjelent dalokat
rögzítsetek újra? Van ilyen
tervetek?
SD: De! Egyből itt van ugye a címadó dal
is, a „Once for all” és ha legközelebb stúdióba megyünk akkor az
„In war there’s no victory”-t is biztosan felrántjuk. Az első
demós dalokat már rég szétcincáltuk, került belőlük pl. a „Dark
clouds coming”-ba vagy a „Funeral of trees”-be. Jó lenne pár
dalt egy kicsit átdolgozva újra felvenni, az olyanokat mint a
„Szép ellenség” vagy a „Bíborban született”, ezek nagy
közönségkedvencek is voltak régen.
Hogy oldjátok meg a lemez terjesztését? Hol juthatnak hozzá azok
akik szeretik a Sudden
Death-et?
SD: A Hammer mellékleteként bárki hozzájuthatott, szóval
szerintünk nincs nagyon hova elszórni, aki esetleg lemaradt
volna a magazinos mellékletről az tőlünk be tudja szerezni az
honlapon lévő elérhetőségekről. (www.suddendeath.hu)
Nagyon jó borítót sikerült készíteni, kinek a műve?
SD: Az ötlet Norbitól származik, de mindenki hozzátett egy
kicsit, aztán elmentünk egy helyi kocsmába, ahol elég sokat
basztuk a rezet és ott raktuk össze a mi kis „életlevetítő”
asztalunkat amit végül a webmasterünk fényképezett le, a számos
utómunka és más egyéb apróság pedig Viktor (Arkhorrl) kezét
dicsérik.
Úgy tűnik mostanában kevesebbet koncerteztek. Most, hogy
elkészült a lemez, lehet tudni merre fogtok pusztítani a
színpadokon?
SD: Egy kisvárosban lakunk, ahol sajnos (már) nincs lehetőség
rendszeres fellépésekre így nem tudunk visszahívni zenekarokat,
ez az egyik ok, a másik meg az, hogy sosem játszottuk halálra
magunkat.
2008 elejétől viszont szeretnénk ott lenni minden fasza bulin,
már dolgozunk is az ügyön és persze szívesen veszünk minden
felkérést.
Lehet, hogy rosszul látom, de nekem úgy tűnik, idén még nem volt
Szása Emléknap. Mi történt?
SD: Volt, de sajnos nem olyan fényű mint az elmúlt években.
Mindig augusztusra tettük az időpontot, mert régen volt itt egy
Eleven Sziget nevű, nagyjából 4-5 napos fesztivál, amit 1998(?)
óta minden évben megrendeztek és ez ilyen hagyomány lett, hogy
ekkor kell metálkodni. Na, ezzel az augusztussal az a hatalmas
probléma, hogy esősre szokott sikeredni és ez néha-néha beleszól
a rendezvény menetébe is. Idén is ez történt, elmosta a
kibaszott eső az egészet. Pedig nagyon szép számmal jöttek
bulizók és emlékezni vágyók. A tervek szerint jövőre más
időpontban lesz majd a Szása Emléknap és egy kicsit több
figyelem lesz ráfordítva.
Mi a jövőbeli következő lépés a zenekar számára?
SD: Levágjuk a hajunkat, haha! Ez nem is
vicc, már régóta tervezzük a dolgot, a bőgősunk már meg is
szabadult a prémtől. Elég szar hajunk van, mindenkinek itt-ott
egy szál, még rövid fazonú parókának is lepkefing, talán egy
parasztbajusz kitelik belőlük.
Írjuk az új dalokat, egy kicsit lájtosabban, több zakatolós
résszel, és van egy fél éves tervünk is: igyekszünk nem
megfagyni a próbateremben a télen és kora tavasszal. Az a
helyzet, hogy van nekünk egy dobosunk, aki -20 fokig eláll és
nagyon nem szereti ha meleg van. Ez biztos ilyen változókori
probléma, összeömlik, felborul a hormonháztartás valamint
zsírfejű dagadt disznó lesz és ezért nem érzi a hideget a vén
fasz. Szóval miatta szívunk minden télen, se énekelni, se
gitározni nem lehet abban a jégveremben, könnyen lehet, hogy ez
is közrejátszik abban, hogy ennyire lassan írjuk a dalokat…
|