A rock legnagyobb önpusztítói 2. rész
NIKKI SIXX, a Mötley Crüe basszusgitárosa
- a nyolcvanas évek -


Az első húsz év

Egy kalandvágyó amerikai farmerlány és egy olasz bevándorló gyermekeként született San Joséban, 1958. december 11-én. Apja után a Frank Carlton Serafino Feranna nevet kapta, de a források arról nem szólnak, hogy hány éves korára sikerült ezt a szép hosszú nevet végig megtanulnia.
Alkoholista szüleinek már előtte is volt egy gyermeke, Lisa, aki súlyos betegen élte le az életét - Down-szindrómában szenvedett - és 2000-ben elhunyt. NIKKI a Sunset Boulevardon nőtt fel. Ritkán látta a szüleit, de ha esetleg mégis összefutottak, abban sem volt sok köszönet. Anyja csak rövid időközönként józanodott ki és mindent megtett annak érdekében, hogy ez az állapot ne tartson sokáig. Négyéves korában Lake Tahoe mellé költöztek, majd 1964-ben Mexikóba repültek, ami Nikki bevallása szerint ifjúkorának legjobb periódusa volt. Itt szívott füvet először életében - hétévesen.
Rövidesen nagyszüleihez került, akik nyugodtabb életet éltek. Nagyapja egy Shell-kútnál dolgozott El Pasoban, a sivatag szélén. A kissrác a helyi iskolába járt, gyorsan tanult, és benne volt az összes létező hülyeségben, amit el lehetett követni a többiekkel, kezdve a bolti lopásoktól az autókerekek kilyukasztásáig.
Tinédzserkorát Idahóban egy kisvárosban kezdte. Megvette élete első lemezét és eljutott első koncertjére is. 13 évesen elvesztette a szüzességét egy autó hátsó ülésén. Nagyszülei egyre kevésbé bírtak vele, ezért visszaküldték anyjához és időközben született húgához Seattlebe. Új mostohaapja, Ramone spanyol jazzt és funkyt hallgatott, ami Nikkit gitározásra ösztönözne. Elkezdett prüntyögni valamit egy öreg akusztikuson, majd nemsokára egy hangszerboltból ellopta élete első elektromos gitárját. Ekkortájt nagy Stooges és Aerosmith rajongó volt. Megalapította első zenekarait, amik elsősorban pocsék zenével és gagyi nevekkel tűntek fel kb. háromutcás körzetben (pl: Mary Jane, Forced Entry, Sleaze, The Vidiots). 15 éves korában már rendesen ivott és egy rakás drogot kipróbált, amihez olcsón lehetett hozzájutni. Ezt egy idő után terjeszteni is kezdte, verekedésekbe és újabb lopásokba keveredett, ami még szétcsúszóban lévő anyjának is feltűnt. Nikkit kirúgták az iskolából, ahová éppen járt, majd rövidesen öngyilkossággal próbálkozott.
Élete ezután fordulatot vett: anyja kitette otthonról, mocskos melókat vállalt, hogy drogot tudjon venni. Két kurvával élet, majd egyik barátja autójában húzta meg magát. 1975-ben elkapták, amint drogot árult a seattlei Colisseumban fellépő Rolling Stones koncertjére igyekvőknek. Befenyítették egy tíz éves felfüggesztett börtönbüntetéssel, majd kiutasították a városból. Visszament Idahóba nagyszüleihez és keményen dolgozott, hogy megvehesse első igazi gitárját: egy Gibson Les Paul másolatot 109 dollárért.

Újabb fordulatot hozott életében az a nap, amikor anyja testvéréhez és annak férjéhez költözött Los Angelesbe. A faszi a Capitol Recordsnál dolgozott és ellátta Nikkit minden földi jóval: rocklemezekkel és munkával egy lemezboltban. A srác nem volt igazán hálás, jól összelopta magát a bolt cuccai közül, vett egy lerobbant kisbuszt és továbbállt arrogáns nagybátyjáéktól.
Továbbra sem tért jó útra: porszívókat árult, italboltban dolgozott (na vajon mit lopott innen? :) - összerakott egy zenekart Rex Blade néven, ami sajnos nem túl sokáig volt életképes. 1978-ban egy garázsban lakott, és onnan járt ide-oda dolgozni. Valamikor akkor futott össze először Mick Mars-al, a későbbi Mötley Crüe gitárossal.
1979-ben tákolta össze első épkézláb zenekarát, a Sistert. Érdekes módon együtt zenélt vele Blackie Lawless és Chris Holmes, akiket elvileg minden metalosnak ismernie kéne a W.A.S.P. kötelékéből. Nem sokáig zajongtak együtt, Nikkit rövid úton kipenderítették a csapatból. Arról voltak nevezetesek egyébként, hogy ők voltak az első zenekar, akik fordított pentagramot tettek a logójukba. Nikkit első nagy megtiszteltetése is ekkor érte: néhány koncert erejéig a legendás New York Dollsban zenélhetett az azóta elporladt Johnny Thunders helyén.
A Sisterből való kipaterolása után elmerült Hollywood szennyében: végigitta a helyi legendás bárokat, a Whiskey A Go Go-t, a Rainbow-t, stb. Egykori Sisteres kollégájával, Lizzie-vel zenélt egy London nevű bandában. Amúgy ez a csapat a 80-as évek végéig húzta ezernyi különféle felállásban, de sosem sikerült kitörniük az ismeretlenségből. Nikki próbálta felvenni a kapcsolatot apjával, aki letagadta, hogy van egy fia. Ekkor határozta el, hogy végleg leszámol a gyűlölt névvel, 1980 őszén hivatalosan megváltoztatja nevét Frank Ferranáról Nikki Sixx-re.
A The Runaways nevű csajbanda néhány tagjával járt, majd az Orchid dobosa lett az ágyasa, egyre jobban beleásta magát a zenei életbe. A London egyszer a Starwoodban lépett fel, ahol többek között Mick Jagger és Keith Richards is megnézte a bulijukat. Aznap írta a Public Enemy #1 című dalt Lizzie autójában ülve, rumvedelés közben.
Sajnos ez a zenekar nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így Nikki új társak után nézett a Los Angeles-i éjszakában, így 1980-ban egy Tommy Lee nevű cimborával új zenekart alapított...

A 80-as évek

1981. januárjában cimborált össze komolyabban a basszer és Tommy. A dobos nagy London-rajongó volt, és nem igazán akarta elhinni, hogy Nikki vele, a 19 éves suttyóval akar együtt zenélni. Néhány selejtes gitáros és egy dagadt énekes, O'Dean kipróbálása után sikerült egy régi ismerőst, az akkor már 30 éves Mick Marsot a zenekarhoz csábítani. Korábban már szeszeltek együtt akkor, amikor Nikki az italboltban dolgozott, így megvolt a közös élményanyag.
Mick amúgy egy szakadt rockzenész volt akkoriban, a hetvenes éveket végigzenélte egy rakás elbaszott zenekarban, de a béka fenekénél nem jutott feljebb egy centivel sem.
Áprilisban elkezdték kialakítani a csapat agresszív külsőjét: hármuk haját feketére festették, és időnként arcukat is kipingálták. O'Dean helyére új énekest kerestek és találtak: Tommy beajánlotta a "szőke kurvát", Vince Neilt, akinek belépése után összeállt a ma is turnézó klasszikus Crüe:

Vince Neil ének
Nikki Sixx basszer, dalszerző
Mick Mars gitár
Tommy Lee dob, zongora

Persze ne higgye senki, hogy egyből ölükbe hullott a lemezszerződés és ők voltak a sztárok! A legendás The DIRT című könyben Nikki mesélt a Mötley-házról: egy szakadt háromszobás kéró valahol Los Angeles lepukkant részén. Akkora volt a káosz és a mocsok hogy elmondani is lehetetlen. Alig volt pénzük és ami volt azt is szeszre és drogokra költötték. Egyik este egy kocsmában italoztak, amikor a rend őrei beléjük kötöttek, lányoknak nevezték őket, röhögtek rajtuk. Nikki tanácsára eljöttek onnét, majd meglátták a zsaruk nyitva hagyott ablakú autóját. Gyors mérlegelés után mindannyian behugyoztak az ablakon, majd futás...
A házban Nikkié volt a legnagyobb szoba, oda vitte kurváit és ott írta totál bedrogozva az első lemez dalait. A kisebb helységben aludt Tommy és Vince. Mick még a város másik felén lakott a csajával, csak próbálni jártak össze. Tommy kedvenc szórakozása a dugás volt, egyszer például csak azért összefeküdt egy kétmázsás csajjal, hogy vezethesse annak vadiúj sportautóját. Nikki részletesen elemzi azt a megdöbbenést, ami akkor érte, amikor meglátta a dobosa fölött ütemesen rángatózó és remegő hájtömeget a lakásban.
Sokszor felléptek különböző kocsmákban és az éjszakák általában náluk értek véget. A Van Halenes David Lee Roth is megfordult ott, csendben leült a földre és ájulásig füvezte magát, még azt sem vette észre, amikor az egyetlen még ép berendezési tárgy - a tükör - széttört a fején, felállt és továbbindult, mintha mi sem történt volna.

1981. novemberében felvették a Mötley első lemezét. Elég nehezen sikerült összehozni, hol Vince volt túl részeg az énekléshez, hol Nikki ragadt valamelyik aktuális nőjénél éjszakára. Végül sikerrel jártak és 2000 darabot sikerült nyomatni belőle. Ahhoz képest, hogy a zenekar abban az évben alakult, egész gyorsan sikerült elérniük valamit (hála a menedzsernek, Coffmannak).
A 82-es év sem indult egyszerűen: a rendőrségen végződő szilveszteri buli után februárban ismét sikerült túllőni a célon. Verekedésbe keveredett a Sunset Stripen, csak barátnőjének, Lita Fordnak köszönhetően maradt szabadlábon. Eközben zajlottak a Mötley bulik mindenfelé - igaz csak helyi szinten, az áttörésre még várniuk kellett. A Mötley házban Nikki folyamatosan írta a következő lemez anyagát, ami nehezen ment a hatalmas káosz miatt, ami náluk uralkodott.
Márciusban egy érdekes akcióra került sor: előzenekaruk volt egy feltörekvő trash banda, akik most érkeztek a semmiből. Metallica volt a nevük, szoros kapcsolat alakult ki a tagok között a továbbiakban.
Nyáron a kiadónak köszönhetően Nikki kapcsolatba került Alice Cooperrel, a Saxonnal és több már jól ismert zenésszel. Ősszel már az újonnan írt dalokkal koncerteztek, megszületett a Red Hot, Shout at the Devil, stb. A Halloween-napi bulin Nikki sikeresen felgyújtotta magát nem egészen józan állapotában, amikor belegyalogolt a színpad szélén lévő gyertyákba. Annyira leszarta, hogy még csak félbe sem hagyta a basszerozást, végül a rajongók oltották el a lángokat.
A kiadókkal és a pénzemberekkel folytatott állandó harcnak köszönhetően az év végére Nikki már rendes pénzt kapott a bulikért és nem kellett többet olyan munkákat vállalnia, mint akkor, amikor számkivetettként kóborolt rokonai között.
1983 egyértelműen áttörés volt a számukra. Többek között azért, mert egy vállalkozó szellemű csaj, Bullwinkle megmutatta nekik a heroin helyes használatát, továbbá Coffmannak köszönhetően felléphettek a KISS zenekar előtt. Tavasszal elkezdték felvenni az új nagylemezt, majd részt vehettek azon a fesztiválon, ahol több mint 300 ezer ember előtt játszhatták el dalaikat Ozzy, a Judas Priest, a Scorpions és a Van Halen társaságában. Ez volt az, aminek köszönhetően a Mötley szélesebb körben ismertté vált.

A növekvő sikerek egyre durvább bulizásokat hoztak. Egy Roy Thomas Baker nevű faszi buliján Tommy és Nikki egy jacuzziban ült egy rakás emberrel, köztük Tommy barátnőjével. A dobos mindenki előtt szopatta le magát Candice-el, majd arra kényszerítette, hogy ezt a társaság többi férfitagjával is megtegye. Amikor Nikki ott akarta hagyni őket, nem találta a ruháit és meztelenül indult haza egy kölcsönvett autóval. Az előtte a zongorán elfogyasztott kokain hatásának köszönhetően rövidesen egy telefonfülkébe száguldott bele. Ha az anyósülésen ül, vége.
Szeptemberre meggyógyult eltört válla és megjelenhetett a Shout at the Devil lemez. Két hét alatt kétszázezer példányban fogyott, és megmozgatta a metalzene rohadó állóvizét. Egy aranykor kezdete volt ez a glam számára, ami hat éven keresztül, az évtized végéig tartott.
Egy önálló turné után Ozzy zenekarához csapódtak, hogy 1984-ben végigszántsák Amerikát. Az öregedő mester bőven ellátta őket szesszel, droggal és jótanáccsal, ami a lehető legdurvább bulizás tuléléséhez szükséges. Közben a lemezük elérte az arany státuszt, ami NEM ötezer darab után jár, mint szerény hazánkban. A díjátadón Demi Moore, aki hasonló gyerekkorral büszkélkedhet, mint Nikki, a basszusgitáros figyelmébe ajánlotta az Anonim Alkoholisták Szövetségét, amikor az egy üveg Jack Danielsszel a kezében ment átvenni a díjat.

A zenekar egyik legőrültebb éve volt ez. Az Ozzys turnénak köszönhetően mindenki megismerte a nevüket, noha az ex-Sabbath híresség néha elég furcsa dolgokra vetemedett: például miután elvégezte a dolgát Tommy Lee wc-jében, a terméket elégedetten szétkente a hotelszobák falain. Zajlott az élet... :)
Ozzy után az Iron Maidennel turnéztak, majd lassacskán nekiálltak harmadik lemezük felvételének, amikor az eddigi fényes karriert egy tragédia árnyékolta be. Kivételesen nem Nikki Sixx követett el valami ostobaságot, hanem az énekes Vince Neil. A szőke srác egy hatalmas party közepén elindult a glam-rock zenekar Hanoi Rocks dobosával, Razzle-vel piát venni a közeli boltban. Vince '72-es Ford Panterájával indultak útnak, kajak részegen, és ahogy kell fejre is álltak, nem messze a háztól. Vince túlélte szinte sérülések nélkül, de a fiatal Razzle meghalt. A zenekar megtorpant, több ezer ember követelte az énekes letartóztatását, több napot töltött előzetes letartóztatásban mire megszületett az ítélet: nem ihat többet és előadásokat kellett tartania az alkohol káros hatásairól, miközben a többi tag körülötte vígan drogozott és vedelt tovább.
Ez egy fordulópontot jelentett, itt kezdet kissé elszakadni egymástól lelkileg. Nikkit nem nagyon érdekelte a dolog, a további koncerteken is ugyanúgy próbálta leitatni Vince-t, de az általában félrevonult a bulik után hotelszobájába, ahol általában egy csajt kúrt hajnalig.
1985-ben elkezdték felvenni legújabb lemezüket. Nikki elmondása szerint teljesen szét voltak csúszva, még ő sem tudott újabb dalszövegeket kiagyalni. Összeszedegettek néhány eddig ki nem adott dalt, hogy legyen mit kiadni. Kevés új dolgot tudtak összehozni az önpusztítás miatt. Ekkortájt született a híres Home Sweet Home című dal. A basszer szerint ez akkori önmagukat mutatja, a DIRT-ben részletesen leírta, milyen volt egy estéje: "hazaértem és a ház tele volt vadidegen emberekkel, akik ott kúrtak és lőtték be magukat az ágyamon, néha azt sem tudtam, hol aludjak egyáltalán". Az eredetileg Entertainment of Death nevű albumot végül Theatre of Pain néven adták ki, de csak miután a menedzserük magára tetováltatta a régi címet...
Nyáron megkezdték headliner turnéjukat Amerikában. Nikki már rendszeresen használt heroint, amire egy akkori barátnője szoktatta rá, ő tanította meg a belövés helyes módjára. Mire decemberben hazaért a turné első felének végén, nem ismert magára. Lefogyott és csomókban hullott a haja, úgy nézett ki a tükörben, mint valami kísértet.

Mindezek ellenére nem lassítottak. 1986 februárjában megkezdődött első önálló amerikai turnéjuk. Egy londoni buli alkalmával Nikki és a Hanoi Rocksos Andy McCoy nekivágtak az éjszakának, hogy heroint vegyenek valakitől. Találtak egy dílert, aki sajátkezűleg lőtte be a basszert, akit ez pillanatok alatt kiütött. Úgy próbálták életre kelteni, hogy jeget tettek a bőrnadrágjába, de ez kevésnek bizonyult. Végül egy kiadós hányás segített rajta, így nem kellett kórházba vinni.
Az európai dátumok után otthon folytatódott a koncertezés, Nikki ekkor már napi 3500 dollárt költött drogokra. Menedzsere kiszámolta, hogy 16 hónapra elég a pénze - hacsak fel nem dobja a pacskert addig. Ennek hatására életében először megpróbált leszokni a káros szerekről, de ennek az lett a vége, hogy pár napon belül rehabilitációs asszisztensével együtt tolták az anyagot és a szeszt. A negatív hatások mellett bizonyos fokú kreativitásra is szert tett, amit az új album írásakor próbált kamatoztatni. Júliusban meghalt nagymamája, ami szintén a tisztulásra sarkallta, de ismét sikertelenül járt.
Ősszel és télen ismét a stúdióban nyomultak. Nikki teljesen szét volt csúszva, általában csak beült a sarokba és szédült vagy hányt, néha pedig mindkettőt egyszerre. Lita Ford vendégeskedett a lemezükön, őt is sokkolták azok az állapotok, amik a stúdióban uralkodtak, főleg Nikki lassú leépülése döbbentette meg.
1987 tavaszán egy rövid pihenőidő után májusban megjelenhetett a negyedik lemez Girls, Girls, Girls címmel. Sokan a legrosszabb Mötley lemeznek tartják, nekem az egyik kedvencem az olyan nótákkal, mint az All in the Name of Rock & Roll.
A turné alatt már saját repülővel utaztak. Nikki: "festettünk az oldalára egy kibaszott nagy faszt, olyan volt, mintha mindig megbasznánk az adott várost. Egyfajta inváziós hadseregnek képzeltük a Mötley Crüe-t". A repülőn mindenkinek megvolt a maga anyaga: Nikki "zombie dust"-ot tolt (Halcyon és kokain keverék), ugyanez egy erős koktéllal Tommynak, vodka Micknek és altatók Vince részére. Durván tolták, bár a turné előtti próbák is hasonlóan zajlottak. Ismét Nikki: "Mick nekiesett a bárszekrénynek és iszonyúan erős házi koktélokat kevert magának, én pedig azzal szórakoztam, hogy minél többféle drogot jutattam a szervezetembe, és figyeltem, milyen hatással vannak rám."

Nikki a turnén összeszedett egy újabb csajt, aki szintén nem gyengén tolta a cuccokat. Az évekig tartó drogozás miatt elvesztette egyik veséjét és szép lassan kezdett megsüketülni a fellépő mellékhatások miatt. Szép pár lehettek mindenesetre na...
Ősszel eljutottak a Távol-Keletre, többek között Japánban is felléptek, viszonylag rendben mentek a dolgok mindaddig, amíg Nikki alól ki nem csúszott teljesen a talaj. Először Hong Kongban történek furcsa dolgok: totál bedrogozva elmentek egy bordélyházba, ahol Nikki kurvákat rendelt a menedzsernek, aki nem igazán tudta mire vélni a dolgot, amikor egy buzi és egy apácának öltözött csaj zörgetett az ajtaján. Mire megkérdezhette volna a basszert a dolog miértjéről, ő már visszatért a hotelba, ahol végleg kiütötte magát.
1987. december 21-én Nikki felkelt, és belőtte magát, majd egy tolmáccsal nekivágtak Hong Kong utcáinak, hogy heroint szerezzenek. Találkozott egy tenyérjóssal, aki azt jósolta neki, hogy még az év vége előtt meg fog halni. Egy pillanatra elgondolkodott, majd visszatért a hotelba és felhívta menedzserét, hogy küldön neki tízezer dollárt heroinra.
Másnap hazautazott Los Angelesbe, ahol unatkozván partyzni indult. Összefutott Robbin Crosbyval és Slash-el, akiket fel sem ismert szinte, noha évek óta nagy haverok voltak. Robbin dealere perzsa heroint ajánlott neki, amit készségesen el is fogadott. A srác elszorította a karját, majd belőtte őt. Pillanatokon belül remegni kezdett, majd elájult és elkékült. A dealer rémültében kiugrott az ablakon, és elkezdett üvöltözni: "megöltem Nikki Sixxet!!". Steven Adler a Guns'n'Rosesból elkezdte hideg vízzel locsolni és ütögetni őt, hátha életre kel, de nem járt sikerrel, végül Slash kihívta a mentőket és eltüntette a maradék drogot a szobából.
Öt percen keresztül halott volt. Elmondása szerint kívülről látta a saját testét és az orvosokat, akik próbálták visszahozni az életbe. Amikor berakták a mentőautóba, mindenki azt hitte, hogy végleg meghalt, és ez a hír elkezdett futótűzként terjedni a rajongók között. Vince Neil éppen aludt, amikor a telefont kapta, hogy Nikkinek vége, mire azonnal a kórházba autózott. Mick Marsot is megpróbálták értesíteni, de annyira részeg volt, hogy nem értette mit akarnak tőle, ráadásul éppen Londonban tartózkodott akkor.

Egy dupla dózis adrenalit fecskendeztek a szívébe (ahogy a Kill Bill című rettenetben láthattátok), majd a basszer ismét életre kelt, elkezdett önállóan lélegezni. A Cedar-Sinai kórházban tért magához valamikor a nap folyamán, majd felkelt, kitépkedte a karjából az infúziókat, és egy szál bőrnadrágban kisétált a kórházból. Kint két síró rajongólánnyal találkozott, akik nem tudtak hová lenni az örömtől, amikor meglátták őt élve. Mazdájuk első ülésére ültették, hogy hazavigyék. A rádió közben éppen azt mondta be, hogy Nikki Sixx, a Mötley Crüe basszusgitárosa 29 évesen elhunyt. Miután hazaért, fogta a telefont, és új üzenetrögzítő bejelentkezést állított be magának: "Helló, ez Nikki telefonja. Sajnos nem vagyok itthon mert meghaltam". Ezután befeküdt a fürdőkádba, és újra belőtte magát, ugyanis - mint mondta - továbbra sincs jobb egy jó adag heroinnál. Ez újabb fél napra gallyra vágta őt, másnap reggel tért magához a kihűlt vízbe, miközben a tű még mindig kilógott belőle.
Karácsony napján a tagok: Nikki, Vince, Mick és Tommy összeültek, és a menedzserük fenyegetéseinek hatására beleegyeztek, hogy elvonóra mennek következő évben...
1988-ban Nikki végleg megszabadult a drogoktól. Még sokáig pszichológushoz kellett járnia, úgy érezte, nem az többé, aki eddig volt. Miután mindannyiuknak sikerült (egy időre legalábbis...) megszabadulni káros szenvedélyeiktől, felvették 1989-es Dr. Feelgood című lemezüket, amivel - életükben először tisztán - óriási sikereket arattak. Hatalmas turnét zavartak le a világ körül, egy utolsót mielőtt beköszöntött a grunge korszak, és megkezdődött a csapaton belüli válság...

A 90-es éveket nem tartom annyira fontosnak, ezért arról nem írok. Nyilván akkor sem kímélték magukat, például a Vince Neil-t követő John Corabi biztos sokat tudna arról az 1993-as esetről mesélni, amikor a szalonspicces Nikki és Tommy bőven megöntözték ketchuppal, miközben aludni próbált egy kimerítő koncert után. Egyszóval később sem hazdtolták meg magukat.
A Mötleyből 1992-ben kilépett Vince Neil egy rövid és gyenge szólókarrier kedvéért. Helyére John Corabi lépett egy 1994-es lemez erejéig. Az eredeti felállás csak 1997-ben jelentkezett újra a Generation Swine turné és lemez erejéig, majd a változatosság kedvéért Tommy Lee hagyta ott őket, hogy rapkarrierjére koncentráljon. Randy Castillo dobolásával vették fel a (jelenleg utolsó) New Tattoo lemezüket, hogy aztán újabb néhány évre eltűnjenek.
2005-ben aztán újra összejött a nagy négyes, hogy a Carnival of Sins turné keretében szétrúgjanak néhány segget világszerte. Jelenleg a csapat történetét feldolgozó The Dirt című film forgatása, valamint az új album lassú tervezgetése zajlik. Még egész biztosan hallani fogunk ezekről a faszokról...

Mötley Crüe tagok

Vince Neil ének 1981-1992, 1996-tól
Nikki Sixx basszer 1981-től
Mick Mars gitár 1981-től
Tommy Lee dobok 1981-1999, 2004-től

Mötley diszkográfia

nagylemezek:
1981-Too Fast for Love
1983-Shout at the Devil
1985-Theatre of Pain
1987-Girls, Girls, Girls
1989-Dr. Feelgood
1994-Mötley Crüe
1997-Generation Swine
2000-New Tattoo

válogatások:
1988-Raw Tracks
1990-Raw Tracks vol. 2
1991-Decade of Decadence
1994-Quaternary
1998-Greatest Hits
1999-Supersonic and Demonic Relics
2003-Music to Crash Your Car To, Vol. 1
2004-Music to Crash Your Car To, Vol. 2
2004-Loud as F*@k
2005-Red, White & Crüe

élő felvételek:
1999-Live: Entertainment or Death
2006-Carnival Of Sins Live