Budapest, Vörös Yuk
Fellépők: Siluris, Metalcicus és
Szexdisznók, Angelus, Soffi, Buttercup, Sushi Train
Igazából ez az este Csabinak kedvezett, Angelus-koncertért képes
órákat vonatozni. Kivételesen nagy társasággal mentünk, velünk
tartott az Amphoteros zenekar gitáros szekciója, valamint Milán
és Sapi, hatalmas cimboráink. Az ilyen kicsinységek, mint a fél
vagon eláztatása borral, nem szegte kedvünket, valahogy sikerült
megérkeznünk, sőt időben eljutottunk a Vörös Yuk mérsékelten
impozáns épületéhez.
Az italárak továbbra sem mentek lejjebb, maradtam a Löwenbraunál.
Az első fellépő a Siluris volt, ami egy Nightwish-tribute
bandaként volt megjelölve, jól játszottak, az énekesnőnek pedig
kivételesen szép hangja volt, őszintén megmondom, rosszabbra
számítottam. Talán saját szerzeményekkel előrébb jutnának, így
viszont kellemes hallgatnivalót nyújtottak.
Először nem
tudtam mit várhatok egy Metalcicus és Szexdisznók
nevezetű zenekartól, de pozitívan csalódtam. Egész jó
feldolgozásokat nyomtak, volt a Motörheadtól elkezdve minden, de
jobban el tudom képzelni őket egy motorostalálkozón, mint a
Vörös Yukban. A közönség ittas része jól reagált a nótákra,
amikor beugrott nekik, hogy „jéháteztismerem”. Gesztenye nagyon
beindult, keltette a Komáromból érkezett hadosztály hírnevét.
Azt hiszem az ő koncertjük alatt láttam meg Molnár Máté
basszusgitárost a Wisdomból, kétperces beszélgetésünk
eredményeként egy interjút sikerült megbeszélni vele, eredményét
az Interjúk link alatt olvashatjátok
Angelus –
végül is ezért jöttünk 120 kilométert, hogy lássuk ezt az
extrém-metalt játszó női zenekart, ami párját ritkítja az
országban. A Stagedivingon fellépő foghíjas felállás után itt
ismét az igazi dobossal léptek fel. Én kevésbé ismerem a
dalaikat, ez még csak a második találkozásom volt velük, de
továbbra is minden csodálatom az övék, kitartást és sikereket
kívánok nekik, hogy megvalósítsák azt amiért alakultak. Több
lehetőséget kellene nekik biztosítani az érvényesüléshez, valami
modern Maecenas segíthetne rajtuk, mint anno az ókorban, na de
ne álmodozzunk. A műsor hasonlított a Szigetesre, előkerült a
Coal Chamber feldolgozás, valamint a 2005-ös demo mindhárom
dala, bővebbet majd Csabi kolléga ír, elvégre ez az ő reszortja
:)
Két zenekarról
szinte teljesen lemaradtam, a Soffi úgy ment el mellettem
mintha sose lett volna, az ex-Blandish tagokat tömörítő
Buttercup bulijáról is csak pillanatokat csíptem el, így nem
tudok róla mondani semmi érdemlegeset. Időközben átmászkáltunk a
Kék Yukba is, ott is készülődött valami, amit nem volt türelmünk
kivárni sajna. Az utolsó produkció a Sushi Train volt,
elég érdekes kinézetű énekesnővel, bevallom kurvára nem
tetszett, semmi olyat nem láttam benne, ami megdolgozta volna
kérges szívemet.
Az
innentől kezdődő diszkószerű nyavalya abszolút hidegen hagyott,
Csabit már kevésbé, ő az Angelus-tagokat piszkálta. Záráskor
indultunk haza, de addigra akárkihez mentem útbaigazítást kérni,
az röhögve válaszolt, hogy „ja tudom, ti vagytok a komáromiak.”
Fasza, és ennél
már csak a hazaút volt érdekesebb, talán ha egyszer könyvet
írom, majd beleveszem azt a három cigányasszonyt, akik szexuális
ajánlatot tettek egy általam megnevezni nem kívánt haveromnak.
:)
|