|
|
Whisper - Shadow in
the Midnight Fog
DVD-tokban, házi készítésű, ám igényes borító, sorszámozott
lemez, dalszövegek: a külalakra nincs panaszom, csak egy. A
dalszövegek között több helyesírási hiba is felbukkan (pl.
around helyett arround, moving helyett mooving), nem hiszem hogy
ez a művészi koncepció része. A kivitelezés nagyszerűsége
mellett ez egy igazán eltörpülő hiba.
7 nóta 54 percben, ami hosszúnak számít egy demo esetén, de
talán többről van szó, mint egy egyszerű házi felvételről. Az
első dal, As the Frozen Forest Comes to Life több, mint
negyedórás, az alap dallam folyamatos ismétlődéséről a Burzum:
Rundgang Um Die Transzendentale Säule Der Singularität jutott
eszembe. Kicsit tartottam tőle, hogy monotonitásba fullad, nem
sokan képesek arra, hogy magas szintre fejlesszék az
ismételgetés képességét - szerintem az As the... esetében
sikerült, nem éreztem unalmasnak, inkább végtelenül magányosan
hömpölygőnek. A dalszöveg viszont kicsit eltér az általam
gondolatban elképzelttől, itt-ott egyszerűnek tűnik. Egyedi
hangulatú mindenképpen.
A Throes of Death-ben beindul a kegyetlen zúzás és hörgés. Az
előzőek alapján kicsit jobb minőségű hörgést vártam, bár a kissé
kásás hangzás előnyére is válhat a dalnak. A gitártémák és a
billentyűk monumentalitás hatását keltik, remekül illik a
szöveghez. El tudnék képzelni bele egy gyilkos, technikás
szólót. Talán kicsit gyorsan ér véget.
Breathless Silence: szintetizátor és dob indítja a nótát, a
Whisper névhez illően itt is a suttogás áll a középpontban,
ezzel ugyanis nagyszerűen ki lehet fejezni a csendet.
A következő, címadó dal egy ismerősnek tűnő gitártémával indul,
akár egy groteszk horrorfilm zenéjéből ollózta volna a szerző.
De ez az érzés csak a hörgés beindulásáig létezik, utána sajnos
kissé összefolynak a témák, fülelni kell, hogy kihalljak belőle
mindent. Ha jobb körülmények között sikerülne felvenni ezt a
dalt, a legerősebb lenne mind közül. Másodpercek alatt halkul
el.
Fullmoon Over the Cursed Land: gyors dal, kellően
keresztényellenes. A közepe tájékán lassul, de a hangulatot
megtartja anélkül hogy leülne. A végére ismét kirobbanó gyors és
dühös vágta az, amire az öt perc alatt végig vártam. Erős,
kiérlelt dalnak tűnik.
Amúgy az első nótában említett Burzum-hatás később eltűnik, ez
nem egy gépiesen másolt zene, hanem az egyediség jellegét
hordozza magában - pedig black metalban szerintem nehéz egyedit
alkotni az elmúlt tíz évben.
Malicious Spirit: kissé kilóg az eddigiek sorából, a dobtéma
egyszerűsége ront az összképen, itt valahogy nem sikerült
folytatni az eddigi nóták színvonalát. A közepe táján bejön a
váltás, ami hoz egy kis életet a dalba. A szövege kissé
homályosnak, utalásszerűnek tűnik. Itt végre egy igazán jól
sikerült befejezést hallhatunk, hasonlóan a Fullmoon... dalhoz,
ez az ami a mérleg nyelvét a pozitív felé billenti.
Catharsis: utolsó dal, a címe alapján mindenképpen katarzist
kiváltónak kell lennie, és méltónak arra, hogy lezárja a demót.
A vezérdallam alapján úgy tűnik, valóban erre hívatott. Úgy
tűnik, mintha a nyitó dal ellenpárja lenne, ketten együtt
keretet alkotnak a zenének. Az első és az utolsó nóta szövegében
is nagy szerepet kap a suttogás, ami sejtésem szerint a kitalált
koncepció része. Lassan a semmibe halkul.
Összegzés: nagyszerű pillanatok és kisebb hiányosságok
váltogatják egymást. Nem tudom, tervbe van-e véve, de
mindenképpen érdemes lenne megpróbálni jobb körülmények között
rögzíteni.
Nálam 10-ből 7. |