Nekem a Watch my dying az abszolút
kedvencem, „a zenekar a durva death/thrash metalt, technikás
elemekkel, és fellépéseit látványos színpadi elemekkel
kombinálta”. Nem is volt kérdés, hogy ott leszek e Kultiban,
vagy sem.
November 10.-én jelent meg második albumuk
a Fényérzékeny, így a lemez bemutatása volt főként terítéken, de
azért a régi slágerek is előkerültek.
A Fényérzékeny albumot -szerintem nagyon
sokan- izgatottan vártuk, és megérte. A zenekar tudott újat
nyújtani, mégis megmaradt a jellemző dallamosság, és közben,
azért a "zúzzuk le az agyunkat feeling" is! :-)
A koncert elején kerestem egy viszonylag biztonságos helyet
magamnak és fényképezőgépemnek, így kevesebb kellemetlenséggel
fotózhattam (már amennyire lehet egy ilyen koncerten, fotósárok
nélkül).
Hatalmas őrület volt, pörögtek a hajak, gyilkos pogó, elég sűrűn
kellett betámasztani színpadon, így a srácok lábai előtt
hevertem, mint Egomban.
Fénytechnika a koncert alatt nagyon profin működött, villódzó,
színes fények, és a sokkoló is folyamatosan vibrált, amikor a
zene megkívánta.
Intróként a Háttal álmodó című számmal
indítottak, amely tökéletes volt a feszültség fokozására
(Melindának nagyon szép hangja van). A számsorrenddel
kapcsolatban nem vagyok képben:-), az új albumról felcsendült
-ha jól emlékszem- 50Hz, Fényérzékeny (a tutira slágerszám),
Stereotip/Állami sláger, Elsőbbségi... Régebbi számok közül, meg
a Szájzár, Az eredeti testforma (nekem ez a kedvencem), Carbon,
Klausztrofónia, Technika angyala, és végül a Nicht vor dem
Kind-et hallottuk. Az utolsó számot Banán (Mindcontrol)
vendégszereplése fűszerezte meg.
Gaobr egyik beszólása nagyon bejött, úgy utalt a zenekarra,
hogy: „a Macskám darling nevű zenekart halljuk” (reméljük, nem
lesz a zenekar gúnyneve).
A fiúk beleadtak apait-anyait, fénytechnika és hangzás
szempontjából hozták a megszokott, kiváló minőséget.
Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki elé beállhattam
pár percig fotózni!
Kelemen Beáta
|