FIGYELMETLENSÉG VAGY FELELŐTLENSÉG?
/Széljegyzetek a Miskolc története IV. irodalmi fejezetéhez/

 

    A Miskolc monográfia IV. kötete 1848-tól 1918-ig dolgozza fel a váron gazdaság- és társadalomtörténetét. A könyv Kultúra- és művelődéstörténet címet viselő fejezetének mintegy 250 oldalából mindössze 22 oldal jutott az irodalmi szemlére.
    Hogy ez sok vagy kevés az viszonylagos. A kirótt feladathoz kevés, a teljesítetthez sok. Sőt, nagyon sok! Mert ez a Porkoláb Tibor által írt dolgozat a kötet leggyengébb produktuma.
    Nem szívesen adtam fejem erre a recenzióra - utalván a köztünk lefolyt /az Irodalom  Miskolcon II. című könyvem ürügyén lefolyt/ áldatlan polémiára -, de mint a város kulturális /irodalmi életének négy évtizede munkálkodó kutatója, illetékesnek -és felelősnek- érzem magam arra, hogy felemeljem szavam a város irodalmi életét  íly botor módon szemléző kísérlet ellen.
    Porkolábot idézem: "bizony, meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a nyilvánosságra bocsátott munkák nyilvános megmérettetésre kerülnek". /Új Holnap,2002.Té1,127.p./. Igaza van. Neki is meg kell barátkoznia, sőt, el  kell viselnie az immár második/harmadik félresikerült dolgozatának értékelését. Még akkor is, ha ezt az övénél tárgyszerűbb kegyetlenséggel teszem.
Lássuk a medvét!
A dolgozat Miskolc irodalmi életét lényegében valamiféle "lévayság" /a Lévay-kultusz/ nézőpontjából szemlézi. Lévay József tehát az a normaérték, akihez képest éppcsakhogy  kitér Vadnay  Károlyra, Kaffka Margitra, Csengey Gusztávra és Sassy Csabára. /Említésére érdemes még Miskolczi Simon János is./
   Pedig hát, ebben az időszakban /1848-1918/ Miskolcon élt, illetve alkotott  Gozsdu Kiss József /3/ Elek /2/, Reichard Piroska /10/, Zelk Zoltán /10/, Simándy Pál  /8/, Szederkényi Anna /10/, Serédy Jenő /8/, Kozma Andor /4/,  Szabó Lőrinc /6/,  Lányi Sarolta /7/  éveket, hogy csak a nevesebbeket említsem, akik kimaradtak a szemléből.
   Miskolc irodalmát a miskolci írók 3 csoportja éltette, s élteti ma is. Az első csoportba azok sorolhatók, akik életük  jelentős részét itt töltötték /pl. Lévay,Sassy/, a monográfiában kitűzött korszakhatárok között. A második csoportba azok az írók/költők, akik életüknek csak egy-egy szakaszát /pár évét/ élték városunkban /Lásd a felsoroltakat!/. A harmadik csoportba azok sorolhatók, akik csak rövid idő/ke/t töltöttek, mintegy átutazóként alkottak/tartózkodtak Miskolcon. Ezek sora is számos. /Vörösmarty, Petőfi, Tompa, Gyulai, Jókai, stb./, hogy csak e korszak átutazóit említsük itten.
    Igaz, e felsoroltaknak csak néhánya írt/alkotott művet Miskolcról /Petőfi, Tompa, Gyulai, Jókai/, de nevükkel -idézem Porkolábot- "demonstrálni tudják, hogy a borsod-miskolci régió rajta van az ország szellemi térképén".
   Hát akkor mi késztette őt feledékenységre, s mi felelőtlenségre, hogy a fentebb felsorolt 10 írót/költőt egyszerűen kihagyja szemléjéből?/ Nem is merem sejteni: nehogv forrásul kelljen használnia, esetleg idéznie a magam szerzette Miskolci irodalom - Irodalom Miskolcon című, ennél bizony gondosabb összeállítású könyvemet./
   Feltűnő aránytalanság, szerkesztetlenség látszik Porkoláb dolgozatában. Míg a monográfia más tanulmányai /helyesen!/ arra törekednek, hogy gondos adatolással elősorolják kultúrtörténeti értékeinket, ő két polémiával tölti a szűkös oldalakat. Egyfelől Csorba Zoltán könyvét /Miskolc és Borsod az irodalomban,1942./ értékeli, másfelől /és egészében/ a Lévay-kultusz helyi és országos bibliográfiáját szemlézi végig /.Szendrei Jánostól Hatvany Lajosig/, végeredményben azt igazolván, hogy Lévay József a szabadságharc után már nem költői értéke, sokkal inkább emberi/egzisztenciális példája után élvezhette népszerűségét.
 /Mivel magam is egyetértek. /
   Az embernek az az érzése, hogy Porkoláb e két tárgyban írott/publikált irományát "sütötte el" e monográfiában, s talán érthetően /de meg nem engedhetően/ nem tudott szabadulni szellemi termelvényeinek manifeszt "értékeitől".
   Különben hogyan állhatott elő az az aránytalanság, amely szerint a Csorba-polémiára 5, a Lévay-kultuszra 11, Vadnayra 0,25, Kaffkára mindössze 1, Csengeyre 0,5, Sassy Csabára 1,5 oldalt szánt, s a maradék 2 oldalt kitöltötte a Lévay-kultusz lábjegvzetelt bibliográfiájával.
   Szerintem hiba a "lévayságot" városunk irodalmi életének /akkori!/ kizárólagos paradigmájává avatni. Ha ez meghaladott, -mert akkor már meghaladott!- normaérték, akkor kár volt ily nagy teret áldozni rá. Különösen a fentebb felsoroltak rovására! Hiszen az idézett források /Szendreitől Hatvanyig/ nem demonstráltak mást, mint azt, hogy Lévay /már csak/ regionális érték, őt /már csak/ nevezetes emlékei /emlékező-köszöntő ódái tartották az irodalom élvonalában.
   Ha ez így van /s az idézetek sora bizonyítja!/, akkor nagyobb teret kívánt volna az új, a népnemzeti vonal mellett a szecessziós/impresszionista /Szederkényi Anna, Kaffka  Margit/,  és az -akkor még- polgári radikális töltésű,  kritikai realista Kozma Andor, de a szimbolikus naturalista Gozsdu Elek is. Még a fővárosból és Aradról hazatérő Sassy Csaba is új, friss hanggal jelentkezik 1907-ben /nóta- és kabaréköltészetében/. De ide sorolható a később országos hírre emelkedett Lányi Sarolta és Reichard Piroska is.
   Nekik ugyanis nyomuk sincs a korszakot szemléző fejezetben. Nem fértek bele a porkolábi "úriemberek" /egyetemes értékek/, vagy a "lokalisták" /helyi értékek/ kalitkájába?