AUSZTRIA - ŐRVIDÉK KASTÉLYAI

Alsórámóc-Répcefő (Unterrabnitz-Schwendgraben)

Kastély: Rámóc a 14. század végén és a 15. század elején a „Rabchafey” azaz Rábcafőy család birtoka volt. Később több nemesi családnak, így a kirchschlagi Pottendorfer, a monyorókeréki Ellerbach, az alsólászlói Tábor családnak, valamint a lánzséri váruradalomnak is voltak itt birtokai. Ezután az Inkey és az Esterházy családok birtoka volt. A falu délnyugati szélén áll az alsórámóci kastély. A reneszánsz eredetű kaputorony és a hozzá kapcsolódó két lakószárny áll. A tornyon oromzatos reneszánsz kőkeretes kapuzat (fölötte 1769-es (?) évszám) és az egykori felvonóhíd emelőszerkezete ma is látható. A torony sarokkváderezett. Szép példája a hazai 18. századi reneszánsz lakóváraknak. A községben minden évben itt rendezik a Répcevölgyi festőheteket.

Borostyánkő (Bernstein)

Batthyány-Almásy-várkastély: Eredetileg a 13. sz. elején épült. A vár viszonylag épségben, lakható állapotban fönnmaradt. Legrégibb része a sziklára épült északi szárny. Egy befalazott román kori kapu nyomai ma is felfedezhetők az északi oldalon. A bástyák építését 1546-ban kezdték meg. 1617-ben felrobbant a lőporos torony és a vár nagy része elpusztult. Az északi szárny romos épületrészeit 1625 és 1627 között újították fel. A nyugati szárnyat Batthyány Ádám építtette a 17. sz. végén. A várkastély eredetileg egyemeletes volt, csak a barokk korban építettek rá egy újabb szintet. 1636 és 1864 között a Batthyány családé, ez idő alatt nyerte el mai formáját. Batthyány Gusztáv 1865-ben az angol Edward Egan-nak adta el birtokot, akinek az örökösétől 1892-ben vásárolta meg az Almásy család a várat. Itt született 1895. augusztus 22-én gróf Almásy László, akiről „Az angol beteg” című világhírű amerikai film főhősét mintázták. 1953 óta szálloda működik az épületben.

Mária-kastély: 1923-ban építtette Gyömörey György huszár őrnagy. 1957-ben megvette az osztrák vöröskereszt, menekült gyermekek számára. Mai neve Madonnenschlössel. Borostyánkőtől délnyugatra, a vártól délre található, az 50. sz. főút keleti oldalán, dombon. 3,5 hektáros parkja van. Ma különböző rendezvények helyszíne.

Cinfalva (Siegendorf)

Oláh-kastély: A település középpontjában, az Eisenstädter Str. K-i oldalán található. Szabadon álló, "L" alaprajzú, kétszintes, kontyolt nyeregtetős, cseréppel fedett épület, melynek sarkait két kör alakú "bástyával" erősítették meg. A várkastélyt a 16. században Oláh Miklós építtette reneszánsz stílusban. Homlokzatai ma simák és szinte dísztelenek. Egyenes záradékú ablakait szerény vakolt keretelés emeli ki. 1973 óta a város tulajdonában van, 1975-ben átépítették, ezután kapta mai kulturális és önkormányzati funkcióját.  

Darufalva (Draßburg)

Nádasdy-kastély: Kastélya a 17. sz-ban épült egy 15. sz-i erődített udvarház bővítésével. A 17. és 18. században a Nádasdy, a Zichy és a Meskó család birtoka volt. 1870-tol a Patzenhofer családé volt. 20. század második felétől szállodaként működik. A kastélypark kialakítása a 18. században Meskó Éva Mária és férje Hebreville gróf idején indult meg. Ekkor épültek meg a lépcsőkkel összekötött teraszok és a park üvegházai. A parkot 32 életnagyságú, mészkőből készített szobor díszíti. Az egykori Nádasdy-kastély magtárát alakítja át szállodává a burgenlandi Drassburgban, (magyar nevén Darufalván) egy német vállalkozó - írja a Turizmus Online. A Sopron közelében lévo németek, magyarok és horvátok lakta településen gróf Nádasdy Ferenc országbíró, egy erodített udvarházra alapozva építtette fel kastélyát a 17. században. Ám ot a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételéért perbe fogták, s 1671-ben kivégezték, Teljes vagyonát, köztük a drassburgi kastélyt is elkobozták. Az épület ezt követoen elobb a Zichy, majd a Meskó család birtokába került. 1870-tol a cukormágnás Patzenhofer családja birtokolta. A kastély a 20. század második felében egy ideig szállodaként muködött. Ám 2001 óta lakatlan volt, s nagyon rossz állapotba került, mígnem pár évvel ezelott egy német, gyümölcslégyártó vállalkozó megvásárolta meg, s újította fel a kastélyt, valamint a hozzá tartozó parkot. Anton Wink azonban ezzel nem elégedett meg, hanem folytatja a munkát: most a kastélyhoz tartozó magtárat alakítja át négycsillagos szállodává. Ezzel együtt egy ötven vendég fogadására alkalmas étterem is helyet kap az épületben.

Ebenfurt (Ebenfurth)

Nádasdy-kastély: A falutól északra, már Ebenfurth településen áll a 17. sz. közepén épített Nádasdy-kastély. A forrásokban többször is, mint Lajtaújfalu (Neufeld an der Leitha) kastélyát említik. Eredete a középkorig nyúlik, a török harcok után épült át barokk kastéllyá. Miután Nádasdy Ferencet 1671-ben kivégezték, a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételéért, a kastélyt elkobozták a családtól, és az osztrák Suttner családhoz került, akik 1973-ig birtokolták. Ekkor Carl Suttner eladta a már romos épületet. Ezután szolgálati lakásokat alakítottak ki benne. Később vendéglő, majd munkásszálló is volt. 2000-ben új tetőt kapott, majd 2010-től szerb tulajdonosai teljes felújítását is megkezdték.

Farkasdifalva (Neumarkt an der Raab)

Batthyány-kastély: A Rába feletti magaslaton, egy park közepén áll az 1846-ban épített Batthyány-kastély. A századfordulón historizáló stílusban átalakították. A szabálytalan alaprajzú, egyemeletes, középrizalitos, saroktornyos épülethez nyolcszögletű, érdekes épületszárny csatlakozik. Ősparkja változatos faállománnyal büszkélkedik, benne díszcserjék, szobrok is találhatók. Ma is a Batthyány család tulajdona.

Felsőlövő (Oberschützen)

Hoffmann-kastély: Határában áll(t) a Hoffmann-kastély, melyhez valaha nagy gazdaság tartozott. Nem akadtam a nyomára, egyelőre még általam ismeretlen időben pusztult el.

Felsőpulya (Oberpullendorf)

Rohonczy-kastély: Cím: Oberpullendorf, Schloßpl. A Rohonczy-kastély a 17. sz-ban kora barokk stílusban épült egy középkori épület felhasználásával. 1889-ben renoválták. Hosszú időn keresztül a Bácsmegyei-, majd a Rohonczy-család tulajdonában volt. Miután a Rohonczy-család utolsó sarja átköltözött Középpulyára, az uradalom egykori intézői lakásába, a felsőpulyai kastélyt az ötvenes évek elején átalakították gazdasági főiskola céljaira, majd 1965-ben a Burgenlandi Gazdasági Kamara vásárolta meg. Rövid ideig mezőgazdasági főiskola működött benne. Az 1980-as évek végén vásárolta meg a Kismartoni Püspökség. A középkori kastély létét ma is meglévő 150 cm vastag falai bizonyítják. A kastély alatt hatalmas pince rejtőzik. Ma a Szent István-ház ifjúsági központ működik benne.

Fertőfehéregyháza (Donnerskirchen)

Esterházy-kastély: A település eredeti magyar neve Csákány, ezt tükrözik az 1332-es „Chakan” és az 1355-ös „Totchakan” okleveles említések. Mai magyar nevét fehérre meszelt falú, messziről látható templomáról kapta a 17. században. A Gathal nemzetség majd a Kanizsaiak után csaknem kétszáz évig Habsburg-birtok. Az Esterházyak 1622-ben szerzik meg a települést. Ők 1651-ben védőfalakkal erősítették meg. A város ítélkezési jogának jelképe volt az 1660-ból származó pellengér, amely ma is megvan.
A ma látható kastély helyén a középkorban nemesi udvarház állt, ez azonban 1605-ben leégett. 1611 után épült fel a két szintes, négyszárnyú, tornyos kastély. Ebből mára csak két épületszárny maradt meg. A kastély 1653-ban került az Esterházy-család birtokába. Az épület homlokzatából kiemelkedik a bejárati kapu, fölötte a az Esterházyak címerével. A kapualj boltozott. Az udvari épületszárnyhoz nyitott árkádos lépcsőház kapcsolódik 1526-os és 1791-es évszámmal. Díszterme ma is őrzi klasszicista freskóit. Az épületben ma vendéglő és vinárium működik.

Féltorony (Halbturn)

Harrach-kastély: A Harrach-kastély a lerombolt vadászkastély helyén 1711-ben épült Lucas von Hildebrandt tervei szerint késő barokk stílusban. Építtetője gróf Anton Harrach. A kastély a barokk világi építészet egyik kiemelkedő alkotása. Mennyezetfreskóját Maulbertsch festette 1765-ben. Mária Terézia a Habsburg-Lotharingiai család magánrezidenciájává tette. III. Károly király kedvelt mulatóhelye volt, itt betegedett meg halálosan 1740-ben. Mária Terézia később kedvenc lányának Mária Krisztina főhercegnőnek és férjének Albert Kázmér szász-tescheni hercegnek adta, aki a kastélyban helyezte el az Albertina múzeum grafikai gyűjteményét. 1949-ben leégett, csak a középső terem maradt sértetlen, melyet helyreállítottak. 1960-ban tulajdonosai szőlészettel és borászattal kezdtek foglalkozni. Ma Paul Waldbott-Bassenheim bárónak a császári család egyik leszármazottjának magánbirtoka. A kastély ma a nyilvánosság előtt is nyitva áll, kulturális központ. Kiállításokat, koncerteket tartanak benne, egy része pedig múzeumként szolgál. A féltoronyi kastély építése - J. L. von Hildebrandt, a tervező egyik levele szerint - 1711-ben már befejeződött. Az építtető, Alois Harrach gróf kisebb vidéki kastélyának, uradalmi központnak szánta, ugyanis Bruck an der Leithában állt egy reprezentatív családi kastélya. Azért fordult Hildebrandthoz a tervekért, mert a Harrach család korábban többször is foglalkoztatta az építészt. Az épület eredeti, az 1765 körüli átalakításokat megelőző formájáról egy egykorú olajfestmény tanúskodik. Ezen egy háromrizalitos, téglány alakú főépületet látunk, amely - a legkorszerűbb francia építészeti elveknek megfelelően - nem épült egybe a melléképületekkel. A szárnyak nélküli kastélyépület gondolata Hildebrandt főművén, a mintegy egy évtizeddel későbbi bécsi Felső-Belvedere kastélyon is megjelenik. A szárnyaktól függetlenedve a főépület minden oldalról szabadon mutatkozik. Ezzel a lakó- és a gazdasági rendeltetésű épületrészek nemcsak funkciójukban, hanem ténylegesen is elkülönülnek egymástól. A cour d'honneurnek így csak egyik oldalát foglalja el a lakótraktus. Előtte négyszögletes előudvar terül el, amelyet fal választ el a gazdasági udvartól. A kastélyhomlokzat már azt a formát mutatja, amely később állandósul a világi építészetben: a közép- és két sarokrizalitos kialakítást - vagyis az oldalszakaszokkal és rizalitokkal öt részre tagolódó épületkülsőt. A rizalitok hangsúlyos, önálló manzárdtetőzettel záródnak, és elkülönülnek az egyszerűbb homlokzatszakaszoktól. Az épület talapzati rész nélkül, alacsonyan, szélesen húzódik el, és finoman alakított sík felületével fordul a néző felé. Egyértelmű, hogy nem a társasági élet, hanem a visszavonulás, a vidéki tartózkodás céljaira épült. Erre vall a rizalitok és az összekötő falszakaszok közel azonos alakítása, az udvari és a kerti homlokzatok egyforma súlya, és az egyforma nyíláskeretek sora - vagyis a komolyabb reprezentáció hiánya. A manzárdtetős sarok- és a megtört ívű oromzattal díszített középrizalit nem ugrik ki messze előre a faltömegből. Középen a falat tagoló pilaszterek finom sávjai között keskeny tengelyek nyílnak: ezekben, kissé a beszorítottság érzetét keltve, helyezkednek el Hildebrandt jellegzetes formájú ablakai. A vidéki nyaralókastély-szerepnek megfelelően a földszint a fő-, az emelet a lakószint. Itt nyílnak a nagyobb ablakok, felettük csak kis mezzaninnyílások láthatók, a fenti terek alárendeltebb funkcióját kifejezve. A homlokzat egészén és a részleteken egyaránt síkszerűség érződik: a fal csak a látványt lezáró dekoratív felület.

Fraknó (Forchtenstein)

Esterházy-várkastély: Fraknó várát 1317-ben építették a Nagymartoni grófok. Több tulajdonosváltás után 1622-től az Esterházyaké lett. 1635 és 1660 között Esterházy Miklós és Pál teljesen átépíttette, a régi falakat elbonttatta és helyére kétemeletes várpalotát építtetett. A régi várból csak az öregtorony maradt meg, erre is emeletet húztak. A belső vár kétemeletes, négyszögű épülettömbjét sokszögű olaszbástyás védőfal övezi. A vár kápolnáját 1642-ben szentelték fel, a Szűzanya ősi kegyképét 1656-ban Boldogasszony templomába vitték, helyette 1687-ben a vár elé építtetett Eszterházy Pál nádor egy Immaculata szobrot, ma ez a búcsújáróhely. Az Eszterházy család később a kényelmesebb kismartoni kastélyba költözött, bár a vár mai is teljes épségben áll, az Esterházy család tulajdona. A várnak látogatható kiállításai, kincstára, panoptikuma, fegyvergyűjteménye, levéltára van.

Füles (Nikitsch)

Zichy-Meskó-kastély: A Zichy-Meskó-kastély a község nyugati szélén kiterjedt angolpark közepén áll. Az írásos források szerint története az 1300-as évekig nyúlik vissza. A 17. században a régi kastély helyére a Réchey család új kastélyt építtetett, majd ezt a 18. század elején átépítették. Ekkor tűntek el az utolsó középkori részletek is. Környéke is alaposan megszépült, amikor az egykori gyümölcsös helyére halastavat és angolparkot létesítettek. A fák eltakarják a kastélyt, mely ma is magántulajdon, a kíváncsi tekintetek elől.

Gyepűfüzes (Kohfidisch)

Erdődy-kastély: Az Erdődyek először a 16. században egy uradalmi épületet hoztak létre a területen. Ezt építették át kastéllyá a 17. században, majd 1780-as években bővítették, barokk stílusban. A tervező építész ekkor feltehetőleg J. A. Hillebrandt volt. Mai formáját a 19. században nyerte el. Az épület képe ma késő barokk - klasszicista stílusú. Az "U" alaprajzú épület főhomlokzata az udvari hosszanti oldalon található. Ennek középpontjában, kissé előreugró rizalitban nyílik a kocsibejáró, valamint fölötte a copf stílusú áloszlopokkal tagolt, három félköríves ablakkal kiemelt emeleti rész. Kétoldalt mind a földszinten, mind az emeleten 5-5 db, négyzetes ablak található. Az északi szárny egy, míg a déli és a középső szárny két szintes. A kastélyban a 19. század első negyedében alakították ki a báltermet. A kápolnát 1850-ben építették neogót stílusban. Egykor a lépcsőházban állt egy, Hadrianus római császár idejéből származó, római mérföldkő, ám ez ma a település iskolájában tekinthető meg. 1820-ban a kastély körül nagy angolparkot hoztak létre. 1945-ben a kastély teljes berendezése elpusztult. A kastély jelenleg magántulajdonban van. 2010-ben sikerült restaurálni a nyugati szárnyat, 2012-ben a kovácsoltvas kaput és a kápolnát. Azóta ismét rendezvényeket tartanak a kastély falai között. A kastélytól 4,5 km-re délre fekvő erdei barlangban 10 millió éves állati csontokat találtak.

Gyimótfalva (Jormannsdorf)

Batthyány-kastély: A falu ma Tarcsafürdő településrésze. 1591-ben említik először a Königsbergek itteni udvarházát, a késobbi Batthyány-kastély elődjét. Az uradalmat 1644-ben Batthyány Ádám vásárolta meg. A Batthyány-kastélyt 1624 és 1626 között a Königsberg család építtette barokk stílusban, 1627-ben bővítették, 1644-ben került a Batthyányak tulajdonába. Az "L" alaprajzú épület eredeti részeit ma az udvarról láthatjuk: a földszinti félköríves árkádsort és fölötte az emelet toszkán köroszlopait. 1790-ben gróf Batthyány József bővíttette ás angolparkot létesített körülötte. 1956-ig volt a család tulajdona. Ebbol az időből való a két címerpajzs a Battyhány család címerével. 1948-ban mezőgazdasági iskola, majd 1957-től szállodaként működik.

Kabold (Kobersdorf)

Várkastély: A település ma is álló váráról híres, melyet 1222 és 1229 között a soproni Botus fia Pósa comes építtetett. 1482-ben a Weißpiach család bővítette és gótikus stílusban építette át. A 16. század második felében az evangélikusoké lett, akik a kor szokásának megfelelően galériát építettek benne. Ezt az ellenreformáció során a 17. században eltávolították, a gótikus bejáratot elfalazták és új korabarokk kaput építettek. A 18. században az Esterházyak barokk stílusban építtették át. 1529-ben lerombolta a török, ezután reneszánsz stílusban építették újjá. 1654 és 1656 között a Kéry család barokk várkastéllyá építtette át. A török 1683-ban újra lerombolta. Az Esterházyak építtették újjá 1704 után. A súlyos állapotban lévő várnak már lebontását tervezték, amikor 1963-ban megvásárolta a Bolldorf-Reitstätter család, akik eredeti állapotában építették újjá. Legértékesebb része a 13. századi eredetű várkápolna, melyben 1430 körül készített gótikus freskókat tártak fel. Itt található az a címer ábrázolás, melyből a mai tartományi címert megalkották.

Királyfalva (Königsdorf)

Gerhardt-kastély: 1710-ben említik Gerhardt György itteni kastélyát, melynek négyszögletű udvarát fal keríti. A 14. szban épült, majd a 17. sz-ban kolostorrá alakították át. Elpusztult. Egy 1719-ben rajzolt Ötschmann alaprajz pontosabb képet ad megjelenéséről: négytornyú, csaknem négyzet alaprajzú épület volt. A kastély részben elpusztult a harmincéves háborúban, és 1641-ben a tuz és háború által elszegényedett höhenkircheniek eladták a Benediktbeuern kolostornak. A kolostor 1709-ben és 1714-ben teljesen lebontotta falait, és a kövek egy részét felhasználta a kolostorban található Maierhof felépítéséhez. Egy másik rész, a szinte elfeledett kastély alapja a königsdorfi Gürtler birtok alatt feküdt feltáratlanul. Az 1978-as 1200. évforduló ünneplésére az önkéntes tuzoltóság makettként újjáépítette a Hofmark-kastélyt Ötschmann alaprajza és Alfred Stangler volt polgármester terve alapján.

Kismarton (Eisenstadt)

Esterházy-kastély: Az Esterházy-kastély 1388-92 között épült vízivárnak, 1663-72 közt kastéllyá építették ki, kerti szárnya 1794-1805 között épült át. A kastély kápolnájának kegyszobra a boldogasszonyi kegytemplom szobrának másolata. Az Esterházy-kastély, mely több mint 300 évig a hercegi család fő lakhelye volt, Burgenland legjelentősebb kulturális műemléke. Az ünnepi díszben pompázó termek életre keltik a hercegi múltat és az Esterházy udvar életét. 2010-től az Esterházy család történetét bemutató kiállítás látható itt.

Az Esterházy-kastély Burgenland tartomány legjelentősebb kulturális emlékhelye és jelképe. A kastély története egy XIII. századi várra nyúlik vissza, amely 1694-ben került az Esterházy család tulajdonába. A birtokot I. Esterházy Pál herceg idején építették át barokk kastéllyá, amely ezt követően több mint 300 éven keresztül volt a hercegi család első számú rezidenciája és gazdasági központja. A kastély nem utolsósorban Kelet- és Nyugat-Európa metszéspontjában található földrajzi elhelyezkedésének köszönheti azt, hogy a Magyar Királyság társadalmi, kulturális és politikai eseményeinek helyszíneként történelmi jelentőségre tett szert. Az Esterházy-kastély különös módon egyesíti a barokk csillogást, a klasszicista szigort és az osztrák biedermeier hatásait. Zenetörténeti jelentőségét Joseph Haydnnak és a Haydn-teremnek köszönheti, melyet a világ egyik legszebb és legjobb akusztikájú koncerttermeként tartanak nyilván. Az Esterházy család története bizonyítottan a XIII. századig vezethető vissza. A XVII. századtól egészen a XX. század kezdetéig az Esterházy család a Magyar Királyság legbefolyásosabb főrendi dinasztiáinak egyike volt. Kiterjedt birtokaik Magyarország északkeleti felétől egészen Nyugat-Magyaroszágig nyúltak. Az Esterházy hercegek mindig is egyesítették a Szent István koronához való hűséget a Habsburg-ház iránti lojalitással. Ezáltal mindig az Osztrák-Magyar Monarchia legmagasabb hivatalait birtokolhatták és feljuthattak az akkori feudális társadalom csúcsára. Politikai, diplomáciai és katonai sikereik mellett kulturális téren is rendkívüli jelentőségre tettek szert, mivel a művészetek ismert támogatói és műgyűjtői körébe tartoztak. A tudomány és a képzőművészet mellett az Esterházy-udvarban leginkább a színház- és a zeneművészet ápolását tartották fontosnak. Ez az Esterházy családot az akkori Habsburg-birodalom határain messze túl is ismertté és híressé tette.

A kastély története egy XIII. századi várra nyúlik vissza. A vár abban az időben valószínűleg a Gutkeled család egyik ágának tulajdonában volt, amelynek - 1300 körül - a nyugat-magyarországi határvidéken és Kismartonban (Eisenstadt) is több földbirtoka volt. A vár 1364-ben a nagy hatalommal bíró Kanizsai család birtokába került és ezt követően indult meg jelentős kiépítése. A család 1371-ben Nagy Lajos királytól megkapta a jogot, hogy a Szarvkő (Hornstein) nevű uradalmukhoz tartozó Kismartont (Zabamortun nevű falu) fallal erősítsék meg. Így keletkezett az a középkori végvár, amely a város északnyugati részén állt és a várfal részét képezte. A város és az uradalom 1445-ben a Habsburgok tulajdonába került, akik az uradalmat először több esetben is zálogba adták. Mivel azonban a zálog bármikor kiváltható volt, ebben az időben a késő középkori létesítményen nem végeztek építészeti módosításokat. Hans von Wespriach halála után II. Maximilian (Miksa) császár az uradalmat az alsó-ausztriai kamara fennhatósága alá vonta, kezelését pedig a városi kapitányokra és számtartókra bízta. 1622-ben II. Ferdinánd kénytelen volt újra elzálogosítani Fraknó (Forchtenstein) és Kismarton uradalmakat. Amikor a nikolsburgi békekötés eredményeként gróf Esterházy Miklós a császár kérésére átengedte akkori uradalmát, Munkácsot Bethlen Gábornak, akkor ennek fejében a fraknói és a kismartoni uradalmak az Esterházy családhoz kerültek. Ez a család ettől kezdve egyike volt azoknak, akik hosszú évszázadokra meghatározták a város, valamint környezetének képét és sorsát. 1649-ben gróf Esterházy Miklós fia, gróf Esterházy László kifizette a vár és az uradalom zálogösszegét II. Ferdinánd császárnak és így azok, az 1648-ban szabad királyi várossá nyilvánított Kismarton nélkül, az ő tulajdonába kerültek. Miután gróf Esterházy László 1652-ben a vezekényi csatában életét vesztette, Pál öccsére szállt az örökség. Mivel a vár külső megjelenése nem felelt meg a főúri lakhelyekről alkotott elképzeléseinek, azt 1663 és 1672 között saját rezidenciájává építtette ki. A tervezéssel a lombardiai Comoból származó és Bécsben letelepedett Carlo Martino Carlone mestert bízta meg. A megvalósításra került épület azonban valószínűleg a bécsi udvari építész, Filiberto Luchese tervei alapján készült el. A vár átépítése nyomán, amely szinte felért az épület újjáépítésével és közel tíz évet vett igénybe, az épület elnyerte azt a formáját, amely a mai napig megmaradt az udvari részen és a főhomlokzatban. A módosítások lényegében a palota ívét érintették, továbbá abban álltak, hogy a középkori körfal külső és belső oldalához egy koszorú került kiépítésre, amely párhuzamosan elrendezett szobák sorából állt. Az északi szárnyban egy nagy termet hoztak létre, emiatt szükségessé vált a régi körfal teljes eltávolítása. A régi tornyokat keskeny helyiségekkel vették körül és rézborításos kettős hagymakupolákat helyeztek ezekre. Az átépítés munkálatai nyomán létrejött egy pinceszint is, amely a tornyok alatt is fut. A főhomlokzat és az udvari homlokzat is mind a négy oldalon egységes képet kapott. Az első, a harmadik és a köztes emeletet egy óriási toszkán pilaszter-oszlopsor foglalta egy egységbe. A főhomlokzat különösen nagy hangsúlyt kapott a köztes emeleten elhelyezett, magyar hadvezéreket ábrázoló mellszobrokkal, melyek között középen a palotagrófok, Esterházy Miklós és Pál szobrai láthatók. A homlokzat színei akkoriban az utcafronton a szürke, a fehér és a rózsaszín, az udvari oldalon pedig a szürke, a kék és a fehér volt. A mai egységes sárga színt a homlokzat csak a XIX. században kapta. A gazdag stukkódíszítést az észak-olaszországi Andrea Bertinalli mester készítette. Többek között tőle származnak a főhomlokzat, valamit az udvari homlokzat párkányzata alatt és a kastélyudvar pilasztereinek talpazatán található torzfej-stukkók is. A kastélyt mély vízárok vette körül, melynek külső bélésfalainak vastagsága elérte a négy métert is. A kastély egyetlen bejárata az előtérből a kastélyudvarba vezető felvonóhíd volt. Már a következő évben szükségessé váltak bizonyos javítási munkálatok. 1680-ban például az eredetileg a tető befedésére használt, de már károsodott zsindelyeket tetőcserépre cserélték, de ugyancsak javításra szorultak a kastélyárok mellvédje és ablakai is. 1683-ban azonban a török háború minden függőben levő munkálatnak véget vetett. A barokk fénykora és a késő barokk időszak csak kevés nyomott hagyott a kismartoni kastélyon. A XVIII. század változásai elsősorban a belső tereket és a lépcsőházakat érintették. A helyiségek nagy része új padlózatot, kályhákat és stukkómennyezetet kapott. A kastélyon elvégzett egyetlen nagyobb építészeti munka a két lépcsőház felújítása, melyek a XVIII. század közepén nyerték el mai formájukat. Rövid idejű uralkodása (1790-1794) ellenére Esterházy Antal herceg említésre méltó építményt emeltetett, a hercegi istálló és a főőrség épületét. Ez a kastéllyal szemben található és két különálló, de teljesen egyforma szárnyból áll, melyek homlokzatát hatalmas toszkán oszlopsorok alkotják. A bal oldali, keleti szárnyban kaptak helyet a hátas- és igáslovak istállói, valamint a szekérvár. A jobb szárny a hercegi gránátosok főőrségének adott otthont. Ezt követően a már régen kiszáradt kastélyárok került feltöltésre, és kiépítették az így alacsonyabbra került kastélytérre vezető lépcsőrendszert is. A kastély földszintjét hozzáigazították az istállók beosztásához, a kastély főhomlokzatán pedig a két rizalit közé oszlopcsarnokot építettek, melynek erkélye toszkán kettős oszlopokon nyugszik. Esterházy Antal herceg fiának, II. Esterházy Miklós uralkodásának idejére datálható a kastély második virágkora, aki a rezidenciáját klasszicista stílusban szerette volna átépíttetni és kibővíteni. Terveihez sikerült megnyernie a forradalmi klasszicizmus egyik legismertebb építészét, a francia Charles Moreau-t. Moreau csak a barokk épület magját tartotta volna meg, a kert és a tér oldalán modern helyiségeket akart nyitni, majd a keleti és nyugati fronton egy-egy háromszintes, oszlopcsarnokos épületet szeretett volna létrehozni. A keleti szárnyba került volna a színház és az opera, a nyugati szárnyba pedig az Esterházy család galériája. A tervezett munkálatok folyamán a kastély frontjának hossza az eredeti háromszorosára nőtt volna. A kastély átépítését 1803-ban kezdték meg a kerti oldalon, melyet Ehrmann hercegi építőmester vezetett. A park oldalán található két tornyot részben lebontották, majd újra felépítették, később pedig mind a négy torony egységes, alacsony sátortetőt kapott. A két északi torony közé, a mai Haydn-terem elé építették a kerti termet. Ennek bejáratául Moreau egy hatalmas, húsz korinthoszi oszlopon nyugvó csarnokot épített, két oldalán nagy kiterjedésű kocsifelhajtókkal. 1809-ben a Moreau tervei alapján elkezdett munkálatokat Kismarton francia megszállása miatt meg kellett szakítani. A herceg a napoleoni háborúk, valamint fényűző életmódja miatti nagyfokú eladósodása nem tette lehetővé a kastély továbbépítését. A mostani kastélyépület ezért a grandiózus tervnek csupán töredéke. A XIX. század végén olyan felújítási munkálatok kezdődtek, amelynek során főként az utcai szárny első szintjén található reprezentációs termek mai formája került kialakításra. A kastély külső megjelenési formája, amelyet barokk és klasszicista stíluselemek határoznak meg, ezen munkálatok nyomán már nem módosult és a XX. század első évtizedei sem hoztak jelentős változtatásokat. Az 1945-ös év a kastély felhasználási céljának gyökeres változását hozta. A második világháború után, a megszállás alatt a kastélyban tíz évig Burgenland tartomány kormánya és később a tartományi törvényszék kaptak helyet. 1969-ben a történelmi építmény jelentős részét Burgenland tartomány kormánya vette bérbe.

Köpcsény (Kittsee)

Batthyány-kastély: Régi kastélya 12. századi vízivár volt, 1344-től említik, 1529-ben a török pusztította el. Helyére 1552-ben új udvarházat emeltek. Újabb kastélya 1668-ban épült az udvarház bővítésével, 1969-ben megújították, 1974 óta néprajzi múzeum. Főbejáratának vasrácsos kapuja eredetileg az osztrák-francia pavilont díszítette a párizsi világkiállításon 1900-ban. A köpcsényi kastély 1730 és 1740 közötti átalakítását A. E. Martinelli tervezhette, aki ekkor számos megbízást végzett az Esterházy család számára. Az 1668-ban már felépült kastélyt a Bécs felé vonuló törökök felégették, s évtizedekig romosan állt. Egy szignálatlan alaprajzon a XVII. századi előzményekhez képest új elemek jelennek meg. Szerepel a cour d'honneur belső, oldala mentén az árkádos folyosó. Megváltozott a lépcső is: szabad, külső lépcsőből körülfalazott, az épületbe bevont feljáró lett. Az U alakú elrendezés nyilván a korábbi részek felhasználásával alakult ki (pl. a törzsépület a régi maradt, szárnyait viszont meghosszabbították), de a belső folyosós elrendezés, a falak, a homlokzatok külső alakítása és a középrizalit kiemelése az új, barokk építészeti elvek követése Martinelli közreműködésének köszönhető.

Lajtabruck (Bruck an der Leitha)

Prugg-kastély:A kastély valójában nem Királyhidán, hanem Lajtabruck (Bruck an der Leitha) K-i szélén található. Ennek ellenére a forrásokban sokszor, mint királyhidai kastélyt említik. A 13. sz-ban, végvárként épült. A 16. sz. második felében gróf Carl von Harrach tulajdona lett. A török háborúk után, 1701-11 között teljesen újjáépítették, Aloys Thomas Raimund von Harrach megbízásából, Johann Lucas von Hildebrandt építész vezetésével. A belső átépítései csak 1730-ban fejeződtek be. Gróf Johann von Harrach 1792-ben a régi erőd utolsó, még álló részeit is leromboltatta. 1854-58 között Tudor-stílusban, angol gót ízlés szerint átalakították, Charles Lamb Buckton építész irányításával. Ekkoriban épült a romantikus kapuzata, és a parkban a kertészlak. 1945-ben kifosztották. A nemrég még romos kastélyt a közelmúltban teljesen felújították. Ma a Harrach család tulajdona. A kastély nem látogatható. A Prugg család birtokán, eredetileg a 18. sz. elején barokk parkot hoztak létre, amit Christoph Lübeck a század végén angolparkká alakított. Máig is szándékosan természetközeli állapotot mutat. A fallal körülvett kertben helyenként, a jobb kilátás végett árokkal váltották ki a falat. A park szabadon látogatható, de szervezett sétákat is vezetnek benne.

Lajtafalu (Potzneusiedl)

Batthyány-kastély: A Batthyány-kastély jelenleg (1970 óta) ikonmúzeum, román tiszteletbeli konzulátus (rezidencia) és 2001 óta román kultúrintézet működik benne. (1987-től egy ideig osztrák-magyar kultúrintézet is működött itt, a kastély revitalizációja egyik állomásaként.) Építése részben gótikus alapokon 1796 és 1808 között zajlott. A volt kocsiszín ma színházterem. (Adolf Loos Saal).

Lajtakáta (Gattendorf)

Régi-kastély: Obere Dorfstraße 18. Az ún. Öregkastély 1600. körül épült, korai barokk stílusban. Utcafronton, szabadon álló, kétemeletes, manzárdtetős épület, széles udvarral. E korból származik az utcai oldalon a szimmetrikus homlokzat tengelyében nyíló, rusztikázott keretelésu, félköríves kapubejárat. A 17. század közepi átépítésnek köszönheti a főhomlokzat mai, ión pilaszteres tagolását. Ekkor már az Esterházy-család tulajdona. Később, a közeli újabb kastély felépülte körül gazdasági funkciót kapott az épület, nyílászáróit is ennek megfelelően alakították át.

Új kastély: Obere Dorfstraße 20. Az új kastélyt az Esterházyak a régi kastély mellé építették a 18. század 2. negyedében, barokk stílusban. Négy, a belső udvart DK felől nyitva hagyó szárnyból áll a kétemeletes épület. Az ÉK-i szárny udvari homlokzatát klasszicista attika díszíti, a park felőli oldalon egy kétszárnyú szabad lépcső vezet a parkba. 1878 körül Esterházy Dániel gróf eladta a kastélyt a Czell családnak, akik ma is a birtokosai.

Lajtaszentmiklós (Neudörfl an der Leitha)

Esterházy-kastély: Hauptsraße 154. A települést a birtokos gróf Esterházy család László nevű tagja alapította 1643-ban. A településhez kastély is dukált, melyet a településalapító gróf utóda, Esterházy Miklós gróf építtetett a 17. század közepén. Az egyszerű külsejű, kétszintes barokk épülethez gazdasági épületek, fűrészmalom és fürdőház is tartozott.
Az épület U alaprajzú, főhomlokzata a hosszanti DNY-i homlokzat. Ennek a szárnynak a szimmetria tengelyében található az íves bejárat fölötte a család címerével. Ez a címer 1687-es, míg az udvari kapu fölött az építés korszakában készült címer látható. A keleti falon festett lőréseket láthatunk. Az udvari homlokzat földszintjén árkádsor fut végig. A termeket tükrös boltozat fedi, ezeket korábban stukkókkal díszítették. Az épületen található egy emléktábla, amely arról emlékezik meg, hogy itt tartotta 1874-ben az ausztriai szociáldemokrata munkáspárt alakuló ülését. A kastély 1989 óta a Caritas der Erzdiözese Wien tulajdonában Haus Sara néven üzemel.

Lakompak (Lackenbach)

Esterházy-kastély: Esterházy-kastélya az egykori vízivár helyén 1548-52 közt épült reneszánsz stílusban. A kastély a reneszánsz építészet első példája volt ezen a vidéken. A kastélyt bástyák és vizesárok erősítette. Még a 16. sz. folyamán Dersffy Ferenc kezdte bővíteni, az építkezéseket 1618-ban már Esterházy Miklós fejezte be. 1650 körül felújították, Esterházy Miklós nádor pompás udvart tartott itt. 1806-ban tűz pusztított a kastélyban, ezután lebontották az északnyugati szárnyát, így napjainkban az eredeti zárt belső udvaros épület helyett nyitottat talál a látogató. A kastély leglátványosabb része az árkádos kastélyudvar, főkapuja felett az Esterházy- és a Dersffy-címer és egy 18. századi Mária-szobor látható. Ma kastélymúzeum működik benne. Az udvar északnyugati oldalán látható a 18. századi magtárépület, délkeleti sarkában pedig a kastélykápolna.

Léka (Lockenhaus)

Várkastély: Vára a 13. sz. elején épült királyi várként. A tatár ostromnak ellenállt, az osztrák-magyar határharcokban fontos szerepe volt. 1406-ban elfoglalta az osztrák herceg, de 1409-ben visszavették. A Nádasdy család 1535-ben házassággal szerezte meg, és sokat épített rajta. 1605-ben a török eredménytelenül ostromolta. 1636-ban Nádasdy felépíttette az alsóvárat, amely ma szálloda. 1676-ban az Esterházyak szerezték meg. A vár az 1906-os és 1956-os helyreállításoknak köszönhetően ma is teljes épségben áll, de berendezése nagyrészt megsemmisült. A várban természetrajzi múzeum is van, melyet Huszty Ödön ornitológus hercegi magántitkár alapított.

Ligvánd (Nebersdorf)

Nicky-kastély: Schlossgasse 1. A kastély elődje egy 1300 körül épült vár, ennek helyére építtette az 1770-es években a ma is látható késő barokk-klasszicista kastélyt Niczky Kristóf országbíró, királyi főtanácsadó. A család birtokközpontjaként az épületben kapott helyet a családi levéltár is. Maga az épület "L" alaprajzú. Középpontjában a főszárny szimmetriatengelyében helyt kapó háromszintes, magas manzárdtetős, timpanonos, a homlokzatból előreugró négyzetes alaprajzú épületrész áll. Hozzá csatlakozik az impozáns, oszlopokkal alátámasztott előtető, amely a balusztrádos lépcsősor fölé borul. Az épület többi része kétszintes, puritán külsejű. A központi dísztermet Dorffmeister István neves festőművész freskói díszítik, melyek 1773-ban készültek el. A kastélyt a hozzátartozó parkkal, 8 hektár erdővel, 2 majorral és terjedelmes szántófölddel 1941-ben a Heller család vásárolta meg. Tőlük vette meg a község 1952-ben. 1959-től a Golubits család tulajdona, akik az évtizedek során elvégezték a kastély külső-belső felújítását és a park rendbetételét. Jelenleg panziót és éttermet üzemeltetnek az épület közelében, a kastély pedig konferencia- és bálteremként használható. Az épületet kívül 1974-ben, a nagyterem Dorfmeister-freskóját 1991-ben restaurálták.

Lipótfalva (Loipersdorf im Burgenland)

Vadászkastély: A településtől DNY-ra, az A2-es autóútról Loipersdorf-Unterlungitz lejáratnál kell lehajtani. A vadászkastély a településhez tartozó egyik erdő szélén található. A 19. század első felében épült, feltehetőleg egy korábban itt álló épület helyén. Téglalap alaprajzú, klasszicista stílusú épület. Főhomlokzata a bejáratnál kissé előreugrik, csúcsos oromzat koronázza.
A földszinten eredetileg egy nyitott ajtós-ablakos terem volt, ma ez be van üvegezve. A kertben két, kagylóformájú komedence van, valószínűleg egy kút részei. Az épület a 20. század 2. felében sokáig romos állapotban volt, azóta felújították.

Monyorókerék (Eberau)

Erdődy-várkastély: 14. századi eredetű, Ellerbach Vilmos által 1369 után épített vízivár felhasználásával épült a 17. sz-ban. A vízivár pedig egy korábbi, 1292-ben említett, de 1300 körül elpusztult vár alapjaira épült. Eredetileg négy árok és három sánc övezte. Hét egykori bástyája közül már csak a harmadik, a hajdani lőportorony áll. A kastélyt 1772-ben felújították. Itt működött a 16. sz-ban az ország egyik legrégibb nyomdája, Manius Jánosé. Itt jelent meg 1587-ben az ország első, német nyelvű újságja a Neue Zeitung aus Ungarn. A 17. sz. végén megyegyűlést tartottak itt. Kétemeletes, négytraktusú épület, amelyet széles árok vesz körbe. Legősibb magja egy kb. 45x25 méteres, közel szabályos téglaalap területű épület volt, egyik oldalán kaputoronnyal. A középkorban erős vízivárnak számított. Az épületet a XV. század legelején emeltette az Ellerbach família. A főkapu feletti táblán olvasható latin nyelvű szöveg arra emlékeztet, hogy az elpusztított várat Erdődy Sándor építette újjá romjaiból. A négyzetes alaprajzú belső épületnek valamikor hagymakupolás tornya volt. A mai tetőzet az 1772-es újjáépítés idején készült el. Az udvari homlokzat szép reneszánsz árkádsorát idoközben befalazták. A gótikus kápolnának, ami a D-i szárnyon volt és 1911-ben bontották le, már csak a nyomai fedezhetők fel a falon, csúcsíves ajtónyílások, címeres zárókövek. 1945 előtt még lakható volt a kastély egy része, itt őrizték az Erdődy família értékes levéltárát is. Az 1945-ös orosz megszállás következtében az épület belső berendezése teljesen elpusztult és a kastély azóta omladozó állapotban van. Napjainkban is az Erdődy família tulajdonát képezi.

Nagyhöflány (Großhöflein)

Esterházy-vadászkastély: A Vulkapordány felé vezető útról kell lekanyarodni az Am Fölligberg útra. A Fölligberg tetején található. Az Esterházyak építtették ezt a földszintes, klasszicista stílusú vadászkastélyt is a 18. század végén, a falutól délnyugatra emelkedő domb tetején, erdős környezetben. A szimmetrikus alaprajzú, kisebb kastély nyolcszögletű középső építménye kiemelkedik az épületből, egyben rizalitként ki is ugrik mind az első, mind a hátsó homlokzat elé. Ehhez két oldalról egy-egy keskeny, nyeregtetős, a nyolcszög három oldalával záródó szárny kapcsolódik. A főhomlokzaton földig lefutó, ajtó méretű ablakok és vakablakok váltogatják egymást. Fölöttük gazdag vakolatdíszítés látható. Jelenleg lepusztult állapotban van, csupán a főszárny manzárdszerű teteje van meg viszonylag épen, az oldalszárnyaké lyukas, illetve már hiányzik. Az ablakok, ajtók sincsenek már meg.

Németújvár (Güssing)

Draskovich-kastély: Schlossgasse 16. A Draskovich-kastély 1804-ben épült, kápolnájában 1469-ben készített szárnyasoltár áll. A Draskovichok építették, ma gr. Batthyány Zsigmond lakja. A terep lejtése miatt a keleti oldalon három, a hátsó oldalon 2 szintes. A főhomlokzat szimmetriatengelyében rizalit ugrik előre. Négy hatalmas, ión fejezetes féloszlopon támaszkodik a homlokzatból előreugró, háromszögű timpanon. Ennek mezejében a családi címert ábrázoló plasztika látható. A közeli erdővel övezett épület külső és belső harmóniája egyedi, jelzi tulajdonosa igényességét. Pazar eredeti berendezéséhez tartoznak: könyvtár, gobelinek, porcelánok, értékes bútorok, kandalló, ötvösremekek és egyéb művészi használati tárgyak. A kastély nem látogatható.

Batthyány-kastély: Clusiusweg 2. A kastélyt a város újkori történetében jelentős szerepet játszó birtokos család, a Batthyányak építtették 1740-ben, barokk stílusban. Kétszintes, "L" alaprajzú, nyeregtetős, cseréppel fedett épület. Udvari oldalán mindkét szárny mindkét szintje - főként zárt - árkádsoros. Ma is a család tulajdonában van.

Pinkafő (Pinkafeld)

Batthyány-kastély: A terület 1644-től a Batthyány család uradalma. A területet a Königsbergektől megvásároló Batthyány Ádám gróf bővítette az akkor még reneszánsz kastélyt 1658-ban. A 18. században további bővítés történt, barokk stílusban. Az épület jelentős, reneszánsz kori maradványokat őriz az árkádos körfolyosón és egy gazdasági épületében. Az "L" alaprajzú, kétemeletes épület ma zömmel barokk stílusú. Északon található a díszes, kovácsoltvas szárnyas, félköríves kapuépítmény. 1757-ben a kastély déli részén megépült a Páduai Szent Antal kápolna. A kápolna állapota fokozatosan romlott, míg 1904-ben összeomlott. A szent Antalt ábrázoló barokk oltárkép a kastélyba került, az egykori kápolnára pedig egy Szent Antal-oszlop emlékeztet. 1953-ban megújították a kápolnát, immáron Szent Márton tiszteletére szentelve. 1945-ben a Batthyányak a területet Pinkafő városának adományozták. Jelenleg tartományi szakiskola működik a falai között.

Pinkóc (Güttenbach)

Horváth-kastély: A már letűnt Pálóczi Horváth család emeletes ősi kastélya a 19. sz. végén épült. Elpusztult.

Radafalva (Rudersdorf)

Batthyány-Sattler-kastély: 1750-ben építtette gróf Batthyány Imre. Az épület kúria volt, majorsággal. 1890-ben két saroktornyot építettek a kastélyhoz. 1917-ben a kastélyt Karl és Hermann Sattler kereskedők vásárolták meg; 1920 óta a textilgyár szövödéje működik a kastélyban. Az épület L alaprajzú, egyemeletes, a saroktornyai kétemeletesek. A gyár kívánalmai miatt belsejét teljesen átalakították.

Rohonc (Rechnitz)

Batthyány-kastély: Mühlbachgasse. A 16. sz-tól a Batthyányaké, akik a 17. sz. elején építették fel várkastélyukat. Falai közt gyakran megfordult Savoyai Jenő herceg. 1620-ban itt találkozott Bethlen Gábor Batthyány Ferenccel, aki pártjára állt. A fejedelem1620. okt. 8-án itt adta ki egyik oklevelét. Bosszúból Collalto császári tábornok leromboltatta, de Batthyány még szebb formában építtette újjá. 30 000 kötetes könyvtárát 1839-ben Batthyány Gusztáv a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. A várkastélyt 1945-ben a visszavonuló németek felgyújtották. Mai formájában, állapotában egyáltalán nem hasonlít egy várkastélyra. Jelenleg lakóházként funkcionál, osztrák tulajdonosai nem törődnek ezzel a magyar jelentőségű emlékkel. Nagy részét 1945 után lebontották.

Sérc (Schützen am Gebirge)

Esterházy-vadászkastély: Herceg Esterházy Antal 1794-ben épített vadászkastélya 1945 után romos állapotban állt, de a közelmúltban felújították. Területén több tó is található. Eredeti zsindelyfedését cserepekre cserélték. Emeletén található a nagyterem, és egy eredeti márványkandalló is. Jelenleg is az Esterházyak birtokában van. Sérctől északra, a Scützen am Gebirge-Langwiesen úton továbbhaladva lehet elérni.

Sopronkeresztúr (Deutschkreutz)

Nádasdy-várkastély: Kastélyát 1492-ben a Kanizsaiak építették lovagvárnak, 1560-ban és 1625-ben a Nádasdyak átépítették. Nádasdy Ferenc lefejezése után 1676-ban a kastély az Esterházy család kezébe került és ezáltal egyre jobban elvesztette a kulturális jelentőségét, úgy, hogy gyakorlatilag csak egy gazdasági udvar szerepét töltötte be. A korábban egy vizesárokkal körülvett reneszánsz kastély két szintjét egy négyszögletű belső árkádokkal épített négyszárnyú együttes képezi. A négy alacsony saroktorony, melyeknek egyikében a kastély kápolnája kapott helyet, előre ugranak az egykori vizesárokba. Az épület 1945-ben súlyos károkat szenvedett. 1952-ben egy részét veszélyessége miatt le kellett bontani. Figyelemreméltóak a kiváló észak- olaszországi mesterek kezenyomát viselő stukkódíszek. 1971 óta kulturális örökség védelem alatt áll.

Sóskútfalu (Sulz im Burgenland)

Festetics-kastély: A településen a 19. század első felében fedezték fel az ásványvizes forrásokat, ennek következtében e században a faluban virult a fürdőkultúra. Napjainkban az ide települt Güssinger Mineralwasser cég aknázza ki a forrás gyógyhatásait. A klasszicista stílusú épületet 1815-ben Festetics Judit grófné építtette. A kastély a 19. században a magyar nemesi világ kedvelt találkozóhelye volt. Egytraktusos, kétszintes, K-NY tájolású, kontyolt nyeregtetős, cseréppel fedett épület. Főhomlokzatát monumentális oszlopsor uralja. Az oldalsó bejáraton át a gyógyfürdőbe lehetett jutni.1905-ben az akkori tulajdonos, Stippl Imre kezdte el a gyógyvizet palackozva, ásványvízként árulni. Az Osztrák-Magyar Monarchiában "Vitaquelle" néven árulták. Az épület 1962-ben a Güssinger Mineralwasser tulajdonába került, akik nem fordítottak gondot az épület állagmegóvására. A cégtől megvásárolta a Sulzi Kastélyegyesület, akik felújították, és rendezvényközpontként hasznosítják.

Szentelek (Stegersbach)

Batthyány-kastély: Gyönyörűen helyreállították az egykori Batthyány kastélyból megmaradt árkádos épületet. Különösen az utcai homlokzat megragadó. Az épület helyén a 13. században vár állt. A 16. században már kastélyként említették – ekkor a Szenttelekieké, majd 1581-től a Batthyány családé. 1636-ban gróf Batthyány Ádám építtette át reneszánsz stílusú kastéllyá, Orsolini olasz építész közreműködésével. 1919-ben az önkormányzat szerezte meg, és középiskolát alakított ki benne. 1970-től távíró és tájmúzeum működik az épületben. 2013tól már rendezvényhelyszínként és vendégházként is funkcionál.

Vasdobra (Neuhaus am Klausenbach)

Batthyány-vadászkastély: Taborstraße 3. A falutól 2 km-re északra levő Tabor-kastély 1469-ben épült. Ulrich Pressnitzer stájer zsoldosvezér építtette a huszita mintavár, Tábor mintájára. 1607-ben a Batthyány-családé lesz, ők építtetik át barokk stílusban. Az 1618-48-as vallásháború idején protestáns fellegvár. Gróf Batthyányi Lajos miniszterelnök kedvelt nyaralóhelye volt. 1945-ben az orosz csapatok kifosztották, ekkor ment tönkre a belseje. 1998 óta a Rába Natúrpark tulajdona. 2002-2003-ban a kastélyon általános felújítást hajtottak végre. Galériaként és szabadtéri színházként is hasznosítják. U-alaprajzú, egyemeletes, középkori kerek saroktoronnyal ellátott, kerítéssel körülvett épület. Az udvaron mindkét szinten árkádsor fut végig. A kastélyból csodálatos kilátás nyílik a környező vidékre. Az épület ma is a Batthyány család birtoka.

Vasvörösvár (Rotenturm an der Pinka)

Erdődy-kastély: Egykori várát a cseh Hinko udvari familiáris utódai a Vörösváriak építtették a 14. sz. végén. 1424-től az Ellerbachok birtoka volt. Az Erdődy-kastély 1775-80 között épült az egykori vízivár helyén, de 1810-ben lebontották. A mai egyemeletes, tornyos, historizáló romantikus épület 1862-ben épült Weber Antal tervei szerint. Az uradalom akkori birtokosa Erdody István Ybl Miklóst kérte fel eredetileg a tervezésre, de maga helyett Webert ajánlotta. A kastély kápolnájának falait Lotz Károly falképei díszítették. Borovszky: " Itt van a híres vörösvári, mór izlésben épült és gróf Erdődy Gyula tulajdonát képező, nagyszabásu kastély, mely arról is nevezetes, hogy itt őrzik a kastély egyik tágas toronyszobájában II. Rákóczy Ferencznek annak idején sokat kutatott titkos levéltárát. Itt van elhelyezve az Erdődy-család gazdag, rendezett levéltára is. A kastély, mely remek park közepén, magaslaton áll, egyike az ország legszebb épületeinek. Berendezése is fényes és igazi előkelő izlésre vall. Érdekes darabja az egyik csarnoknak egy kitömött, hatalmas oroszlán, melyet a nemrég elhunyt gróf Erdődy István sajátkezüleg lőtt. A kastély egyes termeiben vannak elhelyezve a gróf Erdődy Gyula álal sajátkezüleg tervezett és faragott remek butordarabok, amelyek úgy konczepcziójuknál, mint kivitelüknél fogva a legkifejlettebb műizlésre vallanak. Itt van gróf Erdődy Gyuláné díszes festő műterme is." Az egykor a toronyban orzött értékes hagyaték - Rákóczi titkos levelezése, s az Erdodyek levéltára - egy tuzvész következtében 1924-ben elenyészett. A tuzvész után a Lotz által festett képeket ismeretlen okokból vörös festékkel mázolták be. A kastély mögött hatalmas tájképi angolkert terül el.

Városhodász (Markt Neuhodis)

Rupprecht-kastély: A település K-i kivezető útja mellett, park közepén áll. Az eredeti, udvarház kialakítású kastély a 18. század 2. felében épült, egyszerű, jórészt dísztelen, barokk stílusban. Az egyemeletes épület két szobájában máig megőrződött az ebből az időszakból való, egyszerű stukkódíszítéses mennyezet. A folyosón egy 1700 körüli, kovácsoltvas rács található. A 18. századi épületet bővíti ki Tassilo von Rupprecht 1879-ben. A szimmetrikus alaprajzú épület jobb és bal végén egy-egy a főszárnyra merőleges tengelyű, kisebb mellékszárny található. 1967-ben az akkor már romos épületet megvásárolta és rendbe hozta két művész: Rudolf és Christine Kedl. Az így megmenekült, felújított épületben, ill. annak parkjában saját műveikből galériát és szoborparkot hoztak létre, melyek jelenleg is látogathatók.

Városszalónak (Stadtschlaining)

Batthyány-várkastély: A Fehér-patak völgyében emelkedő sziklára a Ják nemzetség birtokán a 13. században épült vár, 1240 körül. 1289-ben a németújvári viszály során valószínűleg súlyosan megsérült, de a Tompek család újjáépíttette. 1271-től a Kőszegieké volt, akik ekkor Ottokár cseh királytól kapták tíz másik várral együtt. 1289-ben Albert osztrák herceg foglalta el, 1327 után került királyi kézbe. 1342-ben a Kanizsai család birtoka lett, de 1371-ben már újra a királyé. 1397-ben Luxemburgi Zsigmond király a pecöli Zakka Miklósnak és sógorának oroszvári Tompek Györgynek adta zálogba, majd 1401-ben Tompek Györgynek és Jánosnak ajándékozta. 1445-ben III. Frigyes foglalta el és 1446-ban kapitányának, Baumkirchner Andrásnak adta zálogbirtokul. Ő kezdte el építtetni a plébániatemplomot és a pálos kolostort. 1450 körül Baumkirchner András és utódai bővítették és megerősítették. 1527-ben I. Ferdinánd király a rohonci és szalónaki uradalmakat Batthyány Ferencnek adta és ettől fogva a Batthyány család birtoka volt. 1529-ben és 1532-ben török támadás érte, 1605-ben Bocskai hadai pusztították. A 15. században pompásan kiépített erődítmény az 1574-es átépítéssel nyerte el mai formáját. 1648-49-ben Batthyány Ádám nagy borospincét, magtárat és új várkaput építtetett hozzá. Ekkor építették a vár lovagtermét is. A várkápolna 1713-ban épült, főoltára 1750-ben készült. A várhoz vezető híd szobrait 1752-ben Johannes Piringer készítette.