B-A-Z megye kastélyai

Abaújdevecser

Csoma István-kúria: A falu K-i szélén a Kossuth úton áll. A birtokgyarapító ragyolczi Csoma Sámuel körülbelül 2000 kataszteri holdat hagyott fiára, Józsefre, aki az 1870-es években Rásonysápberencsrol telepedett Devecserbe.[61] Reprezentatív (és költséges) kastélyépítkezésekbe kezdett, angol telivéreket tenyésztett, és heraldikai és genealógiai kutatásaival országos hírnévre tett szert.
2015-ben felújításra került Csoma József síremléke és ez a kastély (Felso Csoma-kastély), 2016-ban pedig az óvoda. A kastély mögötti területen közösségi teret alakítottak ki, amely fontos szerepet tölt be a helyiek életében. Itt muködik a helyi polgáror-egyesület, a nyugdíjasklub, valamint kulturális rendezvényeket, összejöveteleket is tartanak.

Csoma József-kúria: A falut 1984-ben Encshez csatolták. Az abaújdevecseri településrész érdekessége a 3,5 holdas parkban álló Csoma-kastély. 1800-ban épült barokk stílusban, amelyhez tartozik egy 3,5 ha-os arborétum jellegű park, ami szabadtéri kulturális eseményeknek, koncerteknek, színházi bemutatóknak ad otthont. A kastélyban a közeljövőben múzeum kialakítását tervezik. Az egykori kastélyparkban focipálya és autósmozi éktelenkedik, ma már valószínűleg egyiket sem használják. A park eredeti fáinak egy része még megvan, új, koncepciót nélkülöző, hitelességi szempontokat figyelmen kívül hagyó ültetések is vannak szép számmal. A Fő út mellett a falu NY-i szélén álló kúria rosszabb állapotban van az előzőnél. Üresen áll.

Abaújkér

Bárczay-kastély: A 18. század közepén épült Bárczay kastélyt a kassai építőmesterek tervezték és építették. A téglalap alaprajzú, manzárdtetős, a parkjában szabadon álló kastély barokk stílusban épült. A nyugati homlokzat közepén találhatjuk az épület főbejáratát. A főbejárat timpanonjában láthatjuk a Bárczay család épségben megmaradt címerét. A nyugati homlokzat 3-1-3 nyílásosztású, falsíkjait pilaszterek és koszorúpárkányok tagolják. Ablakai kőkeretelésűek, melyeket barokk szemöldökpárkányok és könyöklők tagolnak. A keleti homlokzat középrizalitos, timpanonos díszítésű, nyílásosztása 2-3-2 tagolású. Háromablakos középrizalitját négy pillér és osztópárkány tagolja. Középrizalitjában stukkóornamentikával keretezett oromzati ablak, előtte pedig széles terasz látható. A rizalit melletti homlokzat falsíkját pilaszterek és koszorúpárkány díszítik, ablakai fölött barokk szemöldökpárkány látható. Az épület középfolyosós, helyiségei többnyire teknőboltozatúak, de két helységében sík mennyezetet találhatunk. Egykori parkjának csak egy kis része tartozik ma a kastélyhoz. Az épületben hosszú ideig gyógypedagógiai intézet működött. A kastély jelenleg magántulajdonban van, az új tulajdonos helyreállítatta az épületet.

Halmos-kastély: Szintén itt találjuk az egykori Halmos kastélyt. Az eklektikus stílusú épület alapja 18. század végi, az épület jelenlegi formája egy későbbi emeletráépítés révén alakult ki. A korábban vadászkastélyként használt épületet ma szakiskolának és diákotthonként használják.

Abaújszántó

Cekeháza: Patay-kastély: A báji Patay család 17. században szerezte meg az akkor még önálló, de ma már Abaújszántóhoz tartozó településrészen, Cekeházán található birtokokat. A Patay Sámuel, a környék akkori leggazdagabb nagybirtokosa itt építette fel kastélyát 1820 környékén. Patay Sámuel a Rákóczi szabadságharc leverését követően, mint consiliarus nagy vagyonra tett szert. Nagy birtokai voltak Abaúj, Zemplén, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa, és Máramaros vármegyékben. A Patay-kastély1820 körül épült nagyon szép táji környezetben, klasszicista stílusban. A szimmetrikus elrendezésű kastélyépület nagyobbrészt földszintes, középső tömbje egyemeletes, teljesen alápincézett kastély. Az épülettömb nyeregtetőjét kétoldalt timpanonok zárják le. A középső tömb homlokzata elott nagyméretű terasz ugrik ki, melynek két oldalára lépcső vezet. Az északnyugati homlokzat középrizalitjának timpanonjában még ma is látható a címerpajzs. A II. világháborút követően a kastélyban kollégium működött. Ezt követően a helyi TSZ irodáinak adott otthon. A rendszerváltás után a kastély magánkézbe került, de új tulajdonosa alatt sem állt meg a kastély lepusztulásának évtizedek óta tartó folyamata. A helyi önkormányzat 2003-ban visszavásárolta a kastély épületét. A helyreállítást követően, az önkormányzat terveiben a kastély és környezetének többfunkciós hasznosítása szerepel. A megújult kastélyban egy tájmúzeum, konferenciaterem, vendéglátó helyiségek kaphatnak otthont, míg a kastélyt körülvevő egykori majorsági épületekben vendégszállásokat alakítanának ki. Az épület helyreállítása a tetőzet és födémek felújításával megkezdődött.

Abaújvár

Csáky-kastély: Gróf Csáky János építette a XVIII. században, de egy 1957-ből származó bizottsági jegyzőkönyv szerint a XVI-XVII. században épült. Földszintes, hét tengelyes, keleti szárnya emeletes volt. A kastély a 20. század elején került Ferdinandy Gyula tulajdonába. Több szervezet üzemeltette az épületeket (téesz, községi tanács stb.), 1955-ben renoválták. A bizottság fontosnak tartotta a tulajdonjogi kérdések tisztázását, valamint az épület fokozatos karbantartását és felújítását. A kastély 1960 után pusztult el.

Alacska

Miklós-kastély: A 19-20. század legnagyobb befolyással rendelkező birtokos családja a gróf Miklósvári Miklós család, kiemelkedő tagjai: Miklós Gyula ( 1832-1894 ) országos borászati kormánybiztos, a Filoxéra elleni harc országos vezetője, és Miklós Ödön ( 1856-1923 ) földművelésügyi államtitkár / főrend /, aki az alacskai kastélya parkjában van eltemetve, síremlékét: Molnár-C. Pál világhírű festőművészünk tervezte meg, és készítette el. Az ő birtokuk volt még a 20. sz. elején is. A kastélyt Miklós Gyula építtette. Gyakorlatilag a falu központjában helyezkedik el, dombon. Oly módon építették, hogy a faluszéli meredek dombot egy nagyobb részen a fele magasságában legyalulták, így vízszintes alapzaton áll. Mögötte kevéssel, meredeken emelkedik a meg nem bolygatott domboldal. A kastély mögött, a dombon még ma is jelentős méretű park található, az épület előtt már csak néhány fa maradt mutatóba. A kastély szabálytalan alaprajzú eklektikus épület. Mérete kb. 40 x 10 méter (csak lelépni tudtam). A közelmúltban óvoda volt, de mára új épületet emeltek a parkban óvoda céljára, így kihasználatlanul áll, látszólag jó állapotban.

Alsózsolca

Vay-kastély: Alsózsolca község főutcáján található a Vay-család kastélya, mely helyi védelem alatt álló épület. A legfiatalabb helyi kastélyt 1799-ben építette Vay Dániel és testvére, Miklós. Brinzey-Szalay kastély néven is ismerik későbbi tulajdonosai után. A háború utáni évek óta lakásokra van felosztva, feldarabolva. A rendszerváltás után pedig az önkormányzat eladta a házat a kis lakások bérlőinek. Önkormányzati és lakossági támogatással megőrizte eredeti külső formáját, de belseje a szocialista rendszer lakáspolitikájából adódóan átalakult, mivel sok család kapott benne otthont. A kastélyhoz tartozik az ún. Víztorony is, mely szintén megőrizte külső formáját. Jókora méretű, kettős udvarú épület, melynek egyik, kisebb udvara a főkapuból nyílik, és a ház körülöleli. Nem áll műemléki védettség alatt, és ha körülnézünk a barokk kiskastély udvaraiban, pontosan látjuk, hogy itt az értékekkel senki nem törődik. Az ablakok egyikén-másikán, amelyet még nem cseréltek ki, megvan az eredeti rács. Jelenleg rossz állapotú lakások vannak benne, de maga az épület is eléggé rossz állapotú: jókora foltokban vizesedések, vakolatpergések láthatóak rajta, főleg az udvari traktusban és a kapubejárónál, ahol jórészt a tégla falazat is kilátszik, az is pusztul. Az utcai főhomlokzaton 1+1+1+2+1+1+1, illetve 1+1+1+1 ritmusú ablakok láthatóak, többszörös félköríves szemöldökpárkánnyal (melyet a kapu félköríve megismétel), az ablakok között stilizált oszlopokkal. Sok minden hiányzik a ház eredeti értékeiből nem csak kívül, hanem bent is - természetesen. A kapus-, avagy vincellérházat nemrégiben bontották le, s a második udvar oda nem való rá- és beépítésekkel van tele. Óriási angolpark és vadaspark állt a víztorony által jelzett terület, és a következő helyszín között. Sok minden épült a helyén: lakóházak sora meg a sportcsarnok. Az egykori park végében a magtár még megvan. Így ránézésre menthető állapotban, mintha a teteje is rendben lenne. Az országban látható számos példa igazolja, a régi magtárakat is lehet okosan felhasználni, akár az idegenforgalom érdekében is, átalakítva.

Haller-kastély: Az 1720-as években építette Vay Ábrahám. Haller-kastély néven is emlegetik, mert késobb ok voltak a tulajdonosai. A háború után a község iskolájaként működött, majd később a Gyermek- és Ifjúsági Nevelőotthon kapott benne helyet. Ma az épület üresen áll, hasznosításra várva.

Korábban még egy Vay-kastély állt a faluban, amely már elpusztult.

Bánhorváti

Platthy-kastély: A település legfőbb látnivalója a 17. században, barokk stílusban épített Platthy kastély. Az épület 1752-ben nyerte el mai formáját. A kastélynak az idők folyamán több tulajdonosa is volt, egymást váltotta a Bárius, a Fáy, a Vay, a Platthy, a Lónyai és a Vladár család. A kastélyt építését követően, kb. 120-150 évvel később építették ki a kastélyt körülölelő kastélyparkot. A kastély jelenleg magántulajdonban van és néhány szobája vendégek fogadására alkalmas. Ezen kívül a kastély épülete magán jellegű rendezvények pl.: esküvők helyszínéül is szolgál. A kastély egyik érdekessége – a többi korabeli kastélyhoz hasonlóan – az öles vastagságú középső főfalban a pincétől a padlásig vezető rejtett 60- 70 cm szélességű fali lépcső. A kastélynak és parkjának irodalomtörténeti vonatkozásai is vannak.
 Kazinczy Gábor író és politikus itt töltötte életének utolsó részét. A kastélyban megfordult vendégként Arany János és Toldy Ferenc is.

Bánréve

Vay-Serényi-kastély: A 19. század folyamán többször is gazdát cserél a birtok: előbb a Szentmiklóssy család helyét báró Vay Alajos családja veszi át, majd az 1890-es évek végén báró Hámos László tulajdonába kerül a birtok. A falu utolsó birtokosa a Serényi család. A kastélyt a  Szentmiklóssy család építette 1780 környékén copf stílusban. Később a Vay család idejében a kastélyt átépítették és körülötte tágas parkot építettek. A kastély később az utolsó birtokosról, a Serényiekről kapta a nevét. Serényi János, aki 1926-tól 1943-ig Putnokon élt, 1943-ban megvásárolta testvérétől, Bélától az épületet a hozzá tartozó birtokkal. Serényi János és családja mindössze egy évet ölthetett az újonnan vett kastélyban, 1944 őszén a front közeledtével kénytelenek voltak Losonc kornyékére költözni, mindössze egy szekérnyi használati tárggyal. Ezzel ért véget a kastély fénykora. Serényi János 1945. májusa körül tért vissza családjával Bánrévére. A kastély romos állapotban fogadta őket, falai omladoztak (két helyen érte ágyútalálat), berendezési tárgyait széthordták, parkettáit elégették. A család ideiglenesen a katolikus parókián kapott szállást, innen kezdték meg a kastély felújítását. Segítséget nyújtott több helyi család, akik egy-egy bútort, festményt stb. elrejtettek, és most visszaadták, ezzel támogatva a grófi családot. Az 1950-es évek eleién a kastélyt államosították, a gróf bérlőként megkapta az épület kisebbik részét. Ők egyike voltak az azon kevés kastéllyal rendelkező főnemesi családnak, amely nem vonult külföldre a viszontagságok elől, hanem a gróf haláláig helyben maradt. A kastély Bánréve közepén fekszik, oldalával merőlegesen az országútra. Sík terepre épült, ennek az az oka, hogy nincs a környéken domb, ezért építették a templomokat is sík terepre. Bánrévén egyedülálló a kastély és a templomok viszonya. Itt ugyanis a templomokat építették a kastély mellé, és nem fordítva. A kastély égetett téglából épült, az alapot kövekkel is megerősítették. Szabadon áll, valaha nagy park övezte. Főhomlokzata keletre néz (a református templom irányába), alaprajza U alakú. Építészeti jellemzői arra utalnak, hogy valamikor a 18. század vége felé épülhetett, mert tipikus késő barokk, pontosabban copf épület. A copf stílusra oly jellemző füzérdíszek ugyanis bőven megtalálhatók az épületen. Földszintes, jó tömegű, manzárdtetővel fedett kúria, ami önmagában is barokk hatású. Az udvari homlokzat 1+2+1+2+1 ablaktengelyes, a két végén kiugró szárnyak szimmetrikusan rizalitot képeznek, míg a kosáríves főbejárat csupán a vakolattagozatok megnövelésével emelkedik ki a homlokzat síkjából. Az egyenes záródású ablakok szegmensíves keretelésűek, a könyöklőpárkányok alatt egyenes záródású kötényekkel, a záradékok fölött lombfüzéres, drapériát imitáló, egyenes záródású megemelt szemöldökökkel. Koronázó párkánya tagolt, hangsúlyos, nagy kiélésű. Az ablakokon az eredeti formáját őrző könyöklőkosaras klasszicista vasalásokat találunk. Az oldalrizalitok timpanonjaiban kosáríves padlásablakok vannak. Az udvari homlokzat bejárati ajtói és ezek lépcsői eredetiek, kivéve a hátsó főbejáratnál található vaskorlátot, melyet utólag helyeztek itt el. A főbejárati ajtón még az eredeti hatalmas kilincs és zár látható, utóbbit óriási kulcs nyitja. A főhomlokzat 3+3+3 tengelyű, az oldalszárnyakon a már leírt módon kialakított nyílásokkal, az enyhén kiugró középrizalitban hasonlóan keretelt, egymáshoz közel álló, magas, kosáríves nyílásokból álló portikusszal. A századelőn még máshogy nézett ki az itteni középrizalit: eredetileg lépcsőzetes attika fal zárta le, melyet ismeretlen időben eltüntettek. Az ablakokon itt is megvannak a klasszicista könyöklőkosaras rácsok. A kastély nyílászáróinak jelentős része megőrizte az építés korában nyert asztalos szerkezetét. A főhomlokzati ablakok szegmens záródásúak, leírásuk megegyezik a hátsó homlokzati ablakokéval. A főhomlokzat ablakai eredetileg a következő helyiségekhez tartoztak: a jobb és bal szélső egy-egy vendégszobához, míg a beljebb lévő két-két ablak szintén szobaablak volt. A főbejárat és a két oldalt mellette lévő ablakok a nagyteremhez tartoztak. A hátsó oldali főbejárat mellett lévő ablakok szintén egy szobához tartoztak, mely eredetileg talán társalgó lehetett. A jobb szélső ablak szintén hálószobaablak, míg a bal szélső lehetett eredetileg az ebédlő ablaka. Az oldalszárnyak ablakai az ott lévő előszobaszerű helyiségekhez tartoznak. Az utókor több helyen is változtatott a kastély belsején, több ajtót befalaztak, új közfalakat húztak, amitol ma több helyisége van, mint eredetileg volt. A belső helyiségek túlnyomó része teknőboltozatos, a folyosót dongaboltozat fedi. Az oldalszárnyakban lévő helyiségek sík födémesek. A falak valószínűleg mindig csak meszelve voltak, esetleg néhány helyiséget tapétázhattak. A mennyezeteket nem díszítik stukkók, egyszerű fehér színűek. Mivel barokk épületről van szó, elképzelhető, hogy eredetileg voltak stukkók a mennyezeteken, amit a későbbiek során leszedtek. Az bizonyos, hogy gr. Serényi János idején már simák voltak a falak. A belső ajtók és tokjaik részben eredetiek, de újakat is találunk. Eredeti színük sötétbarna lehetett. A hátsó főbejárat mögötti helyiséget egy fából és üvegből készült vékony, szinte jelképes fal választja ketté. Ezt Serényi János állíttatta fel, miután a kastélynak csak a kisebbik része maradt a tulajdonában, és ezért túl kevés szobája volt. A szobák padlóját parketták fedték, de a folyosó, a konyha, az ebédlő, a nagyterem, a fürdőszobák és az oldalszárnyak padlója kövezett volt. A kőpadlók mintázottak voltak. A legtöbb helyiségben cserépkályha, néhol vaskályha volt. A nagyteremben valaha egy kandallót helyeztek el. Szinte mindenütt voltak festmények, de nem volt külön képterem, sem könyvtárterem. A nagyteremben vadásztrófeák köszöntötték a belépőt. A bal szemközti sarokban egy tizennégyes agancsú gímszarvas koponya volt a falon, innen a másik sarokig őzagancsokat és vaddisznó agyarakat helyeztek el. A jobb szemközti sarok közelében volt a kandalló, mely fölött kitömött fajdkakas és preparált muflonfej képezte a dekoráció részét. A trófeák gr. Serényi János vadászzsákmányai voltak. Az állatokat ő lőtte nagyjából a harmincas évekig. Később a föld és a földmunkák váltak a szenvedélyévé. A 8 x 6 méteres nagyteremnek nappali berendezése volt, fotelokkal, hintaszékkel, zongorával stb. Elsősorban teázásra gyűltek itt össze a családtagok. A déli oldalon található középizalit melletti ajtó egy kövezett teraszra nyílt, melyhez a rizalit előtt egy lépcső vezetett fel. A teraszt egyszerű vaskorlát szegélyezte. Kőpadlója mintázott volt, fölé ki lehetett tekerni egy védőernyot eső esetén. Az itt lévő ajtó mögött eredetileg valószínűleg egy kisebb társalgó volt, melyet a háború után lakószobává alakítottak. Ekkor egy nyugdíjas katonatisztet költöztettek ide. Ma a terasz már nincs meg, helyette egy toldalékot építettek itt az épülethez, melynek gyakorlatilag semmi különösebb szerepe nincs, mindössze a látványt rontja. Ugyancsak lehangoló a szintén déli oldalon lévő kamraszerű külső pincelejárat. Ezt az 1950-es években építették a kastélyhoz azért, hogy a gróf is le tudjon menni valahol a pincébe, mivel az eredeti pincelejárót magába foglaló oldalszárnyat elvették a családtól. A pince valószínűleg csak tárolóként (fa, zöldségek) szolgált. A lejárat melletti első helyisége mosókonyha volt, betonozott aljzattal. A vizet a kastély közelében ásott kútból hordták az épületbe, kb. 1943-tól vezették be a szivattyúra alapuló gépi vízellátást. A déli oldalon volt egy forrás, ennek vizét kifejezetten ivóvízként használták fel. A világításról eredetileg minden bizonnyal petróleumlámpák gondoskodtak. Az udvari homlokzat utcától távolabbi szárnyán lévő bejárati ajtót talán Serényi Béla falazta be belülről, így Serényi János idején már nem használták, egészen 1962-ig, amikor a gróf kibonttatta. Ebben a szárnyban is volt valaha egy pincelejárat, de ma már nyoma sincs. Az első számú pincelejárat és padlásfeljáró az utcához közelebbi oldalszárnyban van, ma is használják. A kastélyt övező park maradványait ma is láthatjuk; mindkét templom felőli oldalon áll még néhány faóriás. A park egykor jóval nagyobb volt, a főhomlokzat (a mai óvoda) egész udvarán fák álltak, melyek messze húzódtak a Sajó felé. Ezen az oldalon mára hírmondója sem maradt a park fáinak, ennek ellenére itt legalább 50-60 fa állt eredetileg. A nyugati oldalon (a katolikus templom felé) ma is ott van a park széle, ahol egykor, az út mellett. Azonban a parknak e része is megsínylette az utóbbi évtizedeket, itt jobbára csak a közelmúltban ültetett fákat találunk. Megmaradt öreg fái a következő fajokra tehetők: ezüst- és hegyi juhar, trombitafa, platán és hárs. Összegzésképpen tehát elmondhatjuk, hogy az angolpark eredetileg - a főút felőli északi oldal kivételével - körülbelül ''C'' alakban vette körül az épületet, és a kastély köré telepített fák fokozatosan átmentek a természetes vegetációba, beolvadván a Sajó menti ártéri erdőbe. A főbejárat előtt kavicsos, gyepes, sövénnyel határolt „előudvar” volt, kővázákban virágokkal. A főbejárat előtt ma betonteraszt találunk, eredetileg ez a terasz földből készült kis domb volt, melyre azonban kőlépcső vezetett. A főbejárathoz csak gyepes gyalogút vezetett, míg a hátsó bejárathoz kaviccsal leszórt szélesebb út. Ide álltak be a fogatok, számukra egy kocsiforduló volt kialakítva. A hátsó főbejárattal szemben, kb. 10 méterre attól egy kör alakú, 3 méter körüli átmérőjű sziklakertet helyeztek el. A kastélyt ill. a parkot minden oldalról sövénykerítés vette körül, így az északi, főútra néző oldalról is. Ehhez eredetileg hozzátartozott az épület vaskapuja, és annak pillérei. A vaskaput időközben lecserélték. A kastély déli oldalának közelében ma is látható egy pince, ami eredetileg almáspince volt. Ezt a II. világháború után Serényi János átalakíttatta istállóvá, ahol egykori állatállománya maradékát, két tehenét és egy lovát tartotta. A grófi család kiköltözése után valószínűleg visszaállították ezt a pincét kamrának. Nem tudjuk, hány szolgáló lehetett a korábbi időkben a kastélyban, de utolsó tulajdonosa, gr. Serényi János idején mindössze egy nevelőnő és egy szakácsnő volt a személyzet. A grófi család maga is elvégezte az épület körüli munkákat, valószínűleg soha nem lehetett féltucatnál több alkalmazott a kastélyban, mivel maga az épület nem nagy, és nem tartozott hozzá nagy kert sem. A kastély a gróf halála, majd családjának elköltözése után teljesen állami kézbe került. Ma az épület óvoda, a háború után a grófi család kezén maradt udvar felőli részben idősek otthonát rendeztek be egy ideig. A kastély egykori berendezésének töredék része maradt meg gr. Serényi János három gyermeke tulajdonában (a 12 személyes ezüst evőeszközkészlet, néhány bútor, festmény és trófeák) túlnyomó részét az utókor már soha nem fogja látni.

Berente

Szepessy-kúria: Berente történetében és birtokosai között jelentős szerepet játszottak a Négyessy Szepessy család tagjai, akik a XVII. századtól birtokolták a falut. A Szepessyek maradnak a XX. század közepéig a legjelentősebb birtokosok, többi urának földjei felaprózódnak. A Szepessyekhez fűződő tárgyi emlék ma már csak kettő található Berentén: a település központjában lévő kastély és a református temetőben a harangláb közelében egy síremlék. A klasszicista stílusú kastélyt a XVII. században építették. Az építmény nagy kertben helyezkedett el, amit magas kőfal vett körül. A főbejáratnál őrszoba volt, s benne állandóan őr, aki a belépni szándékozókat igazoltatta. A kertben aranyhalakkal betelepített halastó volt, a parkban sok-sok virág, és a sétányok mentén somcserje díszlett. Nem messze a kastélytól helyezkedett el a Szepessyek gazdasági udvara, amit szintén kőfal övezett. Az udvarban cselédlakások, istállók, dohánypajta és Berente legmélyebb, mintegy 22- 25 méter mély, lóval hajtott kanalas kútja volt. A pajta 1935 nyarán villámcsapás következtében kigyulladt és leégett. Szintén a kastély tartozéka volt egy nagy gyümölcsöskert. Ennek helyén vannak a Borsodi Hőerőmű V. készenléti lakóépületei. A Szepessy-kastély államosítása után ugyancsak az erőmű vezetői részére alakítottak ki benne szolgálati lakásokat. A kastély egy részében idősek klubja működik.

Bodrogolaszi  

Lónyay-kastély: A kastély, melyet romantikus stílusban,1860-ban Lónyay Ödön építtetett, herceg Lónyai Elemér és felesége, Stefánia főhercegnő nyári birtoka volt. A főúri pár a második világháború alatt Pannonhalmán talált menedéket az oroszok elől, és haláluk után a bencés rendre hagyták minden vagyonukat. A kommunizmus idején a kastély MÁV nevelőotthonként működött, majd a rendszerváltozás után visszakerült a bencések tulajdonába. A kastély jobb oldalán kétemeletes torony magasodik, míg az épület bal oldalán a favázas svájci villaépítészetre emlékeztető oromzatos tető- és emeleti erkélymegoldások láthatóak. A kastély a település főútja mellett, parkban szabadon áll. Az épülethez egykor 17 hektáros birtok tartozott. A kastély a Lónyay család tulajdonában maradt egészen Lónyay Elemér és felesége, Stefánia belga királyi hercegnő haláláig. A család, főként a nyarakat töltötte az egykor díszes kerttel körülvett nagyúri kastélyban. Az évek óta lakatlan terület mára igen rossz állapotban van.

Bódvaszilas

Esterházy-Koós-kastély: 1702-ben lett az uradalom és vele a falu új tulajdonosa Esterházy Pál herceg, és a következő, csaknem kétszáz évben az Esterházyak maradtak az uradalom tulajdonosai. A falu jelenlegi római katolikus temploma közelében helyezkedik el az Esterházy-Koós-kastély, amelynek belső terét nagyrészt átalakították (jelenleg önkormányzati szálláshely). Az Esterházyak nem látogattak el Bódvaszilasra; a kastélyban felügyelőjük (a provizor) lakott. Itt ült össze ítélethozatalra az úriszék is; a vesztőhely az Akasztó-parton volt. A római katolikus templom dombján 1780-ban épület fel az L-alaprajzú, zárt belső udvarú jószágigazgatói kastély. Építtetője Esterházy Pál. Eredetileg árkádos kialakítású volt, melyet az évek során többször is átépítettek. A XIX század végén Koós József vásárolta meg. Innen kapta a nevét: Esterházy-Koós kastély Előzetes bejelentkezéssel látogatható.

Boldogkőváralja

Péchy-Zichy-kastély: A település nevezetessége az 1786-ban barokk stílusban épült volt Péchy-Zichy kastély. A kastélyt Péchy Gábor építtette, miután a várat és a hozzá tartozó uradalmat megvásárolta a lőcsei jezsuitáktól 1753-ban. A következő tulajdonos a Zichy család, aki házasság révén szerzi meg a birtokot a századfordulón. U alakú, több, mint 2500 négyzetméter alapterületű kastélya a megyében a harmadik legnagyobb kastélyépület. A kastély egyemeletes, alápincézett főépületéhez átellenesen szintén U alaprajzú, földszintes melléképületek kapcsolódnak, egy nagyméretű zárt díszudvart közrezárva. A melléképületek két sarkán egy-egy zsindelyfedésű, négyzetes alaprajzú, manzárdtetős saroktorony áll. Az egyes udvarok között kocsiáthajtók biztosítják az összeköttetést. Növényi ritkaságokat, telepített és természetes ősfákat is tartalmazó nagyméretű kastélykertje szintén védettséget élvez. A kastély ma egészségügyi gyermekotthon, kizárólag engedéllyel látogatható.

Boldva

Szathmáry Király-kastély: Késo klasszicista egyemeletes, zömök épület, valószínuleg ez áll a mai Kossuth u. 2. sz. alatt. Ma könyvtárként muködik, hozzátoldottak egy nagy új szárnyat. Homlokzati díszeit, erkélyeit nyom nélkül elvesztette, csupán tömegalakításában emlékeztet egykori önmagára.

Idosebb Szathmáry Pál-kúria: Klasszicista épület a 19. század elso harmadából. Két földszintes szárnnyal bovített emeletes épület, a földszintjén boltozatos helyiségekkel. Nagyon rossz állapotban van, de új tulajdonosa a felújítását tervezi. A falu északi szélén, az Arany János út 11. alatt találjuk.

Ifjabb Szathmáry Pál-kúria: Az idosebb Pál-kúria után épülhetett, négytornyos, földszintes épület volt. Az interneten az olvasható, hogy a család az 1940-es években lebontott egy kastélyt, mert újat akartak építtetni. Ez az információ erre az épületre vonatkozhat, mivel ma már nyoma sincs, hacsak nem ez áll teljesen átépítve az István király út 2. sz. alatt…

Borsodbóta

Borbély-Maczky-kastély: Vitéz Borbély-Maczky Emil a falu szülötte, Borsod Vármegye egykori főispánja építtette a két világháború között a falu közepén álló egyszintes, szabálytalan alapú kastélyt, amelyben jelenleg óvoda és öregek napközi otthona található. Állandó lakása Miskolcon volt. Borbély-Maczky Emilnek birtokai is voltak itt, azonkívül közreműködésével a helyiek bekapcsolódtak a Magyar Vendégforgalmi Szövetség munkájába. A szélsőjobb érzelmű Borbély-Maczky Emilt, aki nem menekült el Miskolcról, az oroszok bevonulásakor, tisztázatlan körülmények között, az oroszokat kiszolgáló kommunisták gyilkolták meg (agyonverték, testét egy lámpavasra akasztották) Miskolcon.

Borsodivánka

Orczy-Prónay-kastély: A 18. században előbb az Orczy, majd a Prónay család lett a falu birtokosa. Az Orczyak később eladták birtokukat, a Prónayak azonban még a 20. században is községi birtokosok voltak. A község ékessége volt az Orczy-Prónay kastély s az ahhoz tartozó angolkert és őspark. A kastélypark már csak kevéssé emlékeztet a hajdanvolt szebb időkre, de még mindig jelentős természetvédelmi érték. Az 1820 körül, klasszicista stílusban emelt Prónay kastély ma pszichiátriai intézetként működik. Egykor pompás angolkertjében és ősparkjában található az ország legnagyobb, 5 m kerületű kocsányos tölgye. Az itt élő mocsárciprustól csak kettő másik nagyobb hazánkban. A parkban jelentős madár kolónia él. A kastélypark főként a denevérek számára nyújt kedvező életfeltételeket, ez utóbbiaknak öt fajtáját figyelték már meg. Magyarország legnagyobb kocsányos tölgye (kerülete több, mint öt méter, magassága 25 méter ) is itt található, továbbá található itt mocsárciprus is, amelynél csak két nagyobb van az országban. (Ennek közel 3 méter a kerülete, a magassága pedig 22 méter)
A kastélyparkot védett növényén, a Sadler Imolán (Centauera sadlerana) kívül még számos hatalmas méretű famatuzsálem teszi a különleges értékűvé.

Bózsva

Bombelles-kastély: Kisbózsván állt a gróf Bombelles család kastélya - a klasszicista épület a XIX. század elején készült. Állítólag I. Miklós cár építtette egyik udvarhölgye számára. A kastély később Lónyai Menyhért tulajdona lett, ezért nevezik Lónyai kastélynak is.  A hagyomány szerint a kastélyban lakó gróf megtiltotta, hogy a falun áthaladó kisvonat dudáljon. Az emeletes kastély 1954-ben már üresen állt, és szemtanúk szerint kísértetiesen hasonló sorsra jutott, mint a cserépváraljai kastély. A II. világháborút követően gyermeküdülőként működik. Az 1950-60-as években a kastélyt pusztulni hagyták, fedelét, gerendáit, ablakkereteit, nagyobbrészt a köveit is széthordták, ma már csak romjai láthatóak. A kastély egyik melléképületében a II. világháborút követően római katolikus kápolnát alakítottak ki. A kastélyt körbevevő egykori kastélykert észrevétlenül simul bele a környező erdőkbe. A kastélyrom és területe ma magántulajdonban van.

Vladár-kastély: Bózsván találhatjuk az egykori Vladár kastélyt is. A Nagybózsván épült kastélyépületet a II. világháború után általános iskolaként használták. A kastély 1987-ben az Adventista közösség tulajdonába került és jelenleg az Adventista közösségi házként működik.

Cserépváralja

L'Hullier-kastély: A XVIII. században épült, földszintes barokk stílusú kastélyt a helyi téesz üzemeltette. A műemléki értékű épületegyüttes - rendkívül festői környezetben, a cserépi vár, a kápolna és a kútház között - 1946-ban már elhanyagolt állapotban volt. Szemtanúk elbeszélése szerint boltíves pilléreit traktorral húzatták el. A kastély a téeszösszevonások áldozata lett, helyén bőrfeldolgozó épült. A falu határában, a Várhegy alján, Coburg herceg kastélyának uradalmából fennmaradt nyolcszög-alakú törökkori kút és kútház tekinthető meg. A cserépi Várhegy kúpjának tövében, a falu fölött fekvő fennsíkon épült a 18. század második negyedében a kastély, a vár helyett földesúri rezidenciául. A földszintes, U-alaprajzú épület udvari homlokzatai előtt pilléres-kosáríves árkádos tornác húzódott, innen nyíltak a boltozatos helyiségek. Az épülettől ÉNy-ra a Várhegy oldalában álltak a gazdasági épületek; a kastély- és gazdasági udvart alacsony terméskőfal vette körül. A völgy felőli kastélyhomlokzat közepén nyílt a kosáríves kőkeretű bejárati kapu boltozott kapualjon át az udvarra. A falu felől e kapuhoz vezetett az út, melynek bal oldalán Esterházy Istvánné Forgách Ludmilla építtette a copf, íves szentélyzáródású kápolnát 1788-ban. Oromzatos főhomlokzata mögött kis harangtorony emelkedik. A kápolnában a stukkódíszes karzaton az építés 1788. éve és az építtető család (L'Hullier-Coburg) két címerpajzsa látható. Az úttól jobbra, a 19. század derekán épülhetett a. romantikus ízlésű, nyolcszögű kútház. Az 1950-es években az államosított kastély termelőszövetkezeti kezelésbe került, amely pusztulni hagyta. Kapuját és kapualját talán a nagyobb járművek áthajtásához bedöntötték. 1960 táján - a helyiek elbeszélése szerint - a tsz traktorosa fogadásból - drótkötelet hurkolva az udvari árkádsor pilléreire - traktorával elhúzta és ledöntötte a teljes tornácot. Az 1960-as évek elején a kastélyt teljesen elhordták, de 1980 táján a kútházat, majd a kápolnát is tatarozták.

Csernely

Sturman-kúria: 1770-től a Sturman családé lett a község. A család tagja, Sturman Márton volt az ózdi vasgyár megalapítója. Kúriájuk 1780-90 között, barokk stílusban épült. Őspark veszi körül. Főhomlokzatán hangsúlyos 2 tengelyes, árkádos középrizalit két oldalt lépcsőfeljáróval. Udvarán egyemeletes, nyeregtetős magtár és földszintes kontyolt nyeregtetős gazdasági épület, parkjában késő barokk-copf, a 18. század 2. feléből származó romos kerti pavilon. Az épület a hozzátartozó melléképületekkel: a lóistállóval, a kétszintes magtárral, valamint a mögötte található ősparkkal alkot szép egységet.

Dédestapolcsány

Serényi-kastély: A  Dédestapolcsány   feletti  kősziklára  pillantva,  a  katolikus  templom  magasodik  felénk, mellyel  szemben,  az  eklektikus  stílusban  épült  Serényi-kastély található.  A Serényi-kastély 1903-ban épült. Valaha a putnoki Serényi grófok nyaraló kastélya, mára egy vállalkozó birtokába került, konferenciaközpontot óhajt létrehozni benne, így a látogatók csak kívülről és elég messziről csodálhatják meg. Főleg ősszel felejthetetlen látvány a kastélyhoz vezető gesztenyefákkal övezett út. A kastélyt egy öt hektáros park veszi körül. A kastélyt körülölelő sziklákban sok kis barlang van, kitűnő panoráma nyílik a Bükk-hegység és a Dédesi vár felé. A 20. század első harmadában a kastélyban az arisztokrata család egyik tagja, Gróf Serényi Ödön lakott. Idos dédestapolcsányi emberek elmondták, hogy a gróf igen szerény körülmények között élt az államosítást követoen. 1961-ben hunyt el, sírját a dédestapolcsányi temetoben találjuk.

Dubicsány

Vay-kastély: A téglalap alaprajzú a völgy felé háromszintes tetőtér-beépítéses kastélyt a Vay család építtette a XVIII. század közepén. Az épület a 20. század elején a bécsi bankárcsaládból származó Barta Arnold tulajdonába került, aki a század elején átépítteti kastélyát. A kastélyt az 1950-es években SZOT üdülővé alakítják. Végül 1982-től a Borsod Volán üdülőjévé válik. A kastély ma is a közlekedési vállalat üdülőjeként működik, de az 53 fő befogadóképességű épületben a dolgozók mellett turisták is megszállhatnak. A szálló télen-nyáron működik. Nagyobb szabású rendezvényekre szokás kibérelni (esküvők, bálok stb.). A kastélyt mintegy 3 hektáros kastélypark övezi, mely a kastély mögött észrevétlenül megy át természetes vegetációba. A kastély épületét az úttal összekötő sétányt egy látványos vadgesztenyefasor kíséri. Néhány örökzöld fa, mint tuja, boróka és ciprusfajok a II. világháborút követoen lettek a kastélyparkba telepítve.

Edelény

L'Huillier-Coburg-kastély: Az edelényi kastély az ország hetedik legnagyobb kastélya, 1716-1730 között épült. A magyarországi kora barokk építészet kiemelkedő emléke. Külső tömege jelentősebb átalakítás nélkül őrzi eredeti kialakítását. A kastély építtetője az 1668-ban Elszász-Lotharingiában született báró L'Huillier Ferenc János volt. 1701 őszén Bécsben vizsgálati fogságba esett, mivel II. Rákóczi Ferenchez fűződő kapcsolata gyanússá vált. Szabadulása után itáliai állomáshelyeken, majd Magyarországon teljesített szolgálatot. Az 1700-ban II. Rákóczi Ferenctől már zálogbirtokba kapott edelényi kastélyt L'Huillier 1727-ben kapta meg királyi adományként, így annak teljes jogú birtokosává válhatott. L'Huillier a törökellenes harcok során szerzett érdemeiért 1714-ben bárói címet kapott. 1728-ban egri várkapitánnyá nevezték ki. A kastélyt és birtokot először L'Huillier felesége, Santa Croce Mária Magdolna bárónő, majd leányuk, gróf ghimesi és gácsi Forgách Ferencné sz. L'Huillier Mária Terézia örökölte. Az ő gyermeküket, Forgách Ludmillát, mint gróf cserneki Dessewffy Ferencnét Mária Terézia királynő 1756-ban fiúsította és részére örökösödési jogot adományozott. Férje 1757-ben bekövetkezett halála után feleségül ment gróf galánthai Esterházy Istvánhoz. Esterházy birtoklása idején jelentős átalakítások történtek a kastélyon. Forgách Ludmilla fia, az ifjabb Dessewffy Ferenc utód nélkül halt meg 1820-ban Edelényben. A kastély és uradalom ekkor a kincstárra szállt, majd a birtokot Szász-Coburg-Gothai Ferdinánd György herceg vette meg. 1816-ban feleségül vette Koháry Mária Antóniát, akinek apja, Koháry Antal kezében összpontosult a teljes Koháry-vagyon. A birtokot Ferdinánd György herceg 1831-es keltezésű végrendeletében hitbizománnyá alakította át. Ő maga 1851-ben bekövetkezett haláláig volt birtokosa a hitbizománynak. Örököse, legidősebb fia, Ferdinánd lemondott minden ausztriai és magyarországi jogáról, miután feleségül vette a portugál királynőt, és ezáltal koronaherceggé vált. A hercegi család 1910-től nagyszabású átépítési munkálatokba kezdett. Az egykor hatalmas, 250 000 kataszteri hold kiterjedésű Koháry- és Coburg- hitbizomány 1933-ra hatodára zsugorodott. Fülöp Józsua herceg volt a hitbizományok utolsó birtokosa. Az edelényi L'Huillier-Coburg-kastélyt 1716-1730 között báró L'Huillier Ferenc János építtette. Az építkezés befejezését követően a báró elhunyt, a díszítő munkákat már özvegye, Santa Croce Mária Magdolna készíttette. A végleges befejezés évét (1730) a déli homlokzaton elhelyezett emléktábla jelöli. A régebbi épületrészek felhasználásával, barokk stílusban épült kastély tervezőjét Voit Pál stíluskritikai alapon Giovanni Battista Carlone, egri püspöki építész személyében határozta meg. Írásos forrás hiányában azonban megoszlanak a vélemények a kastély tervezőjének személyét illetően. Carlone mellett felmerült Johann Lucas von Hildebrandt bécsi építész neve is. L'Huillier jó kapcsolata Savoyai Jenővel alátámasztja e nézetet, mivel Savoyainak kedvenc építésze volt Hildebrandt. Másrészt a kastély alaprajzi rendszerében a nagyteremnek a kiemelésével, valamint annak az egész létesítmény centrumába állításával, a homlokzat franciás igazodásával hasonlít az osztrák építész két másik magyarországi kastélyához, a ráckeveihez és a féltoronyihoz. Ugyanakkor a közvetlen cseh hatás lehetősége is fennáll. Az együttest egykor francia jellegű barokk kert vette körül. Erről és az épület XVIII. századi megjelenésérol tervek, alaprajzok és homlokzatrajzok maradtak fenn. Gróf galánthai Esterházy István ugyanis 1763-1764 között Franz Anton Dvorzaczky közreműködésével felértékeltette és felmérettette a birtokot. Esterházy jelentős átalakításokat végeztetett a kastélyon, az emeleten reprezentatív helyiségeket alakíttatott ki. A kastély e hét helyiségében rokokó falfestmények maradtak fenn, melyek többségét az 1760-as évekre határozott meg a szakirodalom. A falképek vezető mestere az iglói Lieb Ferenc volt, mellette az egri származású Woronieski János és jóval később a miskolci Fabriczy Ignác is dolgozott a képeken. Lieb és műhelye a figurális jeleneteket festette, Woronieski nevéhez pedig a díszítő falfestések köthetőek. A XIX. század elején a Szász-Coburg-Gothai hercegi család birtokába került az edelényi kastély, mikor Ferdinánd György herceg megvásárolta a kincstártól a birtokot. A Coburg család életében nem számított jelentősnek a kastély, 1831-ben hitbizománnyá alakították át, egy részét átengedték más célú hasznosításra, így 1861-ben a Járásbíróság céljaira. Ekkor pusztultak el a lovaglóiskolához tartozó istállók. 1910-től kezdődően Ray Rezső tervei szerint átépítették. A beavatkozások erőteljesen megváltoztatták a kastély eredeti megjelenését, a középrizalit felett az eredeti, az attika fal mögött húzódó, alacsony hajlásszögő tetőt, magas manzárdtető váltotta fel. Az attika falat vázákkal látták el, s az előudvart manzárdtetős sarokpavilonokkal ellátott, íves oldalszárnyak megépítésével zárták körül. 1928-ban az Igazságügyi Minisztérium tulajdonába került a kastély, újabb átalakításokat végeztek ekkor, az észak-nyugati szárnyban börtönt alakítottak ki. Az I. világháború alatt és az azt követő években a bíróság mellett a Bódvavölgyi Bányatársaság bérelte. Ez idő alatt több műemlékrongáló beavatkozás történt az épületben. A kastélykápolnát elbontották, és lakásokká építették át. 1945 után több intézmény is működött a falai között: járásbíróság, ügyészség, napközi, öregek otthona, ügyvédi munkaközösség, egyes részei pedig lakásként szolgáltak. A parkban sportpályát létesítettek. A rongálásnak 1986-ban vetettek véget az épület kiürítésével. Megkezdődhetett az épület tudományos kutatása, az értékek feltárása. A kastély 2001-ben került a Műemlékek Állami Gondnoksága kezelésébe. A jobboldali oldalszárnyban a portaszolgálat számára külön helyiséget alakítottak ki.
2002-ben készültek el a kastélyhoz csatlakozó földszintes épületszárnyak külső vakolása és a kapualj, lépcsőház és a "Lovagterem" festési munkálatai. Így a zárt belső udvar és a rendezvények helyszínéül szolgáló díszterem látogathatóvá vált.
A tetőt folyamatosan javítják, mivel a beázások veszélyeztetik a freskókkal díszített termeket. A festett felületek restaurálás előtti állapotban vannak. Elkészült a kastély körüli drótkerítés, így elkerülhető a korábbiakban többször előfordult rongálás. Az épületegyüttest a Bódva folyó és a Holt Bódva folyó által körülölelt kis szigetre építették. A folyó jelenlétét belekomponálták a park rendszerébe is. A folyón átvezető hídról egyenes út vezet a kastélyhoz, az út baloldalán XVIII. századi kis barokk sírkápolna áll. A kastélyhoz jelenleg 15 hektár park tartozik. A gróf galánthai Esterházy István 1763-1764 között Franz Anton Dvorzaczkyval készíttetett birtokfelmérése során készült rajzok tanúsága szerint a kastély nagyszabású park- és épületkomplexum gyújtópontjában állt. Az együttes része volt többek között egy lovaglóiskola, udvarok, udvari kút, hintó- és kocsiszínek, lóistállók, fa és széntartók, gyümölcskamrák, pincelejárók, sütőház, mészárszék, sörház, jégverem, kertész és majorosi lakások, fogda és foglárszoba, fürdőház, halastavak, díszbarlang valamint többek között citrusfélékkel és babérfákkal teleültetett üvegházak. A kertet gyümölcsfasorok, gazdag, táblás rendszerű virágos felületek és labirintusok gazdagították. A hazai kastélyállományból méretei folytán is kiemelkedő cour d'honneur-ös épület egyéni megjelenésével is különös figyelmet érdemel. Alaprajzi rendszere a nagyterem kiemelésével, annak az egész létesítmény centrumába állításával, illetve homlokzati kiképzése francia hatást mutat. Különleges megoldásnak számít az U alakú épület park felé fordítása és az íves gazdasági épületeknek összekötő tagok útján a főépülethez való hozzáépítése, és ezáltal kettős díszudvar létrehozása. Nagyméretű, címeres, könnyed vonalvezetésű kovácsoltvas kapun jutunk be a földszintes melléképületekkel körbevett előudvarba. Ide néz az U alaprajzú épület hengeres saroktornyokkal közrefogott középső szárnya.
A kastély egyemeletes, manzárdtetős, kiemelt középrésze azonban háromemeletes, ma már lapos tetős. A nagyterem tengelye a bejárati udvaron át végig az egész parkra kivetítődik. A héttengelyes középrizalit középső, oromzatos kiemelésű tengelyében kváderes keretezésű kocsiáthajtó nyílik. Felette vasrácsos erkély épült. A főhomlokzat kiképzése igen gazdag, felületei lizénákkal, kagylómotívumokkal, a nyílásokat körülölelő volutákkal, emeletenként eltérő ablakformákkal tagoltak.
A középrizalit pilasztereit mind az északi, mind a déli oldalon ión oszlopfők díszítik. Az északi és a déli kapuk felett az osztópárkány és az attika közötti szakaszon a kastélyt építtető családok címerei láthatóak. A két oldalsó homlokzat hasonló a főhomlokzatéhoz, de lizéna csak ritkábban jelenik meg rajta. A szárnyak véghomlokzata díszesebb. A jobboldali véghomlokzat ajtaja felett a szobrászati dísz a kápolna ittlétére utal. Az udvari homlokzat jellegében megegyezik a főhomlokzatéval, de kevésbé díszített. A főbejáraton belépve egy nyolcszögletű előcsarnokból az ötkarú főlépcsőn keresztül juthatunk az emeleti stukkódíszes díszterembe. A lépcsőház és a tőle középre eső díszterem a teljes épületszélességet elfoglalja. A reprezentatív főlépcson kívül a kastély szintjei közötti közlekedést több csigalépcső biztosította.
A folépcső pihenőiről két oldalon nyíló kétszárnyú ajtók tengelye a teremsor ajtajainak tengelyeivel megegyezik, rendkívül látványos téregyüttest alkotva. A foszárny többi része kéttraktusos, nagyjából azonos méretű helyiségekkel.
A mellékszárnyak indításai is kéttraktusosak, de már különböző méretű terekkel. Az oldalszárnyak végén ismét teljes szélességet kitöltő két-két helyiség volt, (ezeket utólag megosztották), a lépcsőház felőli oldalon korábban ez volt a kápolna és az oratórium. A másik oldalon a főszárny és az oldalszárny találkozásánál a csigalépcsőt kibontották, helyette új lépcsőházat építettek 1928-ban. A földszinten minden, az emeleten a legtöbb helyiség boltozott. Korábban az oldalszárnyak felett is volt tetőtérbeépítés, ez most csak a kiemelt középrészen maradt meg. A földszinti és emeleti szobákat cserépkályhák melegítették. A földszinten voltak a káplán, az udvarmester és a tiszttartó szobái, a cukrászat és kamrája, a kávékonyha, állatorvosi gyógyszertár, a nagy konyha, az inas szobája valamint a tulajdonos fogadó-, dolgozó-, és hálószobája.
Az emeleten kapott helyet az úrnő lakosztálya, társalgójával és hálójával, a komorna szobája valamint az illemhely. Az emelet nyugati szárnyában vendégszobákat és játékszobát alakítottak ki. A nagyszabású társasági élet és vendégfogadás színtere az emeleti stukkódíszes díszterem volt, amelynek volutás rokokó márványkandallói szerencsére megmaradtak. Ezen kívül fennmaradtak eredeti ajtók és vasalatok valamint néhány copf stílusú cserépkályha. Az 1760-es évek végén alkotta az iglói születésű Lieb Ferenc és az egri származású Woronieski János a kastély első emeleti termeinek rokokó díszítőfestését, amely a legteljesebben fennmaradt világi falképegyütteseink közé tartozik. A termek figurális festészeti dísze Lieb nevéhez köthető, a díszítő falfestések mestere Woronieski volt. A hetedik helyiség kifestése történt a legkésőbb, az 1800-as évek elején, akár már a Coburgok birtoklása idején. Mestere feltehetően a miskolci Fabriczy Ignác volt. A freskók vidám, életteli, rokokó zsánerjeleneteket, évszakábrázolásokat, emblematikus utalásokat, egy-egy kartusba foglalt csatajelenetet és mitológiai történeteket ábrázolnak korabeli figurák társaságában. Az edelényi kastély eleven falképfiguráinak rokonait a monoki Andrássy-kastélyban találjuk, amelyek szintén Lieb Ferenc alkotásai. A kastély előudvara zárt, néhány fát és nyírt sövényt találunk benne. Az épület mögötti területen, a hajdani parkban jelenleg a város sportpályái sorakoznak. A park egykori létesítményei közül ma már csak egy kisméretű, félköríves szentéllyel záródó, barokk kápolna áll.

Emőd

Rákóczi- (Rhédey-) kastély: A 17 századtól a település a Rákócziak birtokába kerül, ekkor kezdődik a kastély építése is. A 18. században már a település legjelentősebb birtokosa a Fáy család. A 19. század végi természeti pusztítások végén (tűzvész, filoxéra járvány) a település elvesztette akkortájt virágzó szőlőkultúráját és kereskedelmi jelentőségét és eközben a környező települések, mint Mezőkövesd és Miskolc hasonló funkciói megerősödtek. A település egyik fő látnivalóját adja az 1720-ban elkészült Rhédey vagy Rákóczi kastély. A kastély építését még Rákóczi Julianna kezdte meg 1698-ban. A 19. század során a kastélyt átépítették. A kastély barokk stílusban épült, jelenleg országos védelem alatt álló műemlék épület. A Rákóczi utca 36 sz. alatt található kastélyban jelenleg óvoda és konyha működik.

Erdőbénye

Szirmay-kastély: A település központjában találhatjuk az egykori Szirmay kastélyt. A 18. század második felében, késő barokk stílusban építették a nyújtott szárú, T alaprajzú, nyeregtetős, oromfalas, kétszintes épületet. Utcai homlokzatának timpanonját címer díszíti. Az épület északi részének homlokzatát utóbb beüvegezett kosáríves tornác gazdagítja. A kastély déli udvarra néző részéhez egy oszlopos tornácsort építettek. Az épületet egy hozzá épített és vele azonos magasságú, 2 szintes gazdasági épülettel egészítették ki. A kertben egykori kerti épület romjai találhatók. A kastély a Podmaniczky-, Szirmay- és Ferenczi családok tulajdonában volt. A kastély alatt pincesor húzódik. Az épületet az egykori kastélypark maradványai veszik körül. Ma szeretetotthon működik az épületben. Utcavonalon, szabadon álló, T alaprajzú, magasföldszintes, nyeregtetővel fedett kastély, utcai homlokzatán 3 tengelyes középrizalit, timpanonjában címerrel. Az udvar északi részére néző homlokzatokon utóbb beüvegezett kosáríves tornác. A főépület déli udvarra néző homlokzatán utólag épült falazott mellvédes, oszlopos tornác. Az udvari szárny végéhez azzal azonos magasságú 2 szintes gazdasági épület csatlakozik. A kertben kerti épület romjai.

Fáj

Fáy-kastély: A domboldalon álló barokk kastély 1750 körül épült egy korábbi nemesi kúria helyén, majd a XIX. században klasszicista stílusban építették át. A nagyteremben Marco Casagrande olasz szobrász 1844-45 között készült klasszicista stukkó domborművei láthatók. Az épület virágkorát a klasszicizmus idején élte. Az épületet az 1990-es évek közepétől a Műemlékek Állami Gondoksága kezeli. A régészeti feltárás után megkezdődött a helyreállítás, a díszítő falfestéseket folyamatosan restaurálják. A kastély körül korábban tájképi park húzódott, mára azonban faállománya nagyra nőtt. A Fáy család első ismert őse Rugacs volt, aki 1217-ben a szentföldi hadjáraton esett el. A források tanúsága szerint 1241-ben a tatárok elleni Sajómenti csatában Rugacs fiai, Don és Barnabás lovaik felajánlásával megmentik királyuk életét, ezért 1243-ban IV. Béla a két vitéznek adományozta "Fay" községet, ahol a grófi ág a kastélyt építtette. A király 1262-ben a család számára Fáj mellett újabb települések juttatásával megerősítette a birtokadományt. 1480-ban már Fáy családnak hívják a birtokosokat. A XV-XVI. században a család tagjai közül többen kiveszik részüket a török elleni harcokban. III. István Abaúj megyei és törökországi követ volt. A családi sírboltot a Fáj határában található Papi pusztán építették fel. A Fáy család korábban szoros kapcsolatban állt a helyi református egyházzal, ám V. István fia, Fáy Gábor visszatért a katolikus hitre, fia, Dávid, pedig jezsuita misszionárius lett. Gábor leszármazottjai sorából többen a megyei főispánságig jutottak. Unokája, Ágoston 1809-ben elnyerte a grófi címet. Fáy András író, publicista, műpártoló, Széchenyi reformkori harcostársa, a hazai első takarékpénztár alapítója volt. Kiemelkedő a grófi ág utolsó képviselője gróf Fáy István, zenész és zenetörténész műpártoló tevékenysége, aki kastélyában évente háromszor jeles zenei találkozót rendezett, az ún. "muzsikai Akadémiákat". Jelentős könyvtárral és műgyűjteménnyel rendelkezett. Értékes gyűjteménye halála után szétszóródott. Gróf Fáy István halála után a kastély leányágon öröklődött. Fáy Mária grófnő báró Mesko Jakab felesége, majd unokája, gróf Zichy Rezsoné és családjaik lakták a kastélyt. A kastély XX. századi tulajdonosa, egészen a II. világháború után bekövetkező államosításig, a Felvidékről áttelepült Vitéz Győző és családja lett. A Fáy családnak már a XVI. század végén állt kúriája e helyen, 1673-ban, pedig már kerttel és halastóval ellátott nemesi kúriaként említik. A mai épület magját tehát egy alápincézett, későreneszánsz kúria falai alkotják. A minden bizonnyal leromlott állapotú kastély felújítására a XVIII. század közepétől 1784-ig került sor. Ekkor látták el az épületet tornáccal illetve a keleti homlokzat elé kiugró rizalittal. Az 1784-es katonai felmérés szerint a főépületre merőlegesen két másik, egymással párhuzamos épület állt. Közülük a templom felé eső a jelenlegi magtárépülettel azonosítható. Az 1784-1800 között folyó jelentős bővítésekkel L-alakúra változott a kastély, a középrész déli, parkra néző oldalán egy alápincézett szárny, az udvari homlokzaton tornác épült. A kastély virágkorában, a klasszicizmus idoszakában további átalakítások történtek. Dísztermét zenei előadások rendezése miatt 1800 körül nyugati irányú toldással kibővítették, majd az 1830-as években, Fáy István megbízásából tájképekkel festették ki. 1844-1845 között Marco Casagrande olasz szobrász készítette a díszterem falán látható három gipszdomborművet, mely ma is ékessége a kastélynak. A díszterem újabb átalakításokon esett át, a fölötte levő födém elbontásával megnövelték belmagasságát, és a jelenlegi hosszú ablakokkal látták el. Casagrande által elkészült a főhomlokzaton látható grófi címer. A kastély északi szárnyának megépítésével kialakult a szimmetrikus, U alaprajzú elrendezés. A helybeliek elmondása szerint 1938-1939 között állították helyre az épületet. A felújításkor cserélték ki a zsindelytetőt palára. A homlokzatot díszítő stukkók 1939-ben még tökéletes állapotban voltak, nem hiányzott a főbejárat feletti géniuszok harsonája, az oldalhomlokzat timpanonjában még megvoltak a címerábrák. Valószínűleg a két világháború között készült a déli homlokzat előtt húzódó mai terasz és lépcső. A barokk kastély és a park 1995-ben került a Műemlékek Állami Gondnoksága vagyonkezelésébe. Az átvételt követően a MÁG elvégeztette a régészeti feltárást, és elkészítette az épülettörténeti tudományos dokumentációt. Az első években sor került a tartószerkezetek vizsgálatára és a főépület statikai megerősítésére. 1997-ben kialakították a gondnoksági helységeket. A munkálatok előrehaladtával megkezdődött a falképek, illetve a keleti homlokzaton a díszteremben fellelhető értékes domborművek feltárása, konzerválása. A kastély egy részében már biztosított a fűtés. A 2000-ben elkészült kiviteli tervdokumentáció alapján a keleti homlokzat és a belső terek rekonstrukciója folyik. A kastély mellet a park megújítása is folyamatban van. A Milleneumi Pályázatok keretében az egykori dísztavat sikerült újjáéleszteni. Az U alaprajzú, cour d'honneur-ös elrendezésu kastély egy enyhén lejtős terület magaslati részén áll. A manzárdtetős épület jobb szárnya előtt hosszú gazdasági épület húzódik.Boltozott helyiségei kelet-nyugati irányú és egy arra merőleges folyosóra vannak felfűzve. A földszintes épület udvari homlokzatán íves-árkádos tornác húzódik, melyet az északi szárny kivételével mára beüvegeztek folyosóvá alakítva azt. A főhomlokzat tengelyében íves, stukkódíszes oromzattal és lizénákkal tagolt, kétszintes középrizalit emelkedik, melynek földszinti üvegezett része alkotja a főbejáratot. A főbejárat felett látható a grófi címer, két, harsonát fúvó angyalalak stukkódomborművével. Az emeleten két hatosztású ablak nyílik. A felette levő timpanonban máltai kereszt látható utalva Fáy István lovagrendi tagságára. A rizalit felett toronyszerűen kiemelkedő tető csúcsát holdat formáló dísz ékesíti. A park felé néző, déli homlokzatot az 1930-as években neobarokk stílusban alakították át. Ennek enyhén kiugró középső részét egyszerű, a Fáy címerrel kitöltött timpanon díszíti, a középső három tengely előtt műkőbábos terasz áll. Alsó, két irányból felvezető íves része díszkutat fog közre. A lépcső induló fokainál egykor virágtartó szerepet betöltő puttószobrok állnak. Az épület ezen szakasza alatt alagsor húzódik. A kerti főhomlokzat középső tengelyében húzódik a timpanonos rizalittal kiemelkedő, két emelet magas díszterem, oldalain egy-egy, főhomlokzatán két magas, téglány alakú ablakkal. A főszárny kéttraktusos, az oldalszárnyak egytraktusosak. A boltozott előcsarnokban megmaradtak az eredeti kőlapburkolat maradványai. A jobboldalon az emeletre felvezető régi lépcső feltehetőleg a klasszicista átépítés idejéből való. A boltozott tornác az előcsarnokból nyílik. Barokk ajtón át jutunk az előtérbe. Az előtér boltozott, a díszterem síkfödémes. A kastély jelentőségét elsősorban a meglepően nagy, kétemeletnyi belmagasságú, falfestményekkel és domborművekkel díszített díszterem adja. A neves olasz szobrász, Marco Casagrande által készített három nagyméretű, fali stukkódombormű mitológiai témákat - Pán nimfákkal, Aurora és Lucretia történetét - dolgozza fel. A terem három oldalán klasszicista, stukkódíszes ajtók maradtak meg. A régészeti feltárás során a díszteremtől balra több teremben került elő különböző korokból származó - a barokktól egészen a XX. századig terjedően - díszítő falfestés. A földszint és az alagsor egyéb helyiségei boltozottak. A díszteremtől jobbra négy lakóhelyiség volt a két traktusban. 1900 körül készültek az épületben ma is föllelhető cserépkályhák, amelyek neobarokk, szecessziós és neocopf stílusjegyeket viselnek magukon. A főépület és a kapu közötti melléképület nyeregtetős, műpalával fedett, belül fafödémes. Magtárként és gazdasági épületként használták. A kastély körül korábban kisméretű tájképi park húzódott. A kastélyparkban eredetileg egy kisméretű tavat tápláló vízfolyás is fellelhető volt.

Felsőgagy

Huszár-kúria: A falu határában található a 20. század első felében épült Huszár kúria. A kúria építtetője, az erdélyi származású Huszár László, a század elején leégett 18. századi Darvas kúria helyére építette saját kúriáját. Valószínűleg ezen a helyen álhatott a Gagyi család kastélya is korábban. A leírások szerint a kastélyt egykor 100 hold kiterjedésű völgykatlant elfoglaló park övezte. Kastélyparkjában az 1900-as évek elején aktív gyógyfürdő működött. Messze földön híres volt Felsőgagy a gyógyvizéről. Volt egy halastava is a kastélynak, amit ma mocsár és iszap borít. A ma is álló jellegzetes kisnemesi kúria klasszicista stílusban barokk elemek alkalmazásával épült. A kúriához ma mintegy 2,5 hektáros park tartozik, melynek az északkeleti végében helyezkedik el az épület. Az épület címerrel díszített timpanonos homlokzatát 4 klasszicista oszlop tartja. A szimmetrikus elrendezésű kúriaépülethez tartozik a templomhegy alatt húzódó pincerendszer, mely egykor a falu középkori kolostorához tartozott. Pincerendszeréből ma 70 méter hosszú szakasz járható. A legenda szerint a szabadságharc bukása után maga Rákóczi Ferenc is ezen keresztül menekült el Kassára. A II. világháborút követően a vadászkastélyban TSZ irodát alakítottak ki. Az eredeti stílusában helyreállított kúria jelenleg magántulajdonban van és kastélyszállóként működik.

Felsővadász

Rákóczi-kastély: A település 1517-ben került a Rákóczi család birtokába, mikor Rákóczi Zsigmond megvásárolja a települést birtokaival együtt. A Rákóczi család leghíresebb tagja, a későbbi erdélyi fejedelem II. Rákóczi Zsigmond is a kastélyban született és nevelkedett. II. Rákóczi Zsigmond alapozta meg a család hírnevét, aki előbb Szendrő, majd az egri vár főkapitánya, később királyi tanácsos. Rákóczi élete vége felé Erdély választott fejedelme. Egy év után azonban lemondott a fejedelemi címéről Báthory Gábor részére, és visszavonult felsővadászi kastélyába. A felsővadászi kastély általa vette fel a Rákóczi nevet. A település legjelentősebb látnivalója maga a Rákóczi-kastély. A falu központjában található kastély alapjai a 16. századból valók. A kastélyt az 1860-as években építették át kétszintes épületté. Az átépítés előtt az udvarház a török időkig kisebb erődítményként is szolgált, a két őrtorony ma is látható. A Rákóczi szabadságharc bukását követően elkobozták a kastélyt II. Rákóczi Ferenctől, majd királyi adomány útján báró Meskó Jakab tulajdona lett. Tőlük a 19. század elején gróf Vay Ádám vásárolta meg, s utódai birtokában volt 1945-ig. Mindkét család bővítette és alakítgatta a kastélyt. Itt nyitották meg a környék első postahivatalát 1871-ben. A hivatalból származó első-takarékkönyv váltókat a budapesti Posta Múzeumban lehet megtekinteni. A kastély ma körzeti általános iskolaként működik.

Felsőzsolca

Bárczay-kastély: A település határában találhatjuk az egykori Bárczay-kúriát, amit szokás Bárczay-kastélynak is nevezni. A kisnemesi kúriát a Dőry család építette 1700 körül. A kastély akkori külsejét és belső berendezését tekintve igen egyszerű formát öltött. A Dőry család jelentős beruházásokat folytatott a településen. A kastély kutatása során bizonyossá vált, hogy az épületet vélhetően egyszer átépítették és felújították és a 19.században kapta meg mai neoklasszikus formáját. Dőry Katalin és Platthy Sándor házasságával a Platthy család, majd később Szathmáry Király család tulajdonába kerül a birtok. A kastély a kezdetekben nagy kastélykerttel rendelkezett, amelyet az évszázadok során fokozatosan veszített el. A kastély központi része a földszinten és az emeleten is megtalálható ovális terem volt. Alaprajzát tekintve a téglalapba írt ellipszis sarkaiban elfalazott zugokat, padlépcsőt, cserépkályhát, fűtőhelyeket lehetett találni. A kastély részlegesen alápincézett, sarok-és középrizalitos földszintes tömegét a középső traktusban található emelet bontja meg. Itt négy kannelurázott oszlop tart egy áttört kőkorlátokkal jellemezhető emeleti teraszt. A felújított kastélyt 2002-ben adták át a lakosság számára, ahol jelenleg a déli szárnyban helyezték el a városi könyvtárat, az épület északi szárnyában a Városi Múzeum művészeti-, néprajzi- és helytörténeti- kiállításait. Az épület földszinti középső része pedig időszakos kiállításoknak és a rendezvényeknek ad helyet. Az épület építéstörténetét nem ismerjük, feltételezésünk szerint kezdetbe a ház inkább kisnemesi kúria volt, földszintes U-alakú kontúrral. Ez az első ház az 1700-as évek végén magyarsüveg boltozatos termekkel épült. A mára elpusztult kastélypark megújításra vár.

Füzér

Lászlótanya: Károlyi-vadászkastély: Lászlótanya  egykor a gróf  Károlyi család  tulajdonában volt vadászkastély. Füzér  közigazgatási területén, a  Nagy-Milic  és a  Hollóházáról  induló  Országos Kéktúra  közelében,  Magyarország  legészakibb pontján fekszik,  Hollóházáról  lehet megközelíteni. Névadója gróf Károlyi László volt, aki az 1945-46-os inflációs idoszakban, itt a lászlótanyai kastélyban készítette elo munkatársaival a forint kibocsátását. A kastély örököse is Károlyi László lett volna, azonban közbeszólt a történelem. A II. világháború után államosították,  SZOT -üdülo lett belole,  Hollóháza , Béke üdülo néven. Az ezredforduló után privatizálták, a leggazdagabb magyarok között jegyzett vállalkozó,  Wáberer György  érdekeltségében levo Lászlótanya Kft. tulajdonába/kezelésébe került, aki igényesen felújíttatta. Itt van a Lászlótanya Kft. fióktelepe. A kastély parkja Füzér 0166/4 hrsz. alatt szerepel az arborétumok jegyzékérol szóló jogszabályban. Ugyancsak muemléki védelem alá tartozik a park, mint védett  történeti kert.

Füzérradvány

Károlyi-kastély: A mai kastély F alakú, tájolása közel észak-déli irányú. Az emeletes déli és keleti főszárny a földszintes északi keresztszárnnyal kis díszudvart alkot. A keleti szárny folytatása észak felé emeletes mellékszárny.” A hosszú keleti szárny park felé néző homlokzata az épület legkarakterisztikusabb nézete, tényleges főhomlokzata. Középen 3+3+3 tengelyes, emeletes loggia húzódik, ehhez jobbról nyolcszög alaprajzú, vékony és magas torony és enyhén hátraugró 4 tengelyes szakasz csatlakozik. A homlokzat bal szélét a déli szárny háromtengelyes előreugró keleti vége, jobb szélét a mellékszárny előrelépő háromtengelyes rizalitja és ugyancsak háromtengelyes alacsonyabb szakasza egészíti ki. A pilléreken nyugvó, eredetileg végig nyitott loggia földszintjén félköríves záródású, emeletén egyenes záródású nyílások sorakoznak, az egy nyílástengelynyire előreugró, a kerthez középtengelyében lépcsőfeljáróval kapcsolódó középrizalit földszintjétől eltekintve jelenleg valamennyi beüvegezett. A loggiát a főpárkányra helyezett mellvéd zárja le, melyet a középrizaliton félköríves mezőbe zárt, 11 ágú koronával kiemelt családi címer egészít ki. A torony alsó részét résablakok, felső harmadát valamennyi oldalon egy-egy hosszú ablak töri át, míg teteje konzolsoron ülő, mellvéddel koronázott párkány által válik némileg vaskosabbá. A jobbról következő négytengelyes szakasz földszintjét félköríves záródású, üvegezett árkádok, emeletét kosáríves záródású ablakok sora tagolja, míg a főpárkányon balusztrád húzódik. A mellékszárny rizalitjának földszintjén folytatódik a félköríves nyílások sora, míg az alacsonyabb szakaszon vakárkádok formájában jelenik meg. A bal oldalrizalit architektúrája érezhetően különbözik a keleti homlokzat többi részétől: földszintjének egyeneszáródású ablakait vaklunettás-válpárkányos tagolás, hasonló emeleti ablakait egyenes szemöldökpárkányok sora hangsúlyozza, a falsíkok széleit armírozás emeli ki, míg tetőzete manzárdos kialakítású.
A déli szárny földszinti folyosóját fejezetes, vájatolt páros pilasztereken nyugvó négyszakaszos keresztboltozat borítja. Az ebből keletre nyíló két korinthoszi fejezetes, csavart oszlop osztja meg. E termet fiókos teknőboltozat fedi. A déli szárnyban másodlagosan elhelyezett régi márványkandallók és kapukeretek, több más helyiségben az épülettel egykorú kandallók találhatók. A kastélyt gr. Károlyi Ede 1860 és 1877 között építette át. A tervek elkészítését nagy valószínűséggel Ybl Miklósra bízták, azonban az építést megörökítő táblán nevét nem olvashatjuk. A kastély új megjelenését a romantikus és a neoreneszánsz stíluselemek határozzák meg. A zászlótartó kilátótorony toronyépítészeti kiképzése, valamint a télikert félköríves magas, osztott ablakai a romantika hatását mutatják. Károlyi László (1859-1936) 1898 és 1907 között jelentős belsőépítészeti átalakításokat végeztet, tervezőjük Alberto Pio bécsi építész. A füzérradványi Károlyi-kastély 1993 végén került a Műemlékek Állami Gondnokságának kezelésébe. Az erősen leromlott, könnyező házigomba fertőzéstől szenvedő, omladozó vakolatú, tömkrement tetőszerkezetű kastély és elhanyagolt parkja szomorú látványt nyújtott az átvátelkor. Amikor megkezdődtek az épületre vonatkozó tudományos kutatások, előkerültek az archívumok mélyéről a régi fényképfelvételek, akkor vált igazán megdöbbentővé a pusztulás mértéke. Az 1930-as évek végén készült felvételek a kastélyszálló virágzását rögzítették, és még jól kivehető az a gazdagság és pompa, amellyel az épület valaha büszkélkedhetett. A fénykorában reneszánsz kőfaragványokkal és bútorokkal berendezett kastély különleges helyet foglal el építészet- és enteriőr-történetünkben. Feladatunk a kastély egykori külső és belső méltóságának visszaállítása valamint az épületet körülölelő arborétum rehabilitációja. Az épület helyreállítása érdekében tudományos kutató munka, művészettörténeti és régészeti feltárások zajlottak, statikai, faanyagvédelmi szakvélemények, építészeti engedélyezési és kiviteli tervek készültek. Vízügyi tanulmány foglalkozott a tó újraélesztésével. A felújítási munkák egyszerre több területen, és több ütemre bontottan zajlanak. A helyreállítás gyorsaságát természetesen nagyban befolyásolja a rendelkezésre álló pénzügyi fedezet. A rehabilitációs tevékenységhez a MÁG önerején kívül pályázati úton nyert támogatásokat is felhasználhatott. A felújítási munkákhoz, a közművek korszerűsítéséhez, rendezvények szervezéséhez különböző pályázati források nyújtottak segítséget. A Központi Környezetvédelmi Alap, A Területfejlesztési Tanács, Földművelésügyi Minisztérium az Idegenforgalmi Hivatal, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt pályázatokon nyert támogatások mind hozzájárultak a Károlyi-kastély és környezete helyreállításának érdemi megindulásához. Elkészült a szennyvízkezelő tisztítómű regionális rendszerben, a gázközmű bevezetésének előkészítése is megtörtént. Új vízbekötésre került sor, és felújításra került az ivó- és tűzivíz hálózat. Az épületet pusztító könnyező házigombát is sikerült kiirtani. A parkból földalatti olajtartályokat sikerült kiemelni és elszállítani. Helyreállításra került a déli és nyugati szárny tetőszakasza, és a déli szárny homlokzatfelújítása a kilátótoronnyal együtt. Visszaépült a déli és a keleti terasz is. Elkészült az esővízvezető ereszcsatorna a konyhaszárny és a keleti terasz között. Még számos teendő akad az épület helyreállítása terén: további homlokzatfelújítások, a “Hubertus terem” teljes helyreállítása (amelynek padlója alatt a pince vendégfödémje került kialakításra), a télikert rendbehozatala, a teljes emeleti szint helyreállítása és még sok-sok feladat vár megoldásra. A parkban kitisztultak a sétányok és nincs már messze az az idő, amikor a tóban újra csónakázni lehet. Télen csilingelő lovas szán húzza majd utasait a kertbe tévedt őzek legnagyobb ámulatára. A felújítását követően a kastély ismét “az európai reneszánsz iránti érdeklődés kastélymúzeuma”-ként működhet, reprezentatív emeleti lakosztályok és étterem kialakításával. Az 1938-ban épült pavilonépületekben 24 szálláshely kialakításával ismét alkalmassá tehető igényes vendégek fogadására. Az épületből származó egykori reneszánsz bútorok részben megsemmisültek, ill. eltűntek. Néhány darab azonban még a sárospataki Rákóczi Múzeum raktáraiban, ill. a Sátoraljaújhelyi Kórháznál várja azt a pillanatot, amikor visszakerülhet eredeti helyére. A helyiségek történeti bútorokkal történő berendezése a déli szárny földszintjén már részben megvalósult és a helyreállítás alatt is látogatható. Az 1827-ből származó felmérési okmány már vadaskertként említi a mai parkot. A Károlyi család az épület fejlesztésével együtt mindíg nagy hangsúlyt fektetett a park építésére is, ahová a világ minden tájáról hozattak egzótákat és az őshonos kocsányos tölgyek és gyertyánok mellé különböző juharokat, hársakat és platánokat telepítettek. A juharlevelű platán egyik legelső példányát l721-ben ültették ide. A ritkaságok közé tartozik az illatos, halványlila virágú császárfa, a szivarfák, tulipánfák és a sok szép, különleges alakú és színű ezüstfenyő, jegenyefenyő és tiszafa több kertészeti változatban. Óriás vérbükkök és a Balkánból származó vadgesztenyék, hamisciprusok szinesítik tovább a kerti képet. A többszörösen átépített kastély romantikus átalakítása 1857-59. között készült el, a park ma is látható nagyvonalú tájképi kialakítása is erre az idoszakra tehető. A park, az épített kert szinte észrevétlenül megy át a környező csodálatosan szép tájba. A változatos domborzatú park fő helyén épült a kastély, így számtalan festői látvány tárul fel a kastélyból is, de a kert különböző pontjairól is megjelent a magaslaton a romantikus kastélyépület s a körülötte kialakított pleasure-ground, mint központi látványosság. A szellős, távlatokba nyíló parknak külön ékessége volt a tó, amely mára sajnos eltűnt. Volt itt kagylóalakú medence strandházzal is. A park főbejáratához vezető különleges szépségű védett erdei- és feketefenyosor az egyik legnagyobb attrakciója ma is az együttesnek. 1936-37-ben a kastélyt luxusszállóvá alakították, melyet mint "szubalpin jellegű gyógy- és üdülőhelyet" hirdettek. 1948-ban tüdőszanatóriumot rendeztek be a kastélyban. A 170 holdas parkot és a körülötte lévő egykori vadaskertet kerítésekkel szétszabdalták és nagy része a Miskolci Erdőfelügyelőség kezelésében van. Néhány éve a kastély üresen áll, s megkezdődött felújítása egy újabb felvirágzás reményében.

Galvács

Törley-kastély: A település első birtokosa a Bebek család volt, majd a 17. századtól a Csáky család birtoka lett egészen a 19. század közepéig. Ezt követően Csáky János eladta birtokait a Glatter családnak. Glatter Henrik a volt majorsági birtok központjában kezdte el építeni kastélyát 1865-ben. Ezt követően a kastély rövid időn belül többször is gazdát cserél. Az 1870-es években kerül sor a kastély díszkertjének kialakításra. A kastély 1910-ben történő felújításakor nyeri el mai formáját. 1936-ban a kastély és a hozzá tartozó birtok már Törley Tibor pezsgőgyáros tulajdonába van, innen származik a kastély mai neve is: Törley-kastély. A II. világháború után a Törley birtok is felosztásra került, míg a kastély épületébe a községi iskola költözik. Az 1950-60-as évek során, az iskolán kívül számos egyéb funkciónak is helyet adott az épület: a tanítói lakás, községháza, TSZ iroda, könyvtár, egyéb irodák stb. Az iskola bezárását követően a kastély 70-es évektől kezdve sokáig üresen áll. A kastély 1995-től évente megrendezendő országos íjászversenyeknek biztosít helyszínt.

Gesztely

Majzler-kastély: A legenda szerint valamikor a csicseri Oroszok kastélya emeletes volt itt Gesztelyben. Az apjuk halála után két testvér örökölte, akik a jusson sehogyan sem tudtak megosztozkodni. Erre az egyik testvér gondolt egyet és kettévágta a családi jusst, azaz a kastélyról lebontotta az emeletet. A lebontott épület köveiből épült fel a ma is látható kastély , amely szintén inkább csupán egy vidéki kúria. Az 1900-as években Majzler László gesztelyi földbirtokos családjáé volt, majd a II. világháború környékén eladta Rácz Istvánnak, kinek a leszármazottjai ma is itt élnek. Arról, hogy Majzler László miként is lett tulajdonosa az épületnek, nincs konkrét feljegyzés, valószínűleg megvásárolta. A " kastély "-hoz egyébként hatalmas földterület tartozott, amelynek portája a Petőfi utcától a Kossuth utcáig terjedt.

Csicseri Orosz- (vagy Hegedűs-) kastély: Az egykoron szebb napokat látott épület valamikor a csicseri Orosz család tulajdona volt, majd 1922-ben eladták a petrahai Hegedűs családnak, akik leszármazottjaik 1980-as évekig éltek itt. A megyaszói part lábánál elhelyezkedő épületből csodás kilátás nyílik a községre. A több mint 300 éves épület, hasonló felépítésű, mint a Majzler-féle kastély, mivel annak idején ennek a kastélynak bontották le az emeleti részét. Jellegzetessége, hogy az épület mögött található egy pince, amely a legenda szerint állítólag nem más, mint egy alagút rendszer egyik bejárata. Tamáska Endre bácsi elmesélése szerint, nagyapja még többször járt a pince-redszerben, amelynek több ága is létezett. Nagyapja falaztatta be a 20-as években az alagút "nagyterem" előtti részét, mivel több részen is beszakadozott, így életveszélyessé vált a járat.

Gibárt

Szent-Imrey-kastély: Klasszicista stílusban, 1820 körül épült. Családi elbeszélések alapján az épületet Szent-Imrey László építette, valamikor az 1820-30-as években. A közelmúltbeli felújítás során azonban kiderült, hogy feltehetően egy korábbi kúriát bővítettek- vagy újítottak fel- a XIX. század első felére jellemző klasszicista stílusban. Később két romantikus hangulatú toronnyal toldották meg az épület oldalait, így megjelenése igen jellegzetes. A kastélyt a régi család ma is élő leszármazottja lakja. Ezt a kúriát 1945-ben államosították, de a család fellebbezésére még tulajdonukban maradt 2-3 évig. Ezután végleg elvették a családtól. A család egy része közvetlenül a háború után külföldre menekült. A kastélyt kifosztották, bútorait és berendezési tárgyait elhordták, ellopták, elégették. Nagyon kevés tárgy, főként festmények maradtak meg a hagyatékból. A kastély mai lakója, Szent-Imrey Pál nagyapja később visszajött, édesapja Miskolcra költözött. Mivel az eredeti szakmájában - jogász volt - nem helyezkedhetett el, különféle munkákat vállalt. Dolgozott például kubikusként, majd végül raktárvezetoként ment nyugdíjba. 1980-ban halt meg így sajnos nem érhette meg hogy az egykori családi fészek újra a család tulajdonába került, s most ismét az otthont jelenti. Az államosítás után TSZ iroda lett, majd később mozi volt. Ezután rövid időre iskola működött falai között. Az elmúlt húsz évben pedig öt, meglehetősen rossz anyagi helyzetű család lakott benne. A tulajdonjog a tanácsé, majd az önkormányzaté volt. Az 1992-es kárpótlás során az Alkotmánybíróság döntése ellenére, ami alkotmányosnak nem éppen nevezhető-csak részleges kárpótlásban részesültek, így többek között, az épületet sem kaphatták vissza. 1996-ban az akkori polgármester felajánlotta, hogy ha a házban élő családoknak megfelelő lakást biztosítanak az örökösök, és ők ezt elfogadják, a tulajdonjog az övék lehet. 1997-ben Szent-Imrey Pál visszavásárolta - nem visszakapta - az ősi családi házat, ami úgy történt, hogy a kastélyban lakó családoknak új lakóházat biztosított. A teljesen leromlott épületet pedig felújította, és Budapestről feleségével és lányával ide költözött. A terasz szép öntöttvas korlátját úgy tudta pótolni, hogy annak egy elemét az épület előtti fa alatt megtalálta, majd éveken át a csepeli panellakásában őrizgette. Ennek alapján készíttette el az új lépcsőkorlátot. A terasz oszlopfői közül egy hiányzót maga faragott ki, mert teljesen megsemmisült az elmúlt évtizedekben. Szent-Imrey Pál a kárpótlási jegyeit földekre váltotta, árverésekre járt. A megszerzett földeken ma erdőgazdálkodást folytat.

Girincs

Dőry-kastély: Az 1730-as években kezdte a család girincsi kastélyát építeni. A 19. század elejére nyerte el ma is látható formáját. Az 1945 után államosított kastélyban ma Gyógypedagógiai Intézet működik. Kertje védett. Önmagában álló, egyemeletes, teljesen alápincézett, eredetileg téglalap alaprajzú épület, melynek zárt tömbjéhez csatlakozott a négy kétemeletes saroktorony. Bejárata a gazdasági, illetve kiszolgáló épületek által körbefogott udvarról nyílik főhomlokzatának tengelyében, kőkeretes, törtpárkányos keretben. Főhomlokzata 1+7+1 tengelyes. A bejárati középmezőt falsávok és a megnövelt ablakméretek jelzik. Ablakai kereteltek, négyszögletesek. Hátsó kertjére kis terasz nyílik, a félemelet magasságában. A hátsó tornyokból még kettő, két tengelyes, egyemeletes szárny lép ki az udvar felé. A torony sarkait és az épület hátsó részeit falsávok tagolják. Az épületet magas nyeregtető, a tornyokat tört íves bádogsisak fedi. Tetőterét ablakok világítják meg. A főhomlokzatán lévő eredeti ajtót még az eredeti, hatalmas kulcs nyitja. Itt belépve egy boltozatos, széles, folyosószerű előszobába érkezünk, ahonnan jobbra-balra szobák nyílnak, rögtön a bal elsőben még megmaradtak az eredeti fa burkolatok a falakon, és a mennyezeten. A bejárati ajtóval szemben, az előszoba végén van a vörös márvány lépcsősor, mely előbb a félemeletre visz, ahonnan az udvari homlokzat bejárata nyílik, majd még tovább, az emeletre, ahol egy kis fogadószoba mögött következik a nagyterem, kb. 10x6 méteres méreteivel, ebből kétoldalt újabb szobák nyílnak, melyek fedése a nagyteremhez hasonlóan síkfödémes. Itt látható a kastély mindkét megmaradt eredeti kandallója. A kastélyon az évtizedek alatt kisebb átalakításokat végeztek. A kastély egy "különös házasság" révén vált igazán közismertté. Sokan tudják, hogy az itt élő gróf Dőry Katalin és gróf Buttler János 1792-ben kötött házassága az alapja Mikszáth Kálmán (1847-1910) Különös házasság (1900) című regényének. A hihetetlen, ám valós szerelmi legenda egy ártalmatlannak tűnő vendégeskedéssel kezdődött: két sárospataki diák, gróf Buttler János és barátja útban hazafelé betértek Dőry báró házába. A barátságos vendéglátás után ki-ki ment saját útjára, így az ifjú Buttler Bornócra, ahol atyai áldás kíséretében megkérte kedvese kezét. A szerelmes gróf vesztére - korábbi ígéretéhez hűen - ismét meglátogatta a Dőry családot, ahol időközben kiderült a család leányának, Katalinnak a várandósága. Mivel ebben az időben hatalmas szégyen volt lányfejjel gyermeket szülni, az elkeseredett és mindenre elszánt családfő foglyul ejtette Buttler Jánost, és erőszakkal feleségül vetette vele lányát. Buttler gróf hiába próbálta érvényteleníttetni a házasságot, az egyház a hosszú évekig elnyúló jogi huzavona után sem engedett. Végül a gróf megszökött a Dőry-kastélyból.

Golop

Golopy-kastély (Régi Vay-kastély): A falu szélén találhatjuk Golopy Gáspár, akkori Abaúj vármegyei alispán által építetett kastélyt, melyet régi Vay kastélynak is szoktak nevezni. A Golopy család kihalásával az Ibrányi, majd a Vay család kezére kerül a kastély. A Vay család egészen 1945-ig használja a kastélyt. 1963-ban az épület leég, de csak részleges helyreállítás történt a tűzvész után. A 80-as években helytelen hasznosítás következtében tovább romlott a kastély állaga. A közelmúltban pompásan felújították. A téglalap alaprajzú háromszintes kastély az 1590-es évek környékén épült, reneszánsz stílusban. Az épület központi tömbjéhez a végeken saroktoronyszerű bővítmény csatlakozik. A két saroképítmény alsó szintjein védelmi berendezéseket, lőréseket tártak fel. A védelmi funkciókra utal a legkorábbi kapubejárat elhelyezése és kiképzése is.

(Új) Vay-kastély: A Vay család 1820 körül építtette fel új kastélyát. A klasszicista stílusban épült kastélyban jelenleg a település általános iskolája található. A család feje ekkor Vay Miklós (1756–1824) dandártábornok, Hollandiában tanult hadmérnök, az idosebb bárói ág megalapítója volt. Feltehetoen ennek köszönheto a környéken azonos idoszakban épült kastélyoktól való különbözosége. Az udvar felé egy-, a kert felé kétszintes épület három, pavilonszeru rizalitból, valamint az azokat összeköto, keskenyebb épületrészekbol áll. Külsején egyszeru, a klasszicista kastélyokra jellemzo, minimális épületdíszeket alkalmaztak. Az épületeket keríto parknak és gazdasági épületeknek már alig van nyoma. Az épület utcafronti homlokzata földszintes, míg udvar felőli homlokzata magasföldszintes építésű.

Gönc

Pálffy-kastély: A Kossuth utcában a városháza épülete mellett található az egykori Pálffy kastély. A kastély 1780-ban épült copf stílusban. A kastélyt a későbbiekben erősen átalakították eklektikus stílusban. Az épület földszintes, összetett alaprajzú. A kastélyépületet főhomlokzatát a timpanonos bejárat határozza meg. A kastély épületének állapota megfelelő, belső kertje rendezett képet mutat. A kastély épülete ma leánynevelő-otthonként működik.

Györgytarló

Kastély: Klasszicista, 19. sz.; későbbi átépítéssel. Magtár, egyemeletes. Lakás, múzeum, szoc. otthon. Külterületen, szabadon álló, alápincézett, földszintes, U alaprajzú kastélyépület romjai. A rövid oldalszárnyak az észak-déli tengelyű főépület keleti oldalán állnak. A nyugati oldal előtt utólagos tornác. A nyeregtetős épület sík műpalával fedett, a tornác cseréppel. A szinte teljesen rombadőlt épület eredeti szerkezete alig kivehető. A nyugati homlokzat előtt húzódó tornác oszlopai téglából épültek, négyzetes alaprajzúak. A tornác mögötti homlokzat nyolctengelyes. Az északról számított hatodik és nyolcadik tengelyben ablak, a többiben ajtó áll. Az asztalos szerkezetek 20. századiak. A déli homlokzaton két, ugyanilyen ablak nyílik, de mivel a déli oldalszárny szinte teljesen ledőlt, lehet, hogy annak déli homlokzatán is volt még ablak. A déli oldalszárny keleti homlokzatának tengelyében egy újabb ablak nyomai fedezhetőek fel. Az épület keleti oldalán, a két oldalszárny között egykor portikusz állt, melyre észak és dél felől egy-egy lépcső vezetett fel. A portikusz téglából épült oszlopai kör alaprajzúak voltak. A portikusz mögötti fal teljesen leomlott, annak csak északi végén maradt meg egy félköríves záródású ablak. Az északi oldalszárny keleti falának tengelyében modern ablak nyílik. A három részes párkánnyal elválasztott, háromszög alakú oromfalban körablak látható. A déli homlokzaton egy modern ablak található. Magtár: A kastélytól északra, távolabb, szabadon álló, téglány alaprajzú, kelet nyugati tengelyu, egyemeletes, nyeregtetős épület, fémlemezzel fedve. A déli homlokzat 3-1-3 tengelyes, a homlokzati szakaszokat két lizéna választja el egymástól. A tengelyekben mind a földszinten, mind pedig az emeleten fekvő téglalap formájú, szegmentíves záródású ablakok nyílnak. Az ablakok áthidaló téglaöve a falsíkból kissé kiáll, a fugák hangsúlyozottak. A keleti homlokzat földszinti szakaszának déli végén álló téglalap alakú utólagos ajtó nyílik. Az emeleten három, fekvő téglalap alakú. a déli oldal ablakainál kisebb, azonban azonos kiképzésű ablak nyílik. A háromszög alakú oromfalban két félköríves záradékú, álló téglalap alakú ablak látható. Az északi homlokzat 2 -1 -2 tengelyes, a homlokzati szakaszokat itt is lizénák választják el egymástól. A tengelyekben a déli oldal ablakainál nagyobb, fekvő téglalap formájú, egyenes záródású ablakok nyílnak, a földszinti, középső nyílás kivételével, ahol széles, álló téglalap formájú ajtót találunk. E homlokzat jelenlegi nyílásai az eredeti nyílásrendszer (mely azonos lehetett a déli oldaléval) átalakításával-bővítésével jöttek létre. A nyugati homlokzatot modern toldalék takarja.

Háromhuta

Waldbott-kastély: Az újhutai településrészén találhatjuk, nagyszerű természeti környezetben az egykori Bretzeinheim kastélyt, vagy másnéven Waldbott kastélyt. A háromhutai birtokok a 17.századtól, a Rákócziak tulajdonlása óta,  a regéci uradalomhoz tartoztak. A Rákóczi-féle szabadságharc bukása után az osztrák Trautson család birtokolta a területet. 1807 után a bajor hercegi Breitzenheim családhoz kerültek a környékbeli földek. Újhután az első kastélyt a vadászati szenvedélyéről ismert Breitzenheim Ferdinánd herceg építette az 1840-as években. Az első kastélyról eredeti képek, metszetek nem maradtak fenn, feltételezhetően a jelenleginél jóval kisebb méretű volt. Az épület mai képét az 1860-as években a Waldblott család birtoklása alatt nyerte el (Waldbott Frigyes), akik historikus stílusban építették át, bővítették a régi vadászkastélyt. A kastélytól északra még ma is fellelhetőek az egykori vadaspark nyomai. Waldbotték 1945 után hagyták el otthonukat, ez követően állami tulajdonba került az épület, amelyet hamarosan a magyarországi középiskolák SZOT üdülőjévé alakítottak át. Kezdetben csak a nyári időszakban, később már egész évben, kétheti turnusokban várta a szálló az itt üdülő diákokat. Az épületet 1995-ben egy magánberuházó vásárolta meg, aki pár évig tüdőszanatóriumként hasznosította azt. A rendszerváltást követően a kastély új tulajdonosa szálláshelyként próbálta üzemeltetni a kastélyt, amely tevékenység láthatóan kudarcba fulladt. Jelenleg a kastélyépület üresen áll. A kastély jelenlegi állapota többnyire az 1945 utáni külső-belső átalakításokat tükrözi. A 19. századi  L alaprajzú, kétszintes mintegy 900 m2-es maghoz ekkor csatoltak egy nagyobb ebédlőt és az ezt kiszolgáló méretes konyhát. A 70-es, 80-as években teljes körűen felújították az épületet, melynek keretében kívülről újravakolták az épületet, nyílászárókat cseréltek, az eredeti fagerendás födémeket pár helyen vasbeton gerendákkal építették újra, a fedélszékes tetőszerkezetet is felújították. A masszív, 70 cm vastagságú, jó szigetelésű főfalak terméskőből épültek, a válaszfalak felhúzásakor téglát és terméskövet egyaránt használtak. A szennyvízelvezetést a központ szennyvízcsatorna, a vízellátást a környékbeli tiszta vizű forrásokból ellátott központi vízmű biztosítja. A kastélyépületben 3 fázisú áram és több villanyóra (éjszakai, nappali) áll rendelkezésre.

Hejce

Püspöki kastély: Hejce központjában találhatjuk a Püspöki Kastélyt. A település évszázadokon keresztül az egri püspökséghez tartozott. 1774-ben gróf Esterházy Károly püspök, Fellner Jakab tervei szerint copf stílusú püspöki kastélyt építtetett a községben, ami 1805-ben átkerül a kassai püspökséghez és a püspök nyaralója lett. A kastély kétemeletes, U alaprajzú, egyszerű külsejű épület. Falsíkjait szintenkénti oszloppárkányok és ablakkeretelések tagolják. Az épülethez tartozó, beépített kastélykápolna Johann Zircler mennyezetképével jelentős értéket képvisel. Az épületben található copf cserépkályhák a kastély gyöngyszemeinek számítanak. Az 1841-ben átalakított palota 1950-ig apácák otthona volt, majd másfél éven keresztül hittudományi főiskola és szeminárium működött a kastélyban. Napjainkban szeretetotthonként, 40 férőhelyes, csak nőket befogadó intézményként funkcionál. A püspöki kastély kertje védett terület.

Hejőbába

Orczy-kastély: A kastély késő barokk, 18. századi eredetű. A klasszicizmusra jellemzően síkfödémes belső helyiségekkel. Homlokzati kialakítása és ornamentikája barokk. Mérete 12x32 méter, nem számítva szélességéhez a mindkét homlokzatán kiugró rizalitokat. Alapterülete 3160 m2. Alaprajza leginkább az U formára hasonlít, de nem a sarkokon vannak a rizalitok. Nagyterme a főhomlokzatból kiugró középrizalitban van, mérete csekély, amit 3 oszlop is szűkít. Belsejében hosszanti irányban folyosó fut végig, abból nyílnak a helyiségek. Eredeti bejárata a hátsó homlokzat közepén található, később még két bejárati ajtót vágtak az épületen. Közelében, főhomlokzatával szemben rengeteg korabeli gazdasági épület, így tehén –és lóistállók, sertésólak, talán baromfi ólak és magtár. Mellette cselédlakások állhattak, ezek mára jelentősen át lettek alakítva. Helyi legendáriuma szerint Horthy Miklós itt ismerte meg a feleségét. Az államosított Orczy uradalmi kastélyban pszichiátriai otthon működik.

Bay-kastély: A klasszicista kastély az Orczy-kastély közelében, attól szembe és balra található. Ma meglehetősen kis udvara van, eredetileg nyilván jóval nagyobb lehetett, az épület mögött. Itt ma már beépített telkek vannak. Jármy-féle kastélyt (a volt Bay kastély) a II. világháború után 1945 márciusától 1946 áprilisáig az orosz katonaság szállta meg, és katonai célokra használta. Távozásuk után az épület romokban hevert. Tönkrement az összes ablaka, ajtaja és a padozat 60 %-a. Ezután az épület 1948 szeptemberéig használaton kívül volt, állaga egyre romlott. A község lakossága és a MÁV asztalosai helyrehozták, és iskolai célokra igénybe vették. Az államosítás során a kastélyt ugyan a Földműves Szövetkezetnek adták, de az lemondott tulajdonjogáról az iskola javára. Az épületet 1970-ig iskolának használták, majd az óvoda épülete lett. Ma magánkézben van, egy kft tulajdona. 1117 m2.

Hernádnémeti

Munk-kastély: 1929-ben építtette eklektikus stílusban Munk György, akinek a környéken számos birtoka volt. A kastély az államosítás után iskolaként működött, s számos átalakítást hajtottak végre belső tereiben, ennek köszönhetően ma már nyomát sem találjuk a család egykori ízlésének. A kívül-belül megújult kastély muemléki védettségének lehetosége az átalakítás során nem merült fel, de egyes muemléki elemeit anélkül is megtartották. Így megmaradt a fakazettás mennyezet, valamint az épület bejárata elott a korábbihoz hasonló szökokutat építettek. A kastélyhoz tartozó parkot is rendbe hozták. Ma Alapszolgáltatási Központ működik benne.

Hernádvécse

Sardagna-kastély: Fontos látnivaló a műemlék jellegű volt Sardagna-kastély. 1790-ben helyrehozták a Vécsey család kastélyát. A 19. század második felében az olasz eredetű Sardagna-család vette birtokba a kastélyt, akik közeli rokonságban álltak XI. Ince pápával is. Az épületet a XVIII. század végén építették késő barokk stílusban. A 18.században emelt épületet 1811-ben átépítették, a lakószint felé háromszintes, gerendavázas magtárpadlás, a lakószint felé előtető került. Gyermekintézmény működött falai között. Ma átépítés alatt áll, szálloda lesz.

Hidasnémeti

Dobozy-Drisnyey-kastély: A kastélyegyüttes klasszicista stílusban épült a 19. sz-ban. Az építtető Dobozy családról a 19. sz. utolsó harmadában, a helyi postaállomást közel száz évig üzemeltető Drisnyei családra szállt, akik a postából gazdagodtak meg. A kastély elpusztult.

Ferdinándy-kúria: A Dobozy-kastéllyal közel egy időben épülhetett, ugyancsak klasszicista stílusban. Ez sem maradt fenn.

Hídvégardó

Gedeon-kastély: A település központjában találhatjuk az egykori Gedeon kastélyt. Az 1700-1770-es években építtetett copf stílusú kastély 6 szobából áll. A késő barokk kastélyt feltehetően Gedeon Kelemen építette. A kastély az utcavonallal párhuzamos, L alaprajzú földszintes épület. Utca felőli homlokzatán háromtengelyes középrizalit uralkodik, melynek timpanonjában Istenszemes stukkódísz található. A kastély rövidebb oldalát két-két egyenes záródású ablak, fölöttük füzérdísz és egyenes szemöldökpárkány díszíti. Az épületben megőrződött az oldalfolyóson a stukkós, a szobákban a fiókos dongaboltozat és az eredeti díszes barokk ajtók és a rokokó cserépkályha. A kastélyépület felújítása 2000-ben fejeződött be, ami jelenleg a település Teleházának és kézművesháznak ad otthont

Papp-kúria: A település másik nagyobb műemléki jellegű építménye a   Papp-kúria, mely 1830-ban épült klasszicista stílusban. Jelenleg ez az épület ad otthont a kétszáz adagos konyhának és étteremnek, melyek felújítása   2004-ban kezdődött el. Egykori parkja teljesen elpusztult, és bár gondozzák, semmilyen értéket nem képvisel.

Kázsmárk

Péchy-kúria: 1802-ben épült, klasszicizáló késő barokk stílusban. Az épület domboldalhoz alkalmazkodik, így a főhomlokzat felől kétszintes, míg a mögötte lévő rész egyszintes kialakítású. A Péchy-kúria klasszicizáló késő barokk épületét 1780-ban emelték. Az alsó szint ajtajának kőkeretén azonban "1678 PGBR" feliratot találtak. Az évszám mellett ez Péchy Gábor és Baán Róza monogramja.
Domboldalban álló magasföldszintes, téglalap alaprajzú épület a völgy felé két szintet mutat. A hátsó, domboldali homlokzaton hatoszlopos folyosót találunk, és innen nyílik a főbejárat is. A másik hosszú és a rövidebb oldal középrésze is erősen kilépő oromzatú és timpanonnal díszített.A II. világháború óta különböző célra, többek között téeszraktárként is használták. Sok gazdája volt, így a gondatlan kezelés következtében tornácoszlopainak egy része kidőlt, tetőszerkezete megrogyott. A GB-program tette lehetové az állagvédelmet, 1984-ben sikerült a kidőlt oszlopokat helyreállítani, tetőszerkezetet kijavítani. A rendszerváltás után a régi tulajdonos jelentkezett hasznosítónak, aki fokozatosan állítja helyre az épületet.

Kelemér

Putnoky-kúria: A XIX. században Diószegi Zsigmond, Diószegi Dezső és László, valamint Putnoky Mór voltak a földesurai, akik itt laktak és úri lakot is építettek. Az egykori klasszicista Putnoky kúria a falu kultúrházának ad otthont. A bp.-i egyetemen folytatott jogi tanulmányok után keleméri birtokán kezdett gazdálkodni. 1917-től 1918-ig Gömör vm. főispánja. 1892-től függetlenségi és 48-as, 1911-tol 1917-ig alkotmánypárti programmal ogy.-i képviselő. Az I. világháború után belépett a kisgazdapártba, tagja volt mindkét ngy.-nek, majd csatlakozott az Egységes Párthoz. 1931-től a képviselőház háznagya. Kelemérben hat földbirtokos család élt, a középbirtokos nemesség dzsentri rétege. Egy részük közigazgatási, katonai és politikai pályán töltött be tisztséget, mások otthon vezették a gazdaságot. Lakóházaikat a helybeliek kastélynak hívták, jóllehet, méreteik alapján csupán kúriáknak tekinthetők. Az általunk vizsgált épület, Putnoky Mór helybeli földbirtokos lakóháza azonban kb. 35 méteres oldalhosszával akár átlagos kastélyként is kezelhető, méretei mindenesetre nem maradnak el a legtöbb kastély mögött. Ezért foglalkozunk itt vele. Putnoky Móric helybeli földbirtokos valamikor a 19. század második felében építtethette fel kastélyát, melyet fia, Putnoky Mór örökölt, aki éveken keresztül országgyűlési képviselő volt. A kastély főhomlokzatával az útra néz, többé-kevésbé a falu központjában, alacsony dombon, parkban szabadon áll. Falai és az alapok helyben égetett téglából épültek, a téglák felületén PM monogram látható. Színe legtöbb kastélyunkhoz hasonlóan barokkos okkersárga volt. Földszintes, nyeregtetővel fedett épület, klasszicista stílusban épült, innen tudunk következtetni korára is. Főhomlokzata 3+3+3+2+1 tengelyes, a középső hármas tengelyszakasz oromzatos középrizalitként kiemelkedik a homlokfal síkjából. Ablakainak nagyobb része még eredeti, magas téglalap alakú, egyenes záródású. Valószínűleg minden ablakon vasrács volt, melyek egy része akár könyöklőkosaras is lehetett. Az épület gyakorlatilag teljes ornamentikáját elveszítette, mindössze az egyes mezőket szegélyező lizénák maradtak meg. A középrizalit a főbejáratot és a mellette lévő egy-egy ablakot foglalja magába. A bejárati ajtó előtt kisebb veranda-rész található, amelyhez az újabb időkben épített beton lépcsősor vezet. Eredetileg kőlépcsok voltak itt, még látható belőlük két elem. A lépcsőhöz hasonlóan kicserélték az eredeti vaskorlátot is, így annak mintázatát nem ismerjük. A veranda-rész a kommunista éra előtt egy négy ión oszlopos, timpanonos oromzatú portikuszt foglalt magába. Sajnos az idők során eltüntették a homlokzati díszeket, mindössze annyi bizonyos, hogy a nyílászárók vakolatkerettel rendelkeztek. Az ablakoknak minden bizonnyal frízzel képzett szemöldökpárkányuk volt, melyek geiszonját a keretszárhoz illeszkedve egy-egy konzol támasztotta alá. Az ajtónak talán csak egyszerűbb vakolatkeretezése volt, esetleg megemelt szemöldökkel. A timpanonban talán a családi címert helyezték el, a fennmaradt régi fotón nem lehet jól kivenni, sajnos ma már ez sem látható. Az udvari homlokzaton szintén középrizalit található, átellenben a főhomlokzatival. Itt ugyancsak egy bejárati ajtót és mellette egy-egy ablakot találunk, ám az ablakok itt félköríves záródásúak. Az ajtó eredetileg ugyanolyan magasságú volt, mint a két ablak, és szintén félkörívesen záródott. A keretelések itt sem maradtak meg, de feltehetően csak egyszerű, könyöklőre támaszkodó, a nyílás körül megszakítás nélkül futó vakolatkeret lehetett. Ehhez a hátsó bejárathoz álltak a hintók, és mint más kastélyok esetében, nyilván ezt a bejáratot használták gyakrabban. A középrizalit timpanonjában bizonyára címer lehetett, ezt sajnos már nem lehet megállapítani. Az udvari homlokzat 11 tengelyes, az említett bejárati ajtón kívül egy másik ajtót is magába foglal, amiről nem tudjuk, hogy hozzátartozott-e az eredeti épülethez. Elképzelhető, hogy ez volt a cselédbejáró. A kastély belső szerkezetén, ha lehet, még többet változtatott az utókor, mint a külső falakon. Szinte fel sem lehet ismerni az eredeti felépítését, annyi új falat húztak. "Természetesen" itt is kialakítottak új ajtókat, ezzel is növelve nehézségeinket. Annyi biztos, hogy a főbejárat mögött, a középrizalitban előszoba volt, ennek közepén a főbejárati ajtó mögött egy újabb ajtó nyílott a következő helyiségbe, ami egy társalgó volt. Ez a terem ma 5 x 12 méteres, de eredetileg két helyiség volt, melyek közfalát kibontották. A terem végén egy színpad látható, amely egy harmadik helyiség "beolvasztásával" került a helyére. így tehát két, az épület jobb szárnyában lévő szobát vontak össze a kisebb társalgóval, mely középen, a főbejárat utáni előszoba mögött helyezkedett el. Az említett társalgó mellett balra szintén két szoba volt, majd még kettő, végül az épület bal szárnyának végén a fürdőszoba, melyet külső bejárati ajtón át is meg lehetett közelíteni. Az eredeti nagyterem a hátsó bejárat mögött volt, részben hozzá tartozott az épület középtengelyében húzódó folyosó is, mivel nem választotta el tőle közfal. Ez a helyiség eredetileg 8 x 6 méteres lehetett, de ma már lehetetlen felismerni, mert két kisebb szobát is kialakítottak belőle. A folyosó végén a jobb szárnyon két szobát helyeztek el, amiről már szóltunk a kisebb társalgóval kapcsolatosan. Az épület bal szárnyának részleteit nem sikerült megismernem, mivel ez a rész ma magánlakásnak van kiadva. A folyosó a nagyterem szélénél véget ér, itt van a padlásfeljárat, mely valószínűleg eredetileg is itt volt. A pincébe ezzel szemben kívülről lehet lejutni, az épület hátsó oldalán, a bal szárnyon. Pincéje donga boltozattal fedett, viszonylag alacsony mennyezetű, így nyilvánvalóan csak tárolásra szolgált. A konyha tehát valószínűleg valahol az épületben volt, talán a bal szárnyon, a fürdőszoba közelében. Sajnos a Polgármesteri Hivatal nem rendelkezik a kastély alaprajzával, így kikövetkeztetni sem tudjuk, hogy az egyes helyiségek eredetileg mire voltak hivatottak. Az sem vezet közelebb a megoldáshoz, hogy tudjuk: a szobákat parketták, a társalgókat, a fürdoszobát, a folyosót és a feltételezett konyhát kolapok - hatszögu mozaiklapok - fedték. Mára ugyanis a padlóborítást is megváltoztatták, kicserélték. Azt sem lehet megállapítani, hogy volt-e külön ebédlő, vagy valamelyik társalgó szolgált erre a célra, bár ez utóbbi tűnik valószínűnek. A helyiségek eredeti berendezését nem ismerjük, mindössze annyit tudunk, hogy a falak zömét tapétázták, ill. némelyik meszelve volt. A mennyezeteken és a falakon nem voltak stukkók, de nem tudjuk, nem volt-e olyan helyiség, amelyik kivételt jelentett ez alól, mint a putnoki kastély esetében. A fűtést cserépkályhákkal oldották meg, ezért valószínű, hogy a tetőn ma látható öt kémény helyett eredetileg több is volt. A vizet a közeli kútból hordták, szivattyút itt nem használtak. A kastély bal oldalán voltak a cselédlakások, ezek közül a legnagyobb van legközelebb a kastélyhoz - ez volt az intéző háza. Feljebb a magtár, és más gazdasági épületek álltak, és részben állnak még ma is. A kastély mögött a dombon felfelé, valamint az épület jobb oldalán, le egészen az országútig park terült el, melynek ma is látható még néhány hatalmas fája. A parkot gyalogösvények szelték át. A főbejárat lépcsősorától szélesebb, kaviccsal leszórt út vezetett a kapuig, ez ma is megvan. A kastély előtti teret egy hasonló út vette körbe, melynek egyik ága elkanyarodott az épület mögé a hátsó bejárathoz, nagyjából úgy, ahogy ez ma is látható. Ez volt tehát a kocsibehajtó. A bejárati kaput vastag téglapillérek közé helyezték el, mára semmi nem maradt belőle. Biztosan tudjuk, hogy Putnoky Mór csak a nyári időszakban tartózkodott birtokán, a téli időszakban Budapesten lakott. A gazdálkodást gazdatiszt végezte.Nagy gondot fordított parkja szépségére és az érkező vendégek fogadására, gazdaságában jó volt a lakáshelyzet, a gazdasági udvarban korszerű majorsági épületek álltak. Személyzete a megkívánt származási feltételek szerint lett kiválasztva. Putnoky Mór utódai 1944 táján hagyták el a kastélyt. A háború után megkezdődött az épület átalakítása, amely, mint említettük, oda vezetett, hogy a kastély elveszítette ornamentikáját, jellegtelen külsejűvé vált. Ezért ma kevésbé látványos, mint a legtöbb kastély. Jelenleg mozi és kultúrház működik az épületben, ill. egy része magánlakásként van kihasználva. Eredeti külsejét már nem fogjuk viszontlátni, pedig megfelelően helyreállítva idegenforgalmi látványosságként is jelentős lehetne.

Kéked

Melczer-kastély: A falu központjában található a gótikus eredetű 15.-16. századi, Melczer-kastély. Mai formáját a 17.-19. században nyerte el a hengeres saroktornyos, zárt udvaros udvarház. Tulajdonosa a Kékedy, majd a Zombory és végül - három évszázadon át - a Melczer - család volt. A 16. században megépült kastélyrészt 1613-ban felújították, majd a 17. század negyvenes éveiben átalakították. Ekkor új szárnyakkal bővítették a kastélyt, zárt udvarossá alakították át, és két sokszögű olaszbástyával is megerősítették. Az épületet ekkor mély árok, sövény és palánk vette körül. 1770-ben és 1863-ban újabb átalakításokra került sor. Az 1979-től zajlott műemléki helyreállítás a kastély 17. századi állapotának megtartására törekedett: a kastély manzárdtetőzetét és kéményrendszerét is helyreállították. Ma Kastélyszállóként üzemel. A kastélynak hajdan nagyméretű, évszázados fákkal, virágágyásokkal és sétányokkal ellátott gondozott parkja volt, ahol a kulturális élet számos kiemelkedő képviselője is megfordult.

Korlát

Domokos-Téglássy-kúria: A református templomtól nem messze a főúton tovább haladva található a klasszicista, L alaprajzú, egykori Domokos-Téglássy kúria, ami jelenleg a település könyvtárának és a polgármesteri hivatalnak ad helyet. A kúriát a Domonkos-család épittette a 19. század elején és vétel utján került a Téglássy-család birtokába, akik 1883-ban restaurálták.

Ezen kívül még két kisebb kúria is található a településen.

Krasznokvajda

Szentimrey-kastély: A falu egyik turisztikai vonzereje lehetne az egykori Szentimrey-kastély, amely jelenleg üresen áll, befektetőkre vár. A Szentimrey család már a 17. század második felében a község birtokosa volt, majd 1884-tol a Scholtz család lett a tulajdonos. A domboldalba épült kastély téglalap alaprajzú, kétszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett. A kastély épülete a 18. században épült barokk stílusban. Ezt követően a múlt században átépítették, a kastély ekkor nyerte el mai formáját. Egyszerű díszített ablakait a kosaras vasrácsok teszik különlegessé. A kastély szabadon áll, park veszi körül. A világháború után TSZ-irodaként működött. Jelenleg az önkormányzat azt szeretné, hogy a kastély turisztikai funkciókkal hasznosuljon.

Scholtz-kastély: A 19. század utolsó harmadában eklektikus stílusban építtette Scholtz Albin. Ma műemléi védettséget élvez, polgármesteri hivatal működik benne.

Kurityán

Pallavicini-kastély: A település központjában található az egykori Pallavicini-kastély. A kastély 1830 körül épült klasszicista stílusban, melyet később eklektikus stílusban átalakítottak. 1832-ben őrgróf Pallavicini Ferenc kastélyt alapított, amely a jelenlegi alagsorból és földszinti részből állott. Ezt megelőzoen a kastélytól mintegy 150 méterre észak-keletre már fennállott az az épület, amelyet még a török megszállás előtt / az 14000-as évek derekán / egy Corbin nevezetű cseh építész alapított. Ez az új kastély építésekor és azt megelőzően szinjtén a Pallavicini család tulajdonát képezte. A kastély földszinti falainak vastagsága 85 - 110 cm, valamint az ablakok közé ékelt masszív vasrácsok bizonyosságot adnak arról, hogy az alapításkor nagy gondot fordítottak a védettségre, amely a századeleji kalandorok, kisebb rablóbandák ellen igencsak létjogosult volt. 1880-ban a sajókazai Radvánszky bárók megvették a kastélyt, majd 1885-ig felépítették az emeletet, valamint az erkélyt. Ekkor vált az épület teljessé, ahogyan azt mai formájában találjuk. A kastély szomszédságában találjuk a kocsiszínt /jelenleg üzlethelység/ valamint az akkori istállót, a kocsisok és lovászok szálláshelyét. Radvánszky Imre báró halála után Batthyány István gróf lett a kastély tulajdonosa, aki az 1820-as évek legnagyobb középbirtokosa volt a környéken. A kastélyt 1948-ban államosították, 1952-ig a helyi bányaüzem irodájaként működött, majd 1972. februárig mint bányaipari szakmunkásképző, illetve vegyészeti szakiskola létezett.
Jelenleg „Általános iskola, szakiskola és diákotthon”-ként üzemel, fogyatékos fiatalok részére.

Legyesbénye

Zalay-kastély: Borovszky: "Ez idő szerint Zalay Andornak van itt nagyobb birtoka és csinos, kényelmes úrilaka, melynek régibb részét a mostani tulajodonos nagyapja emeltette, az utóbbit pedig Zalay Andor 1901-ben építtette." 1952-től a Zalay-kastély egy részében mozi működött, majd iskola. Miután leégett, lebontották, helyére szintén iskola épült.

Léh

Hegyi-kastély: Hegyi Zsigmond 1911-ben építtetett eklektikus stílusú kastélyt, az eredetileg az 1880-as években épült udvarházból. Ma a község nevezetes épülete. Szabadon áll, parkosított. Egyemeletes, alaprajza az L-formához közelít. Főhomlokzata 2+1+3+1 ablaktengelyes, két kiugró rizalittal rendelkezik, a bal oldaliból nyílik a félköríves keretezésű főbejárat. A félköríves formákat előszeretettel alkalmazták az épületen, valamint a timpanonokat, az árkádokat, erkélyeket is, pl. az oszlopok által tartott erkély a főbejárat fölött. Ugyanilyen a hátsó bejárat megoldása is. Az épület jó állapotban van, kertje rendben tartott.

Makkoshotyka

Meczner Rudolf-kastély: Kedvelt vadászterület IV. Béla, V. István és Mátyás király, valamint a vezérlõ fejedelem Rákóczi is szívesen vadászott erdeiben. A nagyvadak, szarvasok, õzek, vaddisznók szaporodását jól segítette a háborítatlan erdőség (korábban még bölények, farkasok és medvék is fellelhetõk voltak a vidéken). A múlt század végén muflonokat telepítettek be. Az erdõk igen gazdagok voltak és a mai napig azok erdei termésekben: gombákban, vadgyümölcsökben, gyógynövényekben. A hotykayak kihalása után ezen községrészt házasság révén a Bejczy család örökölte 1569-ben. 1790-ben Meczner Sámuel szerezte meg, majd 1936-tól id. Meczner Gyula és herceg Windischgraetz Lajos a legnagyobb birtokosok. Az 1945-ös földosztás előtt a Meczner család birtoka volt. Meczner Rudolf építtette a település felső részén található 12 szobás klasszicista stílusú kastélyt és a kápolnát is, még az I. világháború előtt. Az épület főhomlokzata 3+1+3 tengelyes, a középső rész timpanonos portikuszként kiugrik, ez tartalmazza a főbejáratot. Alaprajza U alakú, egy toldással, amitől leginkább egy szögletes S-re emlékeztet. Parkja átmegy a természetes vegetációba.

Meczner Tibor-kastély: A falu alsó részén lévő, ugyancsak klasszicista kastélyt Meczner Tibor építtette az 1920-as évek közepén, miután elveszítette Kassa környéki birtokait a trianoni békediktátum miatt. Az épület annak idején igényesen és korszerűen lett kialakítva, saját áramforrással, telefonnal, gyönyörű parkkal rendelkezett. Az érdekes főhomlokzati megoldásokat rejtő kastély bejárati középrizalitja manzárdtetővel fedett, szemben az épület többi részére jellemző nyeregtetős megoldással. 1944. oszén mindkét Meczner család elhagyta a falut. Sajnálatunkra a háború végét egyik kastély értékes berendezése sem bírta ki, és nagyrészt elpusztultak a falura vonatkozó írásos dokumentumok is.

Mád

Rákóczi-Aspremont-kúria: A településen több késő barokk és copf stílusú, 18. századi kúria található. Ezek közé tartozik régi Mád egyik leggazdagabb földbirtokos családjának a XVIII. század végén, copf stílusban épült háza, a Máriássy-ház (Rákóczi u. 7.), ablakain kosaras vasráccsal. A Batthyány utcában a Dessewffyek XVIII. században épített háza áll. A Tállya felé vezető úton található az egykori dézsmaházak egyike, a XVII. században épült ún. cicvár (Kossuth Lajos u.). Itt tartották az adó fejében beszolgáltatott bort, a dézsmát. Kiemelendő az egykori Rákóczi - Aspremont kúria. II. Rákóczi Ferenc sógorának, Aspremont herceg családjának 1755-ben építtetett kúriája barokk stílusú épület. A kúriát a 19-20. században jelentősen átalakították. Kovácsoltvas kapuja eklektikus stílusban készült. A kúria nemrég elhanyagolt fizikai állapotban volt, azóta felújították.

Borsay-kastély: Az egykori Borsay-kastély a Rákóczi u. 37. sz. alatt található, az utca felé kőfallal kerített telken. Maga a kastély korábban napközi otthonként működött (a bejáratnál levő címeres tábla szerint). Sajnos a terület eléggé elhanyagolt, az épület is pusztul: beázások, vakolatpergések láthatóak rajta; ugyanakkor egykori díszessége is felfedezhető még.

Megyaszó

György-major: Graefl-Harkányi-kastély: A falutól 1km-re fekvő, barokk főúri kastély egykor a báró Harkányi családé volt. A kastélyt őspark veszi körül. A településtől délre, a Taktaharkány felé vezető út mentén található. A nagyméretű, bonyolult alaprajzú épületet Graefl József Szabolcs megyei főispán építtette 1872-ben. Graefl 1861-ben tért vissza a politikai pályára a Deákhoz fuzodo régi barátságának köszönhetoen, akinél mindennapos vendég volt Pesten. Birtokot vásárolt Tiszaeszlár-Bashalmon, ahol átépíttette a ma is álló Pongrácz-kastélyt. 1862-ben vette feleségül Gyorffy Rozália bárónot. Egy örökbefogadott fiuk volt, aki fiatalon hunyt el. Graefl Józsefet az általa 1872-ben építtetett megyaszói kastély körül elterülo szép parkban helyezték örök nyugalomra, sírját – Graefl feleségének sógora – Fadrusz János 1891-ben készült remekmuve, a „Krisztus a keresztfán” címu szobra díszítette. Egy lehúzható rolettás építményben volt a kereszt elhelyezve. A kastély épületében 1951-tol gyermekotthon muködik. A kastélyban olykor heteket, hónapokat vendégeskedett Fadrusz. Az elso világháború végén a megyaszói birtokot báró Harkányi János vette meg egymillió koronáért az akkori tulajdonos Deréky Gyulától (Gyorffy Róza második férjétol), és azt György nevu fiának adományozta; innen az elnevezés: György-major. A birtokbavétel után Graefl József sírját a régi katolikus temetobe helyeztette ki az új tulajdonos. A síremlék megmaradt a báró tulajdonában, mert abban értéket látott, ami 1945 után került végül a katolikus templomba, a legméltóbb helyre. Graefl sírja már nem lelheto fel. Jelenleg általános iskola és nevelőotthon. Parkja védett. A mintegy 9 hektáros parkot a kastélydomb körül, a kertet átszelő patak és a duzzasztásával kialakított tó partján alakították ki. Az országúttól nagyon szép kettős vadgesztenye-fasor vezet az épületig. Elsősorban lomblevelű fákkal találkozhatunk, közöttük néhány szép, méretes kocsányos tölggyel, melyek feltehetően 100-120 évesek, de szürkenyár, platán, magaskőris, feketedió és hárs is szép számmal előfordul. Feltűnően hiányzanak a fenyőfélék, melyeket valószínűleg a II. világháborút követően vágtak ki.

Újvilág-puszta: Harkányi-kastély: Megyaszó külterületén, a településtol kb. 5 km-re délre találjuk, a György-majori kastélytól kb. 4 km-re. A terület ma a Szerencsi Mg. Zrt. baromfitelepe. Az eredeti kúria (kastély) az 1850-es években épült, báró Harkányi Frigyes jóvoltából, mely késobb báró Harkányi Jánosra szállt. Ezt az épületet lebontották, romjai még láthatóak a jelenlegi kúriától 300 méterre északkelet felé. Ennek közelében sírkövek is találhatók, pl. báró Harkányi Erzsébeté (1901-42). Az eredeti kúria köveibol épült 1951-ben a megyaszói katolikus templom.

Újvilág-puszta: Harkányi-kúria: A ma is álló épület megjelenésében historizáló, valamikor a 19. század második felében épülhetett, egyelore közelebbit nem tudni róla, ahogy azt sem, hogy ez és lebontott társa léteztek-e egy idoben. Jelenleg üresen áll, orzik.

Méra

Purgly-kúria: A Purgly-kúria klasszicista stílusban épült 1840 körül. A falai között lakott Dayka Gábor költo, aki itt írta legszebb verseit. Elvileg az épület nem látogatható, de az ajtaja nyitva. Ázik, omladozik, állapota siralmas, sürgős felújításra vár, talán még menthető. 3 szintes, 20 szobás + 45nm pince; az épület hasznos területe: 750m2.

Meszes

Zsóry-kastély: A kúria (kastély), amely a templomdombon épült, a 19. században a Gombos, utóbb pedig a Zsóry család tulajdonában volt. A Zsórynak az 1930-as évek elején lebontják illetve eladják a belterületen álló "házukat" és helyette a községtől 2 km-re lévő területen építik fel a Karola kastélyt. A név (Zsóry) ismerősen cseng a mai köztudatban is. Igen, arról a családról van szó, amelyről a híres, mezőkövesdi gyógyfürdő is a nevét kapta. A családnak nemcsak birtoka volt itt, hanem az 1900-as évek elején itt is éltek abban a "kastélyban" (hajdanvolt udvarházban), amely az 1300-as években Meszesy Benedeké volt. A Zsóryak 1930-as években adják el ezt az épületet (amit az új tulajdonosok le is bontanak) és helyette a falu határában lévő közel 100 kataszteri holdas birtokuk központjában építik fel a Karola kastélyt. A létesítmény a víztározó északi partján, a cserehát és az aggteleki karszt határán található. Idilli környezetben, helyben van a víz, erdők, rétek és hegyek. Ideális bázisterep környezetvédelmi és ökológiai oktatásra, az aggteleki karszt, az északi Cserehát, a tornai dombság biológiai és geológiai ritkaságainak tanulmányozására, kirándulásra, pihenésre, ökoturizmusra. Saját konyhája, étterme, jól felszerelt oktató terme, és szabadtéri oktató udvara van. Öt fürdőszobás szobájában 30 ágy áll a diákok, turisták rendelkezésére. Három fürdőszobás kétágyas szobája a tanárokat, igényesebb turistákat várja és várja. Udvarán kempingezési lehetőség van.

Mezőcsát

Dobozy-kastély: A településen több kúria is található (Édes-kastély, Márk-kastély). Legnagyobb közülük a településen kívül, Keselyű-halmon épült volt Dobozy-kastély, eklektikus, 1889-ben építtette Dobozy Dániel, helyi birtokos, királyi kamarás. Neje, Kis Martony Erzsébet önttette 1921-23-ban a szomszédos Tiszakeszi református templomának legnagyobb, 380 kg-os harangját. Parkban, szabadon álló, L alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős kastély, főhomlokzatán két nyolcszögletű saroktoronnyal, timpanonos középrizalittal. Udvari szárnyának végéhez kétoldalt 1-1 gazdasági épületrész csatlakozik párhuzamos gerincű nyeregtetővel. Telkén számtalan lakó- és gazdasági épület. A kastély Keselyűhalmon található, mára elpusztult, jelenleg romhalmaz. Hiányoznak a falak, nyílászárók tetők. Az egyik saroktoronynak tetőborítása még van, de már az is hiányos. Környezete gazos, bokros, fás, néhol áthatolhatatlan. Napjainkban megszüntették műemléki védettségét. Egy, a könyvtárban hallott történet szerint a Dobozyak összevesztek a mezőcsátiakkal valamin, amiért menniük kellett. A közeli Igrici felé, egy tanyán építettek maguknak egy kisebb házat, kinézetre az is amolyan kastély-féleség. A terület most magánbirtok, sorompó vigyázza a bejáratot. Keselyű-halom a második világháború után az egyik tsz-hez került, ezekben az időkben az épületek egy részében takarmányokat tartottak, a kastélyban pedig a tanyagondnok lakott.  1977-78-ban felújították a tetőt, akkor még becsülték-óvták a házat. A régi időkben volt itt futórózsakert, sétány, a kastély ablakain színes üvegek, színházterem működött benne, a parkot hársfák, platánok, fenyők szegélyezték. Volt a kertben egy zászlótartós emlékmű, ami alatt időkapszulát találtak, voltak benne régi újságok is. Ez valamikor az 1970-es évek elején lehetett. Egykor rengeteg gyümölcsfa állt a területen, de jól jellemzi a telep rendszerváltás utáni lakóit, hogy kivágták és eltüzelték ezeket. A Dobozyak egyik leszármazottja úgy tíz éve ellátogatott Keselyűhalomra, azt a vágyat dédelgetve, hogy esetleg visszatérne, de olyan tragikus állapotban voltak a házak, hogy csak legyintett egyet és soha többé nem jött vissza. A kastéllyal szemközti telepen a villanyoszlopok még megvannak, a vezetékeket viszont már régen lelopták. Három istálló is volt ott egykor, nemrég akácost ültettek a területre. A régi időkre az állatok itatásához használt víztorony maradványai emlékeztetnek. A kastélyt évszázadokban gondolkodva építhették, erre utal, hogy a tetőszerkezetet hatalmas vörösfenyő gerendák tartották, mint ahogy Velence és Szentpétervár, de még a budapesti Országház is vörösfenyő oszlopokra épült. Az értékes gerendákat fillérekért adták el aztán később. Mezőcsáton több ház is a kastély romjaiból épült fel.

Miskolc

Bárczay-kastély: A Bárczay család egyike a vidék legrégibb nemesi családjának, melynek az eredetét a XIII. század elejére vezetik vissza. Ősi fészkük az Abaúj vármegyei (Kassa melletti) Bárcza volt, de már több évszázada birtokuk volt a Borsod megyei Csabán is. A Bárcza községben épült négy kastélyukon kívül szép barokk kastélyuk áll Abaújkéren, s egy kúriájuk Pere községben is. A barokk eredetű kastély, a XVIII. század második felében épült, 1820 körül klasszicizáló stílusban átépítették. Mai eklektikus alakját a XIX. század második felében nyerte el. Parkban szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, részben alápincézett épület. A déli főhomlokzatot középrizalit hangsúlyozza, hat féloszloppal tagolva, amelyek az erőteljes párkányt és fölötte az attikát támasztják alá. A középső három oszlopközben félkör záródású nyílások vezetnek a nagyterembe. Az attika közepén nagyméretű címerpajzs található.
Az északi oldal közepén utólag hozzáépített, hat oszloppal alátámasztott tető alatt terasz ugrik ki. A sík mennyezetes helyiségek a középfolyosóról nyílnak. A pince dongaboltozatos. Az egykori Bárczay-kastélyban a Gárdonyi Géza Művelődési Ház működött 1990-ig, azóta üresen áll. A legújabb tervek szerint felújítása után játékmúzeum kap benne helyet.

Bethlen-vadászkastély: A Bükk fennsík jeles helyén, Jávorkúton luc- és vörösfenyő óriások között - gr. Bethlen István egykori miniszterelnök hajdani vadászterületén - szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú, kontyolt nyeregtetős, palával fedett zömök épület. Főhomlokzatán faoszlopos tornác fut végig, amelynek középso szakasza csonkakontyos fióktetovel födve kiugrik. A tornácra fazsalugáteres ablakok és ajtók nyílnak; így az épület főbejárata is középen. Az épület főbejárata középen nyílik, szintén fazsalugáteres, és lépcső vezet fel hozzá.
A hátsó homlokzat jellegzetes eleme egy XX századi hozzátoldás, melyben büfé üzemel. Az épületet körülvevő kert is védett. A terület védett, az egész települést a mélyzöld fenyvesek, csemetekertek között megbújó néhány erdészház alkotja, melyek nagy része ma üdülő.

Monok

Monoky-kiskastély: A monoki ún. régi vagy kiskastély, a falu központban, a plébánia templomnak is helyet adó kiemelkedésen, tornyos kerítésfalon belül található. A 22x16 m-es kiterjedésű, zárt tömböt képező emeletes épület nyugati sarkából kerek toronyépítmény, átellenes részéből pedig egy négyzetes épületrész nyúlik ki. A kastély mai formáját az 1960-as években nyerte el. A 14. századi, gótikus épületet a 16-17. században reneszánsz sgrafittókkal egészítették ki, majd a 19. században klasszicista elemekkel bővítették. A 16. században bástyás erődfallal vették körül. Az egykori kastély reneszánsz kőkeretes ikerablakokkal és pártázatos falakkal volt ellátott, a belső díszítésének nyomait kék ornamentális festésrészletek mutatják. Bástyás erődfal védte a várat, melyet lőréses saroktorony is erősített. Az Andrássyak gyökeres átalakításokat végeztek a kastélyon. A kastély körül kerektornyos külső fal maradványa található.

Andrássy-kastély: Az Andrássy család a kor szellemével haladva egy idő után már nem elégedett meg a kiskastéllyal, ezért egy újabbat, nagyobbat építtetett. Az új kastélyhoz hatholdas díszpark tartozott.
A bejárat előtt négy dór oszlop található. Az épület egy tágas előcsarnokkal fogadta az érkezőket, innen lépcső vezetett a rokokó freskókkal ékesített ovális díszterembe. Dísztermének 18. századi freskója tipikus rokokó elemeket, a négy világtájat és pipázó, zenélő magyar alakokat ábrázol. A kastély oldalszárnyának földszintjén 1770-71-ben épült kápolnájában szintén művészeti értékkel bíró freskókat láthatunk. Az egyemeletes barokk palotát a 19. századi leszármazottak klasszicista stílusban átalakították. Az utolsó tulajdonos 1881-ben bekövetkezett halála után a pazar kastély hosszú időre gazdátlan maradt. Andrássy Dénes 1908-ban a Gyermekvédő Ligának ajándékozta a kastélyt, melyben 1914 óta iskola működik.

Nagybarca

Uray-kúria: Az Uraiak az 1700-as évek végén kerülhettek ide, és valószínűleg ekkor építették a kúriát, mely a Szeles-aljában állt. A legutolsó ősi tulajdonosa Urai Uray Mihály, Magyar Királyi Pénzügyi Biztos volt, aki az 1920-as évek elején meghalt. Ekkor a kastélyt három család vette meg, majd a front idején az épületet lerombolták. A mellékelt fotó bal szélén látható az egykori kúria sarka.

Négyes

Szepessy-kastély: Borsod-Abaúj Zemplén megye déli részén található csendes kis település, a Tisza-tó mellett. Itt még megtalálható az érintetlen természet, a maga sajátos növény- és állatvilágával. A törökök, mint a szomszédos falvakat, négyest sem kerülték el, behódoltatták, majd felégették. A település sokáig pusztaság volt, később tulajdonosa, a Szepessy család újjáépítette. Ezzel egy időben újra kellett telepíteni a lakosságot is. A faluban található, felújított kis kastély 18. századi eredetű.

Nyékládháza

Egry-Szepessy-kastély: A település látnivalói közé tartozik a városközpontban elhelyezkedő egykori Egry-Szepessy kastély. A kastély 1790-1801 között épült klasszicista stílusban. A kastély építése a korabeli jegyzőkönyvek szerint egyidőben folyhatott a település református templomának építésével, Klir Vencel miskolci építőmester irányításával. Az épület homlokzata a barokk stílusjegyeket viseli magán. A copf stílusú ablakrácsokkal ellátott manzárdtetős épület földszinti helyiségei teknőboltozatosak. A kastélyt övező kertben a régészeti kutatások hun és avar sírokat tártak fel. Az egykori kastélykertet pihenőparkká alakították. A kastélykertben ma is látható egy hatalmas japán akácfa. A kastély tulajdonos Szepessy család a település módosabb birtokosai közé tartozott, a kastélyhoz tartozó egykori szántó területén folytattak gazdálkodást. Szepessy Aranka, a kastély egykori tulajdonosa a vármegyei főügyész felesége volt. Szepessy Aranka, férje halálát követően, a kastély államosítása után is benn lakhatott a kastélyban, egy helyiség a rendelkezésére állt egészen a haláláig. A kastély államosításakor az épület a helyi tanács tulajdonába került, ekkor több funkciót is kapott. A felső szinten napközi volt és iroda, melyek később kikerültek az épületből és a szint kettéosztásával két tanácsi szolgálati lakás került kialakításra. Később az alsó szintre idősek otthona költözött, mely funkció a mai napig megmaradt. Az egykori kastély alsószintjén találhattuk a konyhát, az ebédlőt és a kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket. A felső szintre vezető falépcsőn keresztül lehetett eljutni, itt helyezkedett el a nappali, egy kártyaszoba és különböző lakóterek. A falakat egykor freskók díszítették. A freskók különböző vezéreket ábrázolhattak. A falfestések nyomai még ma is láthatóak a lépcsőház boltíves részén, az épületben a korabeli falképeket konzerválták. A fűtést a kályhafülkékbe helyezett szemes majolika cserépkályha biztosította egykor, melyeknek a 60-as évek folyamán nyoma veszett. A kastélyt a helyi önkormányzat pályázati úton felújíttatta. Az épület jelenleg szociális és kulturális funkciókat tölt be. Az általános állagmegóvás mellett a felújítás során kicserélték a nyílászárókat, felújították a copf stílusú ablakrácsokat és két ablakon sikerült megtartani az eredeti homokkő keretet is. Az épület földszinti részén idősek otthona működik, az emelet pedig kiállítótérként hasznosul. Az épület két állandó kiállítással rendelkezik jelenleg. Az „Utak kereszteződésében” címu helytörténeti kiállítás 2003-ban nyílt meg és a település történetét mutatja be egészen kezdetektől napjainkig, eredeti dokumentumokkal, régészeti leletekkel részletes leíró és fotódokumentációval illusztrálva Nyékládháza múltját. A kiállítás keddtől péntekig 10 és 15 óra között tekinthető meg, egyéb időpontokban a szomszédos Művelődési Házban lehet bejelentkezni. A kastély másik állandó kiállítása Lenz Klára – az egykori nyéki földbirtokos, Lenz József leszármazottjának – mintegy 20 képből álló falikárpit kiállítása. Ezen kívül időszaki kiállításokat is rendeznek az épületben.

Onga

Kóczán-kastély: A Kóczán György által építtetett kastély 1898-ban készült el neoklasszicista stílusban. Az idők folyamán az épületet többször felújították, átalakították. Kóczán György 1922-es halála után a kastély egy darabig még a család kezében maradt, majd az 1930-as évek elején azt az idekerült Czeisler Sándor birtokosnak adták bérbe.A II. világháború után a kastélyt oktatási célokra lefoglalták. A kastély ma is iskolai feladatok szolgálatában áll, mint napközi.Itt foznek a község óvodásainak, öregjeinek és a helyi intézmények dolgozóinak is. A kastély parkjának fáit nagyobb részben kivágták már régen, helyükbe egy - már nem teljesen ép, inkább töredezett - bitumenes sportpályát létesítettek.

Ongaújfalu: Darvas-Munk-kúria: Az épület eredeti tulajdonosa a Darvas család volt, amely birtokait tekintve Ongán kívül Abaúj több más településén is rendelkezett földekkel. Egyik kastélyuk Ongától északra, Ongaújfaluban található, ahol a XIX. század végén Darvas Béla lakott, aki saját költségén vezettette be Ongaújfaluba a villanyvilágítást. Nagybátyja, Darvas Imre halála után a kastélyt 1892-ben eladták Kiszely Albert bérlőnek, aki kevéssel utóbb továbbadta azt a Munkoknak, és Darvas Béla az akkor még álló ongai kastélyába költözött. E család leszármazottja Kállai Ilona muvészno, aki régebben, a Magyar Rádióban készült riportban elmondta, mennyi kedves emléke fuzodik ehhez a helyhez, ugyanis gyermekkorának nyarait itt töltötte az ódon kastély falai között. A Horty korszakban a zsidótörvények meghozatala után az épületet elvették a Munk családtól. A família a II. világháború után a kastélyt visszakapta, de 1951-ben az államosítás során másodszor került ki a Munk leszármazottak keze közül. Ezt követoen került az épület a tsz kezébe. A rendszerváltás után Munk Zsuzsanna szerette volna visszaszerezni, visszavásárolni a kastélyt, de az illetékes hatóságok – tőle szerzett információ szerint – ezt felettébb érdekes körülmények között nem tették lehetové. A kastély értékéhez képest elenyészo összegért egy miskolci vállalkozó tulajdonába került. A település önkormányzata is szerette volna megszerezni az épületet, de ez nem járt sikerrel. Muemlék jellegu épületrol van szó, ám ez nem érvényesül, jelenlegi tulajdonosa elhanyagolja, engedély nélkül fogott a felújításához, végül beleunt, és jelenleg árulja az épületet. Egy 1896-os fotó megkavarva a kastély történetét ugyanakkor azt mutatja, hogy az épület az ongai kastéllyal együtt a Darvas család tulajdonában van.

Ónod

Török-Melczer-kastély: A település határában találhatjuk az egykori Török-kastély épületét. 1786- ban Korabinsky nem tesz említést az épületrol, Vályi említi eloször 1796-99 között kastélyként. A barokk stílusú kastélyt gróf Török István építette, amely később a Melczer család birtokába került. Nagy a valószínusége, hogy az uradalom egy részét Rákóczi Júlia örököse kölcsön-, vagy egyéb szolgálat fejében „zálogként adta át" Török József kamarai tanácsosnak, aki a török-, majd kuruc háborúk során megsérült, egyéb gazdasági célra használt udvarházat a késobbiek során lakható állapotba hozta. Tény, hogy a Török család bizonyos ideig lakott az épületben, de az Erdodyek sokkal tovább és valószínubb, hogy a mai épületet is ok alakították ki. A népnyelv mégsem kötötte nevükhöz a kastélyt. Gróf Erdody Károlyné, sz. Kolowrat Krakowsky Julia csillagkeresztes hölgy halála után (1907) Draskovich Iván (1844-1910) tulajdonába került (Erdody Júliát vette feleségül). Draskovich rövid birtokossága alatt teljesedett Ónodon a bérleti rendszer, ám a halmozódó adósságok miatt még 1910 elott a miskolci bankok parcellázták fel a megmaradt uradalmat 2340 kat. Hold földet, amelyet a várral és a kastéllyal együtt Melczer László (1869-1944), a Borsod-Miskolci Hitelbank igazgatóságának elnöke vásárolt meg 1912-ben. A két világháború között a Melczerek maradtak a tulajdonosok, de László, fiúörököse nem lévén, már az 1920-as években megosztotta az ónodi birtokot unokái (Semsey Erzsébet és novérei, illetve Lukács Béla) között. Valószínu, hogy több átalakítás fuzodik nevükhöz: többek között angol mintára, a tornác mögött, három helység összevonásából kialakított nagy központi hall, a tetoszerkezet teljes cseréje, külso-belso tatarozás. Kövecsesi Lukács Béla 1923. december 8-án vette feleségül Melczer Dórát, Melczer László lányát. Házassága révén ónodi lakossá vált, egészen 1938-as államtitkári kinevezéséig, amikor is Pestre költözött. A tulajdonosok elmenekülése után a második világháború alatt bútorait, berendezési tárgyait, értékeit, könyvtárát szétlopták, maradékát a szovjet katonák feltüzelték - szovjet katonai kórház muködött a falai között. Az 1950-es évektol az ónodi általános iskolának ad otthont, melynek Lorántffy Zsuzsanna a névadója. A kastély egyemeletes, négy saroktornyos épület. Főhomlokzata 1+4+3+4+1 ablaktengelyes, saroktornyokkal, középen portikusszal. A portikusz ión oszlopai timpanont tartanak, kovácsoltvas korláttal rendelkezik. Homlokzata dísztelen, mindössze az egyes tengelyeket választják el egyszerű vakolat-tagozatok. A főbejárat félköríves keretezésű.

Pácin

Mágóchy-kastély: A kastély 1581-ben egy természetes vízfolyásokkal körülvett homokdombra épült. Az épület két szintre, egy egyszerűbb kivitelű földszintre és egy gazdagon díszített emeletre tagolódott. Az egyemeletes kéttraktusos épülethez akkor még nem tartozott torony, és nem vette körül várfal, vizesárok. A külső homlokzat díszeit nemcsak az ablakkeretezéseken kívül, az épület sarkait kék-vörös színűre festett armírozással hangsúlyozták. Mágóchy családot követően a birtokok a Rákóczi család kezébe kerültek, akiktől hosszú pereskedés útján került ismét az Alaghy család tulajdonába. Alaghy Ferenc 1590-ben költözött be a reneszánsz kastélyba és jelentősebb átalakításokat végzett a kastélyépületen. Az épület déli sarkaihoz egy-egy toronyszerű építményt emeltetett, melyeket felül ma már ismeretlen formájú pártázatos törpeárkádsor zárt le. Az árkádokat és a falfelületeket gazdag, festett díszítés borította. A kastélyt tornyos - védőfolyosós - lőréses fallal is körülvette. A mai kastélyban látható az egykori külső kapuból származó évszámos-címeres kőkeret, amelyen az 1951-es évszám látható, és szépen faragott, reneszánsz párkányú guttasorral és rozettával díszített. A kastély a 16. század végén élte fénykorát. András halála után, Menyhért örökölte a kastélyt, kinek halála után, örökösök hiányában a kastély visszaszállt a királyra. Az új tulajdonos 1631 végétől a Sennyey-család, akik a Tokaji-féle hegyaljai kuruc felkelést követően az erősen megrongálódott kastélyt helyrehozták. A 19. században kiépítették az épület északnyugati sarkát, majd 1856-ban a kastély a romantikus építészeti stílus jegyeit öltötte magára. A 20. század elején alakították át a kastély 16. századi fűtés-, közlekedés- és nyílásrendszerét. Az épület teljes rekonstrukciója 1977-1987 között zajlott le, ahol a 16. századi formájára állították vissza. Azóta hazánk egyik legjelentosebb késő reneszánsz építészeti emléke, amely jelenleg a Bodrogközi Kastélymúzeumnak ad otthont. A múzeum, a kastély emeleti szobáiban megpróbálja felidézni a korhű hangulatot. A földszinten a Bodrogköz néprajzát bemutató tárgycsoportok, és bodrogközi honfoglalás kori bemutató látható.

Pálháza - Kőkapu

Károlyi-kastély: A Pálházától elég messze, Kőkapun található Károlyi kastély története szorosan összekapcsolódik az építtető Károlyi család történetével. Károlyi László királyi adományként jutott a füzéri várhoz és a hozzá tartozó javakhoz 1686-ban. A füzéri vár mellett további 14 település került a család birtokába. A térségben erdőgazdálkodással foglalkozó család előbb fűrészmalmot épít, majd 1888-ban megépíti a mai Magyarország legrégibb erdei kisvasútját. A pálházai fűrészmalom és kőkapui kastély között közlekedő kisvasút eleinte a Kemence-patak völgyében található erdővagyon kiaknázását szolgálta, a személyforgalom csak jóval később, 1958-ban indult meg. A Károlyi vadászkastély az 1880-as években épült, míg az un. Alsó épületet 1902-ben építették svájci mintára. A Kemence-patak vizéből felduzzasztott tó előterében álló, sziklaszirtre épült kastély jellegzetes fatornyokkal és a völgyre néző panorámás erkélyekkel rendelkezik. A kastély alatti 37 m hosszú alagutat 1903-ban építették meg, mely a szomszédos völgyek bejáratáig hosszabbította meg a kisvasút vonalát. A kastély egyik érdekessége a társalgóban található kandalló előtti burkolatból induló titkos ajtó, mely ma is az alatta lévő szoba szekrényébe vezet. A kastély toronyszobájából csodálatos kilátás nyílik a patakvölgy mindkét irányába. A szalonját kandalló és különféle trófeák díszítik. A kastély jelenleg magántulajdonban van és kastélyszállóként üzemel, jelenleg 5 lakosztálya áll a vendégek rendelkezésére. A kastély alatt lévő egykori alsó épületben egy 22 szobás hotel lett kialakítva.

Pere

Bárczay-kastély: A falu műemlék jellegű épülete a Rákóczi utcában álló Bárczay-kastély , amely 1830 körül épült, klasszicista stílusban. Ma a polgármesteri hivatal működik benne. A települést a Bárczay család birtokai övezték az írásos emlékek tanúsága szerint. Itt élt a család a műemlék jellegű Bárczay kúrián. Az épület főhomlokzata 3+5+3 tengelyes, a középső rész fölött timpanon látható. A kétoldali 3-3 ablak félköríves keretezésű, egyenes záródású, a bejárati ajtó úgyszintén. A középrizalit 4 ablaka egyenes keretezésű. A bejárathoz egyszerű lépcső visz fel. Udvari homlokzata egyszerűbb megoldású, kiugró homlokzati rész nélküli, 9 tengelyes. A középső 7 nyílászáró félköríves keretezésű, egyenes záródású. A főkapu merőleges az épületre, annak jobb oldalán nyílik. Az ide érkező járművek (hintók) nem kerülték meg az épületet, mint sok kastély esetében, hanem a főbejárathoz álltak, majd a nyilván itt kialakított körúton ugyancsak a főkapun távoztak.

Pusztaradvány

Pallavicini-kastély: A falu fő nevezetessége a település központjában fekvő Pallavicini kastély. A domboldalon álló, ősfás park közepén található kastély klasszicista stílusban épült. A téglalap alaprajzú kastély a domborzat következtében fohomlokzatán emeletes, míg hátsó oldalán földszintes magasságú. Főhomlokzata közepén timpanonos rizalit emelkedik ki, felső részében a Pallavicini család címerével, míg jobboldali oldalhomlokzata egy kisméretű bővítménnyel egészül ki. Hátsó homlokzatát is a középen kilépő timpanonos rizalit határozza meg. A nyílásokon vakolt ablakkeretezést, míg a sarkokon kváderezést láthatunk.
A kastély egykori tulajdonosa a Pallavicini család olaszországi eredetű. Az „őrgróf” címet állítólag 966 óta viselik. A család Edvárd őrgróf révén egy 1827 törvény által nyer magyar honfiságot. Az őrgrófi cím viselésére egy 1868-as legfelsobb kézirat révén nyernek jogosultságot. Pallavicini János őrgróf, a kastély tulajdonosa, diplomáciai szolgálatot töltött be több európai állomáshelyen (Belgrád, München, Bukarest, Szentpétervár, Konstantinápoly). Az őrgróf külszolgálati munkájának befejezését követően Pusztaradványba vonult vissza és ott is élt haláláig. A 2000-es években teljesen felújított kastély jelenleg magántulajdonban van, kastélyszállóként működik. A kastélyhotel belső berendezése a 19. század hangulatát idézi másfél évszázados biedermeier bútoraival, 100-120 éves felújított lámpatesteivel.

Putnok

Serényi-kastély: Az állandó viszályok után a város újjáépítése 1717-től indul meg, ahogy Putnok a Serényi család kezére kerül. Gazdasági fejlődése szempontjából Putnok a 19. században éli fénykorát, a város több középülete is ebben az időszakban épül. 1834-ben az egykori vár romjain épül fel Serényi Alajos kastélya. Ezt követően a Serényi család (Serényi László, majd Serényi Béla, az egykori földművelésügyi miniszter) lokálpatriotizmusa nagymértékben hozzájárult a város infrastrukturális és közéleti életének fejlődéséhez. Trianon és annak társadalmi-, gazdasági következményei éles törést jelentettek a város számára. Az egykori Gömör vármegye felbomlásával Putnok elveszítette tradicionális gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatait. A II. világháborút követően korábbi gazdasági, kulturális szerepkörét és intézményeit fokozatosan átveszi Ózd. A város egyik fő látnivalója az 1834-ben klasszicista stílusban épült egykori Serényi kastély, melyet a korábbi vár helyén épített Serényi Alajos. 1860-ban Serényi László átalakítja az épületet, mely ekkor nyeri el ma is látható formáját. A kastély főbejárata a délnyugati főhomlokzaton található, melynek közepén 4 ionoszlopos portikusz látható, timpanonjában pedig gazdag stukkódíszítés. A főhomlokzat mindkét végén a szélső ablakok felett timpanonos díszítést találhatunk. A kastély keleti szárnyának kiugró középrizalitját pillérek és féloszlopok tagolják. A kastély legjelentősebb helysége a 90 négyzetméteres nagyterem. Egykori hatalmas kiterjedésű kastélyparkja veszített ugyan eredeti nagyságából, de így is kellemes látványt nyújt az érdeklődőknek. A kastélykertben található a 18. századi, barokk stílusban készített Nepomuki Szent János szobor. A kastélyban szociális foglalkoztató intézet működött1996-ig. Ma magántulajdonban van. Az épület állapota elhanyagolt, felújításra szorul. Jelenleg nem látogatható. A kastély jelenlegi fizikai állapota ellenére egyik legszebb példája a gömöri klasszicista kastélyépítészetnek.

Saját vizsgálódásaim eredménye 1997-ből: Putnok vára, pontosabban megerosített várkastélya, mely 1427-ben már bizonyíthatóan állt, eleinte a Putnoky család birtokainak védelmét szolgálta, majd a 16. század folyamán nagyobb jelentőségre tett szert. Folyamatosan erősítették, bástyát is kapott. A 18. században romlásnak indul az állapota, senkinek nincs ideje rendbehozatalára, mivel folyton változik a tulajdonosa. A 19. századra a fal már csak töredékeiben áll, semmilyen stratégiai jelentőséggel nem bír. 1834-ben Putnok akkori ura, gróf Serényi Alajos a korszellemnek megfelelően kastélyt építtet a vár helyén úgy, hogy annak romjait elhordatja, ill. részben felhasználja építőköveit. A kastélyt gróf Serényi László modern főúri lakássá alakíttatja, gyakorlatilag ekkor nyeri el mai külsejét. Előbb 1846-ban a keleti szárnyat építteti át, majd 1867-ben a homloképületet is felállítják. Ezzel egyidőben a vár régi sáncait is feltöltik, a romdarabokat elhordják. Az épület utolsó grófi tulajdonosa Serényi Béla és családja 1945-ben hagyta el az országot, ezt követően a kastély kultúrház, gyermeküdülő, görög menekülttábor, hadirokkant otthon, majd szociális foglalkoztató intézet épületeként szolgált. Ez utóbbi katasztrofális hatással volt az épületre, melynek ekkor annyira átalakították belső szerkezetét, hogy mára nehezen lehet felismerni, milyen lehetett eredetileg. A klasszicista építészet tipikus példája a kastély, mely égetett téglából épült, falait - melyek vastagsága néhol az 1 métert is meghaladja - a helyén lévő vár építőköveivel is megerősítették. Földszintes épület, domboldalban szabadon áll, park veszi körül. Mivel domboldalba épült, völgyre néző, északkeleti oldala egyemeletesnek tűnik, azonban csak magasföldszintről van szó. Az alsó ablakok nem a földszint, hanem az alagsor ablakai. A kastély "L" - alakú alaprajzzal rendelkezik, mely egyedülálló a magyarországi Gömörben. Főhomlokzata a Putnokot Bánrévével összekötő országútra néz. Mindig nyeregtetős volt, de az eredeti cserepeket időközben szürke palára cserélték. Rövidebb, 9 (2+5+2) tengelyes északkeleti szárnyán a középső öt tengelyszakasz enyhén kiugrik a homlokfalból, és tulajdonképpen középrizalitot képez. A középső öt tengelyszakasz felső - magasföldszinti - ablakai félköríves keretelésűek, de egyenes záródásúak. A többi ablak, beleértve az alagsor ablakait is, egyenes záródású, és keretelésű. A félköríves keretelésű ablakokat függőlegesen két pillér és négy római ion fejezetes féloszlop tagolja. A könyöklőket konzolok tartják, a vakolat ablakkeretelések igényesen kidolgozottak. Főhomlokzata 11 (4+3+4) tengelyes, a középső három tengelyszakasz - három bejárati ajtó - előtt négy római ion oszlopos portikusz ugrik ki, előtte kétoldalról felvezető lépcsővel. A portikusz timpanonjába egykor egy egyedülálló dombormű (nem a családi címer) volt faragva, ma egy bohóc figurája teszi tönkre a látványt. A lépcső és a terasz kovácsoltvas korlátjából mára csak töredék maradt meg. A terasz korlátja pontosan olyan volt, amilyet az északnyugati oldal beüvegezett folyosója előtt ma is láthatunk. A főhomlokzat ablakait vakolat ablakkeretelések, megemelt szemöldökök díszítik. Az épület egyébként nincs túldíszítve, a már említett díszítéseken kívül a főbejárati ajtó fölötti stukkót emelhetjük ki. A főhomlokzat mindkét oldalán enyhén kiugró sarokrizalitot találunk, melyek timpanonnal vannak lezárva. Az épületen található összes timpanont akrotérionok díszítik. Eredetileg valószínűleg minden ablak előtt vasrácsok voltak, melyek nagyon egyszerűek lehettek, amint ez jól látszik egy világháború előtti fotón, mely gróf Serényi János családjáról készült a kastély északnyugati homlokzatának folyosóján, ami ekkor még nyitott volt, nem volt beüvegezve. A pinceablakok dupla üvegei között ma is láthatóak az egyszerű régi vasrácsok. Az említett nyitott folyosót öt ion oszlop tagolja. A folyosó mellett található a négy ion oszlopos kocsibehajtó, melynek timpanonjában eredetileg talán családi címer lehetett. A kastély belső alaprajzi elrendezése érdekes képet mutat. A főbejáraton belépve a nagyterembe jutunk, amely eredetileg 6 x 8 méteres volt, de egy közfal kibontásával megnövelték, beleolvasztva a mellette lévő lakószobát. Mellette egy hálószoba, a dada szobája, e mellett a gyerekszoba található. A gyerekszobától a hátsó bejárat felé találjuk a gróf és grófnő közös hálószobáját, mely az előszobából közelíthető meg. A nagyterem mögött egy folyosó húzódik, amelyről a fürdőszobák nyílnak. A nagyterem mellett, a völgyre néző északkeleti szárnyban egymás mellett két nagyobb helyiséget találunk. Ezek eredetileg talán kisebb társalgók lehettek, esetleg valamelyiket ebédlőként használhatták. Az északkeleti szárnyban háló- és vendégszobákat találunk, köztuk azt a helyiséget, amelyet tálalóként használtak. Ebben a szárnyban találjuk a pincébe és a padlásra vezető csigalépcsőt, amely mellett inasszobát rendeztek be. A főhomlokzathoz tartozó helyiségek, köztük a nagyterem, egymásból átjárhatóak voltak, de sajnos az utókor több ajtót is eltüntetett. Ezen kívül annyi átalakítást végeztek az épületben, hogy a sok új fal miatt már nem lehet minden eredeti helyiséget felismerni, sőt, olykor még találgatnunk is nehéz. A hátsó bejárat mellett jobbra egy kis helyiséget találunk, melyet utólag alakítottak ki, eredetileg ez is a folyosó része volt. A kastély pincéje rengeteg helyiségre volt osztva, mára ezt is átalakították új falak felhúzásával. A pince valamennyi helyiségének eredeti funkcióját ma már nem ismerjük, ezért itt most csak azokat a helyiségeket soroljuk fel, amelyekről biztosan meg lehet állapítani, hogy eredetileg mit rendeztek be bennük. A kocsibehajtó melletti oldalbejáraton közlekedett elsősorban a személyzet, az ajtó mögötti előtérben rakták le az élelmiszert és a tüzelőnek való fát, melyeket egy hosszabb folyosón keresztül juttattak el a konyhába. Az északkeleti szárnyon balról a 3-4-5. pinceablak a konyhához tartozik. Pontosan a gyerekszoba alatt egy gardróbszoba volt, ahol régi szekrények, bennük elavult ruhák voltak. E mellett, a grófi hálószoba alatt egy inasszobát rendeztek be. A pincében volt még mosdó, mosókonyha, talán ruhaszárító, valamint rengeteg raktárhelyiség. Itt találjuk azt a lebetonozott fülkét is, amelyből egykor alagutak indultak ki. Állítólag az alagutak egyike egészen Egerig húzódott. Míg az épületben kizárólag sík födémes helyiségeket találunk, a pince donga boltozattal fedett. A pincének eredetileg minden helyiségét fehérre meszelték, de az épületben a falak zömét tapétázták. Néhány teremben még stukkódíszítéseket is találunk, melyek eredeti színezését nem ismeijük. A szobákat parkettázták, de kőborítású padlók is voltak. A pincében lévő inasszobának megmaradtak az eredeti parkettái. A szobák berendezése gyakorlatilag megegyezik a többi kastélynál leírtakkal. A nagyteremben, a bejárati ajtóval szemben egy kandalló állt, mellette egy zongora, valamint egy asztal és néhány szék, fotel. A szobákban "kisasszony" formájú, lábakon álló cserépkályhák voltak, a világítást eredetileg nyilván itt is petróleumlámpákkal oldották meg. A víz a Csemetekertben található forrásból került öntöttvas csöveken keresztül egy víztartályba, ahonnan a kastélyba szivattyúzták. A pincétől a padlásig húzódó csigalépcső és vaskorlátja eredeti, a lépcső erősen megrongálódott. A lépcső fölött üvegtető található, amely a megvilágítást szolgálta. A padlást eredeti kovácsoltvas ajtó zárja el. Sajnos mára ez is eléggé tönkrement. Ma is láthatunk még az épületben jó állapotban lévő eredeti kovácsoltvas rácsokat, melyek a szellőzőnyílásokat fedik. Ezek az egykori légfűtési rendszer megmaradt elemei. A nyitott folyosó falán trófeákat (muflon- és őzagancsokat) helyeztek el, a helyiségekben festmények tucatjai díszítették a falakat. Külön képterem azonban nem volt, miként külön könyvtárterem sem. A bejárati- és belső ajtók eredetileg sötétbarna színűek voltak, akárcsak az ablakokon és a három főbejárati ajtón lévő spaletták. A kastély főbejárati portikusza előtt valaha szökőkút szimbolizálta a jólétet, ma már csak a betonozott medencét találjuk itt. A Serényi-térre és a Serényi útra néző kovácsoltvas kaput az utókor kicserélte. Utóbbitól vezetett a valószínűleg kaviccsal leszórt kocsiút a kocsibehajtóhoz. A Serényi-térre néző főkaputól ma betonozott járda kerüli meg balról az épületet, az ezen oldalon lévő, főbejárathoz vezető kőlépcsők eredetiek. A kaputól kiindulva egy gyalogút jobbról kanyarodott a főbejárathoz, ám ez már nincs meg. A főbejárat előtti, ill. melletti kis dombon gyepes, virágos kiskert volt, ez a domb ma is látható. Erre a dombra is lépcső vezetett fel mindkét oldalon, de a jobb oldali már nem eredeti. Az eredeti kőlépcső közvetlenül a kastély homlokfala előtt volt, innen egy kőből készült járda vezetett a portikusz előtti lépcsőkhöz. Ez az eredeti járda sincs már meg. A szökőkút és a terasz között szintén volt egy kőlépcső, mely a mélyebben fekvő szökőkúthoz vezetett, ám ennek ma már nyoma sincs. A kastély parkja valamennyi (a magyarországi gömöriek) közül a legnagyobb, ez rendelkezik a legváltozatosabb faállománnyal is. Száz évnél idősebb fákat is találunk még itt. A park, mely eredetileg körül volt kerítve, gyakorlatilag a legjobb állapotban van mind közül, ám így is meglehetősen gondozatlan. A kastély melletti pavilont századunk második felében építették, ez nem tartozott az épülethez, a pavilon melletti kis almáspince azonban igen. A kastély mögött majorsági épületek álltak, egészen a ma is meglévő magtárig. Az épületek között cselédlakások és istállók is voltak. A kastélykertben ma is látható lakóház volt az intéző háza. Amikor az 1980-as évek végén felépítették a major területén a modern cérnázó üzemet, lebontották a régi majorsági épületeket. Ekkor pusztult el a park egy része is. Ma magánkézben van, elzárva a látogatóktól, még a parkba sem lehet bemenni.

Ragály

Balassa-kastély: 1743-ban épült a Balassa kastély. A kastélyt építő Ragályi-Balassa család a 18. sz-tól a falu legjelentősebb családjának számított. Barokk stílusú kastélyukat a 19. század végén eklektikus stílusban átépítették. A kastélyhoz tartozó egykori park szinte teljes terjedelmében megmaradt. A kastély épülete jelenleg fel van újítva, parkja gondozott képet nyújt. Az 1743-ban épült Ragályi kúriát utoljára báró Ragályi Balassa Ferenc építtette át eklektikus stílusban 1906-ban. Ekkor nyerte el ma is látható formáját. Egykor hátsó udvarán konyhaépület is állt. Közvetlen szomszédságában még látható egy gazdasági épület, amelyben istálló, garázs és műhelyek voltak. Az épület jobb oldalán az 1950-es években két bejáratot alakítottak ki, egyik a jelenlegi könyvtárhelyiséghez vezet, a másik a Polgármesteri Hivatalba. Az épületben találhatjuk még a Falumúzeumot, Balassi Bálint életéről és munkásságáról szóló állandó kiállítást (mindkettő egész évben látogatható), valamint a házasságkötő termet. A cselédbejáró mellett, a külső falon volt II. Lajos (1506-1526) feleségérol, Máriáról elnevezett kőpárkány. Ez a kőpárkány Ragályi István Borsod megyei alispán alsószuhai kúriájából. A kastély épülete ma a helyi önkormányzatnak és kultúrházának biztosít otthont.

S most saját kutatási eredményem 1997-ből: A régebbi kastélyt, mely 1743-ban készült el a Balassa család építtette. A Balassa család - melynek a költő Balassa (Balassi) Bálint is leszármazottja volt - Balassa Sándorral a 19. sz. végén fiágon kihalt. A bárói rang leányágon a család utolsó sarjára, Balassa Emmára szállt. Balassa Emma 1902-ben férjhez ment Ragályi Ferenchez, aki így bárói rangot szerzett a Ragályi családnak. Ragályi Ferenc engedélyt nyert a Balassa család nevének és címerének a Ragályi család nevével és címerével való egyesítésére. Ő maga így lett báró Ragályi-Balassa Ferenc, aki kiterjedt földterületeket birtokolt Ragályon és környékén (Trízs, Imola, Alsószuha). Valószínűleg az ő utódai alakították át az eredeti kastélyépületet. A kastély földszintes épületnek készült. Először völgyre néző főbejárati része, valamint a hátsó homlokzathoz tartozó két oldalszárnya épült meg, tehát az eredeti alaprajza többé-kevésbé "U"- alakú volt. Ezt egy vagy két átépítés követte, aminek következtében eltüntették, ill. a felismerhetetlenségig átalakították a kastély hátsó homlokzatát. Először valószínűleg a földszintes épületrészeket alakították ki, majd később került sor az emeletes részek megépítésére. Erre utalhat, hogy a hátsó homlokzat földszintes elemeinek belső helyiségei még boltívesek, miként az eredeti épület, míg az emeletes részekben kizárólag sík födémeket találunk. A kastély átépítéseinek időpontja jelenleg még ismeretlen. A köznyelv "sárga kastélynak" nevezi, megkülönböztetve a mellette álló "fehér kastélytól". Klasszicizáló késő barokk stílusban épült, az átépítések nyomán kialakult mai külsejét az eklektika korában nyerte el, tehát valamikor az 1800-as évek második felében. Az épület többszörösen összetett tömegű, aszimmetrikus alaprajzzal, mely leginkább téglalaphoz hasonlítható. Eredetileg is manzárdtetős volt, ami kifejezetten barokk hatású. Az egykori cserepeket mára szürke pala váltotta fel, de a tetőszerkezeten gyakorlatilag nem változtattak. Az egykori ajtó- és tetőüvegeket szintén kicserélték, ma drótszálas üveg rontja el a látványt. A kastély domboldalban fekszik, a Csörgős-patak völgyére néz. Parkban szabadon áll, a főbejárat előtt lépcső vezet le a mélyebben lévő parkba, melynek áll még néhány óriási fája. Itt található az az egymás mellett nőtt három gesztenyefa, melyek tövéhez temették egykor a kutyafalka elpusztult tagjait. A Polgármesteri Hivatal a kastély egy kis részében működik. Ennek bejárata elől is vezet egy lépcső a parkba. A Hivatal ajtaja és a mellette lévő, könyvtárra nyíló ajtó, valamint a bejárathoz vezető járda nem tartozott az eredeti épülethez, ezeket a közelmúltban alakították ki. A völgy felőli eredeti homlokfal földszintes, 4+3+4 ablaktengelyes. Egyenes záródású ablakai fölött "szárnyas" szemöldökpárkányok vannak, a könyöklőkosaras ablakrácsok rokokó kovácsmunkával készültek, ugyanúgy a pilaszterek fantáziafejezetei és az ablakok felső sarkaiban elhelyezkedő szimmetrikus vakolat-ornamentika is. Az ablakok - és a főbejárati ajtó vasrácsa eredeti, színük mindig fekete volt. A középső három tengelyszakasz oramzatos középrizalitként előlép a homlokfalból. Itt egy-egy félköríves rokokó keretelésű ablak, közöttük pedig a kosáríves főbejárati ajtó található, melyeket kannelurázott pilaszterek választanak el, ezek fölött fríz húzódik. A frízben gazdag stukkódíszek vannak. A párkány erősen tagolt, a timpanonban Balassa-Ragályi kettős címerpajzs, fölötte 1743-as évszám található. A főbejárathoz felvezető lépcső még az eredeti díszes vaslépcső, amely egyedülállónak számít a magyarországi Gömörben. Sajnos a kastély alaprajzát még nem volt szerencsém látni , így a homlokfalak ablakai mögött található helyiségek ismertetésével próbálok némi képet adni az épület belső felépítéséről. A völgyre néző eredeti homlokfal ablakai balról jobbra haladva a következő helyiségekhez tartoztak: a szélső kettő a bárói lakosztály, a másik kettő az egyik gyerekszoba ablakai voltak. A főbejárati ajtó a 9 x 7 méteres nagyteremre nyílik, az ajtó két oldalán lévő ablakok is ehhez a helyiséghez tartoztak. E mellett jobbra a másik gyerekszoba két ablaka található, majd egy-egy hálószoba ablak zárja a sort. A kastély átépített hátsó homlokfala öt kiugró épületrészt foglal magába, melyekből balról a harmadik és a jobb szélső egyemeletes. A homlokfal egyes mezőit vakolatpilaszterek szegélyezik. A pinceablakokat vasrácsok zárják le, amelyek ugyan nem eredetiek, de az egykori rácsokat hűen másolják. A hangsúlyozott középrizalitokon ívesoromfalba vágott ovális tetőablakokat találunk. A főtételben, mely balról a negyedik épületrész, vakolatnyílásokkal tagolt attika, e fölött a tengelyben törtíves volutás oromzat, a homlokzat középrészén a Ragályi család címerével. Az attikát lezáró törpe pilasztereket összefogó párkány fölött kőgömböket találunk. Mindez alatt helyezkedik el a hátsó főbejárat. A főbejárati ajtó még eredeti, mindössze az üvegét cserélték ki. Az ajtó két oldalán kör alakú, beüvegezett ablaknyílást találunk, melyeket minkét oldalukon vakolatpilaszterek szegélyeznek. A hátsó főbejáratot eredetileg csak kivételes alkalmakkor használták, nem ezen közlekedtek. A főtétel mindkét oldalán a mélyedésben egy-egy dupla üvegajtót helyeztek el. A baloldali volt a cselédbejáró, mely egy előszobára nyílt, azon túl található az ebédlő. A jobboldali bejáraton csak a báró közlekedett. E két ajtó mögötti előszoba fölött üvegtetőt találunk, mely eredetileg az előszoba megvilágítását szolgálta. Mára ezeket az üvegeket is drótszálas üvegre cserélték. A cselédbejáró mellett a külső falon volt a diósgyőri várból származó, s Mária Terézia nevét viselő kőpárkány. A hátsó homlokfal jobb szélén egyemeletes épületrész található. Felső ablakai vendégszobákhoz tartoznak, alattuk a falon eredeti kovácsoltvas virágtartók vannak. Alsó ablakai közül a bal oldali fürdőszoba ablak, míg a középső és a jobb oldali hálószoba ablak. Ebben lakott a Balassa család utolsó tagja, báró Balassa Emma, 1944-ig. Balról a harmadik tétel a fent említettel azonos kialakítású egyemeletes épületrész. Felső ablakai szintén vendégszoba ablakok, a jobb alsó a komorna, a középső és a bal alsó a bárónő szobájának ablaka volt. Az épületrész földszinti ablakai előtt, akárcsak a másik emeletes résznél, könyöklőkosaras rácsokat helyeztek el. Ettől balra, balról a második tételben volt a báró hálója (jobboldali ablak) és irodája (középső és baloldali ablak). A báró hálójából egy mára befalazott ajtón lehetett átjutni a bárónő szobájába. E bejárati ajtó kerete ma is látható a mai könyvtár helyiségében, mely a bárónő szobája volt. Az átjáró ajtó kb. egy méter magasan volt a falban, mindkét szobából falépcső vezetett fel hozzá. A hátsó homlokfal bal szélső épületrészében volt az egyik fürdőszoba. Ennek ajtajához kőlépcső vezet fel, mellette eredeti kovácsoltvas korlátot találunk. A kastélyt hátsó homlokzata teszi igazán egyedülállóvá, sőt, az egyik legszebb magyarországi gömöri kastéllyá. A vizsgált kastélyok között ez a legdíszesebb, ezen maradt meg a legtöbb eredeti fa- és vas építőelem, s jelenleg ez van legjobban karban tartva. Belső szerkezete nem sokat változott, bár az utókor eltüntetett néhány ajtót, a már említett helyeken újakat is vágtak, valamint az egykori ebédlőben egy színpadot is a falba dolgoztak. A belső helyiségek túlnyomó része teknőboltozatos, az emeletes részek helyiségei sík födémesek. A boltozatos mennyezetek stukkókkal gazdagon díszítettek, bár jelenleg nem a megfelelő színűre vannak festve. Eredetileg ugyanis a stukkódíszek aranyozottak voltak, a falak pedig fehérek. Most még rózsaszínűt is találunk... Az ajtók és tokjaik szintén eredetiek, bár valaha sötétbarna színűek voltak, ellentétben a mai fehérrel. Az épületben két lengőajtó volt, melyek ugyan még megvannak, de beszögezték őket, nem használhatók. A falak legtöbbje egyszerűen fehérre volt meszelve, de a báró szobáiban a falakat tapétázták, valószínűleg selyem tapétával. A II. világháború előtt minden lakosztályban voltak könyvek, nem volt külön könyvtárterem. Volt viszont egy fegyvergyűjtemény, amelyet a hátsó főbejárat mögötti előszobában, a falon helyeztek el. Ezen kívül a bárónak pipagyűjteménye is volt. Rengeteg festmény is volt a kastélyban, de ezek el voltak osztva a helyiségekben, külön képtermet nem rendeztek be. Eredetileg báró Ragályi-Balassa Ferencnek, a kastély építtetőjének külön képtára és családi levéltára volt. Az ősök képei között volt az a Balassi Bálintról készített festmény is, amely ma Esztergomban látható. Mint már említettük, a mai könyvtárterem volt egykor a bárónő szobája. A helyiséget egy fából készült boltív osztja meg, melynek aljában mindkét oldalon egy-egy kis szekrény áll. A bejárati ajtótól balra volt a mosdó, melyet függöny takart. Ugyancsak függöny takarta az ajtótól jobbra lévő ágyat, amely napközben sezlonnak volt kialakítva. Az említett boltívről is függöny lógott, amely soha nem volt behúzva. Mögötte volt a tulajdonképpeni szoba, jobbra a cserépkályhával, majd az átjáróval a báró szobájába. A két ablak között egy nagy szekrény állt, a szoba közepén pedig egy asztal, székekkel. A családtagok elsősorban itt gyűltek össze kávézni. A világítást petróleumlámpákkal oldották meg, a vendégszobákban gázlámpákat használtak. A nagyteremben egy hatalmas csillár függött, melyen gyertyák világítottak. Az emeletes épületrészekben kétféle lépcső található. A mai Polgármesteri Hivatalban betonlépcső vezet az emeletre, ehhez egy kevésbé díszes vaskorlát tartozik. Ez balról a harmadik épületrész a hátsó homlokfalon. A jobb szélső emeletes részben egy fából készült csigalépcső található, remekművű vaskorláttal. Mindkét említett lépcső fölött üvegtető van, aminek a megvilágítás volt a feladata, ugyanúgy, mint a putnoki kastély esetében. A Hivatal emeletes épületrészében található a pincelejáró. A pince, amely donga boltozatos, meglepően alacsony mennyezetű, nyilvánvaló, hogy csak tárolásra szolgált. Az épületbe az istálló közelében lévő kútból hordták a vizet, szivattyúk itt nem voltak. A kastélyt gereblyézett kavicsos tér vette körül, a bejárat előtt mindkét oldalon asztalok és székek voltak kitéve. Az istálló az épület hátsó homlokfala mellett, jobb oldalon áll, ma is megtalálható. Baloldalon, közel a másik kastélytól elválasztó kerítéshez, egy elnyújtott téglalap alaprajzú, egyemeletes építmény állt. Alsó szintjén volt a konyha és a személyzeti étkező, felső szintjén raktárak, és 3-4 szoba, ahol a mindenes, a vasaló- és a mosónő lakott. Ez az épület ma már nincs meg. Mellette, a kastéllyal szemben egy kör alakú mókusház volt, melyet valószínűleg az eredetileg itt lévő kör alakú kiskert helyére építettek. Ennek az építménynek ma már nyoma sincs. A kastélyhoz tartozó ezen épületek mögött parkos terület feküdt. A park jóval nagyobb kiterjedésű volt, mint amilyen ma. Állítólag egykor minden egyes fája más fajtájú volt. A kastély hátsó homlokfala mögött gondozott rózsabokrok sora húzódott, aminek szintén nincs nyoma. A kastélyhoz nagy kiterjedésű birtok tartozott az épület körül, ahol a szolgálók (komornyik, intéző stb.) házai is álltak. Szinte a teljes kastéllyal szemközti hegyoldal - ahol ma a családi kripta is áll - a báróé volt, aki gyümölcsöt, szőlőt termesztett itt. Pincéje ma is megvan a hegyoldalban. A birtok teljes területe 4645 m. holdat tett ki, ami alig kevesebb, mint a putnoki Serényi-birtok területe (5000 m. hold). A bárói család 1944-ben hagyta el az országot úgy, hogy a kastélyt a falunak adományozta. Az épület egyre inkább lepusztult, míg végül az utóbbi évtizedben a jelenlegi polgármester asszony helyrehozatta és berendezte egy részében a Hivatalt, majd a könyvtárat. A jövőben helytörténeti kiállítás nyílik a kastélyban, ahol megtekinthető lesz - többek között - a bárói család ezüst evőeszközkészlete is.

Ragályi-kastély: A Balassa-kastély közvetlen szomszédságában találjuk a Ragályi-kastélyt. A kastély építtetője a Szabó család volt. A téglalap alapú kétemeletes épület egy korábbi kúria átépítésével jött létre. Később a főépületet földszintes toldaléképületekkel bővítették kétoldalt. Ezt az épületet a falubéliek „fehér kastélynak” nevezik, mivel ellentétben a Ragályi-Balassa-kastélyon is látható szokásos okkersárga színezéstől, fehérre festették. A kastély egyemeletes, helyben égetett téglából építették, alapját kövekkel is megerősítették. A téglákban ma is látható a beleégetett R.F. (Ragályi Ferenc) monogram. Szinte eredeti állapotban láthatjuk az emeleti díszterem majolika padlóját. A főbejárat előtt egy kis terasz volt, két oldalt hozzá vezető kőlépcsővel. Ez ma már sajnos nem látható. A főhomlokzat elé kisebb bokrokat ültettek, angolkertje is volt. Érdekes és kétségkívül eredeti megoldást alkalmaztak fűtésére. A kastélyban különböző helyeken rejtett falfülkéket alakítottak ki, melyek összeköttetésben voltak egymással. Ezekben az eldugott kis fülkékben voltak a kör alapú, kúp formájú, öntött vasból készült „kályhák”, amelyek átmelegítették az oldalfalakat. A jelenleg magánkézben lévő épület erőteljes felújításra szorul.

És saját leírásom az épületről 1997-ből: Ragályban a Balassa család kastélyán kívül található egy másik kastély is, mely közvetlenül az előbbi mellé épült. Fekvése, keleti orientációja is ugyanolyan, szintén a Csörgős-patak völgyére néz. A kastély eredetileg a Szabó család tulajdona volt, Szabó Ágostonné építtette valamikor a 19. században. Szabó Ágostonné a Ragályi család leszármazottja volt. Az épületet Szabó Nándor hagyományozta keresztfiára, dr. Ragályi Nándorra, aki Rimaszombatban volt orvos, s ott élt családjával együtt. Trianon után kerültek Ragályba, de nem engedélyezték, hogy kastélyukba költözzenek, dr. Ragályi Nándor mindössze rendelőként használhatta. A család végül tovább költözött Putnokra, majd Somodra, végül Sárvárra. A két egymás mellett lévő kastély és a hozzájuk tartozó udvar az 1910-es években egy házasság révén egyesült, hogy aztán rövidesen újra kerítést vonjanak közéjük. A Ragályi-kastélyt a köznyelv "fehér kastélynak" nevezi, mivel ellentétben a szokásos okkersárga színezéstől, ezt az épületet fehérre festették. Impozáns méretű épület, mely feltehetően egy régebbi, kisebb kúria bővítése folytán nyerte el mai klasszicista formáját. Építészeti megoldásai eltérnek a gömöri térségre jellemzőektől, elsősorban a két oldalszárny kivitelezése és a domború középrizalit a völgyre néző főhomlokzaton. Az oldalszárnyakon első ránézésre látszik, hogy a már meglévő épülethez toldották őket. A kastély egyemeletes, helyben égetett téglából építették, alapját kövekkel is megerősítették. A téglákba ma is jól láthatóan beleégették a készítő monogramját. Nyeregtetős épület, melyet ma palák borítanak, de eredetileg kisméretű cseréppel fedték. A főhomlokzat 2+2+3+2+2 ablaktengelyes, a középső három tengelyszakasz képezi a már említett domború középrizalitot. Homlokzati díszeiből ma már alig látszik valami, néhány helyen még fellelhetjük a vakolat ablakkereteket, a megemelt szemöldököket. A vakolat kváderek még szintén láthatóak. Eredetileg sem volt különösebben díszes épület, inkább a visszafogottság, a nyugodt méltóság jellemezte. A középrizalit eredetileg egy kb. 1,5 m magas attika falban végződött, amely már nem látható. A főbejárat előtt egy kis terasz volt, a kétoldalt hozzá vezető kőlépcsőkkel. Ez már szintén nincs meg. Mind a terasz, mind az attika falazat követte a középrizalit domború ívét. A földszint dupla ablaküvegei között mindenütt megmaradtak az egyszerű eredeti vasrácsok. Az ablakokat kívülről spaletták takarták, ezek már nincsenek meg. Ma is látható viszont a főbejárati ajtó kerete, melyet egyetlen kőtömbből faragtak ki. Az udvari homlokzaton szintén található egy 3 tengelyes középrizalit, mely viszont, ellentétben a főhomlokzatival, nem domború. Az itt lévő bejárati ajtónak szintén megmaradt a faragott kőkerete. A bejárat fölött egy ugyancsak kőkeretes ajtót találunk, amely előtt talán egy kis balkon lehetett. Az udvari homlokzat földszinti ablakain is megtalálhatóak még a vasrácsok, melyek még egyszerűbbek, mint a főhomlokzati ablakok rácsai. A két oldalszárny oldalfalát feltehetően borostyánnal futtatták be. Belső alprajzi elrendezését megvizsgálva rögtön világossá válik, hogy a két oldalszárny hozzátoldására több hálószoba kialakítása miatt volt feltehetően szükség. Az épületben található lakószobák többnyire átjárhatóak egymásból, a nagyterembe például három ajtón keresztül is be lehet jutni. A nagyterem a domború középrizalit mögött az emeleten található, alakja leginkább lencséhez hasonlít. Mérete legszélesebb pontjain 11 x 9 m. A helyiségek eredeti funkciójára meglehetősen nehéz következtetnünk. Valószínűnek tűnik, hogy a konyha, és talán a mosókonyha is az épületben volt berendezve. A belső helyiségek cseh és orosz boltozattal fedettek. Több érdekességet is találunk itt, amelyek sehol máshol nem fordulnak elő. A hátsó bejáraton belépve, rögtön balra található az emeletre vezető széles csigalépcső, mellette az eredeti vaskorláttal. Az emeleten több olyan helyiséget találunk, ahol még láthatóak az eredeti - sajnos meglehetősen tönkrement - parketták. Ezek egyike a nagyterem. A lépcsőfeljáró mögött egy olyan 6 x 6 méteres terem található, amelyet mozaik padló borít. Az apró kövekből kirakott minta egy érdekes csillagformát ábrázol. Ugyanebben a teremben találunk egy kőből faragott polcot, melynek funkciója ismeretlen. Ez a helyiség kisebb társalgó, vagy talán ebédlő lehetett. Egy fél ajtószárny kivételével az összes belső (és külső) ajtót elhordták az épületből, mindössze az ajtók tokjai maradtak meg, melyeken egyforma díszítéseket találunk. Pincéjét valószínűleg csak tárolásra használták, ma nagyon rossz állapotban van, a mennyezet több helyen leszakadt. A kastély főhomlokzata előtti lápában valaha gyümölcsfák álltak. A műútról a két kastélyt elválasztó kerítés mellett lehetett gyalogosan feljutni a főbejárathoz, míg a mai kapun át kaviccsal leszórt kocsiút vezetett a hátsó bejárathoz. A kocsiút mellett fasor húzódott. A főhomlokzat elé kisebb bokrokat ültettek, valószínűleg angolkertje is volt a kastélynak. Az udvari homlokzat előtt valaha kisebb park lehetett, melynek fái között három épület állt. A két kastély közötti kerítéshez közel egy üvegház feküdt, e mellett a hátsó bejárattal csaknem szemben a kertész és családjának lakása volt. A kastély jobb szárnya mögött egy hosszabb épületsor húzódott, itt volt a hintószín és a ló -, ill. szarvasmarhaistálló. Az említett három épületen túl, a dombon felfelé teraszokat alakítottak ki. A teraszokon gyümülcsfák és bokrok voltak, néhányuk ma is áll, bár nem mondhatóak igazán öregeknek. Az épület ma mind közül a legrosszabb állapotban van, a jobb oldalszárny hátsó - kb. l m vastag - falát pl. egy erősebb széllökés ledöntötte. A község 7 millió Ft-ért felajánlotta dr. Ragályi Nándor lányának, Ragályi Máriának megvételre, aki nem tudta megvásárolni. A kastély Angyal István tulajdonába került, akinek eltökélt szándéka, hogy eredeti külsejében építi újjá. A kastély jelenlegi állapotát tekintve ez nem kis feladat lesz. Mindenesetre jó esély van rá, hogy ezt az épületet olyannak lássuk majd, amilyen a múlt században lehetett.

Sajókaza

Radvánszky-kastély: Az 1830-as években Nagy Lajos korabeli épület alapjaira emelték. A sajókazai kastély klasszicista, barokk elozményekkel. Bovítették 1863-ban, késobb eklektikus stílusban építették át. A faluban 1718-ban egyszeru urasági építményt, 1751-ben már egy kastély romjait, és a Radvánszkiak rezidenciáját említik. A Radvánszky-családot 1756-ban iktatták Kaza birtokába. A klasszicista, késobb eklektikus stílusban készült építményben gazdag levéltár és könyvtár volt: egy 1893-as összesítés szerint több mint 14.000 kötetbol állt. Ezek között orizték a Rimay-Madách kódexeket és Balassi Bálint egyetlen ránk maradt kéziratos versesgyujteményét a reneszánsz korból. A tudós báró azonban nemcsak könyveire, hanem faritkaságaira is büszke volt. A kastély parkjában épült egy másik, ún. kiskastély, amely a baronesszeknek szolgált lakhelyül. Ez az épület még díszesebb volt, mint a foépület. 1945 után szétbontották a falu lakói. Korábbi belső berendezéseiből a rokokó cserépkályhák maradtak meg az utókor számára. A 20. század első felében még híres könyvtára és levéltára volt. A kastélyt övező nagyméretű park egykor a Sajóig húzódott, a kastélypark területe mára jelentősen lecsökkent. Főhomlokzata 2+4+3+4 tengelyes, a 2 ill. 3 tengelyes rész rizalitként előreugrik a homlokzat síkjából. A 3 tengelyes részt timpanon zárja le. Az épület merőleges az útra, főkapuja oldalról nyílik a kastélyhoz képest. A kastélyban ma általános iskola működik.

Sajólád

Erdődy-vadászkastély: Az Erdődy vadászkastély Sajólád külterületén található, de a településhez tartozó Gyömrőpusztán áll. A kastélyt 1887-ben építették, eklektikus stílusban. A kastély építői a Sajóládon jelentős földbirtokokkal rendelkező Munk testvérek voltak. A birtokon folyó gazdálkodáshoz a környező településekről toborozták a munkásokat. A II. világháború után visszatérő Munk András egykori birtokaiból csak 100 hektárt tarthatott meg. Így a kastély az 1949-ben megalakult Gyömrőpusztai Állami Gazdaság irodaházaként működött egészen a rendszerváltásig. A ma vállalkozói tulajdonban lévő kastély épültének műszaki állapota leromlott, környezete elhanyagolt, a kastély és környezete jelenlegi állapotában nem látogatható.

Sajóörös

Melczer-kastély: Sajóörösön volt egy másik Kastély, a Melcze-féle kastély, ami sokkal régebben épült. Magasan fekvo, sík területen a templom két oldalánál és ettol északra elkerülo kastélykert (a mai óvoda ezen a területen áll). Ebben a kertben, a templomtól északra állt egy kb. 50 m hosszú kastély, amelyben a Kellemesi Melczer Béla földbirtokos lakott. A templomtól északkeletre volt egy másik kastély is (ez volt a Mándy Kastély szerk.), attól keletre volt a parádés lóistálló, versenylovakkal. 1957-ben lebontották az épületeket.
A Melczer-féle kertészet a Kastély közelében terült el: magába foglalta a Mándy féle Kastélykertet, a Sajóöröst Sajószögeddel összeköto közút és a Sajó folyó árterülete közötti területet. A kertészet közepén volt a „hajtatóház”, a melegház. A területet 1945 után házhelynek osztották ki. Az Építésügyi Minisztérium Műemléki Csoportjának hozzájárulásával 1957-ben bontották el. A kastélynak külön pipatóriuma és boltíves könyvtárszobája volt. Két toronyszobájával igen hangulatos kis kastély volt.

Mádly-kastély: Sajóörös 1750-ben került a Melczer család tulajdonába, amikor Szolosy Terézia és Melczer Ferenc összeházasodtak. Az addig a Szolosy család birtokában lévo település ezek után több, mint 180 évig volt a Melczer család tulajdona. A kastélyt 1892-ben Melczer Géza (1860-1913) építtette. Melczer Géza halála után a kastély lányára, Melczer Georginára szállt, aki feleségül ment Mándy Zoltánhoz, ezzel az épület neve Mándy-kastély lett. A kastélyt 1945 után még pár évig a Mándy család használta, majd 1952-ben államosították, a közösségi tanács épülete, a tanácstitkár szolgálati lakása lett. Az épületben 11 lakószoba volt. Az épület 1969-tol a megyei tanács nevelootthona lett, ahol 50 állami gondozott gyermek elhelyezését biztosították. A kastélyban eredetileg 11 szoba volt, melyet kívülrol megközelítheto lakásokra alakítottak át. Nevelootthonként 2011-ig muködött, majd a megye tulajdonába került. Néhány évvel ezelott a sajóörösi önkormányzat kapta meg a tulajdonjogot.

Sajószöged

Bethlen-kastély: Az 1700-as évektol a faluban telepedtek le a gróf Serényiek, báró Beniczkyek, valamint a Dadányi, Merczel, Mándy, Szerdahelyi nemesi földbirtokos családok. A faluban három földesúri kastély épült. Földbirtokosai 1945-ig gróf Bethlen Pál, báró Beniczky Andor és Gyülvészi Dadányi Miklós. Nem állnak muemléki védelem alatt, de a település történetére, egykori birtokosaira utalnak a fennmaradt, bár részben átalakított foúri épületek. Eklektikus illetve neoklasszicista stílusjegyek jellemzik; a bejárat mindkét esetben hangsúlyos homlokzati elem. Mára közösségi funkciót kaptak, a község közösségi illetve muvelodési házának, könyvtárának biztosítanak helyet. Az épületek jó muszaki állapotban vannak, nemrég kerültek felújításra. Környezetük, zöldfelületük is gondozott. Ma Művelődési Ház és Könyvtár, a központban, az Ady u. 2. szám alatt áll.

Beniczky-kastély: A nagyobb kastélytól keletre, az Ady u. 16. számon találjuk. Mára erősen átalakult, eredeti ornamentikáját elvesztette. Alaprajza U-alakú, főhomlokzatán erősen kiugró, négyoszlopos portikusszal.

Sajóvámos

Keglevich - Degenfeld - Edelsheim-Gyulai-kastély: 1861. évben a Sajó-völgyről írva, Luppa Péter így hívta fel a figyelmet: „. . . A Sajó balpartján pedig a túlsó partot kísérő magas domboldalon Sajó-Vámos fölött látjuk fehérleni a gróf Keglevichek szép tornyos kastélyát, amelyből gyönyörű s messze terjedő kilátás esik". E kastélyról korábban csak Fényes Elek tett említést, miután leírta, hogy„Vámoson a régi idők több maradványai találhatók, jelesül a Sajó partján romjaiban a hajdan híres Mágócsiak várroma, több helyen besáncolt táborhelyek"; majd utalva az előző években talált csont- és pénzleletekre, a reformáció bevezetésével kapcsolatban Mágócsy Gáspár szerepére, rámutatott arra is, hogy a helység „nevezetes épülete egy uradalmi kastély, melly kívül a falun egy part tetején van épülve; kilátása a Tiszáig fel a Sajó völgyén, s le Hevesig igen kies". A Miskolci Állami Levéltárban őrzött kéziratos térképek közül az egyik 1781-ben már mutatta a kastély helyét, a temető és a templom helyzetét, az utakat, s azok irányait is feltüntette, míg egy másik (ugyancsak a XVIII. sz. végéről) feltüntette a kastély és gazdasági épületei helyszínrajzát, a temető, a vendégfogadó, a templom, a Fabrik helyét, az akkori út- és utcavonalakat, a Sajón átvezető híd helyét és a túlsó oldalon - a közelében - a vár helyét. Sajó-Vámos várát 1599-ben a törökök elpusztították; megmaradt köveit a lakosság hordta szét, s bár még a 19. században említik a források, sőt a 20. századi szakirodalom is szól néhány szót róla, ma már a felszínen maradványai nem találhatók. A 18. század közepe táján Vámoson már állott a kastély; abban házikápolnát működtettek a Keglevich család tagjai, a kisebb számú katolikus részére e család lehetővé tette azt, hogy a falun kívül levő kastély házikápolnájába járhassanak istentiszteletre A kastélykápolna eredetileg szűk, megközelítése pedig körülményes volt, az 1817-től ismételten kért, majd többször meg is terveztetett katolikus templom megépítésére csak a 19. század utolsó negyedében került sor. Időközben Keglevich István a sajóvámosi uradalmat és kastélyt eladta a református vallású Degenfeld Imrének, aki a kastélykápolna helyiségét a saját céljaira kívánta fordítani, sürgette annak kiürítését. A birtokot Keglevichék 1865-ben adták el nekik. Gróf Degenfeld Imrétől leánya, Anna - férjezett hg. Odeschalchi Gyuláné örökölte, utánuk a gróf Edelsheim-Gyulai család lett a birtokos. Edelsheimék rokonságban állottak a gróf maros-némethi és nádaskai Gyulay családdal, a tornanádaskai kastély korábbi tulajdonosaival, akiktől azt a kastélyt gróf Keglevich István vette meg, a 19. század közepén. A gróf Edelsheim-Gyulai család rokonságban állott a gróf Teleki és a herceg Odeschalchi családdal is. A sajóvámosi kastély legutóbbi tulajdonosainak volt a gyermeke gróf Edelsheim-Gyulai Ilona, akit nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes vett feleségül 1940. április 27-én. 1944 novemberében a birtokos család elhagyja a sajóvámosi kastélyt, teljes berendezését, köztük a gróf híres porcelángyűjteményét, bundagyűjteményüket is hátrahagyva. A következő tájékoztatás már egy 1946. január 17-i kiszállás megállapításairól szóló jelentésben olvasható, melyben 1946. január 18-án Megay Géza múzeumőr - a Miskolci Múzeum dolgozója -a következőket jelenti Sajóvámosról: „A gr.Edelsheim-Gyulai-féle kastély a teljes pusztulás képét mutatja, annyira, hogy még az ablakkeretek, a tetőzet nagy része, az ajtók mind hiányoznak már. (A kastély romjai között megállapíthatóan már csak két igen szép stílusos régi cserépkályha - fehér színű - darabjai, töredékei vannak meg, a darabokból az összeállítása már teljesen lehetetlen. Az egyik helyiségben meg van egy fekete márvány kis kandallókeret, amely kb. így néz ki: . . . (ezután 1x1,60 m-es méretadatot közöl, valamint lerajzolta a keret egyik rövidebb oldalát és a hosszabb felső rész már csonka részletét, késő reneszánsz jellegű díszítésével. J. T. ez a keret azonban mindamellett, hogy igen szép mívű csiszolt márványból van, nem mondható régi darabnak, de azért műértékkel bír. Ugyanilyen színű és hasonló anyagból készült faragott kandallókeretrészek apróra törött kisebb-nagyobb darabjai még sok helyen találhatók az épület romjai között és kint a kertben is . . ." Megay Géza jelentése azután beszámolt arról, hogy a községi rendőrség őrszobájában, illetve akkor milyen - a kastélyból származó - bútorok (cseresznyefa íróasztal, kanapé, mahagóni asztal, székek, tükrös szekrény), antik, festett porcelán tintatartó voltak találhatók, s milyen keményfa, párnázott régi székek voltak a községi elöljáróság hivatali helyiségében. (Ezeket le is rajzolta.) Jelentette továbbá, hogy 1945. szeptember 15-én és 1945. december 18-án milyen tárgyakat szolgáltattak be a miskolci járási főkapitányságnak. Az első alkalommal 30 tételben, a második alkalommal 16 tételbenkat (közöttük: „7 drb fali kép"; „fából faragott faldísz?"; „2 drb szőnyeg"; „10 drb különböző nagys. porcelántányér"). Akkori rendőri közlés szerint: „volt közöttük sok egészen régi (fekete) festmény és régi tárgy is". A muzeológus szerint: akkor „hallomásból értesültem, hogy még sok házban vannak műtárgyak, a lakosság azonban úgy nyilatkozik, hogy náluk nincsen már semmi, ami volt, azokat már beszolgáltatták a rendőrségnek". Megay Géza jelentése még a következőkben említésre érdemes adatokat szolgáltatja: „A kastély főbejárata fölött hatalmas méretű kettős grófi címerek vannak az ún. mázatlan keménycserépből, továbbá az a körülmény, hogy meg lehet a valószínűség arra, hogy a nagy tömegű épülettörmelék alatt még lehetnek esetleges műértékkel bíró darabok is. A levéltári anyag ott maradt része már mind újkorú. A kastélynak hosszú és sok pincehelyisége van, azt onnan lehet következtetni, hogy kint a parkban és bent az épületben több helyen rábukkantam beszakadt pincerészekre. A kastély parkjában régi temető nyomai vannak, még egy-két sírkő is van. Egyik darab régi, még az ún. koporsó alakú; felirata nehezen volt olvasható. Nagyobb feliratos kőlap is (kb. 100x 110 cm) van, évszáma ennek 1779. (Az idő rövidségére való tekintettel ezeket már nem tudtam leírni.) Az egész kastély és környéke a legszomorúbb pusztulás képét mutatja. A lakosság szerint itt több hétig tartó hadműveletek folytak. A községi elöljáróságtól nyert értesülés szerint a kastély és parkja már a Földbirtokrendező Tanács rendelkezése alatt áll. Az oldalszárnyak egy részét még most is bontogatják ismeretlen egyének. A község elöljáróságának terve az, hogy a kastély egy részének lebontott anyagából ifjúsági kultúrházat építtetnek még az év tavaszán." Megay Gézának még két további irata is szolgáltat értékes és részletező adatokat a kastély állapotáról, sorsának alakulásáról. Az első 1953. december 5-én a sajóvámosi községi tanácsházán készült jegyzőkönyv, amelyet Megay Géza muzeológus az Építészeti Tanács Titkárságának kiküldötteként dr. Rimányi Jenő akkori községi vb-titkárral együtt vett fel, a lefolytatott helyszíni szemle megállapításai után: „A kastély teljes romos állapotban van. Olyannyira, hogy stílusa már meg sem állapítható, csak két oldalszárnyának saroktornyai toronysisakja van ép állapotban. A középső épülettömb teljesen tető és mennyezet nélkül áll, a külső főfronti részén jobbról és balról 8-8 ablaknyílás állapítható meg, ezek között pedig a rizalitos rész teljesen romos. A főbejárati rész boltívei és oszlopai összeomolva feküsznek már a földön. A nyugati irányú épületszárny mellett cca. 20 méterre épült gazdasági épületekből csak romok találhatók. Az épület belső részében már nem található semmi műemlék jellegű részlet. Sem kályhák, sem kandallók, sem más falba épített objektívumok. Az épület parkjában kívül egy homokkőből faragott cca. 1 méter átmérőjű, kettős koronával ellátott címer dombormű található a partoldalba beépítve. A földön elhagyatva áll egyetlen sírkő, amely homokkőből készült és koporsó alakú, felirata már nem vehető ki. (XVIII. é.)" Megay Géza ezután a romosodás okaival és a felelősséggel kapcsolatos kérdéseket tett fel, amelyekre dr. Rimányi a következőket válaszolta: „Tudomásom szerint az 1944. évben a harcok során a kastély középső része, vagyis a bejárat megsérült és gyújtólövegtől kigyulladt. A harcok után ismeretlen tettesek megbontották a tetőt és elég rövid idő alatt az egész épület faanyagát elhordták, illetve az akkori vezetőség szétosztotta. Ezen tények akkor jutottak tudomásomra, amikor 1948. április 1-én Sajóvámosra lettem helyezve, mint helyettes körjegyző. Idejövetelemkor a kastélyt már romos állapotban találtam, a fent leírtak szerint nézett ki. 1948. évben dr. Dános Imre járási főjegyző támogatásával az épület helyrehozatal értelmében szakértőkkel megvizsgáltattuk. A vizsgálat eredménye az volt, hogy az épületnek nem a régi állapotba, de használható állapotba való helyezése cca. 500 000 Ft-ba került volna. Miután sehonnan erre fedezetet nem ígértek, az épület helyrehozatala elmaradt. A községi tanács több esetben dobszó útján és más módon tudatosította, hogy az épület rongálása szigorúan tilos, ennek ellenére ismeretlen tettesek állandóan rongálják."
Megay Géza felhívta a községi tanács figyelmét, hogy minden műemlék jellegű építmény a vonatkozó törvényerejű rendelet folytán védettség alá került, és ezt a körülményt tartsa a tanács szem előtt. „A romos épület bontása mindaddig tilos, amíg az Építészeti Tanács Titkársága arra engedélyt nem ad."12 Megay Géza 1953. december 7-én jelentést13 küldött az Építészeti Tanács Titkárságának, elküldte a felvett jegyzőkönyvet is, s mellékelt egy néhány évvel korábban készült fényképfelvételt is, valamint rögzítette a romos állapot és a környezet néhány fontos méretadatát. Ezek közül néhány adatot azért vagyok kénytelen itt ismételni és hangsúlyozni, mert a kastélynak már a legkisebb részlete vagy maradványa sem található meg, a hajdani kastély hozzávetőleges méreteit is csak így ismerhetjük meg. A jelentés szerint akkor „a megmaradt falak, illetve az épület mérete 15x62 m. Az épület hossztengelyének irányában mindkét végén torony áll, a torony és az épület közötti rész cca. 7 m távolságban mindkét oldalon le vannak bontva már a falak. Egyedül a toronynak van meg már csak a fedele, illetve toronysisakja. Az épület többi még megmaradt részében már nincs sem meny-nyezet, sem tetőzet. Az épület falazata - ahol még megvan - csak az ablaknyílások felső vonaláig áll még. Az épület hossztengelyének irányában és annak két végén levő saroktorony alapmérete 5x5 m. Az épület közepe irányában mindkét oldalon a falak 7-7 méterre már le vannak bontva. A község felőli oldalon, tehát a főhomlokzaton . . . oszlopok és timpanon már a földön romokban fekszenek". Megay Géza azonban hiába hívta fel a községi tanács figyelmét a műemlékeket védő rendeletekre, az épület védettségére, a további bontások tilalmára, s hiába jelentette a rongáltság állapotát és a sajóvámosiak felelőtlenségét, vandál törekvéseit az Építészeti Tanácsnak, semminemű érdemi, vagy valamiféle védelmi intézkedés nem történt, a pusztítás, az épületanyagok további kibontása, ellopása folytatódott. E tanulmány szerzője 1961 tavaszán járt tervező munkatársakkal Sajóvámoson, mert az ottani községi tanács egy orvosi rendelőt kívánt terveztetni orvosi lakással. Ekkor hallott először az egykori sajóvámosi kastélyról, melyben tucatnyi orvost és családját, valamint rendelőjét elhelyezhették volna, ha a kastély megmaradt volna. A kastély hajdani parkjában a dombtetőn csak elhanyagolt legelőt, s a két, oldalaikban már bontani kezdett tornyot talált, melyeknek már csak a tetőfedése volt épségben, de a hajdani kastély többi részének még az alapfalait is kibontották már a földből. 1988 májusában járt ismét a kastély hajdani helyén, de most már a teljes terület be volt szántva, a tornyoknak sincs már nyoma sem, illetve az egyiknek a helyén kinőtt fű csenevészebb, mint máshol a vegetáció, s jóval fakóbb színű. A hajdani kastély terület egyik sarkában, bozóttal benőtt részen található még a hajdani istálló vályújából egy hatalmas vasbetontömb. Még az egykori (kb. 30 méteres mélységű) kútnak a bélésköveit is kiszedte a lakosság, sőt az 1953-ban még meglévő 18. századi síremlék is belekerült a kastélyterület oldalában épült új családi házak egyikének alapjába. A sajóvámosi kastély teljes megsemmisülése és az előzmények, valamint a körülmények folytán sajnos még az egykori kastélyépületéről, vagy különböző nézeteiről sincsenek összehasonlítási lehetőségeket nyújtó korábbi felvételeink; csak a mintegy 60 évvel ezelőtti állapotot illusztráló képes levelezőlappal mutatjuk be a század első felében ismeretes épületet és parkjának részletét. A18. század második negyedében a sajóvámosi településnél kb. 20 méterrel magasabban fekvő domb tetején épült meg a téglalap alaprajzú barokk kastélyépület, két végén négyzetes alaprajzú toronnyal. A földszintes, alápincézett épület homlokzatvonalából egy szinttel magasabb középrizalit ugrott előre, amely előtt négy oszlopos, oromzatos, nyitott bejárati előcsarnok állt. Az orommezőben hatalmas, kettős grófi címeres dombormű. A középrizalitot manzárdtető fedte, s ugyanígy a tornyokat is. A középrész két oldalán levő épületszárnyat konty olt nyeregtető zárta le. A főhomlokzatot koronázópárkány, osztópárkány, az ablakok közötti rusztikázott falpillérek tagolták, az ablakokat és az íves bejárati nyílásokat erőteljes keretelések és szemöldökök hangúlyozták. Az ablakokon zsalugáterek voltak. A kontyolt nyeregtetőt oromzatokban nyíló padlásablakok tagolták. A kastélyt gondosan ápolt nagyobb méretű park vette körül, amelynek ma már a legkisebb nyoma sincs.E kastély sorsa, folyamatos és felelőtlen elpusztítása egyik elrettentő példája a vandalizmus mellett a nemtörődömségnek is, hiszen a leírtakból láthattuk, hogy a 45 évvel ezelőtt kisebb háborús sérülést elszenvedett kastélyépületet a lakosság rendszeres dézsmálása, a faszerkezetek és épületanyagok elhordása, szétosztása stb. ellenére is négy évvel később még 500 000 Ft-os költséggel használható állapotba lehetett volna hozni. 1953 decemberében még több helyen állt az épület falazata az ablaknyílások felső vonaláig; 1961-ben is toronysisakkal fedetten álltak a tornyok. Még 1953-ban is voltak a park partoldalába beépített domborművek, s két évszázados síremlékek is, de 1988-ban a fiatalabb helybeliek már azt sem tudták megmutatni, hogy melyik részen lehetett a kastély. Nyomtalanul eltűnt tehát egy több mint 200 éves masszív építmény - melynek közel 1000 négyzetméteres hasznos alapterülete volt - tartozékaival, parkjával együtt, de eltűnt az emlékezetből is, éppenúgy, mint a hajdani mezőváros évszázadokon állott vára is.

Sály

Eötvös-kastély: A település egyik legjelentősebb, ma is álló műemléke a település központjában található Eötvös-kastély. A kastélyt Szepessy Sámuel állíttatja nővérének, Szepessy Máriának, barokk stílusban. A kastély 1779-ben már áll. 1783-ban Eötvös Ignác - Eötvös József író, reformpolitikus nagyapja - feleségül veszi Szepessy Máriát. A kastély romantikus stílusban épített kertjét egykor síremlékek és műbarlangok szegélyezték. 1814-ben állították a kastély kertjében azt a még ma is látható obeliszk alakú emlékművet, melynek felirata héberből vett írásjelekkel írt magyar szót ábrázol: aluszik. A helyi legenda szerint ezt Eötvös Ignác állítatta halva született gyermekének emlékére. Itt élt 1837-től 1841-ig Eötvös József reformpolitikus, író. Itt kezdte el írni Karthausi c. regényét. Továbbá itt írta meg Kölcsey emlékbeszédét és a Vélemény a fogház ügyében c. írását is. A nagybirtokok a 19. század közepe után hanyatlani kezdenek. A 20. századra a birtokos családok elszegényednek és nagyobbrészt kihalnak. Csak két nagybirtok marad a Gorove Lászlóé és a Knöpl Annáé.
Az épület késobb a Gorove család birtokába kerül. A kastélyt az 1830-as években klasszicista stílusban átépítik, mely ekkor nyeri el mai formáját. A kastélyt a mai napig használja a település, jelenleg mozgásjavító iskola és diákotthon működik benne.

Sárospatak

Rákóczi-várkastély: A vár építésének kezdete nem ismert, vélhetően a tatárjárást követően építették a vár legkorábbi részének tartott, a mai Vörös-torony helyén álló lakótornyot. A ma is látható Vörös-torony a rendelkezésre álló adatok alapján a 15. század második felében épült.  A torony mai formája négyzet alaprajzú, négy emeletes igen vastag falú minden bizonnyal 13. századi eredetű lakótorony volt. A lakótorony korszerűsítésének elkezdése még az előző tulajdonoshoz kapcsolódik de az igazán nagy átalakításokat a későbbi tulajdonos Perényi Péter kezdte el és fia Gábor folytatta. A Perényiek által elképzelt változtatásokat Alessandro Venado olasz építész mester kivitelezte. A legfontosabb átalakítások egyike, hogy a lakótorony egyes emeleteit elválasztó fafödémek helyett reneszánsz boltozatos helyiségeket alakítanak ki. A lakótorony ablakait reneszánsz ablakokra és ajtókeretekre cserélték. A lakótornyot körbevevő területet feltöltötték és később emeletes palotát építettek, amelyhez szabálytalan négyszög alakú védofal tartozott. A ma Perényi szárnynak nevezett palotarész feltehetően északról csatlakozott a lakótoronyhoz és csak egy része volt lakóépület. A palota többi oldalát kis tornyokkal ellátott védőfal övezte. A Perényi szárny ugyan átalakított formájában, de még ma is látható. A Vörös-tornyot és a Palota szárnyat az udvar felől keresztboltozatos loggia köti össze. A Vörös-torony köré védőmuvet építettek. A belső várhoz téglalap alaprajzú külső vár kapcsolódott, melyet sarkain szögletes védőmuvel ellátott várfal és előtte száraz árok övezett. 1541-ben épült meg a Bodrog-felőli Vízikapu. A Perényi-féle átépítéseket követően a vár következő nagyméretű átalakítása I. Rákóczi György nevéhez fűződik. I. Rákóczi György 1631-ben kezdi meg az átépítéseket, ekkor épült meg az Oroszlán-, Máté-, a Középső-, a Tömlöc- és a Zombori - bástya. Megépül a vár kapuja és a Vörös-torony körüli védőmű kazamatája. Ekkor épültek meg a Lórántffy szárny helységei. Az épületszárny építészetileg legszebben megoldott része Lórántffy Zsuzsanna erkélyes szobája, melynek intarziás, berakásos ajtói is ránk maradtak. 1666-ra teljesen kiépül a vár, ezt követően csak kisebb beavatkozások történtek az épületen. A 17. században háborús rombolások, tűzvészek rongálták a kastélyépületet. Az erősen megrongált várban barokk stílusban történtek helyreállítások, de a méltatlan használat és a gondatlan kezelés következtében a vár a 18. század végére erős pusztulásnak indult. 1807-től a Bretzeinheim hercegek romantikus-eklektikus stílusban építették át várkastélyt, melynek szárnyait a Windischgratzek a Vörös-toronyból kibontott faragványokkal díszítettek. A várkastély külső homlokzatai a 19. század elején kapták mai eklektikus-romantikus arculatukat, udvara is ugyanebben a században formálódott mai képére. Az egyemeletes szárnyak elé három oldalon árkádos folyosót építettek, a déli szárnynak a Toronyhoz csatlakozó végét pedig lebontották, így az addig zárt udvart megnyitották. A 17. században lerombolt, megroppant várkastély számos eleme az ásatások során megkerült és helyreállításra került. A várkastélyban a többszöri átépítések ellenére több helység is megőrizte eredeti alakját, mint pl.: a szomszédos porkolábház és az északnyugati sarokbástya szobája vagy Lorántffy Zsuzsanna 1642-46-ban épült boltozatos szobái. Érdemes megtekinteni a 16.-17. századi pincéket is, pl. az északi szárny alatt az ún.: prebendás pincét. A várkastély helyreállítása az 1950-ben vette kezdetét. Megtörtént a palotaszárnyak, részben a külső várfalak, az olasz bástya, a belső várárok, a várudvar és az eredeti terepszint feltárása és helyreállítása. 1984-1995 között helyreállították a Vörös-tornyot, és megtörtént a Bokályos-ház rekonstrukciója. 1995-96-ban a reneszánsz konyha feltárása és helyreállítása is megtörténik. 2001-ig befejeződött az emeleti szárnyak kutatása és helyreállítása, az egész várkastélyban korszerű fűtésrendszert építettek ki és megtörtént a Lorántffy-loggia restaurálása és statikai megerősítése. Napjainkra szinte teljes mértékben elkészültek a várkastélyra vonatkozó kutatások és befejeződtek a rekonstrukciók. A vár ma a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma állandó kiállításának ad helyet.

Sáta

Platthy-Fáy-kastély: A kastély a Kolozsvári-, Kossuth-, és Szabadság utcák találkozásánál, egy domboldalra építve található. Ez a terület a falu központja, két iskola, a könyvtár, plébánia, üzletek vannak még itt. A templom előtt vezet a falu főutcája, itt folyik a patak is. A kastély építését a Platthy-család fejezte be 1735 körül, 1930-ban Fáy István gróf jelentősen átalakította. Sáta község a XVI. századtól a Bárius-család birtokában volt. Őket a Vay-, a Platthy- és Rocsányi családok követték, majd a XIX. században az Ágoston-, végül a Fáy-család. Azt mondhatjuk, hogy a kastélyhoz mindegyik família tett hozzá valamit, mire utolsó egyszemélyi tulajdonosa, Fáy István gróf kezére került volna. A kastély egyemeletes, timpanonos középrésszel, két szélén kiugró tornyokkal, manzárdtetővel, boltozott szobákkal épült a XVIII. században. Magát az épületet a Platthyak építtették, a munkálatok 1735 körül fejeződtek be végleg. A következő, jelentos átalakítást viszont csak az utolsó tulajdonos, Fáy gróf tette rajta, így a neve is rajta maradt az épületen, azóta csak Fáy-kastélynak nevezik. A sátai és a bánhorváti kastély kinézetre és technológiai megvalósításban annyira egyező jegyeket mutat, hogy honismereti és építészeti leírások "egyedi terv ismételt felhasználásá"-t említik. 1952-ben államosították, ekkortól 1991-ig a magyar állam tulajdonában a B.A.Z.-Megyei Tanács Gyermekotthona-ként működött. A politikai változások következtében "jogutódlás" jogcím alatt 1991-ben a BAZ-megyei Önkormányzat tulajdonába megy át az épület, amelyen a szükséges napi karbantartást kivéve szinte semmilyen változtatást nem végeztek az államosítás óta. Ennek következtében 1993-ban a létesítményt funkciójára alkalmatlannak, életveszélyesnek nyilvánították, így a gyermekotthont ezen a helyen megszüntették. Jelenleg a kastély magántulajdonban van. A kastély egy domboldalon áll, maga az épület szabadon álló. Alaprajzában és felépítésében rokon az ugyancsak Platthyék által építtetett bánhorváti kastéllyal. Az ingatlanhoz tartozik egy korábban mezőgazdasági művelés alatt álló szántó-kert, udvar, valamint néhány gazdasági épület. A kastély négyszög alaprajzú, egyemeletes, manzárdtetős épület. Völgy felőli öttengelyes főhomlokzatát négyszögű saroktornyok fogják közre. A földszinten található középrizalit mögött a sarokhelyiségektől közrezárt, nagy bejárati terem nyílik. Ebből folyosó vezet a lépcsőházba és a két felfelé nyíló oldalfolyosókba. Az emeleten hasonló elrendezésben van a teknőboltozatos nagyterem, körülötte cseh-süveg boltozatos szobák. Az öles vastagságú középfőfalban 0,70 m szélességű rejtett lépcső vezet a pincétől a padlásig. Az osztópárkánnyal két szintre tagolt homlokzaton egyenes záródású, keretelt ablakok láthatók, szépmívű vasrácsokkal. A középrizalit földszintjét középen félkör záródású bejárat, emeletén pilaszterek között az ablakok fölött íves szemöldökpárkány, a főpárkány fölött timpanon látható. A saroktornyok később ráépült második emeletén félkörrel záródó ablakok vannak. A kastély parkja pusztulóban van, erős felújításra szorul. A kastélyépület emeleti részéről függőfolyosós összeköttetés van egy kiszolgáló épületegyüttes felé, amelyben konyha, étkező, raktárak, mosóhelység és egy kisméretű tornaterem található.

Sátoraljaújhely

Waldbott-kastély: A Széchenyi téren találhatjuk a 18. századi, barokk stílusú Waldbott-kastélyt. Sztirmay Antal tervei alapján készült épület később a Waldbott család birtokába kerül. A téglalap alaprajzú, háromablakos, középrizalitos kastélyépületet manzárdtető borítja. Az épület utca felöli oldala kétszintes, míg a domboldalon álló kert felőli homlokzatnak csak egy szintje van. A főhomlokzaton tagozott osztópárkány, díszes főpárkány látható. Az alagsorban elhelyezkedő négyzetes ablakok kőkeretelésuek. Eredeti dongaboltozatát az épület alsó szintjén átépítették porosz-süvegboltozatúra a 20. század elején. A lakószinten található szobák teknőboltozatosak, míg a középrizalit mögött elhelyezkedő nagyteremben síkfödém van, párkánnyal. A nagyteremben egy lemázolt kőkeretes kandallót találhatunk. Az épület jelenleg Öregek Napközi Otthonaként működik.

Selyeb

Tiszta-kastély: A Tiszta (a husziták idejében Cista) család kastélya Borovszky Samu szerint 1713-ban épült. A kastélyban körülbelül 300 kötet angol, francia és latin könyvből álló régi könyvtár volt. A kétszintes épületet kontyolt nyeregtető fedi. Középtengelyében kápolna áll, aminek íves szentélyzáródása különös éke az épületnek. A hátsó homlokzaton beépített három kronosztikonos márványtábla latin, időmértékes verselésű sorai szerint a kúriát 1758-ban Tiszta Pál építtette, tűzvész után 1771-ben újjáépítették. A kápolna kétoldalán széles árkádok nyílnak, amelyek lépcsői felső szintjének középfolyósójára vezetnek. Ma óvoda és könyvtár működik benne.

Egy kis, vadászkastély-megjelenésű Péchy-kúria is állt a községben.

Susa

Bronts-kastély: Bronts Viktor rimaszombati építész vállalkozó a Losonczy családtól vett birtokon építette fel saját tervei alapján eklektikus kastélyát 1872-73-ban. 1910-ben eladta birtokát a kastéllyal és Budapestre költözött. Ma szeretetotthon. Átalakították, a fotón még látható víztornyát néhány éve elbontották, és egy új szárnyépületet toldottak itt hozzá.

Saját látogatásom eredménye 1997-ből: Bronts Viktor, aki a Lossonczy családtól megvásárolta birtokuk egy részét, meg akart telepedni Susán. Rimaszombati építész vállalkozó volt, apja rimaszécsi fakereskedő, így nem okozott nehézséget, hogy megépíttesse a susai Temetohegyen a Templomkert mellett szép kastélyát. Ide hozta színésznő feleségét is, aki nem tudta megszokni az eseménytelen falusi életet, s Budapestre vágyott. Ezért Bronts 1910-ben eladta kb. 490 holdas birtokát, és a fővárosba költözött. A szájhagyomány szerint, amikor a falu lakosai megtudták, hogy Bronts el akarja adni birtokát, felkeresték őt. Bronts, amikor meglátta az embereket megijedt, és beszaladt a fegyverszobába a fegyveréért. Amikor a falusiak előadták, miért jöttek, rájuk kiáltott: "Kutyák! Honnan volna nektek pénzetek, hogy azt kifizessétek?" Majd lőtt egyet, aminek nyoma állítólag hosszú évtizedekig megmaradt az ajtó deszkáján. A birtokot a miskolci Kohn kereskedőnek adta el, áron alul. Bronts, miután megtelepült Susán, a falu leggazdagabb birtokosa lett. Szarvasmarhaállománya pl. több, mint a felét tette ki az egész faluénak, birtokán a legmodernebb gépeket alkalmazta. Mielőtt hozzákezdett kastélya építéséhez, kialakította a kastély tervezett helye alatti lápában a majort, később magtárat is építtetett. Amíg a kastély épült, addig a család a mai Susai út 25. sz. házban lakott, melyet igényeik szerint megnagyobbítottak. A kastély dombra épült, a református templom mellett áll. Bronts állítólag saját tervei szerint alakíttatta ki és rendezte be. Valamikor az 1870-es években készült el, a pontos évszámot nem ismerjük. Az épület falait vörös téglából húzták, melyet helyben égettek. Falainak vastagsága 45 cm. Bronts Viktor kastélya földszintes, nyeregtetővel fedett, eklektikus stílusban épült. Alaprajza, leszámítva az épület jobb oldalán található saroktomyos bővítményt, leginkább kereszthez hasonló alakú. 3+2+3 ablaktengelyű, délre néző főhomlokzattal rendelkezik, a homlokfal a saroktoronnyal együtt 37,10 méter hosszú. Kiugró középrizalitjának nem a közepén, hanem szokatlan módon két oldalán találjuk a két bejárati ajtót, mely szintén egyedülálló a vizsgált kastélyok között. A középrizalit előtt talán kisebb virágoskert lehetett, ezt már lehetetlen megállapítani. Homlokzati díszei csak vakolat kváderekből és vakolat nyílászáró keretelésekből állnak. Homlokfala minden oldalon rovátkolt a tető magasságáig. Az ablakkeretek megemelt szemöldökűek, a szemöldököt kis kiülésű konzolok tartják. A könyöklőpárkányok alatt alacsony vakolatkötény található. Ma csupán az udvari homlokzat néhány ablakának dupla üvege között találunk egyszerű vasrácsokat, de biztosra vehető, hogy eredetileg minden ablakon ugyanilyen rácsok voltak. Az ablakokat összecsukható spaletták fedték belülről, néhányat ma is láthatunk az épületben. A belső ajtók legtöbbje eredeti, réz kilincseikkel együtt, az ablakkeretek zöme szintén. Az udvari homlokzaton a középrizalit két oldalán egy-egy bejárati ajtót találunk, előttük kicsiny verandával, melyeknek tetőzetét egy-egy négyzetes oszlop tartja. A verandák mindig ilyenek voltak, fa szerkezetüket az eredeti alapján cserélték ki. Bronts a kastély alatt lévő egyik telken állított fel egy szélmotort, amely a kútból szivattyúzta a vizet a kastélyba. A víz az épület említett saroktornyának emeleti részébe, egy víztartályba került, ahonnan csöveken keresztül szabadeséssel jutott el a helyiségekbe. A belső helyiségek sík födémesek, a szobák padlóit hajópadló, a konyha folyosó -és fürdőszoba padlót nagyméretű rózsás burkoló kövek borították. A kövek itt is ábrákat adtak ki. A főhomlokzat középrizalitja egy kisebb társalgót rejt. Ide belépve nem nehéz elképzelni, hogy eredetileg talán télikertként szolgálhatott. E mögött találjuk a 35 m2-es nagytermet. A főhomlokzati oldalon a nagyterem két oldalán vannak a szobák, melyek eredetileg egymásból átjárhatóak voltak. Átlagos méretük 25 m2, ez alól a víztorony alatti, ill. mögötti szoba jelenti a kivételt, mely 30 m2-es. A nagytermet nem számítva eredetileg nyolc szobája volt a kastélynak. A szobák falát valaha selyem tapétával húzták be, a mennyezeteket pedig fehérre meszelték. Valószínűleg soha nem díszítették stukkók a mennyezeteket. A szobák mögött egy széles folyosó húzódik végig az épületen, melynek két vége szintén szobákba torkollik. A bal oldali hátsó bejárat mellett találjuk a fürdőszobát, míg a jobb oldali hátsó bejárat mögött csupán egy nagyobb előszoba helyezkedik el. Az udvari homlokzat középrizalitjában rendezték be a konyhát, valamint egy másik nagyobb helyiséget, amely talán mosókonyha lehetett. Innen nyílt a pincelejáró és a padlásfeljáró is, melyek közül az előbbit lebetonozták és új pincelejárót alakítottak ki az épületen kívül, az udvari homlokzat középrizalitja előtt. Pincéje meglepően kicsi, valószínűleg mindig csupán tárolásra használták, nem rendeztek be benne jelentősebb funkciót betöltő helyiséget, pl. mosókonyhát, szárítót, stb. A kastély alatti pincét egészítette ki a domb oldalában lévő pince, amely benyúlik a kastély parkja alá a főhomlokzati oldalon. Itt elsősorban bort tároltak. A pince szellőzője ma is látható a kastély előtti parkban. Vasajtaja még az eredeti kovácsoltvas, sajnos már meglehetősen rossz állapotban van. Az épületet valaha kisebb park ölelte körül, ám ez teljesen elpusztult, így csak sejtjük, mekkora lehetett eredetileg. Örvendetes viszont, hogy a jelenleg rendelkezésre álló viszonylag kis területen megkezdték a fák újratelepítését, így a park várhatóan ismét rendbejön majd. A kastélyt kaviccsal leszórt gyalogjáró vette körül. Völgyre néző főbejáratát - pontosabban főbejáratait - csak gyalogosan lehetett megközelíteni, míg a hátsó oldalon nagyobb kavicsos terület volt, ahová behajthattak a lovas fogatok is. A fogatok számára itt egy forduló is ki volt alakítva a park fái között. Mint említettük, a kastélyhoz a domb alatt és mellett majorság tartozott, cselédlakásokkal, gazdasági épületekkel. Okkal feltételezhetjük, hogy cselédek nem laktak a kastélyban, hanem csak bejártak oda. Bronts Viktor, mint a falu korabeli leggazdagabb birtokos nemese, nyilván komoly gazdaságot folytatott, ha nem is hosszú ideig. Mivel már az 1910-es években elköltözött Susáról, így ma már nem élnek olyanok, akik még láthatták a kastély eredeti berendezését. Dobosy László említi Bronts fegyvergyűjteményét, de ezen kívül jóformán semmit nem tudunk a kastély berendezéséről. Ma Germán Jánosné a tulajdonosa, aki Szent Anna Szeretetotthont nyit az épületben. Miután Bronts Viktor eladta birtoka után kastélyát is, Budapestre költözött. A család későbbi sorsáról többet nem sikerült megtudnom. Susán a családtagoknak nincs síremlékük. A hagyomány szerint a temető északi részén, a nemesek temetkezési területén, a négyszögben ültetett négy hársfa jelzi temetkezési helyüket.

Szalaszend

Hönig-kastély: Itt található a késő barokk stílusban épült, 18. század végén átalakított Hönig-kastély. A kastély a 18. század végi átalakításakor nyerte el jelenlegi formáját. A kastélyt a Henkey-Hönig, majd ezután a Külkey család lakja. Utcai homlokzatában a kosáríves, beüvegezett tornác válik hangsúlyossá. A kastélyban fiókos kolostorboltozatok fedik le a helyiségeket.  A kastély ma a falu polgármesteri hivatalaként és művelődési házaként, illetve helyi könyvtárként működik.

Szalonna

Bónis-Gedeon-kastély: A település fontos emléke a 19. század elején épült műemlék jellegű Bónis-Gedeon kastély. A kastély az 1800-as években épült klasszicista stílusban. Főhomlokzata 4+3+4 tengelyes, a középső 3 tengely középrizalitként kissé kiemelkedik a homlokzat síkjából, timpanon zárja le. E három ablak félköríves keretezésű és záródású, a többi egyenes, félköríves szemöldökökkel díszített. A II. világháború után a település általános iskolája kap helyet az épületben. A kastélyban lakik, illetve tanít hosszú időn keresztül a faluban született költő, Kalász László. A kastély jelenleg önkormányzati tanácskozó teremnek, a községi könyvtárnak, valamint egy helyi civil szervezetnek ad otthont. A kastélyban továbbá teleház is működik. A kastély jelenlegi fizikai állapota felújításra szorul.

Szemere

Szemere-Pallavicini-kastély: 1675-ben Szemere Lászlótól elkobozták szemerei birtokait, mely ezután a Rákócziakra szállt. A szabadságharc leverése után előbb a kincstárhoz, majd újból a Szemere család birtokába, végül a Darvas famíliához jutnak a birtokok. A később a császár a Pallavicini családnak adományozza a birtokot. A település fő látnivalója az 1647-ben kora barokk stílusban épült kastély. A kastély a falu közvetlen központjában, az Arany János utcában helyezkedik el. A kastélyt az akkori birtokos Szemere család építette. A Szemere család ősi magyar család, melynek birtokai eredetileg Zemplén vármegyében voltak és beházasodás révén került kerültek a településre. A házasság révén megkapták Szemere falu nyugati felét is. A Szemere (eredetileg Szemerei) nevet is ekkor vették fel a falu neve után. A Szemerék később a család központját ismét Zemplén vármegyébe helyezték át. Az épület később  a Darvas családra száll át, végül a kastély 1850-tol Pallavicini őrgrófé lett. Pallavicini János őrgróf diplomáciai szolgálatot töltött be több európai állomáshelyen. Az őrgróf külszolgálati munkájának befejezését követően Pusztaradványba vonult vissza és ott is élt haláláig. Az épületet az alapok meghagyása mellett a 19. század során klasszicista stílusban átépítették, az épület ekkor nyerte el mai formáját. Az egyemeletes kastély domboldalban épült, földszintjén neogótikus keresztboltozatos helyiség látható, 15. századi mennyezeti freskónyomokkal. A kastélyban található helyiségek részben donga-, nagyobb részt cseh süvegboltozatosak. A Szemere család idejében egy igényesen kialakított, mintegy 4 hektáros kastélypark övezte a kastélyt. A kastély előterében a Szemerék idejéből származó mesterséges barlang, a grotta, előtte pedig kis tó helyezkedett el. A kastélytól északra állt a romantikus stílusban emelt családi sírbolt, melynek ma már csak a maradványai láthatóak. A kert mellett most is áll a korábbi virágház, ahol a birtok dísznövényeit nevelték.

Szendrő

Csáky-kastély: A település központjában található Csáky-kastélyt 1694-ben Csáky István gróf kezdte építtetni. A későbarokk stílusban épült kastély épületébe egy korábbi udvarház falmaradványait is beépítették. A kastély épületében a 19. század második felében jelentős átalakítások történtek, az épület ekkor nyerte el ma is látható formáját. A barokk stílust megőrző legfőbb jegyei ma is láthatóak: a diadalíves kapu, boltíves tornác és az ablakrácsok. Az épület 3 boltozatos helyiségű pincével rendelkezik. A kastély jelenleg a város kulturális életének központja, az épületben könyvtár, múzeum és galéria található. Az épületben 1988 óta látható a Bódva menti Oktatástörténeti Gyűjtemény.  A térség iskolatörténeti bemutatása mellett régi oktatási eszközök kiállítását is megtekinthetjük. Oktatástörténeti gyűjteménye 1991-ben a Miskolci Pedagógiai Intézet anyagával egészült ki.

Szendrőlád

Berzeviczy-kastély: A XVII. században Ferdinánd király az egész Szendrőládi határt a Királykút tanyával együtt Berzeviczy György nevű nemesnek ajándékozta. A hatodik sarjadék Berzeviczy Gyula volt, aki felépítette a tornyos kastélyt és 80 hold szõlõt telepített. A Nagy-hegyen helyezkedik el a magántulajdonban lévő felújított Gabriellum kastély. A Berzeviczy-kastélyt már évekkel ezelott megvásárolta adományokból a Bhim Rao Egyesület, de a felújításra és hasznosításra még várni kellett egy ideig. A múzeumban roma képzomuvészek muveibol szerveznek kiállításokat, zenével, tánccal, helyi mesterségekkel, tárgyi emlékekkel és a hagyományos roma konyhával ismerkedhetnek meg a vendégek. Ki lehet próbálni a hangszereket, és lesz karaoke is – vezetnek körbe a házigazdák a teljesen felújított kastélyban.

Szerencs

Rákóczi-várkastély: A Köves-hegy déli lábánál elterülő mocsaras területen, egy mesterségesen feltöltött szigeten, az egykori bencés apátság épületeinek átalakításából építették 1556-ban a szabálytalan alaprajzú külső tornyos várat. Szapolyai János vezére, Némethy Ferenc alakíttatta át a bencés apátságot várrá. A vár 1565-ben Balassa Menyhért kezére került, így a település királyi birtokká vált. Később Rudolf király Rákóczi Zsigmondnak adományozta a várat. Nevéhez fuződik a vár bővítése és a trónterem kialakítása. A várban választották erdélyi fejedelemmé Bocskai Istvánt és Rákóczi Zsigmondot. Zsigmond halálát követően, fia György örökölte a fejedelemséget és a birtokokat. A Rákócziakat követően az új birtokosok (Illésházy, Grassalkovich, Szirmay) a 17.-18. században igencsak megtépázott várat a 18.-19. században barokk kastéllyá alakították át. A vár a korábbi bencés apátságból kialakított belső várból, az ettől délre elhelyezkedő külső várból és a külső vár előtti Huszárvárból áll. A vár főépülete a négyszögű tömböt alkotó ún. belső vár, melynek négyszögű tornyos déli kapuja a külső várba vezet. A déli oldalon található, a Némethy Ferenc által építtetett, egyemeletes barokk épület az ún. Huszárvár. A magtár és a Huszárvár szögletében hatszögű olaszbástya épült. A vár felújítását 1968-ban kezdte meg az OMF. A vár eredeti állapotának visszaállítása 1990-ben fejeződött be. Jelenleg városi könyvtár, és múzeum – benne a világ harmadik legnagyobb képes- és levelezőlap gyűjteménye-, található benne. A várban található a település házasságkötő-terme, étterem, söröző, lovagterem és nagyterem. 1994 januárjában nyitott meg újra a Hotel Huszárvár.

Széphalom /Sátoraljaújhely/

Kazinczy-kúria: 1981-ben csatolták a falut Sátoraljaújhelyhez, addig önálló település volt. Itt állt Kazinczy Ferenc robusztus barokk kúriája, mely mára sajnos már elpusztult. Kazinczy 1806-tól haláláig élt itt.

Szikszó

Csáky-kastély: Miskolcról a határ felé (Kassára) menet, a Kassai út bal oldalán magas kőfal takarja a volt Csáky-Hunyady kastélyt, de az előtte elterülő park - a Bethánia kert - már látható. Az 1700-ban épült kastély utolsó tulajdonosa gróf Hunyady Lászlóné, Csáky Sarolta grófnő, aki végrendeletében egy olyan társaságnak ajánlotta, amely hajlandó leányneveléssel foglalkozni, és tanítja a szikszóiak gyerekeit. Először az Orsolya-rend apácái vették birtokukba az épületet, majd 1909-től a missziós nővérek birtokába kerül. 1952-ben államosították, később óvoda is nyílt az egyik szárnyában. Jelenleg felújítás alatt áll, a földszintes épületre egy második szintet emeltek. Tulajdonosa a budapesti Farkas Edit által 1903-ban alapított Szociális Misszió Társulat, mely szikszói tagozata 80 fős óvodát és 70 fős öregek szociális otthonát üzemeltet az épület falai között. Érdekessége az épületnek, hogy II. József Kassára menet itt szállt meg egy éjszakára 1783-ban. 1909-ben kápolnát építettek a kastélyhoz, amelyet Kratzman Ede festett üvegei, Madarassy Erzsébet és Ellmann Anna oltárképe és egy orosz ikon díszit. Az annak idején olyan szép kastély, főleg kívülről, teljesen elhanyagolt, viszont a hozzáépített gótikus kápolna ma is érdekes látnivaló.

Szirma

Klein-kastély: Klein Sándor építtette 1902-ben, Lechner Ödön tervei alapján. 1944-ben felrobbantották a visszavonuló német csapatok. A Klein Mór részére Szirma községbe 1902–1904 között Lechner Ödönnel közösen tervezett kastély Lajta Béla „lechneri korszakának” a zentai tűzoltóság mellett a legfontosabb műve volt. Klein Mór a 20. század fordulóján szerezhette meg a Miskolccal szomszédos falu határában elterülő birtok bérletét, ahol fia, Sándor, az 1910-es években tehén- és juhtenyészetet, tejgazdaságot üzemeltetett. A két háború közötti lexikonok a Klein Sándor 1944-ben elpusztult kastélyában őrzött jelentős műgyűjteményéről is említést tesznek. Az alkotás részletei Lechner Ödön 1901-re elkészült Postatakarékpénztárát idézik: a hullámos vonalú oromzatok, az ablakformák, a tetősarkok és a tetődíszek kiképzései mind a Hold utcai épületre utalnak. A banképület pénztárcsarnoka feletti hullámos vonalú, kovácsoltvas betétekkel ékes mellvédek párhuzamai a kastély földszinti teraszán és a bejárata mellett jelennek meg. Ugyanitt azonban már Lechner műveiétől elütő részletek is felbukkantak, mint például a boglyaíves bejárat vagy az észak-magyarországi népi építészet vízvetős tetőit idéző – a Völgy utcai házon is megjelenő – tetőforma. Az előtérbe állított kisebb, festőien tagolt tömegű épületrészekhez hátrébb – cour d'honneurt, díszudvart lezárva – Zentán és Szirmán is egy nagyobb, magasabb épülethasáb csatlakozott, szigorúan szimmetrikus, tengelyes elrendezést adva. E szerény méretekben is monumentális hatásra törekvő komponálásmódot Lajta sajátjának tekinthetjük, hiszen határozottan eltér a Lechner Ödön kisebb épületeire jellemző fesztelenebb, aszimmetrikus szerkesztéstől.

Szirmabesenyő

Szirmay-kastély: A Szirmay család a XVIII. században építtette barokk stílusú kastélyát, amit a XIX. században erősen átalakítottak. Egykori parkban szabadon álló, földszintes részben alápincézett négy saroktornyos épület, melynek keleti oldalán oromzatos középrizalit alatt lévő főbejárathoz vezetett fel lépcsősor. Az orommezőben a gróf Szirmay család címerpajzsa mára elpusztult. A nyugati toldaléktól délre lép ki a homlokzat síkjából a Szirmay Tamás által 1754-ben megépíttetett kastélykápolnának a nyolcszög öt oldalával kialakított szentélyzáródása. A kiugró négyszögletű saroktornyok egyemeletesek, a tornyok közét a XIX. században a kastély mindkét végén és szintjén beépítették, s ezeken a részeken konzolokon nyugvó vasrácsos erkélyt találhattunk. A tornyok között mindegyik oldalon külső bejárat, s a négy bejárathoz csatlakozó előterekből, középfolyosókból történt a helyiségek közötti közlekedés. A főhomlokzatokat erőteljes koronázópárkány, a tornyokat körülfutó osztópárkányok, az ablaknyílásokat keretelések és szemöldökpárkányok hangsúlyozták és díszítették. A kastély téglalap alaprajzú tömbjének hosszúsága: 58 m, az épülettömb szélessége: 16,50 m; az északi és déli toronypár közti távolság: 48 m. A keresztszárny nyugati oldalon való kilépése: 9 m, a keleti oldalon 4,70 m. A kastély helyiségeinek alapterülete: 1162 m2. A nagyterem mintegy 80 m2-es. A pincében mind a négy terem, mind a folyosó dongaboltozatos; a földszint helyiségeinek többsége síkfödémmel volt lezárva. A hosszanti tetőgerinc magassága: 10,52 m. A jellemző falvastagság: 0,87-0,95 m; a tornyoknál: 0,85 m; a kápolnánál: 0,97-1,17 m; de vannak 1,37-1,40 m vastag falszakaszok is. Az vitatható, hogy a Szirmay család mikor kezdte el a kastélya építését, s az is, hogy az ottani melléképület falából kikerült - 1646 évszámmal ellátott - kandallópárkány e kastélyból származik-e, hiszen írásos adatok csak arról ismeretesek (az 1769. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvből), hogy „a községben van egy falazott kápolna az urasági kastélyhoz kapcsolva . . .", ahol csak akkor miséznek, ha a gróf vagy a grófné otthon van. 1851-ben Fényes Elek írja Szirma-Besenyőről: „nevezetes épülete: gr. Szirmay István laka szép angolkerttel . . .", majd 1861-ben Luppa Péter a Felsőborsodi képekben említi: „. . . jobb felől a Sajó közelében Szirma-Besenyő vagy Kelecsény tűnik fel, a gróf Szirmayak csinos lakházával és angolkertjével". A kastély nagy kiterjedésű és gondozott parkja még az 1940-es évek elején is jelentős volt. Még az 1980-as évek elején is 4 ha + 920 nr-es telket számítottak a kastélyhoz, azzal, hogy az eredeti területéből leválasztották az orvoslakást, de a megmaradt telek területén épült meg az új általános iskola, épült a tornaterem is; a cselédlakásokból pedig két lakást alakítottak ki, míg a gazdasági épület romos állapotban van. Így az évszázadon át emlegetett angolkertből, de még a századunk első felében is gondozott több mint 5 hektáros parkból lényegében - kertészetileg értékelhetően -semmi nem maradt meg. A Szirmay-kastélyról és átalakított melléképületéről Megay Géza muzeológus jelentéseiben olvashattunk. Először az 1946. január 17-i sajóvámosi és szirmabesenyői kiszállásáról számolt be 1946. január 18-án. „A Gr. Szirmay, illetve a Dabasy-Halász-féle kastély külsőleg még elég jó karban van, belső részei, különösen a földszinten a pusztulás képét mutatják, falak áttörve, mennyezet leszakadva, padlózat felszedve (helyenként), teljesen kifosztva. Az emeleti részek valamivel jobb állapotban vannak." A jelentés szerint a kastélyban akkor még található négy darab festmény, 1 faragott támlás szék; 6. tételként „Nagy méretű szépművű díszes reneszánsz stílusú fehér cserépkályha az emeleti részen, régi darab. 7. Fehér cserépkályha (reneszánsz stílusú) összeroncsolva a földszinti részen, régi darab. 8. Újabb cserépkályha 2 db, és teljesen szétszedve, csak darabjaiból állapítható meg 2 db. 9. A kastély nagytermében két darab színes fából faragott családi címer, mindkettő más. 10. A főbejárat fölött, ún. stukkóból címer, vagy mázatlan cserépből." Ezután a jelentés megemlíti, hogy hallomás szerint kinél vannak még a kastélyból származott értékek. Az 1954. július 11-i jelentésben Megay Géza arról ad tájékoztatást, hogy a kastélyt műemléki szempontból ellenőrizte, s felülvizsgálta a kastély melléképületének átalakítási munkáinál előkerült faragott köveket. „A volt Szirmay-féle kastélyt jelenleg az áll. ált. iskola használja. A melléképületet tanítói lakásnak alakították át. Az átalakítási munkálatoknál a falból mint építési anyag előkerült egy kandallópárkány faragott kőből 1646 évszámmal. A kastély egy másik melléképületéből már régebben egy fehér mázas rokokó cserépkályhát kitettek, ezt a kályhát egy istálló falánál szétszedett állapotban találtam meg. Úgy a kandallópárkányt, mint a kályhát azonnal lefoglaltam és mindkettőt beszállíttattam pár nap múlva a múzeumba. Megay Géza mind a kastélyt, mind a melléképületet - amelynek átalakításánál előkerült a faragott kandallópárkány - lefényképezte a múzeum számára és jelentéséhez mellékelte ezeket a fényképfelvételeket. Ez a jelentés is rögzítette, hogy a kastély viszonylag elég jó állapotban van, de kisebb tatarozásokra szükség lenne.

Szögliget-Szelcepuszta

Horthy-vadászkastély: Itt épült fel 1930-ban Horthy Miklós vadászkastélya. A szelcepusztai vadászházat Andrássy Manó építtette, a birtok 1934-ben került az Államkincstárhoz, a vadászati jogot meg Horthyra szállt. A környező hatalmas erdőségek a két világháború között a kormányzó vadászterületét alkották, aki gyakran kereste fel ezt a vadászkastélyt külföldi vendégeivel. Egyből '34-ben lekerítettek egy-egy területet medvéskertnek és szarvasoknak. Két pár felnőtt medvét hoztak '35-ben, s számuk '43-ban meghaladta a húszat. A front közeledtével, '44 őszén kiengedték a medvéket, ivánék nehogy géppisztollyal vadásszanak már medvére. Nyomukat 1950-ben még látták. Később, 1972-ben, majd 1989-ben is találtak medve nyomokat, az utóbbit meg is lőtték. Szögligethez tartozik a falutól északnyugatra fekvő Derenk romközség, amelynek házait Horthy Miklós leromboltatta, mert összefüggő vadászterületet akart. A kormányzó vadászszenvedélye ezen a vidéken vetett véget az egyetlen lengyelek lakta magyar falunak. Kevesen tudják, hogy a trianoni határokkal kapcsolatban nem csak Sopronban és a környező falvakban tartottak népszavazást a hovatartozásról, hanem máshol is. Az Ózd melletti Susán (a magyar lakosságú falu természetesen Magyarországot választotta) valamint Derenken. A XVIII. században lengyelekkel (gorálok) betelepített Abaúj-Torna-i község egyetlen utcájának közepén húzták meg a határvonalat a térképrajzolók. Ezt követően a derenkiek dönthettek, hogy melyik országhoz szeretnének tartozni. Annak ellenére, hogy minden a Csehszlovákiához került Jabloncához kötötte őket, dacára szláv származásuknak, hűen az ezeréves lengyel-magyar barátsághoz Magyarországot választották. El is nyerték nem sokkal később "méltó büntetésüket", mert 1943-ban Horthy medvés-kertje miatt lebontották a községet. Legalább posztumusz megérdemelnék Sopron analógiájával a LEGHŰSÉGESEBB FALU címet. A kormányzó fából épült vadászkastélyát az 1950-es években bontották le. Helyén ma egy kastélynak nevezett turistaház áll.

Taktabáj

Patay-kastély: A falu 1700-tól a Patay család birtokába tartozik. Patay Sámuel nevéhez fűződik a kastély valamint a református templom felépítése is. Patay Sámuel, hasonlóan a korszak környékbeli vagyonos családjaihoz, a birtokán szervezett majorsági központban élt, és a környék kereskedelmi központjában, Tokajon csak kúriát vagy udvarházat tartott fenn. A falu egyik fő látnivalója az 1726-ban barokk stílusban épült Patay-kastély. A kastély építését Patay Sámuel egy kassai mesterre, Tornyos Tamásra bízta. A mára jelentősen átépített egyemeletes, négyszög alaprajzú kastélyt, sarkain elhelyezkedő tornyokkal, manzárdtető fedte és a loggiájához kétoldalt külső lépcső vezetett. A kastély épülete felújított, ma a helyi általános iskola és óvoda működik benne.
A kastély mellett található az egykori Patay birtok lovardájának épülete. Az épület jelenlegi fizikai állapota, környező parkjának lepusztultsága lehangoló látványt nyújt.

Tarcal

Degenfeld-kastély: Gróf Degenfeld család német–magyar származású, Tokajhegyalján fontos szerepet töltöttek be. Gróf Degenfeld Imre egyik alapító tagja volt az 1857-ben alakult Tokaj-Hegyalja Bormívelő Egyesületnek. A háborúk után Degenfeld Sándor (1922 -) vagyonától megfosztva Romániában élt. 1963-1966-ban Németországba költözött feleségével, Bethlen Ágnessel. A család 1994-ben visszavásárolta a szőlőbirtokot, vele együtt a kastélyt is, melyet felújítva kastélyszállóként nyitottak meg 1996-ban. A Terézia kert lett a szőlőbirtok középpontja, ebben helyezkedik el a kastélyszálló. Volt királyi kastély és borház parkkal, eklektikus, 1870. Parkban szabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes kastély, kontyolt nyeregtetővel. Az épület öttengelyes középső része magasabb a csatlakozó szárnyaknál. A déli homlokzat közepe előtt faszerkezetű tornác áll. A kastélytól északra új "U" alaprajzú épület áll, mely magába foglalja a téglalap alaprajzú borházat. A kastélytól dél-nyugatra átalakított melléképület, a parkban számtalan újabb lakás és üzemi épület található.

Andrássy-kúria: Barokk eredetű, a 18. sz-ban épült. Klasszicista átalakítással a 19. sz. első felében. Ma lakóház. Fésűs beépítésű, előkertes, földszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett kúria. Udvari homlokzatán kosáríves tornác. Udvarán gazdasági épületek, (20. sz. második fele?).

Kishomokos: Szirmay-kastély: A Tarcaltól délre húzódó terület, az ún. Kengyel-hát (mai Kishomokos) – Tarcal külterülete – és a Homok domb (mai Nagyhomokos) Tiszaladányhoz tartozik. Egykor mindkét birtoktest a gróf Szirmay család tulajdonában volt és szorosan összefüggött. A kastély sajnos nagyon rossz állapotban van, a vakolat mindenütt hiányzik, a tetőzet több helyen lyukas, a falak és a födém áznak, itt-ott beszakadtak. Az épületet és melléképületeit korábban TSZ-épületként, birkahodályként, hagymaszárítóként, irodaként használták, állapota ennek megfeleloen rossz. Magánterületen áll, nem engedtek a közelébe.

Tállya

Mailloth-kastély: 1720 körül épült barokk stílusban, de a 19. század során többször átalakították. Nyugati oldalán 19. századi kétpilléres portikusz található, vasgerendás sík lefedéssel. A déli szárnyföldszintje fiókos donga és cseh süvegboltozatos. A 17-18. századi berendezési tárgyaiból csak néhány maradt meg. A felújított épület jelenleg a Közép-Európai Művésztelep állandó kiállításának, a Lavotta János emlékszobának és a Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete úrhímzéses munkái bemutatásának ad helyet, illetve közkedvelt konferenciahelyszín.

Balogh-kúria: A volt Balogh-kúria ma napközi, copf stílusban, 1780 körül épült. Kertben, szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, manzárdtetős kúria, mindkét hosszoldalán 3 tengelyes, timpanonos középrizalittal.

Rákóczi-kúria: A volt Rákóczi-kúriában ma lakások vannak, kora barokk stílusban épült a 17. sz-ban. Utcavonal közelében szabadon álló, tagolt, megközelítőleg "L" alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetővel fedett épület. Nyugati homlokzata előtt árkádos, fedett-nyitott lépcsőház. Déli végéhez földszintes gazdasági épület csatlakozik.
Telkén áll az ún. Mailloth-kastély, valamint egy új iskolaépület.

Telkibánya

Károlyi-vadászkastély: Telkibánya központjában található a Károlyi család egykori vadászkastélya. A tiroli stílusban épült, faborítású kétemeletes épületet egy 6 hektár nagyságú erdő veszi körül. A Telkibányán főként erdőgazdálkodást folytató Károlyi család a kastély belső berendezési tárgyait szinte darabonként válogatta össze Ausztriában. A II. világháború után az állami tulajdonba kerülő vadászkastélyban munkásüdülőt építettek ki, ezután idegszanatóriumként, majd turistaházként működtették. Jelenleg magántulajdonban van és kastélyszállóként működik.

Tibolddaróc

Bottlik-kastély: A kb.600 négyzetméter alapterületű Bottlik- kastély klasszicista stílusban épült a XIX. század első harmadában, 1830 körül. Névadója báró Bottlik József, a megye vezető politikusa volt – fénykorában. A kastély parkban szabadon álló, U alaprajzú, földszintes, manzárdtetős épület. A középső szárny udvari oldalán árkádos tornác, a középrizalit felett oromzat. Timpanonos középrizalit van a kastélynak a domboldalban fekvő parkja felőli hátsó homlokzatán is. Az U idom belső oldalán végig oldalfolyosó húzódik. Az épület hátsó homlokzatát széles ablakkeretelések és falsávok tagolják. A főépület boltozatos. A nyugati irányban épült boronafödémes lakószárnyakat átalakították szálloda jellegű lakószobáknak. A körülötte lévő park kb. 5-6 hektáros. Szélhámosoknak is köszönhetően reménytelen a kastély jövője, szerencsére jó tető van rajta, így remélhetőleg lassan fog tönkremenni.

Zichy-Péchy-kastély: A Bottlik-kastély közelében van egy kis kastély is, a Zichy-Péchy-kastély, melyet erősen átalakítottak, kitoldottak, jelenleg iskola működik benne. Korábban Gróf Péchy Szilárd (szül: 1848. szept. 24) Borsod megye virilistájának a tulajdona volt.

Gencsy-kúria: 1800-as évek elején épített, barokk–klasszicista stílusú, kb. 300 m² alapterületű kúria. Kőből megépített boltíves födémszerkezete jól bírja az évszázadokat. Borászati tevékenység központja volt a Törley pezsgő alapborát készítették itt. A háború után – még a '70-es években is – csináltak itt pezsgőalapnak alkalmas szárazbort, akkor a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság birtokolta. Sajnos a melléképületeket szinte teljes egészében lebontották vagy funkciójuk megváltozott. A főépület és a cefréző medence még tartja magát. A közelmúltbeli kocsma épülete – valamikor erőműként szolgálta a létesítményt és a falut. A "Gencsy-kert"-nek nevezett kúria 4-5 hektáron elterült teniszpályás, kertészetes, lepárló üzemes, borászatos múltjával és építményeivel nagyon szép lehetett fénykorában. A Gencsy-kúrián sajnos nyomot hagyott az idő és a nem megfelelő használat. Elhanyagolt állapotban van, és a parkja is tönkrement.

A településen még két kis kúria is található, a Majthényi- és a Halasy-kúria.

Tiszakeszi

Zsóry-kastély: Jelenleg az önkormányzat által üzemeltetett konyha, a Nyugdíjas klub, és a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat kapott helyet benne.

Édes-kastély: A település műemlék jellegű épületei közé tartozik a Művelődési Ház (volt Édes-kastély), amely jelenleg korábbi funkciójában nem működik, viszont a községi rendezvények, ünnepi megemlékezések ebben az épületben kerülnek megrendezésre. 2010-ben írták: "Uniós és hazai forrásból elkezdődött Tiszakeszi legimpozánsabb épülete, a közel százéves kastély felújítása, melynek során az évtizedek óta művelődési ház funkciókat ellátó épület korszerűsítése történik meg a következő hónapokban. A kastély utcafronti képe megőrzi annak eredeti stílusát, míg a belső terek funkcionális átalakítása révén hatékonyabbá és eredményesebbé  válik majd az itt folyó munka. A felújítás és akadálymentesítés mellett megtörténik az elavult épületszerkezeti elemek és a burkolat cseréje, valamint számos energiatakarékos megoldás alkalmazására kerül sor a gazdaságos üzemeltetés érdekében." Azóta befejezték a felújítást, az eredmény valóban megkapó lett.

Tiszatardos

Reviczky-kastély: A 20. sz. elején Reviczky József birtoka volt. Ő építtette a kastélyt. A kastélya emberi erővel összehordott dombon épült a község jelenleg is legmagasabb pontján. A létezésére csak egy fotó emlékeztet, nem tudni, hogy mikor pusztult el.

Tokaj

Rákóczi-Dessewffy-kastély: 1700 körül épült barokk stílusban. A két barokk épületet négy-nyílásos, kőkeretes, gyalogos és kocsibehajtós kapuzat köti össze. Az északi kastély a sóhivatal volt, déli része pedig a hivatalnokok lakásaként funkcionált. Az épület először a Rákóczi család birtokában volt, később kincstári sótárnoki épület lett, majd a Dessewffy család birtokába került. Később volt járásbíróság és kollégium is. Ma magánkézben van és borászati központként működik.

Bercsényi-kastély: A kastély délkeleti fekvésű kb. 400 m2 és egy 3024 m2-es telken fekszik, ami Tokaj városának elején található. Az épület egy méteres kőfalakon áll, jelenleg hét szobából és egy nagy nappaliból tevődik össze, alatta egy csodálatos boltíves pince található, amely kb. 200-m2. Érdekes alakú épület: a középső tömb két sarkán kiugró, hengeres torony. A tömb felső szintjének utcafronti része üvegezett folyosó, itt sok évvel ezelőtt a falakon fegyvergyűjtemény volt. A folyosó közepén, a bejárat fölötti részen kiugró, díszes kovácsoltvas korlátú erkély, melyet két oszlop tart a terasz fölött. Főként vakolatdíszek láthatóak a falakon, egyedül a két torony emeleti ablaka fölött van kisebb gipszdíszítés. A tornyok bádoggal fedettek, a főtömb cserepes. A telket az utca felől magas kőfal határolja, ezért nem túl sok látható az épület állapotából. Ami igen, azon nagyrészt javított hibák látszanak, kivéve az erkélytartó oszlopokat, melyeken vakolathullások és egy repedés is látszik, illetve az erkély vasbeton felülete is kezd a sarkain morzsálódni.

Tolcsva

Rákóczi-kastély: Tolcsván található a Rákóczi-kastély, az egykori „Királyudvar” épülete. A kastély a 17. század jellegzetes kora barokk stílusában épült Lorántffy Zsuzsanna egykori udvarháza. A manzárdtetős épület főhomlokzatán kora barokk festett homlokzat architektúra található. A műemléket 1960-ban helyreállították és 1972-tol a Szőlészeti és Borászati Múzeumnak ad helyet.

Dessewffy-kastély: A Dessewffy kastélyt 1659-ben építette valószínűleg Bónis Ferenc, de az épületen az átalakításokat már a Dessewffy család végeztette. Az épületet a bejárati oldalon kiszélesítették a homlokzat teljes hosszúságban végigfutó, pilléres-kosáríves árkádos tornáccal, közepén timpanonos rizalittal és lépcsőfeljáróval. A kastélyhoz majorsági épület és nagy kert tartozik

Szirmay-Waldbott-kastély: A Szirmay-Waldbott kastélyt a Szirmay család építette a 17.-18. században klasszicista stílusban. A későbbi tulajdonos Waldbott Frigyes eklektikus stílusban módosította mai alakját. A földszintes épület egyszerű tagozatokkal, kellemes arányú négyoszlopos portikusszal. Az épületben ma a település általános iskolája működik  Az épületben fennmaradt két domborműves faragásokkal díszített faburkolatú terem egyikében jelenleg könyvtár működik.

Waldbott-kastély: A Tokaji Borvidék híres történelmi duloje. Tolcsvától bő 1 km-re K felé, dombteton áll a Kincsem Kastélyként ismert bájos régi épület. Anno borháznak építette báró Waldbott Frigyes és családja. Hetvenöt éven keresztül pusztult Tokaj-hegyalja legszebben telepített épülete, a tolcsvai Kincsem kastély. Báró Waldbott Frigyes a millenium idején építtette a Palladio-Villákra emlékezteto kúriát a Kincsem dulon lévo 60 hektáros szoloültetvényének tetejére, mely a második világháborút követoen ebek harmincadjára került. A pusztuló kastély felújítása 2014-ben kezdodött meg és most a pünkösdi hétvégén ünnepélyes körülmények között avatták fel. Így egy fontos objektummal bovült Tokaj Világörökség épített öröksége. A második világháborút követo diktatúra a Waldbott családot eluzte az országból. A Kincsem kastély a folyamatos állagromlás évtizedeit élte meg ezt követoen a rendszerváltásig, és még azon is túl, hiszen az épület privatizálását követoen francia tulajdonba került, a tulajdonos idosebb úrnak azonban már az épület felkeresésére sem igen volt energiája, fia pedig egyáltalán nem járt Magyarországon. A kastély nemrégibenlett felújítva, nagyonszép állapotban van, rendezvényekre kibérelheto.

Körtvélyessy (Kurucz)-kúria: A katolikus templom közelében szabadon álló, részben alápincézett, földszintes, közel négyzetes alaprajzú, cserépfedésu sátortetos épület, keleti oldalán timpanonnal lezárt portikusszal. A portikusz négyzetes talapzaton nyugvó oszlopai kör keresztmetszetuek, fejezetük korinthoszi jellegu. A lábazatot az oszloptörzstol, illetve a fejezeteket az épületen körbefutó, modern tagozatú fopárkánytól keskeny, tagozott párkányok választják el. A lapos háromszög alakú timpanon széleit vakolt sáv követi, a háromszögmezoben a Körtvélyessy család címere látható. A timpanon csúcsán akrotérionként félköríves elrendezésu levélköteg van elhelyezve. A portikusz mögötti homlokzat öttengelyes, a tengelyekben két-két álló téglalap alakú ablak (alattuk egy-egy fekvo téglalap formájú pinceablak), közöttük pedig egy félköríves záradékú ajtó áll. Az ablakok széleit pilaszter szeruen kiképzett függoleges vakolatsávok követik. Többszörösen tagolt fejezetükre profilozott, félköríves vakolatdísz támaszkodik. Az ajtó keretezés nélküli. Az épületen kolap lábazat fut körbe. A déli homlokzat négytengelyes. A tengelyekben a nyugati oldal ablakainak megfelelo formájú ablakok állnak, a nyugatról számított második kivételével, ahol álló téglalap formájú modern ajtó áll, azonban mivel ezt egy ablak helyén alakították ki, keretezése megegyezik azokéval. Az ablakok közül csak a nyugati alatt van pinceablak. A nyugati homlokzat a pinceablakok kivételével mindenben megegyezik a keleti oldallal, azonban itt a bejárat elott modern eloépítmény és terasz áll. A háromtengelyes északi homlokzat két szélso tengelyében egy-egy kettos ablak, a középsoben egy szimpla ablak áll, ezek keretezése azonos a többi ablakéval. Az épület gyönyöru, egy borászattal foglalkozó cég tulajdonában áll, nem látogatható.

Stépán-kúria: A Szirmay-Waldbott-kastélytól kissé É felé áll, a foútra nézo fohomlokzattal. A Stépán kúria, a XIX. századi klasszicista nemesi házak egyik jellegzetes emléke, feltehetoen az 1820-as években épült. Ebben az épületben muködik az óvoda. A hegyaljai városok között Újhely és Sárospatak után Tolcsván alapították a harmadik óvodát. 1870. november 3-án a tolcsvai illetoségu, jótevo földbirtokosno özv. Szirmay Ádámné született Gyürky Johanna alapítványával kezdodött az óvodai oktatás-képzés.

További, kisebb jelentoségu kúriák: Szemere –és Kállay-kúria.

Tornanádaska

Hadik-kastély: A település legjelentősebb emléke a ma középkori eredetű, 18.-19. században barokk stílusban átalakított Hadik-kastély. A falu a 17. század végén a Gyulay család birtokába kerül, ekkor már egy megerősített udvarház áll a kastély mai helyén. Az épületet a Gyulay család idejében alakítják át barokk kastéllyá. 1793-ban itt száll meg Robert Townson világutazó, aki később kiadott könyvében már megemlékezik a településről. A kastély középső része magába foglalja az egykori középkori épületet. A középkori épületre egy barokk stílusú épületszárnyat emelt a Gyulai család az 1790-es években. Az épületszárnyat árkádos oldalfolyosóval bővítették és manzárdtetővel fedték le.  1879-ben a kastély új tulajdonosa már a Hadik család.  Hadik János 1890-ben jelentős mértékben átépíti a kastélyt neobarokk stílusban. Az épület ekkor nyeri el ma is látható formáját. Ekkor kerül kiépítésre a régi és az új épületszárny találkozásánál a kastély négyzetes alakú tornya is. A kastélyban jelenleg gyógypedagógiai nevelőintézet működik. A kastély korlátozottan látogatható. A hegyoldalban fekvő természetvédelmi védettséget élvező kastélyparkjában olyan fakülönlegességek találhatók, mint mamutfenyő, cirbolyafenyő és kaukázusi jegenyefenyő. A kastély parkja Hadik János idejében épült meg. Az egykori tulajdonos a kastélypark kiépítéséhez távoli országok ritka növény- és fakülönlegességeit telepítette le, a park építéséhez pedig elismert külföldi szakembereket kért fel. A mai napig több mint 200 értékes külföldi növény- és fafaj honosodott meg a kastély parkjában. A kastélypark stílusa nagyobbrészt az angol kertészeti irányzatokat tükrözi, de a kastély előterében és díszudvarán kialakított mértani formákkal a francia kertművészeti stílusokat egyaránt ötvözi. A kastély 7 hektáros parkja ma része az Aggteleki Nemzeti Parknak.

Tornyosnémeti

Csáky-Pallavicini-kastély: 1965-ben még jó állapotban volt, parkettás szobákról tájékoztatnak a korabeli dokumentumok. A községi tanács 1966-ban felújíttatta a tetőt 110 ezer forintért. Később az épület a helyi téesz tulajdonába került, és raktárnak használták, majd az időközben életveszélyessé vált kastélyt 1983-ban felrobbantották.

Vatta

Odescalchi-kastély: A falu szélén találhatjuk település talán legértékesebb épületét, az egykori Odescalchi-kastélyt.  A kastély a 18. század első felében épült barokk stílusban, de rövid időn belül kétszer is átépítették. A 19. századi átalakításakor nyeri el mai formáját.  A kastély kertjében hatalmas fenyők és tölgyfák sorakoznak. Az épület a település általános iskolájának ad otthont. A kastély 1999 óta nevében is a falu híres szülöttjének emlékét őrzi, ekkor vette fele Szemere Bertalan nevét. A kastély épülete láthatólag jól karban van tartva, kastélykertje rendezett benyomást kelt.

Zalkod

Mezőssy-kúria: A birtokos réteg körében az 1920-as évekre sok változás történt. A két világháború közötti idoszak meghatározó személyisége Mezossy  László volt a falu egyetlen „ kastélyának” tulajdonosa, de 1950-ben el kellett hagynia a kúriát, amit az 1960-as években le is bontottak.

Zsujta