BÁCS-KISKUN MEGYE KASTÉLYAI

Apostag

Hetényi-kúria: Hetényi Ákos udvarháza a századforduló táján épülhetett, mára elpusztult.

Baja

Vojnich-kastély: Szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős épület. DK-i sarkán kör alaprajzú sarokrizalit. D-i, utcai homlokzatán pilaszterekkel tagolt, timpanonnal lezárt középrizalit. A pilaszterfejezetek Kossuth-címerekkel díszítettek, a timpanonban a birtokos család címere. É-i, kerti homlokzata előtt négyoszlopos, timpanonos portikusz, attól Ny-ra kosáríves, árkádos folyosó. Kéttraktusos elrendezésű, jelentősen átalakítva. Síkmennyezetes helyiségek, mennyezeti gipszrózsákkal, kályhafülkékkel, az egyikben klasszicista kályhával. Az épületen lábazat és háromrészes főpárkány huzódik végig. Főhomlokzata 3+3+2+1 ablaktengelyes az első vak, az utolsó a saroktorony. A középső három tengely nagyon kis kiülésű rizalitot képez, timpanonnal. A két szélső homlokzatszakasz széleit és a tengelyközöket vízszintes sávozású falsávok hangsúlyozzák. A rizalit széleit egy-egy, ablakközelit két-két, kannelurázott törzsű pilaszter zárja le ill. tagolja. A pilaszterek fejezetét a magyar címer ábrázolása tölti ki, a főpárkány képszékét és a timpanonmezőt stilizált, magyaros motívumok; a timpanon közepét a birtokos család címere ékesíti. A nyílások állótéglány alakúak, egyszerű szalagkerettel, könyöklővel, fölöttük és alattuk (a mellvédmezőben) a falat fekvő téglalap alakú bemélyedő tükrök tagolják.
A rizaliton kívüli nyílások ugyancsak állótéglány alakúak, egyszerű szalagkerettel és könyöklővel, de van szemöldökpárkányuk, melyet egy-egy állókonzol tart, a mellvédmező lábazatos. Az oldalhomlokzat (a zárterkélyt nem számítva) két tengelye, a két tengely között 5 kannelurázatlan törzsű pilaszter áll. A kerti homlokzatot kosáríves záródású, egyszerű szalagkeretes árkádok tagolják, közöttük az oldalhomlokzatiakkal megegyező pilaszterek emelkednek. A két szélső homlokzatszakasz széleit és a tengelyközöket vízszintes sávozású falsávok hangsúlyozzák. Feltehetően Vojnich György építtette az 1830-as években. Később a Herczfeld, majd az 1920-as évektől a Grünhut család tulajdonába került. 1947-1952 között Rudnay Gyula festőiskolája működött itt, 1985-től múzeum. 2003-ban részben felújítva.

Bácsalmás

Teleki-kastély: A település központjában, a vasútállomás közelében volt a Teleky grófok parkosított kastélya, amit 1918. novemberében a bevonuló szerb katonák kifosztottak, majd felgyújtottak. Ma már nem látható, mindössze régi képeken lehet felfedezni az épület, illetve kertjének részleteit.

Antonovits-kúria: Az almási Antonovits család Mária Teréziától kapta nemesi címét. Kúriájuk a település foterén (Hosök tere) áll, melynek építési idopontja 1820-30 közé teheto, az építtetoje Antonovits Albert, császári és királyi kamarás volt. A plébánia mai épületét a kegyurak 1858-ban Antunovics Albert császári és királyi tanácsos örököseitol vásárolták meg 7000 Ft-ért. Az Antunovics-kúria elegáns, klasszicizáló stílusban készült épület. Említésre méltó értékes könyvtára. A 20.-században a kúria épületét a kert felé kibovítették. A kúria ma is a római katolikus plébániának ad helyet. Az épület fohomlokzata 2+3+2 osztású, közepén enyhén eloreugró rizalittal, melynek teteján timpanon látható mezejében feszülettel. A rizalit két szélén 2-2, az ablakok között 1-1 klasszikus jón oszlopfovel ellátott féloszlop látható. Az épület eredetileg T alaprajzú volt, az utcai oldalon a szobák, az udvari nyúlványban az étkezo kapott helyet. Az épületet udvari része az átépítések következtében jelentosen megváltozott az eredeti állapothoz képest.

Siskovics-Fischof-kúria: Szabadon álló, eredetileg téglalap alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetõs épület. D-i, Hõsök terei homlokzatán kis kiülésû, timpanonos középrizalit. Udvari homlokzata elõtt faoszlopos tornác fûrészelt eresszel és mellvéddel, közepén falazott oszlopos, nyeregtetõs, nyitott verandával. A veranda K-i felét és a homlokzat további részét az épületet L alakra bõvítõ, késõbbi udvari szárny takarja el. Kéttraktusos elrendezésû, átépítve. Fürdõszoba vörösréz kályhával, valamint padlóburkolatok, nyílászárók, kályha, 20. század elsõ fele. Épült a 19. század második felében, 1896 körül, eklektikus stílusban. Siskovics Tamás nemesi kúriájának homlokzatán látható a család címere. Itt kapott helyet 1989-ben az állandó helytörténeti kiállítás. 1896-ban Siskovics József országgyûlési képviselõ birtokában volt, majd 1913-1944-ig Fischof Béla ügyvéd lakta. 1950-tõl orvosi rendelõ volt. 1987-1988 között az új funkciónak megfelelõen felújították. A toldalékban fafaragó mûhely, a telken álló fészerben nyári kézmûves mûhely és kiállítótér található.

Kovacich-kúria: A dalmát származású Kovachich család régi nemesi család. 1604-ben Rudolf király megerosítette nemességüket. Innentol kezdve használták a radodnicsi és perlekovicsi eloneveket. 1803-ban I. Ferenc királytól Kovachich Ferenc fiai (Ferenc, György és Antal) Almáson birtokot kaptak édesapjuk a határorvidéken végzett szolgálatainak elismeréseképpen, egyúttal jogot kaptak az almási elonév használatára. Ok emelték a század elején a klasszicizáló kúriát. A XX. század elején, egy átalakítást követoen, a Magyar Királyi Járásbíróság kapta meg az épületet, majd a II. világháború után a Bácsalmási Járási Bíróság muködött a falai közt. 1962-ben átalakították az épületet, díszítéseit feltehetoen ekkor verték le, melynek eredménye a ma látható puritán külso. Azóta gyermekotthon üzemel benne. Az otthont jelenleg a római katolikus egyház Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató intézménye muködteti. Eredetileg téglalap alaprajzú épület fohomlokzata 3+3+3+1 osztású lehetett, melynek közepén a fal síkjából éppen csak jelzésszeruen enyhén eloreugró timpanonos rizalit volt látható. A timpanon mezejét valószínuleg címer díszíthette, bár az archív felvételeken nem lehet egyértelmuen kivenni. A rizalit két szélén és az ablakok között egy-egy féloszlop, az ablakok felett egy-egy dombormu volt. Az épület jobb oldalán feltehetoen újabb építésu szakasz található, melybol nyúlik hátra az épület egyértelmuen késobb épült oldalszárnya. A mellékutcai (bal) oldalon is található egy újabb hozzáépítés. Az udvari homlokzatról eredeti állapotáról nem maradt fent hiteles forrás.

Bácsborsód

Latinovits-kastély: A kastélyt 1760-1770 között Latinovits József építtette. A kastélyban kb. 2000 kötetes érdekes könyvtár és a hajdani Latinovits-féle birtokra vonatkozó Mária Terézia korabeli számos érdekes térkép volt látható fénykorában. Domboldalban szabadon álló, téglalap alaprajzú, kerti homlokzatán középrizalittal ellátott kúriaépület kontytetővel, cserépfedéssel. É-i homlokzata kétszintes, a homlokzat közepén timpanon. D-i, kerti homlokzata földszintes, középrizalittal, melynek timpanonjában voluták között a Latinovits-címer, alatta kronosztikonos felirat: 1772. Kéttraktusos elrendezésű, az alsó szinten fiókos dongaboltozatos helyiségek, kokeretes ajtókkal, a felson síkmennyezetes helyiségek, mennyezeti stukkókkal a 20. század első feléből, kályhákkal, kályhamaradványokkal és nyílászárókkal, a 19-20. századból. Az 1772-ben épült kúria 1853-ban leégett. Akkori tulajdonosa, Latinovits Frigyes építtette újjá, ekkor nyerte el mai formáját. Latinovits ekkor egy új szárnnyal bővítette a kastélyt, mely az addigi főszárnynál jóval nagyobb volt, megtöbbszörözve ezzel a kastély addigi alapterületét. 1930-ban Latinovits Endre a rezidencia új szárnyát - máig ismeretlen okból - a park kerítésével együtt lebontatta, így csak a régi szárny marad meg. Endre végül 1934-ben eladta az épületet, az új tulajdonos a római katolikus egyház lett. 1934-től az r. k. plébánia működött benne. 1986-ban új tulajdonos birtokába került, 1988-ban és 1998-ban felújították. Egyik rövidebb oldalához az épület tengelyére merőleges műhelysor épült. A helyszínrajz nem egészen pontos ebben a tekintetben. Az épületen lábazat, egyrészes szemöldök- és főpárkány fut körbe. Az utcai homlokzat a pinceszinten három, a földszinten nyolc tengelyes, a középső két tengelyt a főpárkányra ülő timpanon hangsúlyozza. Az ablakok kereteletlenek, állótéglány alakúak; az emeletieket lizénapár fogja közre, a szemöldökpárkány fölöttük félkörívet ír le. A két rövidebbik homlokzat hasonló kialakítású, három-három tengelyesek. A kerti homlokzat 3+3+3 tengelyes, a nyílások kiosztása csak a háromtengelyes középrizaliton szabályos. A középrizalit két tengely mélységű. A 2., 5., és 8. tengely ajtó, a többi ablak; ez utóbbiak állótéglány alakúak, keret nélkül. A 6. tengely az épület főbejárata, szárnyai, vasalatai eredetiek. Fölötte félköríves felülvilágító, afölött a timpanonban faragott címerkő és kronosztichonos felirat látható. A főpárkány és a szemöldökpárkány közötti sávban, többnyire a falnyílások tengelyében faragott betétmezők helyezkednek el. Épületbelső: Átalakítása folyamatban van, a fölső szinten szolgálati lakásokat alakítanak ki (3 db), alul műhely van. Mindkét szint kéttraktusos, a kert felőli oldalon folyosóval. A fölső szint (a tulajdonképpeni földszint) helyiségei síkmennyezetesek, a mennyezet e századi gipszrózsákkal díszített. Sok a régi nyílászáró, több szobában megvan a cserépkályha (különböző korúak). A központi helyiségből nyíló kis kamraszerűségben volt a pincelejárat, ma el van falazva. Ez a lejárat a pincének abba a részébe vezetett, ami ma szintén nem használatos és állítólag be van temetve. A pincének (tehát az alsó szintnek) így csak kevesebb, mint felét használják a már említett műhely-funkcióra. A terek itt kosáríves fiókos dongával vannak fedve. Az ajtók kőkeretesek. A padlásfeljárat a fölszinti folyosóról nyílik, téglapadozatos, a tetőszerkezet újabb, mint az épület. Két kályha töredékeit itt tárolják.

Latinovits-Pucher-Schumacher-kastély: Van itt még egy újabb emeletes kastély, melyet Latinovits Ernő huszár főhadnagy, országgyűlési képviselő épített a múlt század utolsó negyedében. Ő hamarosan bagosi Pucher Józsefnek adta el az épületet, aki műépítészként és építési vállalkozóként 1892-ben kapott nemesi címet és előnevet. Később Schumacher Frigyesné szül. Lelbach Krisztináé lett, majd a Sauerborn családhoz került.

Dunatetétlen

Teleki-kastély: A 19-20. század fordulóján Dunatetétlenen gróf Teleki József volt a tulajdonos a híres Teleki családból. Ekkoriban a terület közigazgatásilag Hartához tartozott. A grófi család virágzó birtokot alakított ki több majorsággal. A Nagymajor volt a grófi család lakóhelye, ide építtetett Teleki József 1914-ben egy parkkal körbevett 16 szobás kastélyt. A Sándor major, Károly major és az Alsó major volt a cselédség lakóhelye, itt voltak a gazdasági épületek. A háború alatt kórházként, majd fogolytáborként használták. Nem sokkal később a tetőszerkezet leégett. A háború után közösségi tulajdonba került az épület, amely termelőszövetkezeti irodaként, és tanácsházaként is működött a szocializmus évtizedeiben. Jelenleg az önkormányzat tulajdona, itt kapott helyet a helyi művelődési ház (Faluház), a posta, az orvosi rendelő, egy klub-, és egy raktárhelyiség, a kábeltelevízió központja, két szolgálati lakás, valamint a polgármesteri hivatal is, szinte minden fontos intézmény az óvodán és az iskolán kívül. A park egészen a 90-es évek közepéig körbe volt kerítve, valamikor el is volt zárva. A grófi családon és a belső személyzeten kívül más nem mehetett be a parkba, ezt a hagyományt az újabb rendszerváltozásig meg is őrizték a községi vezetők, igazából ekkor sem volt szabad bejárás. Ma viszont csak a régi kerítés alapok és oszlopfők övezik a területet, utalva a múltra, de hangsúlyozva a közpark jelleget, hogy az mindenki számára élvezhetően nyitva álljon.

Bauer-kastély: A jelenlegi belterülettől meglehetősen távol volt birtoka Törley Antalnak, illetve Bauer Rudolf, 1990-ban Párizsban diszkoszvetésben aranyérmet nyert olimpikonnak, akinek szintén volt a tulajdonában itt egy kastély. Ma magántulajdonban van és hotelként üzemel.

Fülöpszállás

Dörgicsei-kastély: Rendkívül népszerű - elsősorban a külföldi vadászok körében a Dörgicsei-kastély, ahol gyönyörű környezetben kapcsolódhatnak ki a vendégek. A kastély eredetileg is vadászkastélynak épült.

Hajós

Érseki kastély: 1739-ben épült, gróf Patasich Gábor kalocsai érsek megbízásából ezen a helyen egy földszintes vadászkastély, amit ekkor egy nagy vadaspark vett körül. Eredetileg, állítólag Mária Terézia fogadására épült, de királynénk mégsem látogatott el Hajósra. Batthyány József kalocsai érsek kedvelt rezidenciája volt. A szellős dunántúli kastélyokhoz szokott kalocsai érsek, Batthyány József nem szeretett a dohos kalocsai várban lakni, ezért a hajósi nyári lakot 1766-67-ben barokk kastéllyá alakíttatta. Az átalakítás során megnagyobbodott az épület, emelet, tornyok és díszes kapuk kerültek rá. Az ablakok vasrácsai gyönyörűségesek. A volt érseki kastély a Dunához közel, Kecskeméttől délre, az 54. számú útról megközelíthetően, attól 2 km-re, Hajós nagyközség központjában található. Az érett barokk stílusú egykor volt érseki nyaraló jelenlegi 4916 m2-es területét szintén védelem alatt álló szobrokkal díszített 2 kapu és kőkerítés határolja a közterület felől. Két földszintes melléképület-szárny található az udvar 2 oldalhatárára építve, amelyben jelenleg a Gyermekotthon raktára és irodái találhatók. A hátsó kőkelyhekkel díszített, lábazatos, oszlopos kerítés a Hajósi Általános Iskola felől határolja. A kétszintes kastély épülete kis részben alá van pincézve, földszinti alapterülete 367 m2, az emelet 433 m2, a raktárnak használt melléképület alapterülete 301 m2 és 381 m2 az irodai szárnyé. A XX. század elején, 1907-ben, aztán Városy Gyula érsek, árvaházzá alakíttatta, majd gyermekotthon. Az ezután üressé váló és pusztuló kastélyt nemrég felújították, múzeumi célokra és rendezvények tartására hasznosítják.

Harta

Állampuszta: Wágner-kastély: A Wagner-kastély (Állampuszta) négyzet alapú emeletes épületének fohomlokzatát rizalit tagolja. A büntetés-végrehajtási épülettel körülzárt eklektikus kastélyt 1883-ban építette Wagner Pál földbirtokos. Építésének indíttatása abból fakadt, hogy része volt a börtönélet elviselésében. A történet szerint, egy váratlan korai hazaérkezése alkalmával rajtakapta feleségét egy ismeros férfival. Agyonlotte feleségét, mely tettéért 13 évet töltött börtönben. Az ott szerzett keseru tapasztalatai kapcsán és amiatt, hogy gyermekei nem fogadták el kiszabadulása után, építette a saját kastélya köré a szabadabb életteret biztosító intézetet. A parancsnoki épület homlokzatán márvány emléktábla található: "Ezen Közvetíto Intézet I. Ferencz József dicso uralkodása alatt létesíttetett dr. Pauler Tivadar igazságügyminiszter által az 1883-dik esztendoben. A környezo birtokot a néhai Wagner Pál végrendeletileg hagyományozta az államnak. Áldás legyen emlékezetén!"

Helvécia

Weber-kastély: Szabadon álló, téglalap alaprajzú épület, É-i sarkán íves toronnyal és ahhoz csatlakozó támfallal. A homlokzatok és a támfal pártázattal lezárt, neogótikus nyíláskeretelésekkel. Szintváltós, ÉNy-i homlokzata egyemeletes, DK-i földszintes, tornya háromszintes. DNy-i homlokzatához újabb, az eredeti épület méretét meghaladó, földszintes irodaépület kapcsolódik. A belső erősen átalakítva. Eklektikus pince- és lakóépület, historizáló, egyik sarkán háromszintes saroktoronnyal. Egykori főhomlokzata fszt-en és emeleten 3 tengelyes, fszt-en a nagy szegmensíves záródású kétszárnyú kaput 1-1 hármas ablak fogja közre. Az emeletet három háromosztású ablak foglalja el. A szinteltolás miatt a torony mellett az emelettel egy szinten teraszt alakítottak ki. Pincéje poroszsüveg boltozatos, tizennégy fa- és betonhordóval (kivitelező: Rostock und Hoffelner, Klosterneuburg). Weber Ede (akit Báró Eötvös József kultuszminiszter hívott 1870-ben Magyarországra, eredeti neve: Heinrich Eduard Weber) svájci képezdei tanár, a település névadója, a vasútállomás közelében a mirimári kastély mintájára új lakóházat és alatta hatalmas pincét, valamint présházat építtetett (építész: Székely Ödön). Itt alakította ki újonnan telepített szőlőbirtokának, a Kecskeméti Szőlőtelepítő Társulat Rt.-nek központját.

Köncsögpuszta: Szappanos-kúria: A Szappanos kúria Helcvéciához tartozó Köncsögpusztán került felépítésre, a környék legeldugottabb helye, megközelítése, bonyolultan csak földúton lehetséges. Az építteto Szappanos család 1674-ben kapta nemesi rangját, a kúriát vitéz Szappanos Jeno, Kecskemét város fomérnöke tervezte, Szappanos Elek számára. A városföld határában lévo kúria 1936-ban épült. 1946-ban a kúriát államosították, majd a Helvéciai Állami Gazdaság kezelésébe került. Volt benne iskola, majd magtár, késobb raktárként funkcionált. A lerobbant állapotú épület 1988-ban magán tulajdonba került, majd 1989-ben panzió céljára teljesen felújították. A tulajdonos Budapesten lakott, és ritkán járt le a birtokára, a kúria berendezéseit szép fokozatosan ezt követoen széthorták, eloszor a fürdoszobák berendezései, majd fokozatosan minden eltunt. Ugyan a háznak voltak gondnokai, de ok is segítettek a széthordásban, rendorségi eljárás is folyt és a környéken megtalálták az elhordott tárgyak 80%-át. A romos épületet a közelmúltban lebontották.

A Szappanos családnak a közeli Városföldön áll még egy felújított kúriája.

Hercegszántó

Habsburg-kiskastély: Az egykori vadászkastély 1891-ben épült neobarokk stílusban. Vadászkastélynak építtette Habsburg Frigyes főherceg. A gemenci vadászatok helyszíne volt Karapancsa, a főherceg sokat vadászott e területen. A nyerstégla falú épület főhomlokzatát két sarokrizalit tagolja, melyeket magas arányú, franciás tetőidom hangsúlyoz. A homlokzat nyugodt kezelésű, díszét az ablakok egyszerű vonalú szalagkeretezése, illetve az emeletet és a földszintet elválasztó, a falsíkból alig kiemelkedő övpárkány jelenti. Az épület tömegének pavilonszerű tagoltsága, melyet a manzárdtető még inkább kiemel a francia, kora barokk építészetet idézi. Habsburg Frigyes 1936-ban bekövetkezett halála után fiára, Albrechtre szállt a karapancsai birtok. A második világháborúig ő volt a tulajdonosa. A kastélyt teljesen helyreállították, múzeumot rendeztek be benne, melyben a Habsburg birtok története, vadászati és néprajzi kiállítások kerültek berendezésre. A béllyei, volt Habsburg főhercegi uradalom karapancsai erdőkerülete majorságának épületegyüttese. A kiskastély szabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes épület, É-i homlokzatán erőteljesen kiülő középrizalittal, D-i homlokzata K-i és Ny-i sarkán torony jellegű sarokrizalitokkal. A D-i homlokzat felé kontyolt nyeregtetővel, a tornyokon manzárdtetővel fedett. A tornyokon bádog szélzászlók, évszámmal: 1891. É-i homlokzata vakolt, a többi homlokzata téglaarchitektúrás. Kéttraktusos, középfolyosós elrendezésű. ÉNy-i helyisége csehsüveg boltozatos, a több síkmennyezetes. A cselédház L alaprajzú, földszintes, nyeregtetős, téglaburkolatos épület, udvari homlokzatain faoszlopos tornáccal. Kéttraktusos elrendezésű, átépítve, a helyiségek síkmennyezetesek. Az istálló T alaprajzú, földszintes, téglaburkolatos épület, a T vízszintes szárán felső csonkakontyolt nyeregtetővel, a T függőleges szárán nyeregtetővel. Istálló és kocsiszín van benne. A fővadászlak téglalap alaprajzú, földszintes, kőlábazatos, téglaburkolatos épület, felső csonkakontyolt nyeregtetővel. A T függőleges szárát valamivel alacsonyabb tetőgerincű, néhány lépcsőfokkal megemelt nyitott terasz alkotja, orommezoje faburkolatos, mellvédje szintén fából, lombfurészelt. Az erdészház téglalap alaprajzú, földszintes, nyeregtetős épület. Téglalábazatos falmezőirol a vakolat részben eltávolítva. Az épületegyüttes a 19. század végén, Habsburg Frigyes főherceg idején alakult ki és nyerte el mai formáját. Többségében jelenleg lakás található. A kiskastély részei 2005-ben felújítva.

Erdőben szabadon álló, tagolt tömegű, egyemeletes épület. Az épület kéttraktusos, e két traktus feltehetően két külön építési szakaszban is készült. Főhomlokzata négytengelyes, egy-egy tengelyes oldalrizalitokkal. Földszinten oldalrizalitokon ablak; középrizaliton két ajtó; első emelet mind a négy tengelyében ablak. Homlokzat vörös és sárga kerámiatéglával van burkolva; zárópárkány téglából rakott fogrovatsoros. Oldalrizalitokon manzárdtető padlásablakokkal; középen kontyolt tető padlásablakkal. A tető cserépborítású; manzárdtető élén fűrészelt faelemekből készült korlát, valamint évszámos (1891) fémzászló. Bal oldalhomlokzat két egyemeletes, vörös és sárga téglával burkolt szakaszból áll. Első szakasz földszintjén vakablak, majd ablak; emeletén ablak. Második szakasz mindkét szintjén egy-egy ablak. Első szakasz háromszögű oromzattal zárt, oromzatban tégla szalagkeretű körablak; második szakasz manzárdtetővel fedett. Hátsó homlokzat háromtengelyes; kéttengelyes középrizalitja jobb oldalán egytengelyes szakasz; bal oldali szakaszon nincsenek nyílások. Homlokzat átalakítás alatt. Középrizalit földszintjén és emeletén két-két ablak; jobb szakasz földszintjén ablak, emeletén kettős szalagkeretű vakablak. Középrizalit oromzatában tégla szalagkeretű körablak. Jobb oldali homlokzat két egyemeletes, vörös és sárga téglával burkolt szakaszból áll. Első szakasz mindkét szintjén egy-egy ablak; emeleti téglából készült szalagkeretű. Második szakasz földszintjén ajtó és ablak; emeletén két ablak. Első szakasz manzárdtetővel fedett; második szakasz háromszögű oromzattal zárt, oromzatban tégla szalagkeretű körablak. Az épület hátsó traktusán cserépborítású nyeregtető. Az épület kerámiatégla burkolata a folyó felújítás alatt több helyen megsérült. Ablakok és ajtók az épületben jelenleg nincsenek; bemenni nem lehet.

Habsburg-nagykastély: A Habsburg-nagykastélyt Habsburg Frigyes nagyherceg építtette neobarokk stílusban, II. Vilmos német császár látogatása alkalmából. 1902-ben a szűkösnek bizonyuló kiskastély közelébe újabb épületet emeltek, az ún. nagykastélyt. 1910-re készült el. Erdőben szabadon álló, négyzetes alaprajzú, egyemeletes, beépített tetőterű manzárdtetős vadászkastély. Az épület együttes egy hatalmas parkban található, a Duna-Dráva Nemzeti Park területén, Hercegszántóhoz közel Karapancsán. A park rendezett, az épületek állaga, frissen felújítva, belső berendezései kastélyhoz méltóak, a volt cselédlakásokat tartalmazó épület felújítása is befejeződött, itt szállodai szobák kerültek berendezésre. É-i, főhomlokzatán és D-i, kerti homlokzatán középrizalit, középütt félkörívesen záródó attikával, abban ovális ablakkal. Rizalitjainak nyílásai és a tetőtéri ablakok félköríves záródásúak, a többi nyílás vízszintes záródású. Síkmennyezetes belső terek, faburkolatos lépcsőház és reprezentatív terek, márványkandalló. Melléklépcsőház a K-i oldalon, az alagsorban kiszolgáló helyiségek. Jelenleg vendégházként működik. Háromtengelyes főhomlokzat egytengelyes középrizalittal. Szélső tengelyekben lizénakeretelésu mezők három függőleges sávra oszlanak; szélsőkben höbörcsös vakolású, sarkain ívesen visszametszett tükör; középsőkben földszinten profilozott szalagkeretes ablak konzolokon nyugvó profilozott egyenes szemöldökpárkánnyal, konzolok között stukkó füzérdísszel, profilozott könyöklopárkány alatt kiülo tükörben tagolt körvonalú tükörrel; emeleten profilozott szalagkeretes ablak záróékkel, profilozott könyöklőpárkány alatt cseppdíszes és volutás köténnyel. Középrizalit földszintjén félköríves záradékú kapu szalagkerettel, záróékkel, valamint a kapu fölötti tükörben füzérdísszel, fent profilozott egyenes szemöldökpárkánnyal. Kapu fölött nagyméretű, félköríves záradékú ablak. Nyílások két oldalán höbörcsös vakolású falmezők. Profilozott zárópárkány fölött középrizaliton hullámos vonalú oromzat középen álló ovális alakú ablakkal, ablak fölött egyenes szakaszok között félköríves profilozott szemöldökpárkánnyal, ablak fölött záróékkel és füzérdísszel. Oromzat mögött épület manzárdtetejébe metsződő kisebb manzárdtető. Négytengelyes oldalhomlokzatok - kis eltéréssel - egymással megegyező kialakításúak. Első és negyedik tengelyben lizénakeretelésű mezők három függőleges sávra oszlanak; szélsőkben höbörcsös vakolású, sarkain ívesen visszametszett tükör; középsőkben földszinten profilozott szalagkeretes ablak konzolokon nyugvó profilozott egyenes szemöldökpárkánnyal, profilozott könyöklőpárkány alatt kiülő tükörben tagolt körvonalú tükörrel; emeleten profilozott szalagkeretes ablak záróékkel, profilozott könyöklőpárkány alatt cseppdíszes és volutás köténnyel. Második és harmadik tengelyben földszinten profilozott szalagkeretes ablak konzolokon nyugvó profilozott egyenes szemöldökpárkánnyal, profilozott könyöklőpárkány alatt kiülő tükörben tagolt körvonalú tükörrel; emeleten profilozott szalagkeretes ablak záróékkel, profilozott könyöklőpárkány alatt cseppdíszes és volutás köténnyel. Második és harmadik tengely között keskeny, höbörcsös vakolású falmezők. Bal oldali homlokzat harmadik tengelyében lévő földszinti homlokzat alatt melléklépcsőházba nyíló ajtó. Hátsó homlokzat öttengelyes, háromtengelyes középrizalittal. Szélső tengelyekben lizénakeretelésű mezők három függőleges sávra oszlanak; szélsőkben höbörcsös vakolású, sarkain ívesen visszametszett tükör; középsőkben földszinten profilozott szalagkeretes ablak konzolokon nyugvó profilozott egyenes szemöldökpárkánnyal, konzolok között stukkó füzérdísszel, profilozott könyöklőpárkány alatt kiülő tükörben tagolt körvonalú tükörrel; emeleten profilozott szalagkeretes ablak záróékkel, profilozott könyöklőpárkány alatt cseppdíszes és volutás köténnyel. Középrizalit földszintjén félköríves záradékú ajtó két oldalán egy-egy félköríves záradékú ablak. Nyílások körül közös szalagkeret nyílásonként záróékkel, ablakok fölött füzérdíszel, ajtó fölött gyümölcsfüzérrel; ajtó fölötti záróék felső, profilozott pereme az ablakok szélességében húzódó kiülő tükrön vízszintesen végighúzódó profilozott párkány golyvázódó szakasza. Első emeleten három, félköríves záradékú ablak, melyek középsője vak. Nyílások körül közös szalagkeret nyílásonként záróékkel, ablakok fölött a középső vaknyílás fölötti kartusról lecsüngő füzérdísszel; profilozott hármasan kapcsolt könyöklőpárkány alatt cseppdíszes és volutás köténnyel. Nyílások két oldalán höbörcsös vakolású falmezők. Profilozott zárópárkány fölött középrizaliton hullámos vonalú oromzat középen álló ovális alakú ablakkal, ablak fölött egyenes szakaszok között félköríves profilozott szemöldökpárkánnyal, ablak fölött záróékkel és füzérdísszel. Oromzat mögött épület manzárdtetejébe metsződő kisebb manzárdtető. Épület manzárdtetejének csúcsán üvegezett oldalú kilátótorony. Hátsó homlokzat előtt oszlopszékekkel tagolt kovácsoltvas korlátú terasz kétoldalt felvezető íves lépcsőszárakkal. Udvaron, főhomlokzat előtt egy álló, hátsó homlokzat előtt két fekvő szarvas szobor.

Jánoshalma

Orczy-kastély: 1799-től az Orczy-család jobbágybirtoka lett. Szabadon álló, T alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős épület. DNy-i, utcai homlokzatán kis kiülésű, széles középrizalit. Az udvari homlokzatokon, az ajtók fölött valamivel szélesebb, félköríves felülvilágítók. Kéttraktusos elrendezésű, síkmennyezetes helyiségekkel, az utcai szárny helyiségeiben fűtőnyílások, 19. század végi, 20. századi nyílászárók. Az udvari szárny végében gazdasági helyiségek. Építtette az Orczy család 1820 körül, 1846-tól a Stametz-Mayer János tulajdonába került, majd 1945-ig a San Martino grófi család birtokolta. 1945 után iskola, jelenleg lakások vannak benne. Többször átépítve. Szabadon álló, T alaprajzú földszintes épület kontytetővel, cserépfedéssel. Az 1920-as években már megvolt az a fal, ami az épületet két szimmetrikus részre választotta, ez az állapot áll fenn jelenleg is. Utcai homlokzatát alul lábazat, fölül egyrészes párkány zárja le. 2+4+2 ablaktengelyes, az ablakok állótéglány alakúak, könyöklősek, a könyöklőktől a párkányba becsatlakozó, kiülő falmezőkben helyezkednek el. A homlokzat és a középrizalit sarkait hasonlóan kialakított lizánák hangsúlyozzák. (A 9.sz. házrész ablakai kicsit mások: a rizalitban levők fölött fekvő téglalap alakú falmezők, a szélsőkön szalagkeretben lépcsős, gyöngysorral ellátott falmező van.) Az udvari homlokzat nyílásai állótéglány alakúak, az ajtók fölött félkör alakú felülvilágítók helyezkednek el. A félkörök átmérője valamivel nagyobb, mint az ajtó szélessége. A T hosszabbik szárának végét gazdasági helyiségek (színek) foglalják el. Két önálló lakás lett kialakítva az épületben, ebből adódóan eltérő homlokzati megjelenés, de összességében elhanyagolt állapotot mutat.

Kalocsa

Érseki kastély: Az egykor itt állt vár bástyáját (lakótornyát) beépítették a mai, barokk stílusú palotába. A palota kápolnáját és dísztermét Maulbertsch freskói díszítik. Itt található az érseki könyvtár és kincstár. A palotát Batthyány József érsek kezdte építtetni 1775-ben Oswald Gáspár tervei alapján. Utána Patasich érsek építtette a könyvtári szárnyat, ezzel megalapította a nevezetes főszékesegyházi könyvtárat. A könyvtár és kabinet faburkolata rokokó stílusú. A XVII. század utolsó évében született a nyugati szárny. A palota dísztermében áll többek között Liszt Ferenc zongorája, amelyen több hangversenyt adott. Egykori parkjának megmaradt részén, kővázákkal díszített pilléres, kovácsoltvas rácsos kerítéssel övezett területen, szabadon álló, U alaprajzú, kétemeletes, nyeregtetős épület. Középső szárnyának D-i, utcai homlokzatán kis kiüléső sarokrizalitok és pilaszterestimpanonos, manzárdtetővel fedett középrizalit. A tető csúcsán váza, a timpanonban érseki címer. Földszinti középtengelyében átlósan kiforduló oszlopok között kapu, az oszlopokon kovácsoltvas korlátos erkély, korlátján PA - báró Patachich Ádám érsek monogramja. Kapualja négy szakaszos, dongaboltozattal. Kéttraktusos, oldalfolyosós elrendezésű, a földszinten csehsüveg boltozatos helyiségekkel, az első emeleten részben csehsüveg boltozatos, a másodikon tükörboltozatos, illetve síkmennyezetes helyiségekkel. Az első emeleten két szint magasságú ebédlő, klasszicista mennyezeti stukkókkal, az oldalfalakon négy grisaille-kép. Az oratórium és házikápolna, a díszterem falképei, a faburkolatos könyvtár és az ebédlő grisaille-képei: 1784 (Franz Anton Maulbertsch). Érseki magánkápolna: műmárvány díszítés és oltárarchitektúra, oltárkép: 16. század vége. Kovácsoltvas lépcsőkorlátok: 18. század vége (Herold kalocsai mester). Kályhák, 18. század második fele. A kertben két 18. századi jégverem. A kastélykerítés kovácsoltvas kapuja fölött püspöki kalap alatt összefonódott C L K monogram - Comes Ladislaus Kollonich. A mai kastély elődje egy 13. századi lakótorony és a hozzá tartozó gazdasági épületek, melyeket a 17. század végéig használtak. Gróf Kollonich Lipót érsek a város töröktől való visszafoglalása után csak a kápolnát javíttatta ki 1691-1695 között. Gróf Széchényi Pál érsek 1696-1710 között a romokból emeletes lakot építtetett, melyet a sarkokra épített tornyokkal gróf Csáky Imre érsek bővített tovább a 18. század elején. Gróf Batthyány József a régi kastélyt leromboltatta és megbízást adott új palota tervezésére és építésére, amely 1775-ben kezdődött, talán a korábbi épület egyes részeinek felhasználásával (építész: Oswald Gáspár piarista szerzetes, kivitelező: Kronavetter Antal Lipót uradalmi mérnök). Befejezésére, a tervek módosításával (építész: Kronavetter Antal Lipót - valószínűleg Franz Anton Hillebrandt nagyváradi püspöki palota tervének adaptációjával), a Ny-i szárny kivételével, báró Patachich Ádám érseksége idején, 1780-ban került sor. Ekkor nyílt meg a könyvtár is. A Ny-i szárny gróf Kollonich László érseksége idején, 1787-1817 között épült fel (építész: Joseph Tallherr). A Ny-i szárny földszintjén az Érseki és Főkáptalani Levéltár, valamint az érseki hatóság hivatalai, az emeleten az érseki rezidencia található. A várost átszelő Szt. István utca torkolatával szemben, a Szentháromság tér északi oldalán áll, a szabadonálló, "U" alakú alaprajzú, háromszintes, barokk kastélyépület, egykori hatalmas barokk kertjének töredékével. (Nagyobb része a városé lett.) A tértől barokk vázákkal díszített pillérekkel tagolt kovácsoltvas kerítés választja el.
Tető: nyeregtető rézlemezzel fedve.
főhomlokzat: fszt.: 13 tengely, 1+4+1+1+1+4+1
1.em.: 16 tengely, 2+4+2+1+2+4+2 ??
2.em.: 15 tengely, 2+4+5+4+2 ??
kiskiülésű sarokrizalit a fszt 1. illetve az emeleten 1. és 2. tengely, fszt-en középső 3 tengely, emeleteken középső 5 tengely enyhén kiugró középrizalit, felette timpanon az érseki címerrel. Középrizalitban fszt-en és 1. emeleten félköríves záródású ablakok, egyébként téglalap alakúak. Félköríves, kétszárnyú bejárati kapu, fölötte térbeforduló, 2 pillér, 2 oszlop tartotta kovácsoltvas rácsozatú barokk erkély. Eredeti kapuszárnyak. A tetőn összesen hat "kutyaház", a sarokrizalitok felett lévők oválisak, barokk keretezéssel.

Katymár

Latinovits-Horthy-kastély: A kincstártól 1800-ban Latinovits János és József vásárolta meg a települést; az erre vonatkozó adománylevél 1801-ben készült el, melyben egyúttal a "katymári" előnevet is adományozták a családnak. Ettől az időponttól egészen a II. világháború végéig megszakítás nélkül a Latinovitsok birtoka volt a falu, akik igen sokat tettek Katymár fejlődéséért. A katymári kastély felépítésének borsódi és katymári Latinovits Sándor teremtette meg, aki a közélettől való visszavonulása után jól jövedelmező mintagazdaságot létesített birtokán. Özvegye, Geramb Etel bárónő kezdte el építtetni a kastélyt ismeretlen mérnök tervei szerint, a munkálatukat már fiuk, Latinovits Illés birtokossága alatt, 1840-es években fejezték be. Latinovits Illés komoly közéleti szerepet játszott Bács-Bodrog vármegyében, kortársai, mint "rendkívül nagy műveltségű és képzett férfit" ismerték. 1886-ban bekövetkezett halála után lánya, Latinovits Margit és férje, vitéz nagybányai Horthy István lovassági tábornok - Horthy Miklós kormányzó fivére - lett a birtok tulajdonosa. A századfordulón a kastély falai között 14.000 kötetes könyvtárat őriztek. A házaspár 1921-ig lakta az épületet, ekkor Horthy kérésére eladták a kastélyt, mivel egy vezérkari tisztnek nem volt tanácsos az újonnan meghúzott magyar-jugoszláv határtól pár kilométerre lakni. A család az ország szívében, Gyömrőn vásárolt magának egy másik kastélyt. Az új tulajdonos - a szintén a családhoz tartozó - borsódi és katymári Latinovits János lett. Latinovits máltai lovag volt 1937-38-ban Bács-Bodrog vármegye főispáni tisztét töltötte be. 1945-ben elvették a Latinovitsoktól a kastélyt és a birtokot, majd 1951-52-ben lebontották a korábban már kifosztott épületet. A kastélyba három irányból: a két üvegveranda és a konyha felől lehetett bejutni. A három bejárat között jelentős volt a szintkülönbség. Míg ugyanis a konyhaépülethez magas lépcsősoron kellett felmenni, addig a kerek, hátsó üvegverandához kevesebb, a téglalap-alakú elülső veranda üvegajtajához pedig mindössze három lépcső vezetett fel. Ez a kétirányú ajtó volt a kastély főbejárata: ide hajtottak fel a kocsin, vagy autón érkez vendégek. A téglalap alakú bejárati üvegveranda végét jobb- és baloldalt egy-egy fehér kerti garnitúra foglalta el. Ez volt mind az ebédek, mind a vacsorák színhelyei, általában májustól október végéig. A verandáról középütt nehéz, kétszárnyú tölgyfaajtó egy nagyméretű halba vezetett. Az ebédlőből vastag, jó egy méteres falba vágott kisajtó a szomszédos ún. Napóleonszobába vezetett át. A Napóleon-szoba nevét, a falain látható képekről kapta, melyek a francia császárt, illetve életének egy-egy fontos eseményét ábrázolták. Kétfordulós, széles lépcső vezetett fel az emeletre. Végig szőnyeg borította. A középső, rövid szakasznál páncélos vitéz állt őrt: fején sisak, kezében hosszú, egyenes kard, amelyet lefelé tartott, csúcsával a földnek támasztva. A lépcsőn felére egy rövid folyosó, jobb felöl a nagy biliárdterembe, bal felől egy teljesen különálló sarkhelyiségbe vezetett. Ez utóbbi, amint már említettem, korábban zongoraszoba volt, majd később vendégszoba. Méreteit tekintve teremnek is beillett volna. A lépcsőházi bejárattal azonos oldalon, tőle néhány méterre nyílt az ajtó, amely a kápolnába vezetett. Itt, mivel az oltár alatt megvolt az egyház által megkívánt ereklye, bármikor lehetett misézni. Ennek ellenére minden, ami szükséges rendelkezésre állt: miseruha a sekrestyében, a hívők részére egy-és kétszemélyes imazsámolyok, továbbá mindjárt a bejárat mellett elkerekített részben egy harmonium. A nagy lépcsőházból a biliárdszobába vezető folyosó a helyiség szemközti oldalán folytatódott. Innen nyílt bal felől Latinovits János író-, illetve hálószobája, jobb felől Erzsi tanti szobája és a nagy vendégszoba. Ez utóbb két helyiséget kettős ajtó választotta el. Erzsi tanti szobájából nyílt a felsőjárat a négyszögletes, zömök bástyatoronyba, valamint a közvetlenül melléje épült sudár, felfelé törő kerek toronyba. A tekeredő falépcső először a négyszögletes bástyában levő ún. toronyszobába vezetett. Diót és hagymát tároltak benne. Innen továbbmenve az egyre keskenyedő lépcső egy zárt vasajtóban végződött. Ennek kulcsát Latinovits János őrizte és nem adta oda senkinek. Csakis az õ kíséretében lehetett az ajtón kilépni. Ezt az elővigyázatosságot azzal indokolta, hogy megítélése szerint a kerek torony körbefutó balkonján csak a tartóvasak biztonságosak. Erzsi tanti szobája bejáratánál az emeleti folyosó 'L'-alakban elfordult. Ennek az utolsó, rövid szakasznak a vége felé két ajtó nyílt egymással szemben. Az egyik Latinovits János fürdőszobájába, a másik egy kisméretű vendégszobába vezetett. A kis vendégszoba mellett volt a kijárat a kastély második lépcsőjéhez, az ún. csigalépcsőhöz. Ezt használta mind Erzsi tanti, mind Latinovits János, ezen közlekedtek szobáik és a földszint között. A csigalépcső azonban nemcsak lefelé, hanem felfelé is vezetett. Azt hihette volna az ember, hogy felvisz a toronyba, de hamarosan kiderült, hogy a végállomás a padlás. Ott kötelek voltak kifeszítve, és azokon szántották nagymosás után a ház fehérneműjét. A kerek torony 28 méter magas volt, erkélyéről szép kilátás nyílt nemcsak a parkra és a községre, hanem a környező helységekre is. A kastélyt téglafal vette körül, és ez az egyetlen egészben megmaradt része a kastélynak. A kapuk közül a legdíszesebb az ún. szarvaskaput. Kidöntötték, elvitték, a nyílást befalazták. Pedig milyen pompás volt fénykorában. Kovácsolt vasból készült, mesteri kezek munkájával. Két oszlopa tetejét egy-egy fekvő szarvas kőfigurája díszítette. Fejüket magasan hordták, büszke, merev tekintetüket mintegy a végtelent kereste. Ágas-bogas agancsuk méltán illett volna bármely vadász gyűjteményébe. Ezt a két fejdíszt szúrták ki legelöl a vandál pusztítók, ezt törték le legelőszőr. Ezután az agancs nélküli fejek következtek, majd eltűnt oszlopostul az egyik szarvas-test is. A szarvaskapu, mint bejárat sohasem volt használatban. Mindig zárva tartották, rajta keresztül se kocsi, se gyalogos nem közlekedett. A kastélyból általában a kertészház udvarán át, a postával szemben levő kiskapun léptek ki az utcára. Kocsin a madarasi útra nyíló nagykapun keresztül lehetett kihajtani az istállóudvarról. Ez a kapu ma is megvan, de a felismerhetetlenségig megcsonkított állapotban. Maga a tó keresztben vonult végig a park területén. Két nagyjából kör alakú medencéből és a kettő összekötő egyenes részből állt. Egy nagyobb és egy kisebb sziget volt benne. Középütt egy vadszőlővel hangulatos kis híd ívelte át. A tó partján, a hídon túl mindjárt balra, egy kis műrom vonta magára az arra járók figyelmét. Két üres ablaknyílásán, amelynek a szemközti falon megvolt a pontos hasonmása,át lehetett látni a vízre, illetve a másik partra. A kis építmény mellett egy elég magas, gúla alakú torony állt, tetején fémgolyóval. Ez utóbbi kissé ferdén ült a csúcson, úgy, hogy azt lehetett hinni, hogy bármelyik pillanatban lezuhanhat. Ezért a torony lábánál levő benőtt kis kőpadra sohasem ült le senki. A tónak ugyanezen az oldalán, de a hídtól jobbra, jó pár méter magas bambusznád mellett vezetett el a kertút. Ennek magvait Latinovits János hozta magával egyik utazása alkalmából Indiából, majd Katymáron a tó mellett elültették. Két, egymással szemközti helyre telepítették: a híd innenső, illetve túlsó oldalára. A bambusz gyorsan nőtt és tevékenykedett. Hogy jobban fejlődjön, időnként visszavágták. A tóban laktak halak, de kifogásukkal, tenyésztésükkel senki sem foglalkozott. A tópart legkiemelkedőbb pontján, ahová lépcsőn lehetett feljutni, egy jókora betontömb ráccsal elzárt kis fülkéjében volt a park „Madonnája”. A kis szobor a Szűzanyát ábrázolta, karjában a gyermek Jézussal. A kastélyba vezető hosszabb út mellett állt a park másik romja, az ún. „pokolház”. Ez valódi rom volt. Hogy valamikor ép korában milyen célt szolgált, nem tudom. Később a kerti munkaeszközöket: ásót, kapát, gereblyét stb. tartottak benne. Az épület maga földszintes volt, de felül a mohával benőtt tetőterasz, amelynek peremén oszlopcsarnokok meredeztek, egy korábbi emelet létezését sejtette. A "pokolház" után a kerti út nagy kanyart írt le, majd a kastély a domb lábánál beletorkollott a tóparttól jövő egyenes útba. Ez utóbbinak mintegy a közepes táján egy fehér pad és előtte egy asztal állt. Innen egyfelől a tavasszal kiültetett melegházi növényekben lehetett gyönyörködni, másfelől a mögöttük levő teniszpályára nyílt kilátás. A teniszpályától mintegy 30 lépésre, a kastély felé vezető széles út másik oldalán egy érdekes kis házikó állt. Falai átlátszóak voltak, köröskörül minden csupa színes üveg. Piros, kék, zöld, sárga üvegtáblák három-négyszögletes fakeretekben egymás hegyén hátán, tarka összevisszaságban, A cifra-ház - így hívták a filagóniát - egyetlen helyiségében egyetlen bútordarab állt, egy kis fehér szekrény. Benne nem volt más, mint kilenc tekebábu és egy hosszú kötél végére szerelt fagolyó. Az orosz kuglijáték felszerelése. A kastély melléképületei közé tartozott még a kertészlak, az istálló és a magtár. Ezek közül a magtár még a mai napig áll. Szólnom kell még a konyhaépületről. Ez összeépült a kastéllyal, úgyhogy nem is volt igazából melléképület. A konyhaépület bejáratától jobbra, egy téglapadlós, sötét folyosó végén volt a hatalmas konyha, előtte jókora éléskamra. A kastélygondnoki ház udvaráról egy vaselemes kiskapun át a falon túli területre lehetett kijutni. Itt, mindjárt a kapuval szemben volt a kastély zöldségforrása, a hatalmas konyhakert. Ekkor csatlakozott egy egyedi fákkal és facsoportokkal tarkított, mintegy a park folytatásának tekinthető füves liget. Majd a szántóföldek következtek. A ligeten egy főút, vagy inkább csak kocsinyom haladt keresztül. Egy kis akácfa erdőnél kétfelé vált: egyik része a valityi majorba vezetett, a másik, a hosszabb, a madarasi útba torkollott. A kastély elpusztulásában nemcsak a partizánok és bevonuló oroszok segédkeztek -akik szétdobálták és felégették az értékes könyveket, széthordták és tönkretették a bútorokat, a parkettát, a tetőből bádogvödröket készítettek,- hanem a falusiak is. Később, a háború után már csak a falai álltak. Belül teljesen üres volt. Mivel a tető beázott (az oroszok a tetőpalából lovaiknak vödröket csináltak) az épület állaga egyre romlott. Először az állami gazdaság kezelésébe került. Mivel Latinovits János gyönyörű válityi (válaspusztai) majorját széthordták, az állami gazdaság a kastély konyhaépületét helyreállította és abba irodát telepített. A lakóépület ugyanakkor megmaradt. Egy ideg megmaradt, ám később lebontották. A belterületet a termelőszövetkezet vette át. Mivel nekik már volt központjuk a Horty kastélyban, az irodának berendezett konyhaépületre nem volt szükségük, és lebontásra ítélték. Eltűnésével a kastélydomb üres maradt. Gyom verte fel, helyenként sűrű bozót keletkezett. A parkot többféleképpen próbálták hasznosítani. A legfeltűnőbb kísérlet az volt, amikor kacsatenyésztésbe kezdtek. A park maga területileg kisebb lett. Nevezetesen a főutca végén, az egykori postaépületnél az éles 'Z' -kanyart megszüntették A park rovására kiegyenesítették. A téglafalat ennek megfelelően kijavították. A szemben lévő kis területen pedig átmenetileg a lakosság részére tankolási lehetőséget biztosítottak. A faluban voltak - főképpen értelmiségiek -, akik próbálták megmenteni a kastélyt a pusztulástól. Ilyen kezdeményezése volt Sármány Antal tanítónak is, aki kérvényezte, hogy hadd legyen az épületben iskolaszanatórium. Ez majdnem sikerült is, mígnem megérkezett Csecserka János, aki döntött a kastély sorsáról. Lebontotta azt.

Kecskemét-Hetényegyháza

Papp-Ragány-Simala-kastély: Kecskemét és Hetényegyháza között, a 142. sz. Budapest-Lajosmizse-Kecskemét vasútvonal mentén található a népnyelv által egykor Papragán-féle kastélynak ismert épület. A két világháború között építtette berei Papp-Ragány Endre honvéd huszárkapitány. A Papp-Ragányok Szabolcs megyébol származtak, a nemesi címet I. Lipóttól kapták 1665-ben. 1940 körül Simala János zöldség-gyümölcs nagykereskedo tulajdonában állt az épület, a család nyári kastélya volt. Ekkor adták ki. 1945-tol pár évig a kastély általános iskolaként muködött, 1950-ben szociális otthon kapott benne helyet. Ezt 1961 októberében TBC-betegek szociális otthonává szervezték át, ekkortól a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat TBC Szakosított Otthonaként szolgált. A '90-es évektol ismét szociális otthonként muködik. Az épület falai között napjainkban (2018) a Hetényi Idosek Otthona muködik. 2016. szeptember 1-tol a kecskeméti Margaréta Otthon külso telephelye, fenntartója az Egészségügyi és Szociális Intézmények Igazgatósága. Az intézmény 25 férohelyes, bentlakásos elhelyezést nyújt. A vasút mentén, egy 2,5 hektáros parkban helyezkedik el, melyben még láthatóak a régi japánakácok. Az eklektikus stílusú, szabadon álló, L alakú kastély legnagyobb része földszintes, csak a rövidebb szárny végén áll egy toronyszeru, emeletes, sátortetovel fedett épületrész. Emeleti erkélyét az évek folyamán befalazták. A szárnyak találkozásánál a nyolcszögletu tornyocska látható, melynek ívelt tetejét bádogsisak fedi. A fohomlokzaton öttengelyes, félköríves ablakokkal ellátott rizalit lép elo. A hátsó homlokzaton álló üvegezett mellvédes tornác a népi építészetbol kölcsönzi formaelemeit. Jellegzetesek az ablakok eroteljes könyöklo- és szemöldökpárkányai, valamint a tetozet bádogból készült világítóablakai és csúcsdíszei.

Kiskunfélegyháza

Szabó-kúria: A Szent János tér 4. szám alatti Szabó-kúria Kiskunfélegyháza egyik legszebb népi klasszicista muemléke. A mezovárosi kisnemesi kúriát a Szabó család építette a 19. század elso felében, amely késobb a Tarjany család birtokába került. A szépen felújított tornácos épület ma az önkormányzati tulajdonban van, kiállításokat, kulturális és hagyományorzo rendezvényeket, vásárokat, bemutatókat tartanak benne.

Kiskunhalas

Bibó-Szász-kúria: Nemes barátosi Bibó Károly 1860 körül építtette a „kanálismenti lakóházat” a Tabántól északra, a Nagytótól nyert, feltöltött területen. Az 1864-es kiskunhalasi térkép szerint téglalap alakú az épület. Az 1879-es kataszteri térképen már déli irányban bovített, U-alakú. A hat szobás kúriát mintegy háromoldalas kert övezte. A ház oszlopos tornáca kezdetben nyitott volt. A házat Bibó Károly 1870-ben bekövetkezett halála után lánya, Szász Károlyné Bibó Antónia örökölte. Az épület évekig Szász Károly református püspök és akadémikus lakóháza volt. A kúriát 1897-ben Szász Károlyéktól megvásárolta Bibó Antónia bátyja, Bibó Dénes. Az utóbbi hatvan évben három részre osztott lakóház. Az egykori kertet felparcellázták. A kúria falába helyezték Szász Károly emléktábláját, akirol az utcát is elnevezték.

Kisszállás

Boncompagni kastély és kiskastély: A kastély utcavonalon, szabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes, nyeregtetős épület. DNy-i, utcai homlokzatán kis kiülésű, vakolatkváderes sarokrizalitok. Bejárat a középtengelyben. Az emeleti ablakok fölött a vállvonalról indított, pálcatagos szemöldökpárkány. Kéttraktusos, középfolyosós elrendezésű. A földszinti terek donga-, és fiókos dongaboltozatosak, az emeletiek tükörboltozatosak. Pilléres lépcsoház, falépcsővel. Nyílászárók, függőlámpák, kandeláberek, 19. század második fele. A padláson az egykori kilátótoronyba vezető lépcső. A kastélytól ÉNy-ra, hossztengelyének folytatásában áll a kiskastély, téglalap alaprajzú, egyemeletes, nyeregtetős épülete, ÉNy-i homlokzat fölött felső csonkakontyolt nyeregtetővel. Falfelületein tégla-architektúra. A két kastélyt egykor zárt folyosó kötötte össze, melynek helyén jelenleg újabb épület áll. A birtokot Johann Stametz-Mayer bécsi bankár 1846-ban vette meg az Orczy családtól. A kastély 1855-1856-ban épült. Többnyire csak a vadászidényben lakták. Az 1910-es évektől kezdték intenzívebben használni, emiatt került sor bővítésére, azaz a kiskastély felépítésére. Az épület házasság révén került a herceg Boncompagni család birtokába, akik 1945-ig birtokolták. 1946-tól általános iskola. A kastélyépítkezést követően az út másik oldalán gőzmalmot, olajütőt, gépállomást és szeszgyárat építtettek. Utcai homlokzatán 11, udvarin 13 tengelyes romantikus, egyemeletes vadászkastély. Épült 1855-56-ban. 1912-ben a téglaarchitekturás ún. kiskastélyt építettek fel mellé, ezt a főépülettel zárt folyosó kötötte össze. Az 1970-es években a két eredeti téglalap alaprajzú, nyeregtetős épület közé, az összekötő folyosó helyére modern épületrészt emeltek. A főépület utcai homlokzatának tagolása: 1-4-1-4-1. A középső tengelyben van a kapu, az épület sarkait 1-1 tengelyes, armírozás szélű rizalitok emelik ki. A lábazati sávot festés jelöli ki, a földszintet kétrészes övpárkány választja el az emelettől. A tetőt tartó szarufák vége faragott. Ablakai állótéglány alakúak, kifelé-befelé nyílók. Az emeleti ablakok szemöldökpárkánnyal vannak ellátva. Kapuszárnyai eredetiek, vasalattal, a kapu fölötti tengelyben lévő ablak szélesebb, mint a többi: 16 osztatú. Az udvari homlokzat kialakítása megegyezik az utcaiéval, különbségek: nincsenek sarokrizalitok, de a helyükön levő 2-2 ablak között a távolság kisebb, mint a többi ablak között, tehát valami mégiscsak "átvetül" az utcai homlokzatból; a tengelyek eloszlása így: 2-9-2. A 6.-7.-8. tengelyben a földszinten a kertbe vezető ajtók voltak (szóbeli közlés a polgármester-asszonytól), ma ablakok ezek is.
A kiskastély mindegyik homlokzata téglaborítású, tagozatai szintén téglából. A kastély mögött található angolkert, amelyet az 1910-es években telepítettek, 50 katesztrális holdon. A parkban feketefenyő, lucfenyő, hárs, jegenye és gesztenyefák találhatók, valamint értékes cserjék: galagonya, mogyoró és buxus. Évente egy alkalommal nyitották meg a cselédség számára, ilyenkor a hercegnő ajándékokat osztott. Az 50-es évektől itt volt a piac, majd később kiosztották a park nagy részét házhelyeknek. Itt található a mogyorófa, amely botanikai érdekesség, mert az eredetileg bokrot fává metszették. 150 évre becsülik a korát, a törzs legnagyobb mért kerülete 309 cm. Sajnos a fát kidöntötte egy szélvihar.

Kunadacs

Fekete-kúria: A falu keleti szélén, a Rákóczi u. 2. szám alatt áll, parkjának maradványai között. A Fekete család kúriájának pontos építési idopontja nem ismert. Valószínuleg a XX. század elso negyedében emelték. A II. világháború után tanácsházát helyeztek el benne. Jelenleg a polgármesteri hivatal muködik az épületben, melynek díszparkjában helyi muvészek alkotásai vannak elhelyezve.

Alsóadacs: Geréby-kúria: A Kiskunsági Betyár Kúria a Kiskunsági Nemzeti Park területén, festoi környezetben Kunadacs külterületén fekszik. Magát a „kastélyt” Öttömösi Geréby Pál építtette az  1800-as évek elején és egészen 1956-ig volt a Gerébi család birtokában. A klasszicista stílusú épületet, 2010-ben teljesen felújították, így visszanyerte az eredeti szépségét a híres épület. A monda szerint a kunsági betyárok több ízben megfordultak a környéken. A két híres betyár, Rózsa Sándor és Bogár (Szabó) Imre is kedvelte a hatalmas nádasokkal átszott pusztákat, hiszen a turjánok (nádas) veszélyesek voltak azok számára, akik nem ismerték bennük a járást. Napjainkban a kúria látogatóközpontként funkcionál, állandó és idoszaki kiállítással várja az érdeklodoket.  A régi betyárok élet mindennapjai és kellékei elevenedik meg az itteni tárlatokban. Emellett a Nemzeti Park szakemberei rendszeresen eloadásokat tartanak a Kiskunsági Nemzeti Park jellegzetes növényeirol és állatvilágáról. A kúria 2,5 km-re DK-re található Kunadacstól, Alsóadacson.

A fentieken kívül még néhány kisebb kúria is található a településen.

Kunbaracs

Vörös-kastély: Szabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes épület manzárdtetővel, beépített tetőtérrel. DNy-i, főhomlokzatán két poligonális rizalit. Közöttük a középtengelyben elhelyezkedő, timpanonos főbejárat előtti terasz, két oldalán íves lépcsőkarokkal. A hátsó homlokzat közepe fölött törtívű timpanon. A falfelületek lizénás-tükrös kialakításúak. Földszintje egytraktusos, csehsüveg- és dongaboltozattal. Az épület legkorábbi magja egy a Teleki család birtoklása idején, a 18. század végén épült juhakol. Az 1861-1863 között a Telekiektől a Zeyk család örökölte a birtokot. 1873-ban már új tulajdonos kezében volt, aki a juhakolt kastéllyá építteti át. Az 1920-as években ismét átépítették, ekkor bontották el a homlokzat előtti toronyszerű építmény kupoláját. 1931-ben Schaaf József szerezte meg, aki 1979-ig birtokolta. Az épület romlásnak indult, 2000-ben tulajdonosa, eredeti jellegétől idegen módon újjáépítette.

Kunszentmárton-Kungyalu

Almásy-Montágh-kúria: Kungyalu kb. 4 km-re É-ra fekszik Kunszentmártontól. A 19. század közepén már itt állt a mai kúriaépület elodje. A fazsindelyes épületben a a zsadányi és törökszentmiklósy Almásy család gazdatisztje lakott. A korabeli lakóépület a mai kúria bal szárnyában van beépítve. Ezen épületrész alatt pince is húzódik. Késobb a Schreiber testvérek bérelték az Almásyaktól az uradalmat és a kúriát. Majd Montágh Ákos vette bérbe a területet, aki 1928-ban kibovítette a kúriát. Tíz évvel késobb a Montágh család megvásárolta a kungyalui birtokot A kúriát Montágh János és Montágh András lakták. A földszint bal oldali részében kaptak helyet a kiszolgáló helységek és a jobb oldali részében a fogadó- és vendégszobák sorakozta, az emeleten pedig a családi hálószobákat helyezték el. Az államosítás után általános iskola, tanítói lakás, könyvtár, mozi és KISZ-klub kapott helyet az épületben. Késobb a termeloszövetkezeti szolgálati lakásokat alakítottak ki benne. Az 1970-es évektol a rendszerváltásig szükséglakásként szolgált, egy része pedig üresen állt. 1995-ben magántulajdonba került a kúria. Az épület egykori parkja nem maradt fenn. A majorsági épületek közül az intézo iroda, a magtár, egy cselédlakás és egy gazdasági épület áll még. A középrészen két földszintes rizalit lép ki a fal síkjából, a köztük húzódó emeletes rész elott 5 toszkán oszlopon nyugvó erkély áll. A földszinti metszett sarkú rizalitokon lévo ajtók két oldalán keskeny ablakok nyílnak, a bal oldali rizaliton a szecessziós jellegu eloteto fennmaradt.

Kunszentmiklós-Tasskertes

Nemes-kastély: A vasútállomás közelében található múlt századi gróf Nemes kastélyban a legenda szerint Liszt Ferenc is megfordult. Itt tartották 1909-ben a nagy hadgyakorlatot, amelyet a trónörökös Ferenc Ferdinánd vezényelt le. A Tasstól észak-keletre elterülo Szenttamáspusztán a hídvégi gróf Nemes család építetett kastélyt. A Nemesek Erdélyben éltek hosszú ideig, az elso ismert adat a famíliáról 1182-bol származik. A grófi címet 1755. február 18-án Nemes Ádám, János és László kapta meg, 1755. augusztus 26-án pedig Ferenc, Gábor és József. (A családnak van egy másik eloneve is, az oltszemi, azt azonban ritkán használták. A szenttamási kastély felépítése valószínuleg Nemes Nándor császári és királyi ezredes, országgyulési képviselo nevéhez fuzodik, az építkezés az 1860-as évekre teheto. Nándor gróf ebben a kastélyban halt meg 1894-ben, ezután unokaöccse, Nemes János cs. és kir. fohadnagy kezére került a 4200 holdas uradalom, mely egészen 1945-ig az o tulajdonát képezte.
Az államosítás után gazdaképzo és traktorosiskola muködött a kastélyban, majd növényvédo állomást helyeztek el itt. Eredeti homlokzati díszítése 1963-ban még megvolt, 1970-re viszont már jelentosen megfogyatkozott. Jelenleg idoskorúak szociális otthona muködik az épületben. Szabadon álló, emeletes, összetett alaprajzú, romantikus stílusú épület. Fohomlokzata 2+3+3 osztású, három részre választható. A jobboldali, kétemeletes részen háromtengelyes tömb lép elo a fal síkjából, elotte kocsialáhajtó áll, melyet elöl kettos csúcsív, oldalt pedig szemöldök-gyámos körszeletív tart. Hajdan az elso és második emeletet is erkély díszítette – ma már csak az elso emeleti látható –, az oromzatot két sarkán fiatoronnyal ellátott pártázat zárja le. A középso rész egyszeru kiképzésu, a baloldali rész lépcsos oromzatú, vakíves párkányok díszítik. A hátsó homlokzat öttengelyes, az épülethez jobbról földszintes gazdasági szárny csatlakozik. Az épület parkjában, a kastélytól mintegy 200 méterre kis tó terült el, a közepén álló szigeten egykor neogótikus stílusú kápolna állt, melyet az 1880-as években emeltek. Ezt a kápolnát az 1960-as évektol kezdve fokozatosan lebontották, a tónak is csak a medre van már meg.

Ladánybene

Barcsay-kúria: Baracs I. dűlő. A kúria az 1840-es évek környékén épült. Az építőjének kiléte még ismeretlen, ez irányban még kutatás folyik. Az első tulajdonost, kinek nevét megőrizte az emlékezet Simon bárónak hívták. Ő honosította meg az ingatlant körülölelő birtokon a szőlőművelést. Tőle kártyán nyerte el egy erdélyi származású ügyvéd, báró Barcsay Andor. Ő tovább fejlesztette a szőlészetet a környéken. 1912-ben a kúriát felújították, ekkor építették az ingatlan mellé a szent Mihály emlékhelyet. A kúria védőszentje a harcosok és az igazság védelmezője szent Mihály arkangyal, aki néphagyomány szerint, mennybe kíséri a holtakat. Az 1949-es Kommunista hatalomátvételt követően a család külföldre emigrált. Az 1950-es években vörös és fekete fenyőkkel telepítették be a hajdani szőlészetet. A szocializmus idején az épületben 3 család lakott. Ez a három család adta el egy pesti hölgynek, akitől Tobi Gyuláné vásárolta meg. 2002-ben került tulajdonunkba az ingatlan, melynek felújítását még a megvétel évében elkezdtünk. 2005-ben a kúria felújítása befejeződött. A felújítás során törekedtek az épület eredeti arculatának megtartására, és jellegzetességeinek kidomborítására. Belső elosztása ugyanaz, mint az 1840-es években. Gipsz díszítései a térségben egyedülállóak. 

Lajosmizse

Klábertelep: Kláber-kastély: Lajosmizsén nem volt nemesség, de a 19. sz. utolsó harmadában így is kiépült a nagybirtokrendszer, ezek képviselői közül a Geréby család kúriát építtetett itt, Kláber Mór pedig eklektikus kastélyt, saját birtokán, Klábertelepen. Itt egy sógyár volt, aminek épületeit mára elbontották. A régen a gyárhoz és kastélyhoz tartozó házcsoport, Klábertelep félúton van Lajosmizse és Méntelek közt. Az erősen homokos talajú Klábertelepet mintegy 100 évvel ezelőtt hozta létre Kláber Mór, a homokot használva az akkori szőlővész ellen. Szőlővel telepítette be a Méntelek környéki, attól északra lévő sivár homokos földeket, ezzel Méntelek település fejlődését is megalapozva. A vasúthálózatot kihasználva Klábertelepen hozott létre egy településrészt a munkásoknak, itt épített kastélyt, és telephelyet. Sokáig gyümölcsösök telephelye volt a kláberi vasútállomás melletti telephely, a helyiek még emlékeznek, mikor helyben termelt almát és szőlőt csomagoltak exportra. Aztán só és műtrágyaüzemet létesítettek, ennek környezetszennyező hatásait máig megsínylik a helyi lakóházak. A kastély, melynek parkja teljesen elpusztult, eredetileg földszintes épület volt, amit valamikor később, talán a kommunista érában emeletesre alakítottak. Főhomlokzatát félköríves középrizalitja teszi érdekessé, ajtó+ablak+ablak+ablak+ajtó tagolásban, köztük lizénákkal. Előtte az ívet követő terasz, ahová két lépcsősor vezet fel, a két ajtóval szemközt. Eredetileg bábos kőkorláttal, ma részben vaskorlátra cserélve. A középrizalit két oldalán 5 ill. 4 ablaktengelyes a főhomlokzat. Hátsó homlokzata ehhez hasonlóan 6+1+5 tengelyes, itt az 1 tengely a bejárat, fölötte kétoszlopos kis terasszal. Az épülettel szemben állva a bal oldalfalon is találunk egy bejáratot, előtte kőbábos korlátú kis terasszal, ide két oldalról vezet fel lépcső. Az ajtó fölötti előtetőt kovácsoltvas tartókra szerelték, ez a vas még feltehetően eredeti. A kastély idővel iskola, bölcsőde és óvoda volt. Majd a Kollégium megépültével sok más tanyasi iskolával együtt ezt is bezárták, ma üresen áll, eladó.

Geréby-kúria: Viszonylag kevés írásos anyag lelheto fel a Geréby kúría múltjáról. Ami biztos, hogy a birtok központjaként és a család lakóhelyeként szolgáló kúriát Geréby Gyula az 1800-as évek végén építtette. Az épület eklektikus stílusú, melyben foleg neobarokk és klasszicista elemek dominálnak. Neobarokknak nevezzük az 1600-as években hódító barokk stílus formajegyeit feleleveníto irányzatot. Elsosorban a XIX. század. második felében és az 1930-as években használták eloszeretettel az építészetben a túldíszítettségrol is elhíresült formákat. Az újra felfedezett klasszicista stílus pedig elsosorban az ókori görög és római épületek letisztult stílusából merít. A II. világháborút követoen - hasonlóan a hazai kastélyokhoz, kúriákhoz - a Kúria jó darabig üresen állt, állapota leromlott, lakhatatlan állapotba került. Sajnos a belso értékeket már nem lehetett megmenteni, így az épület belülrol nem a hajdani állapotokat tükrözi. 1986-ban – teljes köru felújítást követoen – a hajdani családi lak szállodaként nyitotta meg kapuit. Kezdetben a HungarHotels szállodalánc részeként üzemelt, majd 1990-ben magántulajdonba került. Látos Lajos és Szélesi László ügyvezeto tulajdonosok több mint két évtizede igazgatják a Geréby Kúriát, amely az utóbbi néhány év fejlesztéseinek köszönhetoen a régió egyik legelegánsabb és legfontosabb rendezvényhelyszínévé notte ki magát. Lajosmizsétől 2 km-re keletre található.

Mizsey-kúria: Mizsey Péter építtette az 1890-es években, 1945 után az egyik helyi termeloszövetkezet központja volt itt, késobb magántulajdonba került, ma romos állapotban van. A fõépültben rengeteg szoba van, az állattartó épületekben is megvannak még az itatóvályúk, és remek pince is van az egyik épület alatt. De sajnos jelen pillanatban nem többek, mint piros tetõvel rendelkezõ sárga vagy fehérszínû falak! Hátha egyszer valaki lát benne fantáziát, csak ne legyen késõ.

Említést érdemel még az 1941-ben épült, mára jelentősen átalakított Ricsováry-kúria.

Lakitelek

Kecskemét város kastélya: Lakitelek településen kívül, erdő közepén álló, romantikus stílusú, téglalap alaprajzú, egyemeletes, mindkét végén felső csonkakontyolt nyeregtetős épület, favázas szerkezetet idéző oromdíszítéssel. Ny-i homlokzata D-i végén, kétszintes, oszlopos, nyitott, toronyjellegű előépítmény, kúptetővel lezárva. Bejárata előtt félköríves, oszlopokra támaszkodó, emeletes tornác, teteje kontyolt, palával fedett. A kertben később épült, de stílusban igazodó melléképületek. Az előépítménytől É-ra, deszkamellvédes, emeleti loggia. A földszinten poroszsüveg boltozatos, az emeleten síkmennyezetes helyiségek, 20. század eleji nyílászárók, mosdókagylók és cserépkályha. A belső részben átalakítva. Építtette Kecskemét városa erdőmérnöki lakás és irodák céljára 1924-1926-ban. 1972-ben felújították, az erdőgazdaság üdülője.

Madaras

Hahn-kúria: A Latinovicsoktól részt szerzett Hahn család neoklasszicista kúriája a 19. században épült.

Halm-kastély: A 19. sz. végén épülhetett, neoklasszicista stílusban. Építtetője minden bizonnyal Halm Emil volt. A kastély sorsa egyelőre ismeretlen, az bizonyos, hogy elbontották.

Pálmonostora

Orczy-kastély: Téglalap alakú udvart körülvevő, szabadon álló épületek együttese. Az udvar K-i telekhatáron elhelyezkedő bejáratától az óramutató irányával megegyező irányban haladva: L alaprajzú, földszintes, DK-i véghomlokzata fölött felső csonkakontyolt nyeregtetős kúria, udvari homlokzatain falazott oszlopos tornáccal, egytraktusos elrendezésű, síkmennyezetes helyiségekkel, erősen átalakítva. Téglalap alaprajzú, nyeregtetős kocsiszín és istálló, melyhez nyaktaggal téglalap alaprajzú, nyeregtetős cselédház kapcsolódik. Tovább nyeregtetős istálló majd nyeregtetős, emeletes magtár, egy felső csonkakontyolt nyeregtetős és egy kontyolt nyeregtetős istálló, végül két cselédház. Építette az Orczy család a 19. század első felében, később az uradalommal együtt a Pallavicini család birtokába került. 1945 után a termelőszövetkezet használta. A jelenlegi telek határain álló, szabadonálló épületekből kialakult együttes, melynek legfontosabb elemét egy "L" alaprajzú kúria alkotja. Az épület vegyes tégla-vályog falazású, cseréppel borított nyeregteteje az udvar felé eső végén kontyolt. Az utcai szárny, valamint az udvari szárny fele tornácos kiképzésű. A tornácot dór jellegű, téglából rakott oszlopok tartják. Az udvari szárny tornácot követő, elfalazott része a padlásfeljárót foglalja magában. Az utcai szárny - a jelenlegi beosztás szerint -6, az udvari 3 helyiséget foglal magában, melyek mindegyike síkmennyezetes. Az ablakok és ajtók mindenütt egyenes záródásúak és keretezetlenek. Az épület alápincézett, boltozata hevederes csehsüveg. Bal felé körüljárva az udvart, a kúria mellett nyeregtetős cseréppel fedett kocsiszín és istálló, majd cselédlakások találhatók. E mellett nagy méretű, nyeregtetős istálló áll. Az udvar hátsó oldalát egy valószínuleg későbbi, kétszintes, bádogfedésű magtár zárja le. Az udvar másik oldalán visszafelé haladva a következő épület egy egyszintes, cseréppel fedett kontyolt nyeregtetejű istálló, ezt egy sátortetős istálló, majd cselédlakások követik. Visszaérkezve a telek utcai frontjára, a kapu másik oldalán földszintes, cseréppel fedett nyeregtetős, egykor cselédlakásoknak helyt adó épület van.

Pázmánd

Lyka-kastély: A kastély épületét a komáromi központú jezsuita kolostor atyái építtették rendház céljára a XVIII. században. Eredeti formájában földszintes, barokk stílusú volt. A rend jelvénye: az IHS rövidítés és a három szeg ma is látható a fobejárat felett. Az innsbrucki segíto Szuz Mária képével díszített házioltáruk ma a székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban látható. Miután 1773-ban a Jézus Társaságát pápai rendelettel feloszlatták, birtokaik a kincstárra szálottak. 1775-ben Kempelen Nepomuk János, Mária Terézia katonatisztje lett a tulajdonos, halála után fia, Nándor, majd Imre. Ez utóbbi elzálogosította uradalmát a szász Koburg Gotha Ferdinánd György hercegnek, o azonban nem jött Pázmándra lakni. Zsidóknak adta bérbe tulajdonát, akik fizetésképtelenségük miatt azt elvesztették. Egy belga bank után Lyka Anaasztáz lett a birtokos. Fiának Lyka Dömének az örökösök közti osztozkodás során jutott a pázmándi uradalom, s vele a kastély. O az 1860-as évek után emeletet húzatott az épületre neobarokk stílusban. A parkot osztrák kertész gondozta, melynek fái között jó néhány exóta (Magyarországon nem oshonos) fa ma is látható. A patakon duzzasztó épült, túlodalán teniszpálya volt. A mai gesztenyefasor akkor valószínuleg allé lehetett, sétakocsikázásra szolgálhatott. A kastélyudvaron volt egy kút, kútházzal, mellette a parádés kocsis lakása és a parádés lovak istállója. A díszelgo hintó hajtója 1937 elott Márkus nevu ember, majd Szajkó János, késobb Lukács Gyula volt. A komornyikot Tamasik Györgynek hívták. O táviratozott mindig Olaszországban telelo urának, ha Pázmándon már kitavaszodott. A vadász utca elején a szürüskertben (széruskert) volt a kastély belso cselédeinek lakása. Az1930-as években itt nyitott nyári óvodát Lyka Döméné Podmaniczky Elma báróno az uradalom munkásai kisgyermekeinek. Lyka Döme 1937-es halála után özvegye, a báróno kezén volt utoljára magántulajdonban a kastély. 1945-ben szovjet hadikórház, majd községi tanácsház, késobb egy terményforgalmi vállalat költözött a falak közé. A berendezés akkor ment tönkre, amikor a szovjet Vörös Hadsereg katonáinak fegyveres „felügyelete”mellett munkára hajtott falubeliek a kóráz kialakítása miatt kiürítették az épület helyiségeit. A könyvtár köteteit a kályhákban tüzeltették el. Egy muvelt katonaorvos mindössze öt kötetet tudott kmenteni a pusztításból. A harcok ukrán és kozák halottait a község robotra hajtott férfiai temették el a kastély futószonyegei közé. A háború elmúltával az épület pincéjét néhány helybéli szét akarta verni a téglák miatt, de mivel oltatlan mésszel épült ez annak idején, nem mentek vele semmire. 1967 októberétol muködik itt az általános iskola. Ekkor bontották szét lépcsofeljárót, és alakították át az alagsort légoltalmi pincévé.

Pirtó

Knob-kúria: A falutól 1 km-re DNY-ra fekvo Zombostó dulon áll. A Knob család – melynek kiterjedt földbirtokai voltak a környéken – a XX. század elso felében (1920 körül) építhette fel kúriáját Pirtón. Ami biztos, hogy 1914-es térképen még nem szerepel a major.Az épület történetérol szinte semmilyen adatot nem lehetett fellelni. 1945 után lakásokat alakítottak ki az épületben. Állapota azonban annyira leromlott, hogy már az 1950-es évek második felétol lakatlanná vált. A bokrok, fák fogságából már kiszabadították, a kúria azonban igen rossz állapotban van. 

Solt

Vécsey-kastély: Szabadon álló, U alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős épület, részben alápincézve. D-i, utcai homlokzatán haránt irányú nyeregtetővel fedett, timpanonos középrizalit, valamint sarokrizalitok, a középrizalit oromzatos lezárású, timpanonjában a Vécsey család, újabban elhelyezett, fából készült címere. É-i, udvari homlokzatán szintén középrizalit. Főhomlokzata 2+2+2+2+2 ablaktengelyes. Két szélén enyhébb, középen erősebb kiülésű rizalittal tagolt. Bejáratai az udvari homlokzat középrizalitjában és a véghomlokzatokon. Homlokzatai sávozottak. Egytraktusos elrendezésű, síkmennyezetes helyiségek, részben átalakítva. Építtette a Vécsey család 1816-ban. Gróf Vécsey Karolina 1894-ben a katolikus egyházra hagyta, amely 1983-ig, mint plébániaépületet használta. 1986-ban helyreállították, jelenleg könyvtár működik benne. Udvarában: tájház.

Kalimajor: Teleki-kastély: Solt-Révbérpuszta déli, alsó része széki gróf Teleki Gyula, római magyar nagykövet tulajdonát képezte. A gróf 1918-ban bekövetkezett halála után ezt a birtokot az idősebb fiú, Sándor gróf örökölte. Teleki Sándor az 1474 katasztrális holdat kitevő birtok központjában, Kalimajorban, 1922-24-ben építette fel kastélyát. A gróf itt tartotta híres vadászatait, melyen a magyar politikai élet szereplői is gyakori vendégek voltak. Az ártéri rész bőséges vadállománya miatt a környék ideális vadászterep volt. 1945 után menekült görög gyerekek otthona lett az épület, majd honvédségi tulajdonba került. Később, ebben - a Dunához közel eső - kastélyban rendezték be a Bács-Kiskun Megyei Tanács üdülőjét. Ekkor a kastélyt új rendeltetésének megfelelően átalakították: a hatalmas termekből kisebb, két-három ágyas szobákat alakítottak ki, de meghagytak néhány nagyobb termet konferenciák céljára. A rendszerváltáskor a kastély a Megyei Önkormányzat tulajdonába került, az épületben jelenleg szálloda és étterem található, amely csak rendezvények esetén működik. A kastélyhoz 12 hektáros őspark tartozik, amelyben gróf Teleki Sándor feleségének sírja is megtalálható.

Soltszentimre

Blaskovich-kastély: A falu 1919-től lett önálló falu Pusztaszentimre néven, addig Akasztóhoz tartozott. 1922-től Soltszentimre a neve. Kastélyát Ivánka Oszkár építtette, a századfordulón Blaskovich Sándoré volt. 1920-ban vásárolta meg a falu Polgármesteri Hivatal céljára.

Soltvadkert

Lukáts-kúria: Soltvadkert 1727 táján báró Orczy István birtokába ment át. 1800-ban az Orczyak zálogba adták Lukáts Antalnak, ki azt 1856-ig bírta. O építtette itt a jelenleg községházául szolgáló kúriát is és az Orczyak birtokát 1872-ben megvette 960.000 frtért. Az egyik legszebb középület a volt Lukács-kúria, a mai városháza, amely az 1820-as években épült, s jelenlegi formáját 1994-ben nyerte el.

Szabadszállás

Geréb-kastély: Martinovics Ilona (1883-1966) férjével, Öttömösi Geréb Jánossal felépítette az úgynevezett Geréb kastélyt. Az épület szépsége a szabadszállási származású 1890-es születésű Kusztos Imre építész munkáját dicséri.

Tass

Darányi-kastély: Park közepén szabadon álló, téglalap alakú alaprajzú, földszintes, romantikus kúria, az épület főhomlokzata elé ugró, 4 pillérre támaszkodó timpanonos kocsibehajtóval, illetve a kerti oldalon a homlokzat elé ugró terasszal és arról a kerbe vezető lépcsővel. Főhomlokzaton a kocsibehajtó mellett 3 ablak, majd a behajtó alatt kétszárnyú bejáratot két kisebb téglalap alakú ablak fog közre, majd a behajtó másik oldalán két ablak között másik kijárat néhány lépcsőfokkal. Rövidebb homlokzatok 3 tengelyesek. A kerti homlokzaton a terasz két oldalán 2-2 félköríves ikerablak, ezek feltehetőleg egy századfordulós átalakítás eredményei, legalábbis ami a kereteket illeti. A teraszra való kijáratot és a mellette elhelyezett ablakokat két sokszögű pillére támaszkodó íves záródású rizalit védi, mely romantikus oromdíszben végződik. A tető kontyolt, cserépfedéssel. A kertben szabadon álló, kicsi téglalap alakú, cseréppel fedett, felül kontyolt tetejű épület, talán egykori gazdasági épület a század elejéről. Ny-i homlokzata előtt néhány lépcsőfokkal megemelt veranda a párkány fölött attikával lezárva, az attikában törtvonalú oromzattal lezárt három nyílással. Kéttraktusos, középfolyosós elrendezésű, síkmennyezetes helyiségekkel. A kastély a 19. század második felében épült. 1910-ben a Kende, 1911-ben a Nadányi, 1929-ben a Kemény család bírta, majd a Darányi család birtokába került. 1945 után könyvtár működött benne, majd 1990 után magántulajdonba került.

Szerbith-kastély: Szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, mindkét végén kontyolt nyeregtetős épület. DK-i, udvari homlokzatán falazott pilléres tornác. ÉNy-i, kerti homlokzata előtt haránt irányú nyeregtetővel fedett, négy pilléres, timpanonos portikusz. Kéttraktusos elrendezésű, jellemzően síkmennyezetes helyiségekkel. A konyha dongaboltozatos, az épület egyik sarkában csehsüveg boltozatos helyiség. Építtette a Szerbith család a 18. század végén. Kertben, szabadonálló, téglalap alakú, földszintes barokk kúria, főhomlokzata elott 4 pilléren nyugvó tympanonnal, a járószintre vezető néhány lépcsővel, a lépcsők mellett kővázákkal. Főhomlokzata 9 tengelyes: 3+1+1+1+3. Kontyolt tető, cseréppel fedve. Rövidebb homlokzatok 3 tengelyesek. Mindkét oldalon pincelejárat két oldalán 1-1 ablak. Ablakok mindenhol téglalap alakúak és osztottak. Kerti homlokzat tornácos, 4 pillérre támaszkodó tornác, ez rész 7 tengelyes, középen egy kétszárnyú ajtó, kétoldalán 2-2 ablak, majd 1-1 ajtó. A tornác rövidebb végein 1-1 ajtó, egyik a padlásra, másik az egykori kamrába vezet. Jelenleg az egykori kerti homlokzat a főhomlokzat, mivel a bejárat a Dózsa Gy. utca felől van. Sajnos az egykori kertből elég tekintélyes darabot vágtak ki az óvoda részére, talán ezért is fordítottak a bejáraton. A tető mindkét végén kontyolt és cseréppel fedett.

Madarassy-Soltész-kúria: A Gömör vármegyébol származó mezomadarasi Madarassy család 1578. április 12-én kapott címeres nemeslevelet, eredeti neve Magyar volt. A XVIII. században két ágra szakadt a família, az egyik ág Szatmár vármegyében telepedett le, a másik pedig a Pest vármegyei Tasson. Ide valószínuleg Madarassy István Gömör vármegyei alispán felesége révén kerültek, az egerfarmosi Kandó családnak ugyanis már korábban voltak itt birtokai. A Madarassyak 1800 körül építették fel kúriájukat Tasson. Egy képeslap tanúsága szerint 1915-ben már a Soltész család tulajdonát képezte az épület. Késobb a Dömsöd-pataji Dunavédgát Társulat vásárolta meg a kúriát fomérnöki lakásnak. (1929-ben már biztosan ezt a célt szolgálta.) 1945 után rövid ideig a községi általános iskolát helyezték el falai között, jelenleg pedagóguslakások vannak a három részre osztott kúriában. Az épület stílusa késobarokk vonásokat mutat, a vidéki kúriaépítészet egyik érdekes emléke. Szabadon álló, magasföldszintes, alápincézett, téglalap alaprajzú kúria. Fohomlokzatának közepén eloreugró, négyzetes alapú, sisakos tornyocska áll, melyhez lépcso vezet fel. A pince vasalt ajtaja a lenti részen nyílik. A kúria hátsó homlokzatán 1+2+1 osztásban apró ablakok húzódnak. A falsíkból elolépo rizalitot manzárdteto fedi. Az épülethez L-lakban csatlakozó gazdasági szárny tornáca már a klasszicizmus korában épült.

Végh-kúria: A tassi Végh család Pest vármegye egyik legrégebbi családja volt. Tasson 1565-ben szereztek földeket, nemesi elonevüket is errol a településrol nyerték. A birtokjogot III. Károly király 1724-ben megerosítette, a földterületbol Végh József még 1944-ben is birtokolt 872 katasztrális holdat. A település történetében a család mindvégig vezeto szerepet játszott. Egyik tagjáról, Végh Istvánról, aki a török idokben élt a következo történet maradt fenn. Végh a bírósági ügyekben illetékes Solt vármegye ítéloszéke helyett a török kádi (bíró) elé vitte lánya ügyét, aki válni akart férjétol, de azt a magyar törvények tiltották. Ezzel a „törökösség” bunébe esett, ami akkor fobenjáró vétek volt: nemesember létére halálra ítélték és 1675-ben kivégezték. A tassi Végh família több tagja vármegyei táblabíró, foszolgabíró vagy királyi táblai ülnök volt, Végh Bertalan 1848-49-ben honvéd ezredes. Kúriájuk a legtöbb tassi középnemesi rezidenciához hasonlóan a XIX. század elso felében épült fel klasszicista stílusban. A XX. század elso felében Végh Béla tulajdonában állt az épület. Az államosítás után lebontották a kúria nagyobbik felét, majd lakásként használták az épület megmaradt részét, mely napjainkban is magántulajdonban áll. A kúriának ma már csak a kisebbik fele van meg, a nagyobbik részét lebontották. Egykor szabadon álló, földszintes, hosszan elnyúló, téglalap alaprajzú épület volt, homlokzatán pillérek által tartott tornác futott végig. Jelenleg L-alakú, a tornácból megmaradt 3 pillér által tartott 4 nyílásos részt beüvegezték.

Berg-kúria: A polgári származású Berg család a századforduló táján építhette fel eklektikus stílusú kúriáját Tasson. Egy képeslap tanúsága szerint 1910-ben már biztosan állt az épület, mely akkor Berg Adolf tulajdonát képezte. Az államosított épület 1945 után pártház lett, késobb két részre osztva lakóházként hasznosították. Jelenleg is ezt a funkciót tölti be. Szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú kúria. Fohomlokzata 2+2+2 osztású, érdekessége a középtengelyben álló, félkör alapú toronyszeru kiemelkedés, melyet manzárdos kupola fed. (Ennek közepén egykor egy félköríves ajtó és két félköríves ablak nyílt; a falak sávozottak voltak.) Hátsó homlokzatán pilléreken nyugvó tornác húzódik, melyet a bejárati rész felett timpanon díszít; a többi nyílás mellvédes kiképzést kapott. A tornác felépítése hasonlít a többi tassi kúriáéhoz, így a Szerbith- és a Végh-kúriáéhoz.

A településen jelentéktelenebb kúriák is akadnak, így a Bernáth-Szalay, a Földváry, a Horváth-Kamenszky, a Zlinszky, valamint lebontva a Hóman, a Darányi-Hóman, a Boronkay és a Bereczky-Baky-kúria említhető.

Tázlár

Felsőtelep: Beniczky–Ivánka–Vékony-kúria: Az Okolicsányiakon keresztül jutott birtokhoz Tázlárpusztán beniczei és micsinyei Beniczky Márton, aki 1830 körül kúriát építtetett birtokán. A XIX. század közepén hosszú ideig Beniczky Béla volt a birtok tulajdonosa, mely késobb Beniczky Lajos kezére került, aki 1890-tol Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei foispánjaként muködött. (A foispán a kúriában töltötte gyermekkorát.) Az épület XIX. századi történetébol maradt fenn az az elbeszélés, miszerint a leghíresebb betyár, Bogár Imre egyik este megjelent itt társaival. Bogár azzal a kéréssel fordult az éppen vacsorázó Beniczkynéhez, hogy ihasson a poharából. Mivel a kérést teljesítették a betyárok békében elvonultak. Az 1850-es évektol megkezdték a Beniczky-birtokok felparcellázását, az 1879-es kataszteri térkép szerint pedig már 20 családnak volt itt birtoka és több majorság is kialakult a területen. Ezek közül a Kalocsai Érsekség tulajdonát képezo majorban “kastély” és 4 épület állt, de lehetséges, hogy aszódi báró Podmaniczky Levente majorjában (7 épület), valamint a Sváb (Schwab) József szécsényi Baghy (Bagi) József közös tulajdonát képezo majorokban is állt kúriajellegu épület. A Beniczkyek kúriájának közvetlen környékén hárman vásároltak nagyobb birtokot. Magát a kúriát draskóczi és jordánföldi Ivánka Imre vásárolta meg, aki 1860-tól a vármegye jegyzoje, 1861-tol fojegyzoje volt. Ivánkától a Vékony család tulajdonába került az épület. 1885-ben a kalocsai érsek 3200 forintot ajánlott fel a tázlári iskola felépítésére, egyúttal Vékony Istvánt megbízta a tanítással a Beniczky-féle kúriában. Mivel a régóta itt élo katolikus lakosságnak nem volt temploma – és az 1890-ben Hódmezovásárhelyrol ideköltözött reformátusok már 1904-ben iskolát építettek és istentiszteleteket tartottak –, a katolikus lakosság elégedetlenségének csillapítására Haynald Lajos bíboros, kalocsai érsek 1906-ban megvásárolta a kúriát Vékony Istvántól. Ebben az épületben alakították ki a plébániát és a kápolnát, valamint felépítettek egy új iskolát és a kántortanító lakását. A munkálatokat 1906. szeptember 01-jén kezdték meg, és ugyanazon év október 18-ára be is fejezték (ugyanis Czeiner Ferenc lelkész ekkor költözött le Tázlárra). Az épületben azóta is plébániahivatal muködik. Tázlártól közel 2 km-re ÉNY-ra található, a Felsőtelep úton.

Tiszaug

Radvány-kastély: A II. világháború előtti birtokos Radvány Károly kastélya ma része a Szőke Tisza Otthonnak (csak kívülről tekinthető meg).

Rákóczi-vadászkastély: Uchtritz Emilné Dr. Bánhidi Stefánia kastélya ma általános iskola. Ez az épület II. Rákóczi Ferenc kedvelt vadászkastélya volt. A kastélytól titkos alagút indult, a Holt-Tisza alatt, egészen a Steer kastélyig, ahová a kurucok menekültek. Az alagutat egyes helyeken ma is vélik felfedezni.

Steer-kastély: A hitélet fellendülését szolgálta Steer Ferenc, Csongrád vármegye főispánja, akinek kastélya volt itt. Ebben a kastélyban 1924-től magánkápolna is volt. A missziók székhelye kezdetben a Steer család kastélya (a missziós lakóhelye) és az iskola volt. Berecz Erzsébet, a helyi bencés rend alapítóját a tiszaugi földbirtokos Steer házaspár fogadta kastélyába, akiknek szívügyük volt a birtokaikon élő egyszerű nép testi-lelki felkarolása. A kastélyparkból csodás kilátás nyílik a tiszamenti tájra. A skóciai eredetu Steer família tagjai 1944 szeptemberében hagyták el a lakot, az oroszok elől Ausztriába menekültek. 1945-ben, amikor visszatértek birtokukra, kifosztva találták. Ideiglenesen visszakapták a házat és száz katasztrális hold földjüket. Ám nem sokáig volt felhőtlen az életük: 1949-ben jött az államosítás. A nemesi család ősi fészkét a helyi termelőszövetkezet használta: munkásszállásnak, építőtábornak, iskolának, méregraktárnak, ma magánkézben van, rozoga állapotban. Tiszaugtól bő 1 km-re K-re található, Felsőmajorban.

Tompa

Redl-kastély: A Tompától Szabadkára vezeto út mentén, egykor Szabadkához tartozó puszta területén álló kastély, melyhez a Szent Anna-templom kapcsolódik. Parkjában gloriette, volt garázs, parádés istálló, búzatároló, valamint a bejáratnál portaépület áll; a gloriette kivételével mind erősen átalakítva. Szabadon álló, U alaprajzú épület, földszintes, nyeregtetős, pártázatos oldalszárnyakkal, emeletes, támpilléres, pártázatos sarokbástyákkal, azokhoz földszintes nyaktaggal csatlakozó emeletes, nyeregtetős, lépcsős oromzatú, pártázatos középső szárnnyal. A középső szárny D-i homlokzata előtt néhány lépcsőfok magas, nyitott terasz. A főbejárat tengelye fölött a pártázatból díszes, lépcsős-fiatornyos oromzat emelkedik ki, benne az építtető címere és jelmondata. Az egyik udvari homlokzaton kútház, alatta nagyméretű, faragott kútépítmény, vele szemben befalazott kocsiáthajtó, melynek párja a külső homlokzaton található. Az U két szára egytraktusos, oldalfolyosós elrendezésű, a helyiségek síkmennyezetesek, átalakítva. Nyílászárók, jórészt 19. század második fele. A középszárnyban boltozott, oszlopos lépcsőház. Építtette korábbi, valószínűleg 18. század végi épület felhasználásával báró Redl Béla, 1861-1863-ban (építészek: Gerster Károly és Kauser Lipót). Az épületszárnyak földszintesek; az U szárait összekötő szárny közepén egy tengellyel szélesebb és egy szinttel magasabb (emeletes) épületrész emelkedik, előtte néhány lépcső magasságban terasz; az épület három sarkán pedig szintén emeletes bástyák, támpillérekkel. A negyedik, É-i bástya helyén áll a már említett templom. A szárnyak nyeregtetősek, cserép héjazattal, a tornyok lapos(?) tetője fémlemezzel (?) borított. Az épületen lábazat és pártázatos főpárkány fut körbe, az oromfalak (ahol vannak)szintén lépcsőzetes-pártázatosak. Az emeletes épületrészeket a földszintes szárnyak főpárkányának magasságában osztópárkány tagolja. Az U szárait összekötő szárny öt tengelyes, a középső tengely kis kiülésű rizalitban. Fölötte a főpárkányról lépcsőzetes oromdísz emelkedik, konzolos toronypárokkal és kúszóleveles középső toronysisakkal; az orommezőben címer, hétágú koronával és iratszalagon latin jelmondattal (ld. alább). Ebben a tengelyben nyílik a kerti főbejárata: gazdag pálcatagos keretben Tudor-íves nyílás, melyet szintén pálcatagos keretelésű téglalap foglal be, a fennmaradó ívmezőkben címer- és növényi díszítéssel; ajtószárnyai eredetiek. Az ablakok egyenes záródásúak, könyöklőpárkánnyal; szalagkeretük a vállvonal magasságából, vízszintesről indul, az ablakzáródás vonalát követi. Hasonlóak az ablakok ennek az épületrésznek az átellenes, udvari homlokzatán, a szárnyak külső homlokzatain és a tornyokon, kivéve a kertre néző homlokzatukat; ott csúcsíves hármas-, ill. kettős ikerablakok vannak, a főpárkány fölött a központi épületrészéhez hasonló, de egyszerűbb oromdísszel.A Ny-i szárny külső és belső (udvari) homlokzatán egymással átellenben egy-egy bejárat nyílik; eredetileg egy átmenő nyílás két oldala. Mindkettő néhány lépcsőfok magas; a külső boglyaíves, kőkeretes, de be van falazva és egy kis, újabb ajtó van benne; az udvari szegmentíves nyílású volt, fölötte oromzattal, most a másikhoz hasonlóan át van alakítva. Az udvari homlokzatokat csúcsíves ikerablakok tagolják, a befoglaló ívmezőben mérműves tárcsával, a széleken és a két nyílás között fél-, ill. negyedoszlopokkal. Az ikerablakokat egymástól faloszlopok választják el; fölöttük széles kihajló párkány, alattuk könyöklőpárkány. A K-i homlokzat É-i részén kútház, Tudor-íves nyílásokkal, benne benne tornyos-delfines kútépítmény. A parkban álló építmények közül a gloriette, a garázs és a parádés istálló tartozhatott eredetileg is a kastélyhoz. Az istálló téglalap alaprajzú, nyeregtetős épület, cserép héjazattal. Földszintes, de tetőtere még két szintes; alul voltak a lovak, a padláson meg a zabraktár. Oromfalán még megvannak az eredeti kőkeretes nyílások. Közelében, rá merőleges hossztengellyel áll a garázs; két (egy alacsonyabb és egy magasabb) részből álló épület, nyeregtetőkkel, cserép fedéssel. A magasabbik rész homlokzatai vakolatkváderes kialakításúak. Ez az épület is át van alakítva. A gloriette távolabb, a kastély középtengelyének vonalában, magaslaton áll. Görögkereszt alaprajzú, négy oldalán oszlopos-timpanonos portikuszokkal ellátott építmény. A kastély felőli portikusz homlokzatán felirat.